Ünnep 2.

Azt mondta a család, hogy nem vagyok normális mert ilyen képet teszek fel Húsvétra, de majd most pótolom egy-két "hagyományosabbal".

Naaaaaagyon jó volt kikapcsolódni ez alatt a három nap alatt. Kezdtük szombaton Félegyházán keresztanyukáméknál, csupa finomat csinált megint Klári (báránypörkölt, sült almás pulyka, és hasonló érdekességek) meg volt sült fagyi (az milyen jó), majd ha valakit vendégül látunk, mi is villantunk vele, mert igazán hálás desszert. S kaptunk meghívást Klári nagy kerek-szülinapi bulijába júniusban. Meséltem már a nagy fájdalmamat, hogy Klárikáék esküvője a szerencsétlen véletlen műve által ugyanazon a napon lesz, mint az Andiék esküvője? Úgyhogy a család megosztja erőit, anyuék Kláriékhoz mennek, mi meg Andiékhoz. De mindenki sajnálja, hogy ez így alakult, nekem meg különösen fáj a szívem. Milyen kár tényleg, hogy az ember néha nem tud két helyen is ott lenni, biztos nagy buli lesz mindkét helyen.

A Húsvétolás vasánap korán Komárban folytatódott, ahol már aznap megvolt a meglepi, de mekkora ám! A Nyuszi illetékes helytartója személyesen hozta az ajándékokat, és úgy döntött, hogy a nagy örömre való tekintettel, marad is. Bálint hirtelen nem is tudta mihez kapjon, az ajándékokhoz, a nyuszihoz, vagy a csokihoz. Azt hiszem a nyuszinak legjobban én örültem, igazi fehér, hatalmas fülekkel és pici piros szemmel. Könyörögtem Apának, hogy légyszi, hozzuk már haza, Andiék úgyis jönnek két hét múlva, addig kinyuszizzuk magunkat, és addig kárt sem tudunk - talán - benne tenni, de Szigor Apu nem engedte. Úgyhogy be kell érni annyival hogy mikor megyünk, mindig megnézzük a leleményes módon Nyuszinak elnevezett házi kedvencet, és a nagypapa drága elvállalta, hogy felneveli.