Bálint fél éves

MÁR. Szinte hihetetlen. Még csak most volt szinte, hogy megszültem... Eszméletlen sokat változik és fejlődik a baba életének ebben a szakaszában. Egyre többet és többet nevetünk és huncutkodunk és néha azért sírunk is (én inkább örömömben), kinőttünk egy vagon ruhát, egyes darabokat már születési súlyával egyenesen a "használatra alkalmatlan" katekgóriába küldött a lelkem és gazdagodott néhány szöszi hajtinccsel és három foggal.

Emellet adott nekünk sok-sok vidámságot és rötyögésre okot, néha kicsit aggódtunk is, de annyi belefér, összefoglalva az első hat hónap mérlegét, úgy döntöttünk, hogy megtartjuk és megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat... :-)

És egy before/after kép-pár zárszóul:

Egy kis nosztalgia

A héten különleges élményben volt részem. Jelenlegi oktatási intézményem jóvoltából meglátogathattam kedvenc gimáziumomat, a Dózsát. Gyermekvédelemből kellett beadnom egy kisebb dolgozatot, e miatt kerestem fel a sulit. Meg is beszéltem a randit a gyivis felelőssgel (Hédi segítségével) és az adott időpontban meg is érkeztem a suliba, pontosabban kicsit korábban, de nem bántam meg, mert azt a kis időt kihasználtam arra, hogy nosztalgiázzam egy kicsit. Éppen kicsöngettek (hogy ezt miért használjuk mindig többesszámban?...), láttam, ahogy a gyerkőcök vonulnak a folyosón és a lépcsőkön és tisztán emlékeztem, amikor több mint 10 évvel ezelőtt mi is így csináltunk, a büfénél - ami ugyan kicsit átalakult - még mindig nagy volt a tömeg, a tornaterem felé vivő folyosón még mindig támasztják a diákok a radiátort és valahogy volt egy kis időtlenség érzésem is. Megnézegettem néhány kirakott tablót, még egy-két emberkére emlékeztem is a "mi" korunkból.

És ami a lényeg. Bebocsátást nyertem a TANÁRIBA! Mikor én ebbe a suliba jártam, valahogy mindig úgy alakult nem jártam ebben a részében az iskolának (miért is jártam volna), viszont mindig is érdekelt, hogy hogy fest tanáraink gyülekezőhelye. Azt kell mondjam, hogy pont úgy mint egy osztály. A tanerők ki-be sétáltak, könyvekkel és füzetekkel a hónuk alatt, beszélgettek, uzsiztak, viccelődtek (Fodor "Szöszi" Zsuzsa éppen egy kollegájának magyarázta, hogy X.Y-t meg fogja vágni félévkor - a gyereknek úgyis mindegy volt mert az elmesélés alapán még 5 másik tanár is így fog tenni), szóval mint egy ENSZ megfigyelő néztem és nagyon élveztem.

Ami pedig a gyermekvédelmet illeti a suliban. Valami nagyon profin csinálja a gyivis felelős tanerő. Csomó érdekes előadást tartanak minden évfolyamon (drogprevenció, szexuális felhomályosítás, protokoll, stb.), pályázatok vannak és ez az egész tuti olajozottan mozgósítja a gyerkőcöket. Emlékeztek Ti ilyenre korábbanról?

Nagyon kellemes érzésekkel jöttem el a gimiből, ahol ugyna nem rég egy nem kevésbé kellemes eseményen vettünk részt - a 10. érettségi találkozónk volt, de azért más egy üres suliban felmenni a volt osztályunkba (kétségtelenül izgatott voltam akkor is), mint egy nyüzsgő suliba csöppeni.

AZ ELSŐ FOG

Kérem szépen, ma, azaz január 9-én kibújt Bálint alsó bal 1-es fog csúcsa és csak napok vannak vissza, hogy az összes 1-es foga kibújjon, úgyhogy igen nehéz volt a délelőttünk, hüppögés és bömbizés, de délutánra normalizálódott a helyzet.
Ugyan a fogat még nem tudtuk dokumentálni, de közkívánatra íme két kép arról, hogy hogy tudja összekenni magát evés közben a kapálódzással. A maszatosabb kép ma készült...

Kulturális Sarok

Szombat este…

A gyermekünk már elaludt és mi is már erősen közelítetünk a pihentető álom állapota felé, egyre laposabb pislantásokkal néztük a tv – t, egyre lassabban ugrasztottuk arrébb a csatornákat a távirányítóval…nincs semmi a tv-ben…nnna, menjünk már lefeküdni…ááá….

Ám ekkor egy tudatosan nem beállított csatornán feltűnt a Bp Tv logója. És megrökönyödtünk: egy szombat esti szórakoztató, zenés esztrádműsor ment.

A nyitókép: egy nagyobb panelszoba nagyságú, stúdió, tvín píksz – ből lopott piros függönyök váltakoztak gyöngyházszínű függönyökkel, mindez kék, sárga ill. piros megvilágításban, két kellékzenész a háttérben, a klasszikus felállás: szinti + villanygitár vagy tangóharmonika + flamenkógitár ( a zenészekre még visszatérek). A terem két szélén kb. 8 – 8 db., állandó extázisba merevedett, közeli hozzátartozókból verbuvált nézőközönség.. A művésznő, aki épp ritmikusan próbálta lemozogni valamilyen opera( !!! ) általa elénekelendő áriájához vezető taktusokat, nomen est omen , a Fáklya vezetéknévvel rendelkezve próbált világosságot vinni a stúdióba telepedett sötétségbe. A művésznő éneklése, tátogása ( ? ) természetesen nem volt szinkronban a hallható énekhanggal, de el akartuk hinni neki, hogy tényleg énekel, mert láttuk, hogy a mögötte elterülő, vendéglátózásba belefáradt, gyűrött maffiózóarcú zenészek és a nézőközönség nagyon unja a klasszikus műveltség ide nem illő, természetidegen mivoltát. A két kameraman keresve sem tudott érdeklődő tekintetet közvetíteni ezért mindketten a művésznőt mutatták, akin látszott, hogy megpróbálja kizárni a körülményeket, a környezetet és szabadulni akar, de a cd nem játssza gyorsabban a kíséretet..

Szóval ez a nem várt, szürrealista nyitókép maximálisan megragadta a figyelmünket. Kíváncsiak lettünk, hogy ezt most miért sugározzák ki az éterbe, és hogy lehet – e ezt még tovább fokozni ?

Lehetett….

A zeneszámokat Poór Péter és Angyal vki. konferálta be. A Péter műlaza, jampis lendülettel, igazí fényes csillogó selyemből készült, sátorlapszabású öltönyben, ébenfeketére festett hajjal és kappanhangú, szellemesnek szánt bennfentességgel, mini interjúkat készítve vezette be az egymás után sorjázó előadókat.

Csak röviden: 180 kg – os, tar kopasz, rekedtes férfi, egy extáncdalénekes exsztár néni 70 és a halál közt, melltartó nélkül, majd nagy kedvencünk, a megöregedett Beavis és Butthead – et egyszemélyben idéző zeneszerző patikus, szövegíró anyukával, tiroli bőrzakóval, orosz ing fölé kitett arany kereszttel, bőrnadrágban és sajnos elénekelt egy saját szerzeményt, egy kábítószeres lányról, karibi raggi ritmusban, majd ifjú tehetségeket láthattunk Szegedről, természetesen néhány sláger erejéig maga Poór Péter is énekelt. Jött még Marcellina és szakszofonja , egy parókás néni, egy hastáncos, szerencsére ő nem énekelt, és a másik műsorvezető is, valamint a zenészek is előadtak egy flikk – flakkos bravúrszámot.

Ez ment két órán keresztül, a legszebb vidéki kultúrházas hakni hangulatot megidézve a 70 – es évekből, de olyan alacsony szinten , hogy ilyet még nem láttam. Olyan rossz volt, hogy képtelenek voltuk abbahagyni a nézést, és egymáson túllicitálva fikáztuk az egészet.

A szellemi leépülést kiküszöbölendő hajnalig brainstorming – ot tartottunk körbejártuk és kielemeztük a szar műsor fogalmát, és hogy ki fizet ezért és kinek, és hogy vajon a műsor kulturális vagy üzleti hatása a nagyobb.

Amint látjátok, oly nagy volt a felindulásom, hogy ezt ki kellett írnom magamból.

Bocs, de megkönnyebbültem.

Gábor

Babaúszás

Már nagyon vártuk ezt a programot.

Miután felfedeztük különböző szakirodalom segítségével, hogy a gyerekünk köldöke valószínűleg még egy éves koráig sérves lesz, és ezen a ragasztás mit sem segít (mint ahogy azt az elmúlt három hónap bizonyította), így a szülői értekezlet úgy döntött, hogy megszabadítotjuk Bálintot a tapasztól a köldökén (amitől enyhe Teletubbies hatást keltett).

Így kiváló versenyzőként indítottunk ma a babaúszás tanfolyamon a - Orsi barátnőm szerint "közeli" - Rubin hotelben.

Tényleg nagyon kellemes volt, az elején volt egy kis bömbi (azért még nem egy Cseh Laci)

, de azt én bénáztam el, meg hát 3 hónap kihagyásunk volt fürdésileg, de a végén már majdnem mosolygott is, és nagyon kapálódzott. Nagyon sirály a szituáció, mert a tanfolyamon 5 kislány van, és a mi Bálintunk, úgyhogy egy egész hölgykoszorú veszi őt körül. Az egyik olyan alkalommal, mikor a medence közepére kellett kupacolni a gyerekeket az egyik mellette lévő kislány arcát megsimogatta. Mondanom sem kell, hogy elolvadtam. Gábor nem jött be a medencébe, ellenben jó kis képeket csinált a partról, úgyhogy dokumentáltunk mindent. Nagyon élveztük mindannyian, már alig várjuk a következő alkalmat.

Üdvözlet 2006 - ra

2005 + 1 = 2006.

Egyszerű ez így, primitív matemetikai nyelven leírva, de egyáltalán nem tükrözi és nem adja vissza mindazokat a történéseket és pillanatokat, melyek a + 1 év alatt lejátszódtak nálunk/bennünk/velünk.

Ha most elkezdeném felsorolni a velünk történteket dátum szerint rendezve, kezdve 2005. január 1 - től, akkor keletkezne itt egy nagy adathalmaz, mely a maga száraz unalmasságával úgysem adhatná vissza az elmúlt esztendőről alkotott képünket.

Így hát nem ezt fogom tenni.

Azt teszem, hogy megpróbálom felidézni magamban azokat az érzéseket, melyek a múlt évben értek...

Ezek alapján már tudom, hogy jó volt és jó lesz az ami történt és történni fog.


Sziaszok, Grózner Gábor vagyok.