Osztálytalálkozó osztálytalálkozó hátán

Az idei ősszel sorra vonultunk el osztálytalálkozóra. A sort anyu kezdte, aki szeptember elején, a költözés kellős közepén ment el a ki tudja hányadik ( :) ) érettségi találkozójára, de végül is mindegy is a sorszám, mert minden évben ősszel találkoznak egy ideje, így már nem is számolják. 

Aztán Gábor kapott teljesen váratlanul egy meghívót a gimis osztálytársnőjétől, hogy akkor 3 hét múlva találka Nagykanizsán. El is ment, s a végén még én is csatlakoztam, bár státuszom első körben a sofőrködésre redukálódott, de aztán néhányuk a volt osztályból még nem bírt magával, úgyhogy én is csatlakoztam az after-partyhoz, de jó volt, mert jó fej emberkékkel sikerült beszélgetnem, már amennyire a vendéglátóipari egység retro-bulija ezt engedte. Viszont találkoztam végre az elmúlt 11 évben kizárólag "Kovács Zoli barátomnak" emlegetett fiatalemberrel. Én emberről, akivel ráadásul még nem is találkoztam még sohasem tudtam ennyit, s végre megelevenedett előttem teljes valójában. :) (Remélem Zoli olvasod és talán még kommentelsz is... :) ) A lényeg, hogy mindenki jó fej volt, még a volt ofőt is megismertem, aki most már igazgató a Batthányiban.

A mi osztálytalálkozónk ("találkozunk 5 évente") nem ért akkora nagy meglepetéssel, hiszen immáron 3. alkalommal szervezzük a Timivel kart-karba öltve, úgyhogy idén is nekifutottunk, talán meg is ugrottuk, annyi újdonsággal, hogy most elhívtunk néhány minket tanító tanerőt is, akik helyesek voltak és el is jöttek. 

Jó volt találkozni a többiekkel, jók ezek az események, még ha nem is tudsz mindenkivel hosszasan beszélgetni és elmélyedni, de jó egy kupacban lenni megint és hallani egymásról. Alapjában véve mindenkit nagyjából arra felé fújt a szél, amerre úgy gondolja, hogy nem annyira rossz irány, sok gyerkőc van (ezt Gábor is megállapította) és végül is senki sem fordult ki önmagából, és vett 180 fokos irányt az élete. Továbbra is értetlenül áll az ott lévők nagy része azok előtt, akik igazolatlanul voltak távol, formálódni kezdenek azok az emberkék, akik notóriusan távol tartják magukat az eseménytől, de hát ez van, nem vagyunk egyformák. Szerencsére. 

Viszont új információval lettem gazdagabb magamat illetően, ugyanis Hédi ofő kifejtette (egy másik sztori kapcsán), hogy én már a gimis évek alatt is EGO voltam. (Hozzá kell tenni, hogy Hédinél azt sosem lehet tudni, hogy ez pozitív v. negatív értelemben kell-e érteni, mert fanyar humora az van. :) )De mondtam neki, hogy akkor nem is tudom, hogy mit szólna hozzám ma, amikor sokkalta nagyobb egonak képzelem magam, mint képzeltem magam a kilencvenes évek elején. :))) Fő az önbizalom, és a lényeg, hogy engem érjenek a fények. :))

Tényleg három a kislány! :)

Rájöttem, hogy mennyire hülye vagyok. Még nem is írtam le, hogy az Erdei családban Hanna és Lili mellé a gólya márciusban, ha minden igaz, elhozza Mírát, hogy kiegészüljön a hármas fogat, Gábor felett teljesen átvegyék a hatalmat és virágozzon a girl power!!! :-)

Ezúton is szeretnénk gratulálni és sok-sok-sok türelmet kívánni, mert azért három gyerek az már kemény menet, de irigykedünk is azért. :)

Gondoljatok bele, ha összetalálkozunk a fiúk-lányok aránya pont kiadja a Magyarország-Anglia meccs dicsőséges eredményét: 6:3 :)

Gréta 1,5 éves - státusz

Ebben a hónapban a leányzó betöltötte a másfeledik életévét, ennek örömére megpróbálom ide összerakni a felmutatott érdemeit. 

Először is baromi jó fej a csaj, s legalább ennyire nehéz eset is. Tiszta anyja. Olyan akarat van benne, hogy néha csak nézünk. Az a körülmény, hogy a nagyszülők kiköltöztek egy kicsit szarul érintette őt, mert ez azt is jelentette, hogy a szakszervezete is elköltözött, mert a jó mami mindig kibulizta, hogy egyéb tiltásaink ellenére csak egyen pl. még egy kis kekszet, hisz olyan vézna az a gyerek. :) Na jó, ilyet nem mondott, de ők ketten azért, sőt néha papival is megerősítve nagy frontot alkotnak. Úgyhogy most sanyarúan tengődik itt az anyjával és az apjával, akik bizony sokszor rászólnak, viszont ő kiválóan megtanulta a NEM szócskát, és bár MEM-nek mondja, gyakran alkalmazza mindenkivel szemben. Hogy a szakszervezet érdemeit is említsük, amikor nekem más irányú elfoglaltságom van, akkor nagyon jól elvan mamival, sőt csomó mindent tanult tőle, testrészeket, mondókákat, most a bilizés van porondon, merthogy mondja már, ha van esemény, de többnyire utána, de volt más sokszor találat a bilibe is, amire büszkék vagyunk. 

Pohárból az Istennek nem akar inni, múltkor képes volt egy napot szomjazni, a végén én adtam fel, de nem volt hajlandó semmi másból elfogadni a folyadékot, csak cumisüvegből, úgyhogy ez még a jövő zenéje, hogy hogy szoktassuk le róla, de nem állunk jól. 

Amúgy nagyon eleven, ez abból is látszik, hogy nem telik el hét, hogy ne törné, horzsolná, ütné be magát, mert megy, mintha kergetné valaki és azért a mozgáskoordinációval még vannak gondok.

Szerencsére az evőkéje is kiváló. Bálintnak sem volt rossz, az is mindent megevett szinte, de Grétánál megkockáztatom, hogy falánk a lelkem. Bárki ül az asztalnál és bármit fogyaszt, nem hagyja vámolás nélkül a dolgot, néha tényleg túltesz mennyiségben a bátyján is.

Távolságtartás van benne, az ismeretlen v. ritkán látott fiúktól/férfiaktól nagyon fél, főleg ha még szemüvege is, az teljesen kiveri a biztosítékot és a kezét a feje mögé kapva üvölt, levegővétel nélkül csakúgy mint állítólag én 33 éve, de hát valami jót is kell örökölnie tőlem. :)

Bálinttal nagyon rapszodikus a kapcsolatuk. Amikor a nagyobbik az oviban van 100X emlegeti és keresi, de amint hazaér egy percen belül 2X úgy összevesznek, hogy mindkettő sírva üvölt, ezen még dolgozni kell, bár mondjuk a fogócskán és a bújócskán kívül nehéz egy 5 éves és egy másfél évesnek az érdeklődési körét egy mederbe terelni, de minden délután, este és hétvégén kísérletet teszünk rá. 

Aludni kb. 1,5 hónapja csak egyszer alszik naponta, akkor viszont jó nagyot, ebben legalább szinkronban van Bálinttal, és így nincs a háztartásban 9-17 óráig legalább egy alvó gyerek, és ez ad egyfajta szabadságot, hogy csak 13-16-ig kell relatíve csöndben lenni, de ugyanakkor nagyon lecsökkent az az idő amikor csak egy gyerekre irányítjuk a figyelmünket, mert amíg aludt pl. Gréta, addig csakis Bálintoztunk és fordítva, de megoldjuk, végül is így van ez jól. 

Mit is akartam még. Fogainak száma 14, a két alsó szemfoga most nő, szenved is miatta, éjjelente fel-fel sír, de egy hét felkapdosás után leszoktam róla, mert ilyenkor tulajdonképp fel sem ébred, fél perc múlva nyugodtan alszik tovább, én meg a fél éjszakát fent töltöm, mert nem bírok visszaaludni.
Vigyori Manci:

Modern life

Káposztásmegyer és Keszi között van egy aluljáró, ami mellett a minap elautókáztunk a Zurammal. 

Volt az aluljáró bejáratánál egy parlagon álló nagy reklámtábla a következő graffiti felirattal: "Modern life is just a checklist of superlatives in styrofoam." 

Még szerencse, hogy külön-külön is, de ketten aztán tényleg olyan okosak vagyunk, hogy össze tudtuk valahogy tenni a jelentését némi angol-latin-építőipari ismeretekkel. Az első ismeretet én bírom, a középsőt mindketten, az építőiparival meg Gábor rendelkezik, aki felhomályosított, hogy a styrofoam gyakorlatilag a hungarocell nemzetközi neve, csak nálunk hívják többnyire hungarocellnek, mindenhol máshol az styrofoam. 

Magyarul a lényeg, hogy "a modern élet nem más, mint hungarocellbe csomagolt prémium/szuperlatívusz termékek vásárló/beszerzendő listája". Bár a checklistet nem erőlködöm lefordítani. 

És ez sajnos így van, bár minden erőmmel harcolok, hogy a fogyasztói társadalom beszippantson, bevallom, bár nem vagyok büszke rá, én is elcsábultam.

Amikor anyuék is Dunakeszin kezdtek élni, úgy döntöttek, hogy sokkal korábban, mint ahogy nekik az a házban majd kell, bevásároltak egy mosogatógépet, mert 6-an azért termeltünk mosatlant, illetve végre akkora ingatlanban élünk, ahova el is fér egy ilyen gép. Régen akart már Gábor is, én is, de mindig át kellett volna a konyhát rettenetesen variálni, meg egyébként is túl lehet élni nélküle. Hát nem akarok sznobnak tűnni, de ez a gép szerintem egy nagyon nagy találmány, amit minden háztartásban kötelezővé tennék a nők érdekében. Anyuval sztereóban és erősen verjük a fejünket a falba, hogy nem korábban vásároltunk már ilyen gépet, mert ahány órát már eltöltöttünk mosogatással, s ha simán csak leültünk volna azalatt az idő alatt és olvasunk valamit, vagy netántán azt az időt valami még hasznosabbra töltjük, már lehet, hogy rég nem itt tartanánk. 

Tehát a fentiek folyományaként, amikor kiköltöztek a szülők a jól megérdemelt házukba, vitték magukkal ezt a szuper találmányt. Na akkor megrettentem. Ez pont a szülinapom előtti hétvégére esett, mondtam is Gábornak, hogy bármit is tervezett, cancel, azonnal irány venni egy mosogatógépet, mert én be vagyok tojva. 

Így lett az én idei - kicsit bőséges - ajándékom egy MOSOGATÓGÉP. Az már csak hab tortán, hogy pont a szülinapomon hozták ki, Gábor be is üzemelte és azóta is boldogan szolgálja kis háztartásunkat. Nekem mondjuk van szégyenérzetem, mert ez tényleg gyarlóság, viszont konyhánk a mai napig sincs, pontosabban van, de kölcsön az is. :-) Úgyhogy az a checklist még nagyon kezdetleges, de az a véleményem, hogy, igen, ennyi kényelem nekem is jár emellett a sok idegbetegeskedés mellett, és tényleg csak azt sajnálom, hogy nem korábban lettem gyarló.