Visegrád 3.0

Még valamikor október közepén voltunk kedvenc egy-napos wellness helyünkön, Visegrádon egy napot lebzselni, s a hajtásos hétköznapokat kipihenni. Alapvetően magunkat jól érezni mentünk, de meglepő módon jó hatással volt korábban kificamított/becsípődött/betekeredd/szétült/stb. testrészeinkre. Ez pont az okt. 23-i hosszú hétvége előtt volt, így kellemesen alig voltak, úgyhogy Bálint egyedül uralta a gyerekmedencét, mi pedig kényelmesen ejtőzhettünk a nagymedencékben.

Persze, hűen önmagunkhoz a fényképező gépeket elhagytuk valahol odabent, és ez csak másnap esett le. Már éppen keresztett vetettünk rá, amikor azért egy telefont megeresztettünk, és láss csodát! Megvolt nekik. S elpostázták, hogy ne szenvedjünk hiány a következő képekben... :-)

Enyém a medence:

Méricskézett egész végig:
Pancsolt...
... és békaúszott
... no meg persze "jön a Gólemeset" játszott:

Október

Nézzük csak, mi történt még októberben, amivel elmaradtam.

Ugye kezdtük a hónapot Komárban, ahol tényleg jó volt, csomót rosszalkodott Bálint, s mamival begyűjtötték élete első gumicsizmáját! Az első lépések olyanok voltak, mint az asztronauták Holdra-szállásai, nem igazán érezte a talajt, de hamar beleszokott. Mára pedig nagy becsben van tartva, a velúrtisztító gumikefével ma is akkurátusan kitisztogatta... :-)

Bili-fronton jól állunk, pontosabban pelus fronton, mert hivatalosan már csak a délutáni alváshoz és éjszakára van pelus, de azért néha még be-be csurran, viszont lelkesen ünnepelteti magát, ha eredményes volt a bilizés...

Aztán voltunk - ugyan nem sokat - énekelni és játszóházban, de ezeknek egy csúnya tüszős mandulagyulladás keresztbevágott, és lelkesen próbálunk a nem annyira rossz időben még kint lenni, amennyit lehet, nem utolsó sorban pedig az Apával töltött idő minden percét megbecsülni, mert bizony nem sok van belőle. Nem panaszkodunk, ez most már a 3. olyan ősz, ahol saját idejét szervezi és egyre durvább. Ahol tudunk segítünk, mint a jó úttörők, de hát mégiscsak ő kell a dolgok érdemi rendezéséhez.

Közben - leginkább nagyszülői segítséggel - folyt a nagytakarítás, de sajnos nagyon rosszul kondícionáltuk őket, mert a legváratlanabb pillanatokban csapnak le a lakás különböző szegleteire, így valamely méltó büntetésen gondolkodunk... :-)

Ja, és az amszterdami képeknek egyelőre nem tudok mappát csinálni, mert a képtárunkan olyan régen jártunk, hogy elfelejtettük a jelszót, és egy nem egyszerű procedúra után lehet csak újat kérni...

Gábor ficamja szépen javult, csak az én gerincemen csípődött be egy ideg Komárból hazafelé, s mivel ilyenem még nem volt, mostantól mindenkivel, akit ilyet már érzett, mélyen részvétet érzek.

Egy álmom beteljesülése

Az előbbi bejegyzést csak pótlólag tettem, illetve azóta még egy csomó minden történt, amire ki is térek még később, de most mindenképpen áradoznom kell egy kicsit.

Az egész alkalmat egy váratlan meghívás alapozta meg, melyet Gábor kapott az egyik nagy holland kandallógyártó vállalat budapesti képviseletétől, akikkel volt már közös munkája. Egy study tour-ra invitálták Hollandiába, okt.17-19-ig, és ezt a lehetőséget nyakon csípve péntek este én is utána repültem, hogy megtoldjuk egy hétvégével a kintlétét. Nekem már régen bubukám volt, hogy egyszer a Gábor szülinapján Amsterdamban kettesben. Hogy miért pont a szülinapján, és miért pont Amsterdam, azt nem tudom megmondani, de ilyen tökéletes páros utunk talán csak a nászutunk volt közös pályafutásunk során. Arról nem beszélve, hogy a nászutunk óta (2004) én nem repültem, ami nekem különösen nagy hiányérzetet okozott.

Két, borzasztóan sűrű, de annál érdekesebb nap, tele élménnyel és élvezettel.

Először azt hittük, hogy milyen kevés lesz, de ez a város annyira nagyon rendben van, hogy a belváros nagyon hamar bejárható, minden közel van mindenhez, és mindamellett nagyon európaian szervezett a közlekedés, ami az utazó nagy segítségére van.

Nagyon fiatalos és jó hangulatú város, teljesen más ritmusban él, mint Budapest. Hűűű, nem is lehet elmondani itt, mennyire jó, agyilag még egy kicsit ott vagyunk, mindamellett, hogy a testünk olyan fáradt, mindha megmásztuk volna a Kilimandzsárót, én szombat este gyakrolatilag egy mondat közepén elaludtam, és minden tagunkban pulzál az izomláz, de bármikor, bármennyi időre visszamennénk.

Lehet, hogy csinálok egy külön könyvtárt a képtárunkban, mert annyi jó képet csináltunk, de addig is, egy-két pillanat.

Mi előbb keltünk mint a város :-) : 9.00

Egy csíííz egy grachton:
A Heineken-experience Gábor kedvéért:
A világ legkeskenyebb háza az én kedvemért:
Sétahajókázás: Már felébredt a város...
Argentín steak-vacsora for 2: (tudom, hogy étket fényképezni gáz, de ez annyira impresszív volt...)
Jelképek halmozása... fapapucs alakú sajt...
S a kihagyhatatlan...
"Say cheese made in Holland!"

Elmaradt képek

Ilyeneket műveltünk a Szent István Parkban:

(logikai játék megoldás)

(ennek nem tudom mi a neve, de talán modern libikóka)

(Anyu, elgurult a pöttyös... :-)( )

(így kell Apával együtt kosarazni...

... s így tanítom focizni)

Kórház

Múlt héten megbetegedőset játszottunk otthon.
Folytatván a Bálint műtétjével megkezdett sort, én is egy apróbb korrigációs műtéttel terheltem meg a magyar egészségügy kasszáját, nevezetesen: abból a testrészemből, amit jó esetben ülésre használnak az emberek, egy kisebb ateromát operáltak ki helyi érzéstelenítéssel. A dolog csak latinul hangzik izgalmasan, magyarul tüszőcisztát jelent, baromira fáj, viszont nagy örömömre mikor hozzáláttak (mert azért akkor még nem tudták, hogy mi is az...), mindjárt az elején közölték, hogy "ó, ez biztos ateroma, úgyhogy nem küldjük a szövettanra". Miután addig az utóbbi lehetőség fel sem merült, ezért engem egy adag görcsöléstől megmentettek, de ahogy a varratokat elnézem, egy maradandó nyomot hagyott rajtam a dolog. Viszont megmaradok.
Mindez múlt hét pénteken a MÁV Kórházban történt, estére pedig, amikor a dolgos hét utáni jól megérdemelt pihenés jönne, hívott Gábor, hogy jön haza és baromira kificamította a bokáját. Mire hazaért az szépen fel is dagadt, én patikába el, és este 10-re már csak röhögni tudtunk magunkon, amikor egyikünk ebben a fotelben, másikunk a abban nyögött hangosan.
Mindehhez Bálint és én is egy kicsit megnáthásodtunk. Amúgy minden ok.
A héten, amint írtam őszölünk egy kicsit a komári maminál, de ez csak a gyerekekre és a nőkre vonatkozik, mert Gábor - dacolva minden fájdalmával - már üti a vasat otthon, úgyhogy olyanok vagyunk lassan, mint egy hősköltemény.

Szent István Park

A minap látogatást tettünk Lipótváros Centrál Parkjába, egyrészt, hogy levegőzzünk, és a több napi ágynyugalom után átmozgassuk Bálintot, másrészt, hogy kiderítsük, hogy tényleg csak olyan sznob szülőkkel van tele, mint Demcsák Zsuzsa.

Bár tervünk eredetileg a Liget volt, de a Budapest Maraton gyakorlatilag kettévágta a várost az Andrássy út mentén, mi azért átverekedtük magunkat.
A Park nagyon kellemes hely, sok játékkal és zölddel, és Bálint bele is felejtkezett a nagy felfedezésbe, eltelt vagy 20 perc mire felnézett, hogy hoztam magammal szülőket is, vajon hol lehetnek. Szülők békében ültek a padon és a távolból figyelték őt (titkonk). Azért boldog volt amikor felfedezett bennünket, arcán egy kaján vigyorral, hogy:"Jaj, de kis huncutok vagytok!"

Miután jól meglibikókáztatott egy kisfiút, elmentünk focizni a kispályás terepre, ahol a labdával kézben futást gyakorolta inkább az apjával, illetve utána Gábor bevezette - volna - a kosarazás rejtelmeibe, de ez a tevékenység inkább hatalmas kacagásokba fordult át, hogy az apa ilyen vicceset csinál, hogy nem a földön rúgja a labdát, hanem felfelé igyekszik vele egy kosárhoz. Nehezítésnek még fel is vetette magát, hogy Gábornak csak egy keze legyen szabad.

Képek csak később, mert ezen a héten jól megérdemelt őszölésünket töltjük Komárban, és itt nem áll rendelkezésre a képtár.

Hűvösvölgy szelleme

A fiúk alszanak, csendes a ház, úgyhogy most alkotok. Olyan vagyok, mint egy éjjeli bagoly, reggel meg úgy kell kiverekednem magam az ágyból.

Tehát az úgy volt, hogy még a köldöksérv műtét (ami egyébként a mai kontroll után kijelenthető, hogy sikeresen zárult) előtti hétvégén elmentünk Hűvösvölgybe, hisz oly szép idő volt, Bálintot is sétáltatni kell, meg egyébként is.

Van ennek a helynek egyfajta bája, ami sosem változik. Nem sokat jártam erre életemben (néhány ált. iskolás akadályverseny és oszt. kirándulás), de azt megállapítottam, hogy itt az idő megállt. A Nagyrétig jutottunk, szikrázó napsütés, és emlékeim szerint ugyanaz a CÉLLÖVÖLDE felirat és bolt várja a kedves ide látogató közönséget, szerintem ugyanaz a körhinta nyekergett még 25 éve az én fenekem alatt is. A 3 bódéből álló komplexumot egy kézben tartva, monopolizált helyzetben felfedezhetjük a bácsit, aki szintén nem tegnap kezdett a Hűvösvölgybe járni. Azzal együtt tök jó fej volt, és mi igazán jól mulattunk, bár Bálintot még kell egy kicsit kondícionálni a kirándulás intézményéhez, de jó lesz az. Csak olyan helyre kell menni ahol belátható távolságon belül nincs vursli.

Pózolás a rendőrautóban:
Apával a tűzoltásnál segédkeztek:
Vagány srácok:

Bálint és a Völgy: