Nem szoktam sztárolni a gyerekeinket, mert nem, és van nekik egészséges egojuk, de erről szeretnék megemlékezni. Mostanában Bálinttal kapcsolatban olyan sok jó dolgot hallottunk, hogy félünk, hogy még a végén mi csináljuk ilyen jól és nem a fatális véletlenek szerencsés egyben állásáról van szó.
Minden jel szerint februárra Bálint megérkezett az oviba, értem ezalatt, hogy mostanáig tartott az integrációja, és úgy tűnik, hogy most már nem csak azért jár oda, mert kell, hanem mert élvezi. Ennek egyik jele, hogy szabadjára engedi a hangját és naphosszat énekel. Ez itthon megszokott esemény, hogy vagy fütty vagy dallam a fent létének nagy részében körüllengi őt, de ezt mi megszoktuk, nem számít eseménynek. De most már szóltak az oviban, hogy figyeljünk erre oda, mert nagyon szépen és tisztán énekel (már korához képest), nem lenne rossz ezzel később kezdeni valamit. Állunk elébe, és nem hagyjuk abba a különböző hangszereknek a kezébe nyomkodását, mert a hang egy dolog, de a ritmus ami talán még fontosabb, mert az még sokkal több dolognak az alapja.
Sőt, mint megtudtam egy hiányzása kapcsán Bálintnak, hogy milyen jó hatással van a csoportra, tudja magával vinni és serkenteni a többieket,. Ez mondjuk új, mert ő nem egy vezér egyéniség, de azt mondják, hogy mégis tudja a többieket valamelyképpen terelni és nem mellesleg szerintem a csoport hiperaktív rettenet gyerekét is mederbe tudja terelni egy kicsit, legalábbis a mellékelt ábra szerint.
Aztán a minap elkaptam az angoltanárt, aki szintén arról számolt be, hogy most látszik beérni az elmúlt fél év, mert olyan dolgokat ad vissza Bálint, amiről fel sem tételezte, hogy eljutott hozzá, és az aktivitási szintje is igen figyelemreméltóan fejlődött. Igen, azt tudtuk eddig is róla, hogy ő a csendes megfigyelő státuszt legszívesebben elfoglaló fazon, aki mint a szivacs veszi fel az információt, tárolja, és olyan helyen és időben tudja visszaadni, ahol elég nagy meglepetést tud okozni. Csak a lappangási idő néha kicsit hosszabb...
Folytatván a sort, judós Gábor bácsival is alkalmam nyílt beszélgetni, aki szintén kifejtette, hogy milyen jó fej kiskrapek a Bálint, imádja és nagyon jól lehet vele dolgozni, s látszik, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt környezet veszi őt körbe, mert érződik minden megnyilvánulásán. (Pedig ha tudnád Gábor bácsi....) Na mindenesetre ez volt a pont, ahol már én is azt mondtam, hogy ez azért neki alaptermészete és nem a nevelésünk érdeme és egyébként önnön koronázásunkat áprilisban tartjuk... :-)
A lényeg, hogy kis pumpócánk meghagyja a maga lenyomatát a környezetében és kihasználja a rendelkezésre álló teret, mint egy jó gáz.
Nyomozó barátunk, aki már régen emlegette, hogy neki kellene egy nagyító...
