Piros ovi

Mikor elkezdtünk házat keresni anno, egy alapvető feltétel volt, hogy ovi/suli/bolt legyen közel, mert a következő közel két évtizedét az életünknek nem szeretnénk azzal tölteni, hogy naponta kilométerekkel arrébb furikázzuk a gyerekeinket, vagy őket ingázásra bírjuk, majd ha egyszer akkorák lesznek.

Ezért tűnik nagyon jó választásnak a házunk, mert gyakorlatilag a kapunkkal szemben van (na jó, 50 méterrel arrébb) az ovinak a kapuja. Az intézményt Piros Ovinak hívják, s ez az épület színéből adódik, viszont mielőtt bárki meglepődne, rögtön másik irányba 50 méterre a kapunktól van a Zöld Iskola, ami (állítólag) a város legjobb iskolája...

Amikor elkezdtek izgalomba jönni az események a házvétel kapcsán (de még jóval az adásvételi aláírása előtt) mi már elkezdtük szervezni Bálint felvételét az oviba, tudjuk ugye hogy milyen egyszerű ez manapság.

Az ovi első körbeni ellenállása (az utca másik fele nem is tartozik a körzetbe, nem is vagyunk még dunakeszi lakosok) után már azon gondolkodtunk, hogy nem is akarunk ide költözni, amikor jött  a levél mindenki meglepetésére, hogy felvették. Nem is tudjuk, hogy az köze van-e ennek ahhoz, hogy Gábor ment Bálinttal felvételire (én 8,5 hónaposan otthon) és az igazgatónő is zalai származású, vagy tényleg az ovi szájában lakunk, de onnan még úgy eresztették útjukra őket,  hogy 80 helyre 200 jelentkező van s ne nagyon reménykedjünk. Nagyon boldogok voltunk és vagyunk miatta.

Azóta elkezdődött az ovi, mi vagyunk a Szivárvány csoport egyik oszlopos tagja, 29-ed magunkkal, én afelett érzett örömömben, hogy oda járhatunkm még SZMK tagságot is elválllaltam, mert még nincs elég bajunk.A két óvónéninket Ildikónak hívják (mindkettőt), így nem kell annyi nevet tanulnia Bálintnak, mert azért azzal vannak még kihívások. A csoportszobában mindenesetre van egy olyan tuti emelvény/szerkezet/vár, hogy én igazán irigykedem Bálintra, s nem is minden csoportnak van ilyenje.
Vannak nagyon szuper programok, voltak már a Közlekedési Múzeumban, azóta esténként gyakran járműveket rajzoltat az apjával, volt szüret (ld. majd egy külön bejegyzés), és még egy csomó egyéb elfoglaltságot is kínál az intézmény, amivel élünk is, de azokról is később szólok.
Mindenesetre az első két hónap ottléte után úgy tudjuk, hogy Bálint nagyon jó fejként viselkedik bent és négyszemközt mondta Ildikó néni, hogy csak gratulálni tud a fiúnkhoz, úgyhogy híztam mindjárt 2 kilót a büszkeségtől. Csak el ne bízzuk magunkat. 

A gyógyulás útján

Volt egyszer egy ember (szakálla volt kender), nevezzük nyugodtan szabó sándornak, hisz így hívják. Nem is lenne ő egy jelentős eseménye az életünknek, ha történetesen nem ő lett volna a többségi tulajdonosa a végül is általunk megvásárolt ingatlannak. Igaz, nem vagyok egy nagyon régi bútordarab, de pár emberrel azért találkoztam már az életemben, hovatovább interakcióba is keveredtem, de ilyen lényével a Földnek még sohasem futottam össze, hozzáteszem, nagyon nem bánom.

Már akkor sejthettük volna, amikor az első néhány alkalom után a felesége gyomorgörccsel nyilatkozott róla és felvázolta, hogy "Sanyi nem könnyű eset", de mit nekünk, majd megoldjuk mi ezt (is).

Aztán amikor elkezdődtek a tényleges megbeszélések akár az árról, akár a szerződésről, akár a birtokbavételről, akkor megismertük Sanyika fogának a fehérjét.

Alapszituáció nem egyszerű: válófélben voltak a feleségével, a házban nőtt fel és bár látszólag hely lett volna rá, gyerekszobát nem alakítottak ki neki, vagy ha igen, nem sok időt töltött ott.

Az első pillanattól kezdve, ahogy találkoztunk, keresztbe tett az eseményeknek, amikor csak döntés helyzetben volt, húzta az időt, amikor kifizettük az teljes önrészünket és a banki átutalás néhány napot késett, akkor közölte, hogy ő akkor kéri vissza a babaruhát és még a birtokbavételkor is szemétkedett. Az egyik ilyen alkalommal mondtam is a (volt) feleségének, hogy én nem tudom, hogy eddig hogy bírta, de ha még az elején agyonüti, akkor jó magaviselettel már rég kint lenne.

Sanyika az egyébként sem egyszerű szituációt tetézte azzal, hogy a diplomáciai kapcsolatokat velem konkrétan megszakította, csakis Gáborral hajlandó tárgyalni, a mai napig is. Nem tudom, hogy azzal érdemeltem-e ki ezt, hogy nem férfinek születtem, vagy személyes problémái vannak velem, de legalább hetente odajár a szomszédokhoz és hinti az igét, s gondolom még mindig arról panaszkodik fűnek-fának, hogy mi hogy elbántunk vele ennél az adásvételnél.

Szeretnék egyszer olyan okos lenni, hogy mások fejével is adekvátan gondolkodhassak, vagy legalább megértsek dolgokat, ami a hajtóerőt adja a cselekedetekhez, amik előtt más széttárt kézzel és felhúzott szemöldökkel áll.

Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen "finomságokat" rejteget az ingatlan, mert Sanyinak voltak érdekes megoldásai (ez a szomszédok véleménye is - mentségemre legyen mondva), én lassan kezdem feldolgozni a vele eltöltött közel fél év eseményeit, és elfogadni, hogy ha valaki paraszt, akkor attól még lehet rosszindulatú takony ember is. A kispályás játékaihoz annyi sok jót kívánni, amennyit ő kívánt nekünk az elmúlt hónapokban.

Az egyetlen szerencséje, hogy nem volt olyan szituáció, amikor ne lettek volna ott az ő gyerekeinek egyike vagy a mieink közül egy, mert akkor azért rákérdeztem volna nagyon szívesen néhány dologra, csak hogy szembesítsem saját hazugságaival, de remélem ad az élet alkalmat erre, csak hogy a májam is jól érezze magát egy kicsit. De legalább már képes vagyok a mérgemet leírni itt, a házunkra úgy nézni, hogy ne kapcsoljak hozzá egyetlen morzsát sem a cselekedeteiből és odabent pedig igyekszünk még az írmagját is eltörölni a nyomainak, nehogy rémálmunkban előjöjjön.

Egy nyári hétvége Zalában

A nyarunk konkrétan egyetlen útja/kirándulása Zalába vezetett, egy kis kitérővel Kláriék felé, akik a Balcsinál voltak éppen, úgyhogy sikerült egy kis erőszakoskodással a család apraját-nagyját meglátogatni, bár tényleg csak rövid időre ugrottunk be. Emlékszem épp aznap írtuk alá a hitelszerződésünket is, úgyhogy annak a lázában égtünk még.

Azért estére leértünk a családhoz is, másnap volt grillezés, meg Bálint köszöntés és Gréta bemutatás, mert az is eltolódott, végül is akkor volt 3,5 hónapos, ja és az én névnapom is akkor volt, bár idén nagyon nem állunk jól a különböző neves napok megünneplésével, jövőre ezen változtatni akarunk.Szóval ott is jöttek a kicsik és nagyok, Szabiék, Erzsiék, úgyhogy volt minden, mint a búcsúban. Gáborral mi bevállaltuk a saláta szekciót, mégiscsak egy fontos részleg az a grillezésnél....

Az idei 3. torta a szülinapra, Andi interpretációjában (egyre jobban nyomja a lány):

Piri mami és egy vödör gyerek:

Volt örjöngés 1000-rel:

Vasárnap szerettük volna elcsalni a családot egy fürdőzésre, de ez nem jött össze. Viszont legalább Keszthelyig elrángattuk őket egy kis kiruccanásra.

S még egy fagyizóba is berángattuk őket, ahol ezt a jó képet sikerült csinálnom a fiúkról:

Költözünk!!!!!!!!!!

A mai nappal bizonyossá vált, hogy november 14-15-i hétvégén beköltözünk!!!!!!! Nem hittem volna az utolsó hetekben, hogy ez egyszer eljön, de úgy tűnik, most már semmit nem tudunk annyira elszabni, hogy ne következzen be a fenti várva várt esemény.

Nagy a valószínűsége annak, hogy az egyik szoba, vagy akár több is egy raktárként funkcionál majd, az elején illetve a csinosítgatás része még csak most jön a dolognak, de a 80%-át a problémáknak szerintem már megoldottunk, bár azok az elmúlt hetek tapasztalatai alapján naponta újratermelődnek (néha percek alatt).

De nagyon jó lesz, ha már nem kell állandóan ingázni, mert ez a kétlakiság mindenkinek csak az idegeit gyapálta, most viszont állítjuk össze a kiürítési tervet.

A köszönet helye

Igazából én nem vagyok az a kölcsönadós típus, mentségemre, az a kölcsönkérős sem. Tudom magunkról, hogy a fogyasztói társadalom aktív tagjai vagyunk, és sajnos nem tudunk annyira vigyázni a dolgokra, mint ahogy azok azt sokszor igényelnék, nálunk a tárgyak elég hamar elromlanak, balesetet szenvednek vagy szimplán elkavarodnak valahova, és főleg az utóbbi tényező eredményezi, hogy tényleg naponta lehet olyan kezdetű párbeszédeket hallani, hogy "Nem láttad ezt v. azt? vagy Már megint nem találom a ...". Ezt már nagyon unjuk, de bízunk abban, hogy a majd mindenünknek lesz helye, akkor ezek az események elmaradnak, mint ahogy nem volt ez azért mindig így velünk. Ezért nem is kérünk kölcsön, mert félünk, hogy kárt teszünk benne, és az senkinek sem jó. Abból főzünk, amink van.

Ebbe a közegbe érkezett meg Gréta.

Erre mi kaptunk Andiéktól annyi ruhát, hogy kidől a szekrényből, pedig szép nagy. Bálintnak sem volt azért kevés ruhája, de Grétának hatványozottan több van.

Aztán Gabi telefonált, hogy van egy csomó szuper dolguk, mint például, Fisher Price játszószőnyeg, és  hinta, frankó kenguru és most meg egy nagy adag téli overall, és szívesen átadnák, mert ők már nem használják.

S Timiéktől is kaptunk egy babakocsit, bár az inkább egy csere volt, de az ő fejéből pattant ki, és így utólag elismerem, nagyon jól jött, mert fele akkora babakocsit kellett tárolni a csomagtartóba és feltermelni a másodikra.

Igazából most szeretném megköszönni az irántunk való jóságotokat, mert komolyan nehéz dolog lett volna megszervezni, hogy ezek a dolgok meglegyenek, s itt konkrétan arra gondolok, hogy a mostani időhiányos életünkben nagy segítség volt, hogy nem kellett hetente babaruhákért rohanni, mert már megint kinőtt egy méretet, hogy a játszószőnyeget imádta Gréta és mai napig nagyon jókat szórakozik benne, a hinta pedig számtalanszor álomba szenderítette őt. Én nem hittem annyira a színes-szagos babajátékokban, mert Bálintnál azt láttam, hogy a leghétköznapibb tárgyakkal játszott a leghosszabban és legjobbakat, a drága-okos játékok meg ott figyeltek a sarokban, de most ezt a véleményemet meg kellett változtatni.

Köszönjük még egyszer és igyekszünk meghálálni ahol tudjuk.

Amikor megkaptuk, tiszta izgalomban:

Országos barátságban a zsiráffal:

Jaj de szeretett itt aludni.

Bálint 4 éves lett

Olyan régen volt ez, hogy már szinte gáz lyenkor beírást ejteni, viszont nagy örömünkre júliusban Bálintunk betöltötte a 4. évét. Ennek tiszteletére tartottunk a napján egy kisebb bulit a szüleimmel, másnap pedig elhívtuk a kortársait egy játszóházba, hogy együtt ünnepeljenek.
A dolog úgy alakult, hogy a meghívott fiúk különböző okból ugyan, de nem tudtak eljönni, viszont a lányok teljes létszámban képviseltették magukat, így Bálint 7 kis hölgy koszorújában legyezhette egoját. Mondtam is neki, hogy becsüld meg magad, nem sokszor lesz ez így. :-)
A születésnapos a házi bulin:

 S tortabontás után:

Nézzük csak, kik is ünnepeltek velünk:
Alexa és Zsófi 

Hanna és Lili - Timi mögött Kovács Jázi

 Kovács Toncsi

Veres Toncsi:

Aztán jött egy lufis néni is

a torta is befutott

no meg az ajándékok és puszik a lányoktól

és még falat mászni és őrjöngeni is lehetett

 

a legkisebbek azért kimerültek a végére

Vat iz disz Bálint

A minap elpakolóban voltunk Grétus légzésfigyelőjét, én kiszedtem a matraca alól, Gábor összecsomagolta a dobozába, mely dobozt a nappaliban letéve, őrizetlenül hagytuk. A mi drága kisfiúnk, aki különösen érdeklődik minden elektromossággal/elemmel működő akármi után, lecsapott a dobozra. Nézte, nézte és a végén odajött:

" - Anya, azt mondja a doboz, hogy ha valaki összeszerelte a légzésfigyelőt, akkor megihat két sört!"   

:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))