2006. december 5.

A családi Mikulás előre tör

Immáron tradíció családunkban, hogy december első hétvégéjén ellátogat hozzánkGábor anyukája és vele érkezik egy kis Mikulás is. Így volt ez a múlt hétvégén is, amikor is egy rabszökéses-városbedugulós akció után Gábornak sikerült időben kiérnie a pályaudvarra és hazahoznia a mamit. Volt öröm, meg ajándékbontás, aztán szombaton kirándultunk egyet a Liszt Ferenc térre a karácsonyi vásárba, és Bálint egy oktogoni gyorsétteremben bezsebelte a helyi érdekletségű Mikulás szaloncukrát annak ellenére, hogy meglepetésszerű támadását és kinézetét kis fenntartással kezelte. Amúgy egész hétvégén úgy közlekedtünk mint egy rakétakilövő-állomás, mert Gábor kocsija tetején fent figyelt jó néhány alumínium cső, csoda, hogy nem lopták le, és már nem volt kedve elvinni a raktárba.
Szombat estére aztán a rendszer akadozni kezdett, 16 hónap után most először megéltük azt, hogy Bálint nem csak úgy lefeküdt és elaludt kis huhogás után, hanem 3 órát altattuk, mert eluralkodott rajta az immáron egy hete tartó nátha.
Vasárnap reggelre aztán belázasodott, és egész nap másfél óra alvás/fentlét váltásban végignyűgösködte a napot, alig evett, de hát ez így van, ha az ember beteg. Pedig reggelre megérkezett Gábor apukája, meg Andi és Lackó is további Mikulás ajándékokkal, meg andventi koszorúval, meg mindenféle finom karácsonyi alapanyaggal.
Hétfő délelőtt aztán jött a doktor néni, felírt egy rakás antibiotikumot és kencét, és most azt diktáljuk több-kevesebb sikerrel Bálintba.
Azért készítettünk egy-két jó képet a hétvégén.:
Ugye milyen tök jó sapecot hozott a Mikulás?
Földalattizunk:
Falok egy kicsit mami sütijéből:
Ismét itt a mikulás:
Bálint és a lázrózsák:

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Még így is hogy mosolyog, remélem legyűrtétek már a bacikat, vírusokat!
Sok gyógypusz: Timiék