Ha még akad olyan ember a környezetünkben, aki nem tudná, akkor szólok, hogy Grétu orrmandulája kioperálásra került idén november 13-án.
Szeptemberben már kilátásba helyezte a gégész doktornő neki, amikor elmentünk hozzá a két gyerkőccel, de a15 kilót el kellett érnie, merthogy nincs annyi. Erre két lehetősége volt. Vagy még ősszel, vagy ha akkor nem, akkor marad a tavasz, mert télen azért ne büntessük magunkat egy műtéttel, ha nem muszáj.
Aztán közben elfújt minket a háziorvoshoz is a szél, aki megerősítette, hogy igen, ezt vetessük ki, mert gócpont.
Úgyhogy nem maradt hátra, mint előre, időpontot kértünk, labor (na az nagy élmény volt, 3 felnőttes mutatvány, mármint 3 felnőtt, aki lefogja a gyereket), EKG és némi otthoni temperálás után irány a kórház. Még mindig a Tétényi, ami ugyan nem itt van a sarkon, de vessetek rám követ, én meg voltam elégedve. A műbőrrel borított ágymatrac azért meredek, de hát első a higiénia....
A műtét maga nettó 10, bruttó 20 perces volt, mire mindenkit végighívtam, hogy most vitték be a műtőbe (a szokásos szedálás után, ami még mindig nem jó élmény), már hozták is ki, és onnan kezdődött egy húzósabb óra, amikor is kemény harcok árán próbáltam megakadályozni, hogy a gyakorlatilag öntudatlan, az altatás utóhatásait élvező gyerek ne tépje ki a kézfejéből a kanült. Úgy 55 perc után meguntam, és nővérhívtam, adtak is neki egy nyugtató-fájdalomcsillapítót, amitől kb. 20 perc múlva mély álomba szenderült. Ám csak erre, mármint hogy végre elaludt és én is szusszanhattam egyet, egyszer csak megjelenik a takarítónő, nagy dirrel meg durral (a szoba elfoglalása előtt saját szememmel láttam, hogy kitakarított), hogy akkor jön. Nem kicsi rezignációval a hangomban megkérdeztem, hogy: "Ezt tényleg most kell csinálni, amikor végre visszaaludt a gyerek a műtétje után? Nem tudna visszajönni később?" Durcásan el balra. Kb fél óra múlva megint eszébe jutottunk, mert ismét jött zörögve, hogy akkor most? Mondtam neki, hogy meg ne próbálja, mert hangosan sikítani kezdek. Értem én, hogy ő a higiéniai managerasszony, de tényleg ez a protokoll, hogy a frissen műtött, mélyen alvó gyerekek körül kell zajongani? Végül ebéd után jött harmadjára, Grétu addigra kialudta magát és én is lenyugodtam. És egyébként ezzel be is fejezem a siralmakat, mert kb. ennyi negatívum ért minket, kulturált volt, mármint a műfajhoz képest, kedvesek és segítőkészek voltak a nővérek, a saját és a vizitelő dokik, úgyhogy én meg voltam elégedve tényleg.
Du. aztán jöttek a látogatócsoportok, nagyszülők Bálinttal felszerelkezve, Gábor egy következő etapban és jó korán el is szenderültünk (saját ágyam volt ám, nem sámlin aludtam) a harcos nap után.
Zárójelentés már megvolt, úgyhogy másnap reggel csak egy pillantás a gyerekre és már itthon reggelizett a művésznő, aki már rég elfelejtette az egészet, nagyon jól is viselte, így nagyon büszkék voltunk / vagyunk rá.
Tehát így lettünk mi orrmandulátlan család, mert Grétu műtétjével az összes orrmandula kikerült a rendszerből. Bálinttal is nagyon jó tapasztalataink voltak a műtét után, oviból gyakorlatilag 5 napot ha hiányzott utána, azt sem egy huzamban, és nem utolsó sorban a horkolása is megszűnt.
Egyszóval túl vagyunk rajta és uff.
