Mint mondottam volt, az utóbbi időben sok időt töltök a könyvtárban, így alkalmam volt az alábbi dolgot megfigyelni.
Éppen a kis adminisztrációmat végzem, kérem a belépőt az olvasóterembe, amikor egy korombéli lány, megjelenik egy úrral , és érdelődnek egy könyv után, mert hogy a lány a szakdolgozatát éppen most készíti... Nyugtázva a gondolatot, hogy de jó, nem vagyok ebben a cipőben egyedül, el is indulok dolgomra az olvasóterembe, térülök-fordulok, fénymásolok és keresgetek a folyóiratok között, amikor azt látom, hogy az előbbi lány ül az úrral az egyik asztalnál, az úr felolvas, a lány pedig értően bólogat, amikor a felolvasás véget ér békésen konzultálnak egy kicsit és az úr lejegyzetel valamit. Akkor tűnik fel, hogy a két személy között rokoni kapcsolat van, vélhetőleg apja-lánya, és azért jöttek együtt, mert a lány nincs birtokában olyan mértékben a szeme világának, hogy egyedül tudjon könyvtározni. Ha kicsit továbbgondolom, feltételezem, hogy az úr a szakdolgozat konkrét elkészítésében (szövegszerkesztés, stb...) ilyen segítségére lehet a leánynak, mert nem gondolom, hogy a diplommunkáját brei írással adja le... arról nem beszélve, hogy valószínűleg együtt jutottak el a diplomaközeli állapotba is...
Személy szerint megítélnék egy diplomát a papának is, és a lánynak pedig valamilyen különdíjat, no és persze vörösdiplomát, hogy a magyar oktatási rendszer összes tökéletlenségére, esélyt nem adására fittyet hányva ilyen elszántsággal küzd a diplomáért. Megindító volt. És még én sajnáltatom magam, hogy szakdolgozok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése