Bemutatkozás az Állatkertben

A szombati napunk nagyon produktívan telt. Rögtön 9 órakor ott toporogtam a Copy Generaly József körúti boltjában, és beadtam köttetésre a kicsi művemet. Elkisértek a fiúk is, és hazafelé bekanyarodtunk a Ligetbe, hogy jegyet váltsunk az Állatkertbe. Ennek a momentumnak később lesz még jelentősége.

Aztán Bálint durmolt egy jót, hihetetlen, de még mindig minden másnap igényli a napi két alvást, és utána átmentünk a szülőkhöz, mivel Tibor nap volt. Fini ebéd, ajándék, koccintás és irány ismét a Liget, ahova addigra már simán kitehették volna a "megtelt" táblát. Nem is értem, hogy az én tömegiszonyommal együtt, hogy vállaltam ezt be, de végül is túléltem. Még jó, hogy nem akartunk ott parkolni, mert az halál lett volna.

Na szóval Állatkert, ahol a kasszánál kilóméteres sor, úgyhogy a jegy birtokában 1 perces bejutás után bezsebeltem a családi elismeréseket.

Ugyan bent sem voltak kevesebben, de igazából el voltunk foglalva azzal, hogy Bálintot az állatokon kívül gyakorlatilag minden érdekelte, különösen a korlátok és kerítése drótjai és zsinórjai, és azok tartóoszlopai, így ezzel az erővel kimehettünk volna egy MÉH telepre is... :-)

Egy idő után felhagytunk a "Nézd Bálint, elefánt!" vagy "Nézd, ott vannak a majmok!" figyelemfelhívásokkal, és a magunk szórakoztatására sétáltunk tovább. Csomó mindent átépítettek és építenek most is, így egy rakás állat kimaradt, de hogy hova dugják ezidő alatt a grizliket..., viszont az látszik, hogy egyre inkább arra törekednek, hogy a tigris ne egy 4X4-es ketrecben körözzön, hanem valamelyest kellemesebb legyen a ketrec. Így gyakorlatilag kutatni kell az állatok után, hogy vajon melyik bokor mögött pihen, vagy hol rejtőzködik éppen. De így még kalandosabb.

Egyszóval kellemes kis séta volt.

Bálint érdelődik...

A zsiráf sem elég izgi:

Pihi:
A sok csücsülés után rohangászás a "Noé bárkájában":
No azért a gorilla érdekes volt:

Tadaaaaaaaaaam!

Miközben ezeket a sorokat írom halkan zümmög a nyomtató itt az asztalon, és bár ez sok mindent jelenthet, de jelen esetben azt, hogy KÉSZ VAGYOK A SZAKDOLGOZATOMMAL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jaj, el nem tudom mondani milyen jó érzés. Most csak ennyi, mert még ízlelgetem az érzést, hogy nem lebeg felettem ez a feladatmint Démoklész kardja!

Ünnep 2.

Azt mondta a család, hogy nem vagyok normális mert ilyen képet teszek fel Húsvétra, de majd most pótolom egy-két "hagyományosabbal".

Naaaaaagyon jó volt kikapcsolódni ez alatt a három nap alatt. Kezdtük szombaton Félegyházán keresztanyukáméknál, csupa finomat csinált megint Klári (báránypörkölt, sült almás pulyka, és hasonló érdekességek) meg volt sült fagyi (az milyen jó), majd ha valakit vendégül látunk, mi is villantunk vele, mert igazán hálás desszert. S kaptunk meghívást Klári nagy kerek-szülinapi bulijába júniusban. Meséltem már a nagy fájdalmamat, hogy Klárikáék esküvője a szerencsétlen véletlen műve által ugyanazon a napon lesz, mint az Andiék esküvője? Úgyhogy a család megosztja erőit, anyuék Kláriékhoz mennek, mi meg Andiékhoz. De mindenki sajnálja, hogy ez így alakult, nekem meg különösen fáj a szívem. Milyen kár tényleg, hogy az ember néha nem tud két helyen is ott lenni, biztos nagy buli lesz mindkét helyen.

A Húsvétolás vasánap korán Komárban folytatódott, ahol már aznap megvolt a meglepi, de mekkora ám! A Nyuszi illetékes helytartója személyesen hozta az ajándékokat, és úgy döntött, hogy a nagy örömre való tekintettel, marad is. Bálint hirtelen nem is tudta mihez kapjon, az ajándékokhoz, a nyuszihoz, vagy a csokihoz. Azt hiszem a nyuszinak legjobban én örültem, igazi fehér, hatalmas fülekkel és pici piros szemmel. Könyörögtem Apának, hogy légyszi, hozzuk már haza, Andiék úgyis jönnek két hét múlva, addig kinyuszizzuk magunkat, és addig kárt sem tudunk - talán - benne tenni, de Szigor Apu nem engedte. Úgyhogy be kell érni annyival hogy mikor megyünk, mindig megnézzük a leleményes módon Nyuszinak elnevezett házi kedvencet, és a nagypapa drága elvállalta, hogy felneveli.

Ünnep

MINDEN KEDVES CSALÁDTAGNAK, BARÁTNAK ÉS ISMERŐSNEK NAGYON BOLDOG HÚSVÉTOT KÍVÁNUNK! PIHENJETEK ÉS ÉLVEZZÉTEK A JÓ IDŐT!

PUSZI: B&G&B

Júniusra várva

Most, hogy a szakdogám finisel, Húsvét után megkezdem oktatói tevékenységeimet Egerben, és az egész életünk a probléma köré szerveződik, vágyakozva gondolok júniusra, amikor elvileg megpróbáltatásaim véget érnek. Bálint egyértelműen apás lett, ez nem tesz jót a lelkemnek, egyébként is vágyok arra, hogy egy kicsit más irodalmat is olvassak, vagy csak úgy nézzek ki a fejemből. De nem sírok, én akartam így. Azért jó lesz Húsvétkor egy kicsit családozni, és kikapcsolni magam a rendszerből. Egyébként pont Nagypénteken zárul egy 10 napos léböjt kúrám, amit a tavasz tiszteletére iktattam be, kevésbé vallási mint inkább szervezet-tisztítási szándékkal. Így a végéhez közeledve egyre alacsonyabb szinten van az ingerküszöböm, élvezi a család, nagyon...

Bálinttal elkezdtünk ismét játszóházba és daloló órára járni, nagyon élvezi még mindig, aktuális sláger a motor. De minden gyereknél ám, úgyhogy egymás kezéből kapkodják ki, sőt az itthoni motorunkkal is kimerészkedtünk. A játékok között is csináltunk egy kis gyomolást, mert volt olyan, amivel már gyakorlatilag fél éve nem játszott, és a huzogató játékok új értelmet nyertek, mert végre úgy használja őket ahogy szokás, de eddig erre nem volt hajlandó. Kirakós játékokban és labdában is egyre jobbak vagyunk. Egy adag babajáték Olasz Timiéknél landolt, nagyon hálásak is vagyunk érte, és a régi nagy babakocsit is összecsomagoltuk, és egy tuti kis új összecsukhatóval hasítunk, bár már egyre többet megyünk anélkül le. Amúgy játszótér függő lett Bálint, ha autóval elmegyünk egy játszó mellett, és így nem megyünk be, olyan hisztit vág le, hogy rossz hallgatni, űgyhogy kocsival már kerülőúton közlekedünk néha, kikerülve a játszókat. :-)

Néhány kép...

Amikor a fiúk egy tálból kukoricáznak:

A mi kis Húsvéti díszünk:

Duzzogás a homokozóban:

A diploma ára

Mint mondottam volt, az utóbbi időben sok időt töltök a könyvtárban, így alkalmam volt az alábbi dolgot megfigyelni.

Éppen a kis adminisztrációmat végzem, kérem a belépőt az olvasóterembe, amikor egy korombéli lány, megjelenik egy úrral , és érdelődnek egy könyv után, mert hogy a lány a szakdolgozatát éppen most készíti... Nyugtázva a gondolatot, hogy de jó, nem vagyok ebben a cipőben egyedül, el is indulok dolgomra az olvasóterembe, térülök-fordulok, fénymásolok és keresgetek a folyóiratok között, amikor azt látom, hogy az előbbi lány ül az úrral az egyik asztalnál, az úr felolvas, a lány pedig értően bólogat, amikor a felolvasás véget ér békésen konzultálnak egy kicsit és az úr lejegyzetel valamit. Akkor tűnik fel, hogy a két személy között rokoni kapcsolat van, vélhetőleg apja-lánya, és azért jöttek együtt, mert a lány nincs birtokában olyan mértékben a szeme világának, hogy egyedül tudjon könyvtározni. Ha kicsit továbbgondolom, feltételezem, hogy az úr a szakdolgozat konkrét elkészítésében (szövegszerkesztés, stb...) ilyen segítségére lehet a leánynak, mert nem gondolom, hogy a diplommunkáját brei írással adja le... arról nem beszélve, hogy valószínűleg együtt jutottak el a diplomaközeli állapotba is...

Személy szerint megítélnék egy diplomát a papának is, és a lánynak pedig valamilyen különdíjat, no és persze vörösdiplomát, hogy a magyar oktatási rendszer összes tökéletlenségére, esélyt nem adására fittyet hányva ilyen elszántsággal küzd a diplomáért. Megindító volt. És még én sajnáltatom magam, hogy szakdolgozok...

Hosszú hétvége

Miután a nemzeti ünnep nem adott különösebb okot - sajnos - a vidámságra, ezért mi az erőinket apukám születésnapjára koncentráluk, ami többek között szombaton egy Lugas étteremben eltöltött nagyon kellemes étkezésben nyilvánult meg, ami közben gyakran emlegettük Gabiék esküvőjét. :-) És koccintottunk a nagypapa egészségére testületileg. A bélszín tokányt naggggyon, de nagyon ajánlom mindenkinek, aki arra jár, mert egyszerűen isteni.

Ezt a momentumot leszámítva teljes nyugalomban telt az életünk, vagyis én a szakdolgozati oldalszámaimat 25-ről 55-re emeltem, remélem a tartalom minősége is hasonló arányban javult, a fiúk pihentek és csomót játszottak. Vasárnapra ugyan Bálint benáthásodott, követtem a példáját én is hétfőre, de úgy néz ki könnyű lefolyású, mert ágynak nem estünk.

Szerelnek a fiúk...

Az elmúlt hónap

Éppen nézem, hogy ismét elröpült egy hónap, mióta legutóbb a kis családi eseményeinkről beszámoltunk volna. Nem tudom, hogy az idő miatt-e, vagy mi miatt, de ez a január-február úgy elszállt, mint egy pillanat. Most volt szinte szilveszter...

Az elmúlt hónapban egy rakás családi ünnepet ültünk, először Bálintoztunk, aztán Gábor apukájának is volt születésnapja, de azzal még adósak vagyunk, bár mi már koccintottunk az egészségére, aztán Gábor nagyszülei is 81 évesek lettek és mindenki örömére nagyon jól vannak.

Igaz csak március első hétvégéjén jutottunk el Komárba, de akkor igyekeztünk mindenkit - aki ott volt :-) - felköszönteni.

Bálint okosodik, nap mint nap mutat valami újat, amiről eddig még csak sejteni sem véltük, hogy tudja, ahogy Móni csoporttársam mondaná, valahogy látensen manifesztálódnak nála a dolgok (:-) ): egy bevásárlás után korrekten mindent elpakol a helyére a spájzban, mindenkit instruál, hogy mikor mit kapcsoljon be-,ki-,össze és egyáltalán, és mikor a sétából feljöttünk úgy sorol be a csaphoz kezet mosni, hogy közben még arra is jut ideje, hogy gondosan felhúzza a pulcsi ujját, nehogy vizes legyen (hogy ezt ki mutatta neki.... én a nagyira gyanakszom...). Szóval a gyerek, a szülei minden lustasága ellenére sinen van.

Gábor jön-megy, pörög, ügyintéz, egyszóval nem sokat látjuk, de amíg azt látom rajta, hogy ez így jó Neki, addig én is örülök.

Én személy szerint minden szabad bitemet a szakdogámra "áldozom", reggel az az első gondolatom és álomra is a szakdogával hajtom a fejem, cikáznak a gondolataim, hogy mit lehetne még hova írni és kétnaponta megyek könyvtárba. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudnék helyette bármi más programot elképzelni, de akkor sem mondanék igazat, ha az állítanám, hogy nem élvezem. Igen is, lehet ebben örömet találni, meg ugye az sem ártott volna, ha korábban észbe kapok, mert azért akkor több időm lett volna elmélyülni az irodalom rejtelmeiben, de hát én már csak így élek. Ja, a doga témája: TANÓRAI DIFFERENCIÁLÁS. Amióta szóba került, már többen kérdezték, hogy ő fiú-e vagy lány, és eszik-e vagy isszák, de akit majd érdekel egyszer megbeszéljük. :-)

Végezetül néhány kép:

Bálintozás:
Csimpaszkodás: Pancsolás:

Nőnapi köszöntés:

Mókusvakítás

A dolog onnan indult, hogy Gábor egyik megrendelőjéről kiderült, hogy óvodát igazgat és működtet a szomszédos Zuglóban. Nosza rajta, ha már úgyis ez most nálunk slágertéma, akkor mi lenne ha obszerválnánk az intézményt, mert a 2008 őszi (!!! nem írtam el, 2008) kezdésre már csak 3-4 hely van, úgyhogy gondolkodjunk csak gyorsan. Azt tudtuk, hogy magánovi, és hogy mennyi a foglaló. Alavetően szerintünk egy magán ovi és az "állami" v. önkormányzati abban különbözik, hogy az előbbi színesebb meg szagosabb, meg több lehet a játék, és - remélhetőleg - egy óvonőre kevesebb gyerek jut.

Elmentünk, megtekintettük, nagyon helyesek, meg aranyosak voltak, minden csoporton átráncigáltak minket, pedig alvásidő volt (hogy miért akkorra hívtak... ?), kiderült, hogy van angol (hol nem...) meg úszás havonta és egyéb fakultatív programok. Aztán bátorkodtam megkérdezni, hogy az a bizonyos összeg, amit hallottunk, mint díj, az milyen intervallumra vonatkozik. Akkor leesett a tantusz, hogy az bizony nem fél évre, mint ahogy én az gondoltam,... hanem egy hónapra. Nem szeretem, ha mindenen rajta van az árcédula, és tudom, hogy valaki mennyiért vett valamit, legyen az akármely terméke vagy szolgáltatása a világnak (biztos annyiért vette, amennyiért neki adott pillanatban megérte annyiért), de szerintem szemen szedett pofátlanság egy ötszámjegyű összeget kérni (ami mellesleg 6-ossal, vagy 7-essel kezdődik). Itt nem arról van szó, hogy ki tudja-e az ember fizetni avagy sem, hanem, hogy mi az ennyi? Gondolom a rezsi, meg az óvonénik fizetése, no meg persze a profit. Ha minden egyes du. más különórára küldöm a gyereket hétköznapokon, még akkor sem ennyi...

Ezt az összeget abban az egy esetben tudom elfogadni, ha van pl. egy egyedül álló szülő (mindenféle nagyszülői segítség nélkül), aki sokáig és sokat dolgozik, és szeretné a gyerekét biztosan jó helyen tudni. Nem hiszem, hogy csak ilyen gyerekek vannak ebben az oviban, vagy bármelyikben, mert mint megtudtuk egyre több az ilyen. A kínálat sosincs kereslet nélkül.

Így hát ugyanezzel a lendülettel felhívtuk a körzeti önkormányzati ovit, ahova egyébként is zöld utunk van (arról nem beszélve, hogy még én is oda jártam anno), mert oda tartozunk, és megnyugtattak, hogy mindenféle túljelentkezés ellenére minket fel fognak venni. Mármint Bálintot. Nem utolsó sorban az az ovi egy sétányi távolságra van, így nem is kell járművel elközlekedni oda. És ha netántán úgy látnánk, hogy ingerszegény lenne a környezet, akkor még mindig megpróbálhatunk itthon kompenzálni. Így legalább nem érezzük azt, hogy jó pénzért megvásároltuk az óvonénik gondoskodását, hanem reméljük, hogy Bálint vevő lesz az ottani légkörre és stílusra, ami viszont nem pénz kérdése.

Kirschner Bea emlékére

Az STS-nél segített nekünk francia interjúkat készíteni Kata barátnőmet helyettesítve. Kedves, normális és segítőkész volt. Nem is ismertem őt igazán. Évek óta nem is hallottam róla már, így villámcsapásként ért a hír, hogy néhány nap múlva temetik. Másfél évig küzdött a kórral, és mikor egészségessé nyilvánították, az ellenőrző vizsgálaton derült ki, hogy több tucatnyi áttét a májában, és hetei vannak az életben. 33 éves volt.

Mit lehet ilyenkor mondani? És tenni? És egyáltalán. Miért nem tettek már valamit ez ellen? Mi az értelme ennek? Mi a garancia? Az a kurva igazság miért odaát van?

CSI Horatio

Tekintettel a mai napra hűűű de nagyon beharangozott CSI Miami sorozatindító epizódokra, ami kicsit érthetetlen azért, mert az RTL Klub célközönsége a Viasaton már végigrághatta minden egyes részen a körmét legalább kb. 3x, így a sorozat ismerőinek egy kis vidámság Jim Carrey előadásában.

Aki még nem látta volna:

http://www.youtube.com/watch?v=glvGfQnx3DI

Since 2005

Igen, igen ma születésnapot ünneplünk! No nem nagyot, csak egy kis megemlékezést tartunk arról, hogy blogunk 2, azaz két éves lett. Mikor bátortalanul elkezdük(-tem), nem is gondoltuk, hogy eléri a karonülő kort, de így lett.

Eltekintek ezen két év summázásától - igaz, a beírások 2005 decemberében kezdtek igazán napi jelleget ölteni - hiszen summázni igazán valaminek a vége felé szokás, és mivel az ihlet által vezérleve egyre gyakoribbak jelentkezéseink, úgy gondoljuk most kezdünk csak belejönni igazán... :-)

De mindenképpen megemlíteném Kovács Andris nevét, akinek köszönhetjük, hogy egyáltalán létrejött e fórum, és köszönjük látogatóinknak, méginkább kommentelőinknek, hogy azt a képzetet keltik bennünk, hogy mégiscsak jó, hogy írunk, szemben azzal, ha nem írnánk.

Hogyan tovább? Hát valahogy hasonlóan, és ha még több inspirációt kapnánk, ha a kedves Látogatók még több hozzáfűznivalóval illetnék a bejegyzéseket - amiknek mindig nagyon örülünk - az lenne ám csak a csuda jó.

Addig is, dráááágaszágaink, vigyázzatok Magatokra és egymásra!

MÁJKI 30

Kedves Márk!

ÜDV. A KLUBBAN, FIGYELD MEG, EZ EGY NAGYON EXKLÚZÍV KIND OF!

Köszönjük a meghívást, igazán, de igazán jól esett, és bocsánat, hogy nem tudtunk sokáig maradni, de hát az ember kötelességei!...

Jó volt Benneteket ismét együtt látni a Rutival, örülünk Nektek, csak így tovább!

Jó fejek a kollegáid és nagyon kellemes volt a helyszín is! Ja és a torta!!! Jól szuperált az erősítő? Mert a következőhöz tarcsiban van itt egy... :-)

A hátad mögött kézbe vettük Rutival azt a bizonyos vacsorameghívást, amit a Gáborral már vagy egy éve szerveztek, úgyhogy áprilisban egy estétekre mi adunk igazolást, ok?

Puszi: B&G

A csupasz majom

Egy roppant érdekes evolúciós elméletet szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Először egy nagyon lelkes - és nagyon jó - tanárunktól - megérdemli hogy le is írjam a nevét: Dr. Buda Mariann - hallottam az elméletről, s már akkor is tetszett, de aztán nem foglalkoztam vele nagyon, de most ismét belebotlottam. Nem tudom ismeritek-e, de lényege, hogy lehet, hogy az emberszabású majmok és az emberek közötti - mai napig is hiányzó/keresett - láncszeme egy lényegében vízben élő majom fajta. Bizonyíték erre az ember szőrzetének növekedési iránya, a vízháztartásunk milyensége, a zsírsejtjeink, az ujjaink közötti úszóhártya "csökevény" és még jó pár ok.

Nem tudom itt felsorolni azt a rengeteg dolgot, ami bizonyíték a fenti felvetésre, ezért ajánlom a következő oldalt, ami olvasmányos stílusban feszegeti a problémát. 10 percet megér, mert érdemes és érdekes...

http://www.natursziget.com/page.php?show/articles/view/topic/nyiltter/artid/20060906vizimajom

Jó szórakozást!

Ja, és ha valahol találkoztok Desmond Morris: A csupasz majom könyvével, akkor csapjatok le rá légyszi a nevemben, minden pénzt megadok érte! Komolyan!

Az elmúlt hetek

Sokminden történt ismét velünk az elmúlt hetekben, mióta hazajöttünk Egerből. Először is, nem is írtam, de tényleg egy nagyon szupi kis fondü vacsin voltunk a Timiéknél, sok-sok, számunkra kedves baráttal. A csokifondü csak hab volt a tortán... :-)

Aztán voltunk Totyakutyával dokinál, a menetrendszerinti generálon és oltáson, de sajnos nem sok minden jót mondott a dokibácsi. Kutyusunk immár elmúlt 13 éves, és így jelentkeznek nála az időskor jelei. Gyógyszert is kapott a szívére, mert kicsit rendetlenkedik. Hát igen, régen volt már az a januári csütörtök, amikor beállítottam vele - a szülők legnagyobb örömére...

Találkoztunk Balázzsal és Timivel is, és ismét együtt rosszalkodtak a fiúk, ja és Timi volt csoporttársa, Éva megveszi a kicsi számítógépünket a mi legnagyobb örömünkre!

Ha már az eladásnál tartunk, a család eladja kicsi sárga citroenjét és új autó beszerzésén ügyködik! Úgyhogy ha érdekel valakit, vagy ismer valakit, akit érdekel, vagy van autónepper ismerőse, az szóljon!

Illetve nem utolsó sorban, de itt voltak Andiék, egy kicsit esküvőt szerveztünk, pontosabban a meghívókat zsírozták le a fiatalok ott, ahol mi is rendeltük. Csodálatos az élet, hogy egy-két dolog olyan állandóságot mutat, hogy az már szinte fáj! :-)

Továbbá fény derült egy rejtélyre. Hova tűnik el Bálint fogkréme... (meglehetősen szofisztikált és halkan kivitelezhető technika, úgy hogy kb. 5 percre sem hagytuk egyedül a szobában):

Step 1:

Step 2.:

Diploma előtt - 2007

A minap betelefonáltam a Debreceni Egyetem pedagógia tanszékére, hogy a szakdolgozatom/államvizsgámmal kapcsolatosan érdeklődjek az órarendem iránt (kb. 1 tantárgyam kell hogy legyen még) és megleptek. Az egyetem szerint én már végeztem. Mondom jaj, de jó, "akkor megyek a diplomámért pénteken, jó?" Vicces lenne, ha valamilyen csoda folytán oda is adnák azt a tanulmányin... :-) Nem tudom hogy csinálták ezt szakdolgozat, hospitálás, terepgyakorlat, kutatómunka, tanári szakdolgozat és gyakorlati tanítás - vizsgatanítás, hovatovább államvizsga dokumentumok nélkül, de ez már csak az egyetemi bürokrácia titka marad.

Mindenesetre ami a valóság, az az, hogy a jobbik énem úgy döntött, hogy most már Istenbizonytényleg kipréselem magamból a szakdogát, és júniusban megcsinálom az államvizsgát (némi egri főiskolai tanítással spékelve a dolgot), Egyrészt azért mert. Másrészt meg mert még a végén megérjük azt, hogy GYED/GYÁS, stb. GY-vel kezdődő állami "támogatás" mellett fizethetek a sulinak. Bár ha jól tudom ez már csak a most kezdőkre vonatkozik. Jelenleg... ki tudja milyen okosakat találnak még ki...

Úgyhogy lőttek annak a tervemnek, hogy saját "gyerekprogram-miatti" itthoni visszafejlődésem/elbutulásom/betompulásom/beszűkülésem folyamatát elnyújtott diploma megszerzéssel tompítsam, így redőzöm még egy kicsit a szürkeállományom, hátha hasznára lehetek egyszer még a jó magyar munkaerőpiacnak.

Sűrű egy tavasz lesz, de jó időre az utolsó ilyen, azt fogadom. Bár ahogy magam ismerem...

Eger 2.

Már itt is vagyunk megint.

Szeretnék még egy tapasztalatot megosztani az esetleges érdekeltekkel. Egri pihenésünk során természetesen adtunk a kényelemnek és a kényeztetésnek is, ennek keretében Gábor benevezett a "frissítő masszázs" szolgáltatásokra, én balga pedig az "alakformáló kollagénes masszázsra". Ennek megfelelően Gábor kipihenten, frissen és vigyorogva végzett, én pedig...

Nem voltak illúzióim a dologgal kapcsolatban, már régen játszottam a gondolattal, hogy részt veszek egy ilyenen, de a 10 perc után már erősen kételkedtem. Az első tíz perc nagyon kellemes volt, egy igazi masszőr alkatú uriember vett kezelésbe, de aztán előszedte azt a modernkori kínzóeszközt amivel végigdörgölte habtestem. (Gondolom az sem segített a dolgon, hogy előző nap a szoliba kicsit belepirultam.) Ennek a folyamatnak a 2. percében már azt a bűnömet is bevallottam volna, amit el sem követtem, vagy csak gondolatban... Gondolom pedig ez volt a lényege a dolognak, és így pár nap elteltével azt mondom, hogy még hatása is volt, de felkészületlenül ért. Akinek volt már ilyenje az szólhatott volna ( :-) ), akinek még nem, az készüljön egy hosszú bűnlajstrommal, és mondogassa szépen csak magában masszír közben.

Eger 1.

Hétfőtől máig elmentünk kedvenc kis városunkba, Egerbe egy kis téli pihenésre, amolyan wellness-fitnessbe (bár fitness nem olyan sok volt benne...). Mi nem síelni megyünk, hanem vizes helyre :-) az évnek ebben a szakában. Egyszóval nagyon zsír volt. Szét fürödtük meg szaunáztuk magunkat és Bálint is nagyon jól vette az akadályokat. Az első nap még csak a medence partjáról obszerválta a környezetet, és megszeppenve figyelt, az utolsó napon meg már sírógörcsöt kapott attól, hogy kivettük a leghidegebb vizű úszómedencéből. Ezek után mi sem volt természetesebb, hogy bekéredzkedett a jacuzziba is a többi üdülő közé. Ismét kaptunk pár dicséretet, hogy milyen jól viselkedik, úgyhogy tovább örültünk. :-)

Ez a hotel két részből áll, a Hotel Park rész patinás és elegáns, a Hotel Eger rész pedig modern, full design. Mi az utóbbiba kaptunk helyet, Bálint nagy liftkezelő lett, és egyébként pedig informatikus konferencia zajlott a szállodában, úgyhogy az egy négyzetméterre jutó informatikus/programozó/stb. száma igen magas volt.

A patinás környezet Bálintot is arra késztette, hogy megpróbálkozzon az evőeszköz célszerű használatával a kézzel-lábbal módszer helyett. Egész jól ment neki.

Tényleg igaz, hogy szabadságra azok vágynak a legjobban, akik éppen most jöttek onnan vissza.

Néhány életkép a kiruccanásról:

Vacsizni akarok menni!

Így eszem villával:

Vizipók vagyok:

Anya a ház kiváló borával:

1,5

Igen, ennyi idős már a kis lurkó. Hihetetlen. Most született. S minekünk már az óvodát kell keresni, mert hát azok, tekintettel a növekvő gyerekszámra, telítődnek rendesen!

Mindenesetre a másfeledik szülinap körül nem szándékoztunk nagy hacacárét csinálni, de az élet úgy hozta, hogy sikerült. Gábor apukájának, illetve az ő spontaneitásának köszönhetően jan. 24-e délutánját és estéjét, a legnagyobb örömünkre velünk töltötték, és mivel az én szüleimet is egy újévi koccintásra átinvitálták, együtt volt a nagyszülői klán! De jól jött ki. Sőt, még minden ellenállásunk ellenére, valami ajándék is kerekedett a dologból! Ezek a nagyszülők, ők rontják el a gyerekeket! :-)

Így lehet csak igazán műélvezni Cirmi cica kalandjait:

Ja, még egy dolog. Egy kicsit dicsekednénk is, ugyanis a másfeledik szülinap meghozta mifelénk a bili intézményét. Ez azért gondolom nem nagy hír azoknak, akik még nem neveltek szobatisztaságra gyereket - nekünk sem volt eddig az..., mert a szobatisztaság általában az ovinak a felvételi követelménye (3 év körül). Azért még nem úgy megy, mint ahogy azt elképzeli az ember, hogy hozza a bilit, ha úgy érzi kell, de a napnak egy bizonyos pontján üzembiztosan várhatjuk a bilin ülve az eredményt. Ez jó. Látjuk az alagút végén a fényt, és a pelenka-korszak leáldozását. Hurrá!

Nagy barna medvére várva:

Vát iz disz? 5.0

A minap kaptam e-mailen ezt a kedves Gulyás "Thaiföldön megismert" Zsuzsa ismerősömtöl. Lehet, hogy már Ti is láttátok (akkor kicsit tartsátok Magatokban), de ha mégsem, akkor lehet találgatni... :-) Év: 1956

Orsi

Naaaaagyon régen nem láttuk már Orsit - talán tavasszal utoljára, de vasárnap beteljesedett a találka. Kaptunk színes-szagos-zenélő-indexelő és dudáló szuper versenyautó kormányt, minden óvintézkedés ellenére, és az most a best of mindenek előtt.

Bálint különösen bukik a szőke lányokra, mert nem telt bele fél óra, és már volt nagy Orsi ölelgetés-puszilgatás :-), pedig ébredés után szégyellősködött ám! Úgyhogy lányok, csak vigyázzatok! Figyelünk!

Az erő legyen Veletek!

Mutattunk már képet a mi kis jedi tanítványunkról?
Lézerkardja még nincs, mert még csak az elméleti oktatásnál tartunk, de ami késik, nem múlik!
Nagyon szorgalmas tanítvány ám!

Bogi és Gábor mester

Parfüm

Hááát, a film jó, de a bologságfokunkat nem emelte... és erős is volt vasárnap délutánra. Még most is be vagyunk tompulva tőle.

Lányos szülőknek kifejezetten erősen meggondolandó a megtekintés. Viszont látványos legalább.

Egyébként ehhez kapcsolódik egy dolog, amit az egyik ismeretterjesztő csatornán láttunk, miszerint egy kisérlet során az egyik embernek befogták az orrát (légmentesen... :-) ), behunyta a szemét és a szájába tettek szétnyomkodott epret. Azért az elég aromás gyümölcs. És egyszerűen az orra nélkül nem ismerte fel, hogy mi az. Megcsinálták ezt más étellel is, és egyiket sem találta el befogott orral. Már akkor sem hittem el, hogy ilyen van. De van, bár nálam csak 50%-ban jött be. Előszörre az almát néhány másodperc alatt felismertem, de aztán a paradicsommal nem bírtam. Elég hihetetlen. Nem ment, a végén csak az állaga alapján sikerült nagy nehezen azonosítanom. A műsorban mondjuk csak pépes étellel próbálkoztak, hogy ne segítsen az állag, az alak. Azzal magyarázták, hogy evés közben az agy összekapcsolja az ízt és az étel illatát/zamatát, és így alakul ki a végeredmény, az ízlelés. A legtöbb érzékszerv hiányos működésének van neve, ha jól tudom, de ha van egyáltalán olyan betegség, hogy valaki nem érez szagokat, akkor annak mi lehet a neve? Bár ha belegondolok olyanról sem hallottam, hogy valakinek nincs tapintása...

Jaj! A szívem

Tegnap megrázkódtatás ért bennünket. Nagy. Szeretett, sokat reklámozott kedvenc együttesünk, a Joy, akik a lagzinkban szórakoztattak bennünket, feltűnt a Budapest TV-n! Mindig is úgy gondoltuk, főleg amióta néha odacsábulunk erre a csatornára - titokban, hogy senki se lássa... :-) - szóval hogy itt csak ZS kategóriás hullócsillagok és előadó"művészek" kapnak csak helyet, de egy kellemes szombat délutáni szörfölés során, megláttuk őket ott. Miért? Amikor olyan jól csinálják élőben, miért kell a borzalmas stúdióbeli tátogással égetni magukat? Egyébként a minap láttuk itt Fekete Gyulát - a szép emlékű Hungária és Dolly Roll "Szakszi Maxija" - úgy elcseszni a műsorát, hogy a végén elnézést kért a közönségtől az előadás miatt. Jaj, jaj, jaj, így múlik el a világ dicsősége?

Ajánló

Most nem magunkról fogok információmorzsákat szórni, hanem a figyelmetekbe szeretném ajánlani Gábor testvéréék most született blogját. Még ízlelgetik a zamatát ennek a világnak, és nagyon örülünk, hogy ez a nagyszerű ötletük/elhatározásuk született, kíváncsian várjuk a fejleményeket! Felteszem, a motorja ennek az incidensnek Andi, de reméljük halljuk Lackót is megnyilatkozni ezen a fórumon! :-)

A link tehát: www.lukigro.blogter.hu

Fogyasszátok egészséggel!

Egyébként feltettem az oldalsó Links-ek közé is a címet, de az a sáv most úgy gondolta, hogy lehúzódik jobbra, az oldal aljára, de a korábbiak alapján eljön az az idő, amikor megint a lap tetején köszönthetjük az oda írtakat!

Döcögve indul az év

Az imént kérdeztem Gábort, hogy óhajtja-e ismét ő írni az évértékelőt. Azt válaszolta óhajtja, csak még ihletet gyűjt, úgyhogy addig érjétek be ismét velem. Remélem most sikerül a magyar nyelv szavait használva szösszenetet írnom. Ha nem sikerül, akkor Vik lektorunk commentjeit olvasva ki tudjátok találni a megfelelő szavakat! :-) De most komolyan, köszi, drága vagy! :-)

Először is, erről még nem is szóltunk, az a SZILVESZTER. Bánkon, Timivel, Gáborral és Hannával. Ritkán - és egyre ritkábban - van az évnek olyan időszaka, amikor akad néhány nap, hogy nem csöng annyit a telefon, nem csörög az ébresztő, nem kell még ilyen-olyan dolgokat elintézni, bevásárolni, főzni, szerelni......... stb.......... stb......... stb szóval hergelni magunkat, hanem egyszerűen nyugiban jól érezni magunkat a barátokkal. Jókat iszogattunk, eszegettünk, (és az a reggeli svédasztal!!!) társasoztunk, és nem mellesleg gyerekeztünk. Hannára serkentőleg hatott ez a kis idill, mindenáron szeretett volna ő is velünk lazulni, még az éjfélt is megvárta a nagyokkal :-), Bálintunk viszont a friss levegőtől belassult, olyannyira, hogy egy éve nem látott dolgot művel, bealudt séta közben. Hiába a vidéki élet... Egyszóval mi benne vagyunk jövőre is egy ilyen kiruccanásban! :-)

Aztán az év első hetében nálunk H betű volt az ajtónkra rakva, s bár még mindig nem ad össze 300%-ot a család hogyléte, de úgy néz ki megmaradunk a megfázós-gyomorrontásos műsorszámunk után.

Mostanra kezdjük elindítani az évet, mindenféle szempontból, Gábor is felmelegíti a motorokat a cégben és küzdünk tovább! Nem azt mondjuk, hogy 2006 éve az első év lesz a listán, amikor majd sok év múlva összegzünk, és emlegetjük a legjobbakat, de sok jó dolog is történt tavaly, és hát ilyennek is lennie kell, hogy a jobbakat méginkább tudjuk értékelni.

Ezzel a sármosan mosolygó fényképpel kívánunk kedves bloglátogató családtagjainknak/barátainknak még egyszer BOLDOG 2007-es ESZTENDŐT!

Egy adósság

Legutóbbi alkalommal Komárban felhívta Andi a figyelmünket, hogy Lackóval (Bálint keresztapukája) még nem is tettünk fel ide képet. Ebben teljesen igaza volt, de technikai akadályai voltak a dolognak, szinte nincs is a két fiúnak közös fényképe, vagy ha van az nagyon régi. Így most pótoljuk ezt a hiányt! :-)

K A R Á C S O N Y 2006

A dolog úgy kezdődött, hogy Bálint hathatós segítségével feldíszítettük a fát:

Aztán jöttek a nagyiék, Apa rittyentett egy olyan tuti hidegtálat lazacból, meg kaviárból, meg kaszinótojából (ez volt a hal része a napnak, mert ugyen nálunk nem nagyon dívik a halászlé és egyéb halételek), aztán mami féle tejfölös bableves, Bogi féle gesztenyés pulyka (nem azért mondom, de tuti lett, új recept pedig), és a mákosgubára elfogyott a szufla, úgyhogy azt elnapoltuk. No és persze vagy 7 fajta süti.

És jött a Jézuska is! Hozott magával építőkockát, meg búgócsigát, meg egy igazi hintapandát (ld. a képet lejjebb, manapság már ritka a hintaló, miért is ne legyen képzavara a gyerekeknek), meg egy csomó egyéb apróságot.

Karácsony napján aztán irány Komár, ahol nagy családi ebéd várt bennünket mindenféle finomsággal, és láss csodát, még egyszer jött a Jézuska, hatalmas oroszlánostúl, gyerek-székestül, meg fa-építőkockástúl, párnástúl-pulóverestül. Nagy volt ám a csodálkozás és az öröm. Ez volt az első karácsonyunk, amikor már Bálint is megértett valamit belőle. Hát, az ember könnye kicsordul ilyekor!

Karácsony másnapján jöttek Gábor nagybátyjáék és unokatesójáék, és Bálint másodunokatesója, Jázi is, aki 3 éves lesz januárban. Mit nem összejátszottak ezek a gyerkőcök, hihetetlen volt! Voltunk ott páran felnőttek, de kellett is még így is figyelni ám! De nagyon helyesek voltak együtt.

Bálint idén karácsonykor megtanult minden gátlás nélkül nyilvánosan táncolni, van csípőmozgása a gyereknek!

Egyszóval ismét jó volt ez a karácsony, de a konyhaasztalon hegyekben álló süteménymennyiségre tekintve nincs is ennek még vége - szerencsére!

Diagnózis: nimfotikus

Mármint nimfotikus alkat. A mi kisfiúnk. Ez mint tegnap megtudtam orvosi értelemben azt jelenti, hogy érzékenyebb. Szőke, kék szemű és fehér bőrű.

A dolog úgy kezdődött, hogy néhány hete kicsit megnőttek a nyirokcsomói, először nem is nagyon izgattuk magunkat, de aztán csak nem akart múlni a szintén felmerülő kis nátha sem. Mondjuk most, hogy többet járunk közösségbe bármi, bármikor ráugorhat, de aztán csak nem akart kikeveredni a dologból, a csúcspont a december eleji belázasodás volt. Szóval irány az orr-fül-gége, a vérvétel (frankón úgy vettek vért tőle mint a felnőttektől, vénából, horror volt nézni) és további gyógyszerek.

A végeredmény pedig, hogy tulajdonképpen semmi baja sincs egy kis bacit leszámítva, de hát nimfotikus, így mindenre érzékenyebb. Úgyhogy ha már ilyen kis északi típus, akkor növesztünk neki Jürgen frizut, és nyomjuk a vitaminokat a szervezetébe... :-)

A családi Mikulás előre tör

Immáron tradíció családunkban, hogy december első hétvégéjén ellátogat hozzánkGábor anyukája és vele érkezik egy kis Mikulás is. Így volt ez a múlt hétvégén is, amikor is egy rabszökéses-városbedugulós akció után Gábornak sikerült időben kiérnie a pályaudvarra és hazahoznia a mamit. Volt öröm, meg ajándékbontás, aztán szombaton kirándultunk egyet a Liszt Ferenc térre a karácsonyi vásárba, és Bálint egy oktogoni gyorsétteremben bezsebelte a helyi érdekletségű Mikulás szaloncukrát annak ellenére, hogy meglepetésszerű támadását és kinézetét kis fenntartással kezelte. Amúgy egész hétvégén úgy közlekedtünk mint egy rakétakilövő-állomás, mert Gábor kocsija tetején fent figyelt jó néhány alumínium cső, csoda, hogy nem lopták le, és már nem volt kedve elvinni a raktárba.

Szombat estére aztán a rendszer akadozni kezdett, 16 hónap után most először megéltük azt, hogy Bálint nem csak úgy lefeküdt és elaludt kis huhogás után, hanem 3 órát altattuk, mert eluralkodott rajta az immáron egy hete tartó nátha.

Vasárnap reggelre aztán belázasodott, és egész nap másfél óra alvás/fentlét váltásban végignyűgösködte a napot, alig evett, de hát ez így van, ha az ember beteg. Pedig reggelre megérkezett Gábor apukája, meg Andi és Lackó is további Mikulás ajándékokkal, meg andventi koszorúval, meg mindenféle finom karácsonyi alapanyaggal.

Hétfő délelőtt aztán jött a doktor néni, felírt egy rakás antibiotikumot és kencét, és most azt diktáljuk több-kevesebb sikerrel Bálintba.

Azért készítettünk egy-két jó képet a hétvégén.:

Ugye milyen tök jó sapecot hozott a Mikulás?

Földalattizunk:

Falok egy kicsit mami sütijéből:

Ismét itt a mikulás:
Bálint és a lázrózsák:

Babazsúr 4.0

Pénteken elmentünk babazsúrra Erikáékhoz (Erikáék Dávid fia egy napon született Bálinttal). Ott volt 1 kislány és 3 kisfiú, mint 15-16 hónapos, tehát kb. ugyanannyit tudnak és hasonló mértékben kell koncentrálni rájuk. Ott volt a babákon kívül még 4 anyuka és 3 apuka, illetve rajtam kívül az összes ivarérett hölgy picijában a kistesó. Tehát összesen 14-en figyeltünk a vendégségben. :-)

Miután minden kicsi mindenki tányérjából evett egy kis melegszendvicset/sütőtököt és minden csőrös pohárból ittak a törpék, és a házigazda Dávid játékait mindenki megvizsgálta, hazatranszportáltuk magunkat. Nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon elfáradtunk, de ez már csak ott esett le, amikor csak bambultunk kifelé a fejünkből a kocsiban hazafelé. Miért is? Mert pont abban a fázisban van mindannyiunk gyereke, hogy kb. 2 db percig köti le őket egy játék, tehát nem játszanak csak úgy el csendesen, aztán felmásznak-szédszednek-megcsócsálnak-lerángatnak-odabújnak-esznek-isznak és ugrálnak gyakorlatilag egy időben. Egy gyereket azért egyszerűbb koordinálni :-), de most mindenki egyszerre próbálta a fenti dolgokat kivédeni/alkalmazkodni.

De a mókusok helyesek voltak, úgyhogy legközelebb nálunk gyűlünk!

Kisfiunk a hintalovon fülig ketchuposan:

Csipet-csapat:

Csak képek

Előbb nem engedett a program több képet feltenni, így most ide pakolok néhányat Bánkról:

Apja-fia, mint a borsó meg a héja:

Bánki béka

Az elmúlt hét ismét eseménydúsan telt.

Múlt hétvégén voltunk Komárban, rengeteg sok levinni és felhozni-való volt, meg amúgy is, a kocsi téli cipői is végre felkerültek Pestre és fel is tetettük őket. Ezen a hétvégén olyat csináltunk, amit már nagyon régen nem. Bálint nagyi felügyelete alatt, így elmentünk biliárdozni a fiatalokkal (értsd Andi-Lackó) a Kanizsa Pláza egyik sokáig nyitva tartó vendéglátóipari egységébe. Ha már ott voltunk, akkor koktéloztunk is, és vérremenő küzdelemben 3-2-re kikaptunk a fiatalságtól, de jó móka volt. Nem is vagyok annyira béna, mint ahogy emlékszem... :-) De azért csapatunkat Gábor erősítette inkább... :-)

Illetve ezen helyen megállapítottam, hogy de jó, hogy már nem vagyok 14-15 éves :-), nagyon nehéz manapság a tinédzsereknek az állandó "gizda" állapotot hozni. Egyre korábban kell kezdeni és egyre komolyabb a verseny... Mi azért még tornacipőben és farmerban is elbiliárdoztunk a '90-s években. Vagy ha az ember nosztalgiázik, az már az öregség jele? :-)

Múlt héten aztán voltunk megint zsebi babán, meg klubbon, meg megtanult Bálint egymaga reggelizni (a katonákat egyedül kapkodja be :-), meg puszit adni és dobni (ezt még a Piri tanította meg neki), aztán hétvégén elmentünk a Timivel shoppingolni. Temészetesen nem magunknak, hanem kis porontyainknak. Sajna Timi nem tudott ott etetőszéket venni, de azért egy kicsit a fenekére ütöttünk némi pénznek. :-) Délután apával elmentünk a Ligetbe, ahol rajtunk kívül még nagyon sokan sétáltatták a gyereküket/kutyájukat/borzukat és magukat, minden ilyen nap az őszben ajándék. Bálint egy ideig sapka nélkül tudott rohangálni, olyan meleg volt!

Tegnap családoztunk. Elmentünk a nagyiékkal Bánkra, körbesétáltuk a tavat, megnéztük a kacsákat és ebédeltünk egy jót :-) Én undoromat megvető bátorsággal rendeltem sült békacombot. Amikor előttem figyelt a tányéron, majdnem rosszul lettem, de végül győzött a kiváncsiságom. Nagyon fincsi volt! Mintha a halnak a legfinomabb falatait eszegetném, szálka nélkül! A vendéglőben (ahol szinte csak mi voltuk ebédidőben) ugyan nem vitték túlzásba a sietést, és mivel etetőszékük sem volt, így a végére elég elfáradtunk Bálint rendezésében, szerencsére a nagyszülők miatt javult az egy főre jutó gyerek aránya, így mindenkinek jutott egy kis idő a csemegézésre.

Így kell az avarban csörtetni:

Így pedig kukucskálni a fa mögül:

Helyreigazítás

Bár alapvetően nem változott a korábban említett fényképész-galeriről a véleményem, most legutóbbi alkalommal azért szereztek egy-két pirospontot. Viszont az is igaz, hogy a képek nem fényképész miatt tutik, hanem Bálint miatt... :-)

Az egyik kedvencünk:

A fiúk útlevele

Kisfiúnk megkapta élete első útlevelét. A BM pólusi kihelyezett tagozatán ugyan az ügyintéző néni megizzadt mire egy használható képet tudott csinálni róla. Mivel sehogy sem akarta becsukni a száját, annyira érdekes volt minden, hogy szájtátva bambulászott, de a végén sikerült. Két évre kapta csak meg :-( Ha már ott voltunk Gábornak is csináltattunk egyet, hiszen a korábbi lejárt, ellenben abban ott fityeg az amcsi vízum 2010-ig, így majd ha hosszú tömött sorokban fogunk a yenkikhez menni, akkor mindkettő útlevelét cipeljük :-)

Amúgy az elmúlt hét a göthösség jegyében telt, végigment az egész családon, ki jobban, ki rosszabbul viselte, én még mindig krákogok, így a múlt heti ünnepet leginkább a tea mellett töltöttük. Gábor szülinapi ajándék jegyeit a Nemzeti Színházba is anyuék "élvezték végig" gyengélkedésünk miatt. Azt mondják, hogy jobban jártunk, hgoy itthon maradtunk... Nem mentünk baba-mama klubba sem, és a zeneóra is elmaradt (az mondjuk az ünnep miatt). Bálint egyre nagyobb helyismeretet szerez, így most már egyre nagyobb bátorsággal vágunk neki egy-egy ilyen alkalomnak, a zeneórán kifejezetten a társaság leghangosabbja, Pataki Atit lepipálva a tér közepén produkálja magát. Valahonnan örökölhette ezt az exhibicionizmust...

Behergeltük a téli ruhatárat Neki is és magunknak is, és ha tehetjük nem hosszúakat sétálunk ebben a csúnya szeles időben (valamelyik nap majdnem fellökte a szél Bálintot). Sajnos itt a hideg... :-(

Jaj, volt nálunk hivatalos fényképész, még nem lettek ugyan kész a képek, de nem ajánlom senkinek őket. Szép egy történet, hogy miért engedtük be őket harmadszor is az otthonunkba, de a tesónál már okosabbak leszünk...