Kultúr kommandó

Nyár végére lecsengett az építkezés-lakáscsinosítás első, minden bitünket lefoglaló üteme, ami ugyan előremutat arra, hogy röpke számításaink szerint is még kb. 10 ilyen ütemet prognosztizálhatunk magunknak, de sebaj, most nem is erről akarnék írni, hanem arról, hogy a lecsengéssel ellenkező irányú folyamatként nekem kezdett nagyon hiányozni az, hogy programoztassuk magunkat és utódainkat. 

Úgyhogy egy hirtelen alkalmon azon kaptam magam, hogy végre sikerült Halász Judit koncertre jegyet szereznem. Ha bárki azt gondolná, hogy ez nem nagy mutatvány, ne gondolja így, mert az. Jutka néni nem minden este és nem is mindenhol koncertezik és a jegyek pillanatok alatt elfogynak, mi viszont szerettük volna, ha Bálintnak és nem utolsó sorban nekünk egyszer legalább élőben is szerencsénk van hozzá. Így jutottunk el szeptemberben a Vígszínházban rendezett - egyébként menetrenden kívüli és jótékonysági - koncertre a felsőzsolcai árvízkárosultak javára. Én személy szerint nem láttam még Jutka nénit akcióban és koncertközegben, de azt kell mondjam, hogy van rendesen kondija, az egy órás folyamatos éneklés mellett tisztességgel bemozogta a színpadot és tényleg egy élmény volt kicsinek és nagynak egyaránt. Volt boldogság. 

Aztán elkapva ezt a csapást apukám munkahelyének jegyüzérét is támogatva rendeltem jegyeket a Négyszögletű Kerek Erdő előadásra a Madáchba matinéidőpontban. Ebben a Csukás mesében van Ló Szerafin, Vacskamati, Alomo, a fékezhetetlen agyvelejű Nyúl és nem utolsó sorban Dömdödöm, mely hősök a szürkeállományom alapos átkutatása után ugrottak csak be, de ha ezt bárki kérdi, akkor letagadom, mert alapmű. Nagyon tetszett elsőszülöttnek az egész színházasdi, szerintem első körben azért, mert erre a mókára Grétát azért még nem vittük el, úgyhogy 1/1 tulajdonrészben birtokolhatott mindkettőnket, csinibe lehetett öltözni, mert fiú létére ez úgy tűnik fontos és egyébként is még a ló is kék volt a színpadon. 

A kötelező kellékek, mint hogy "Jaj anya én úgy megéheztem" délelőtt fél 11-kor, a pereces-pult előtt az előadás szünetében egy olyan reggeli után, amit gyakorlatilag 9-kor hagyott abba, picit átlátszó volt, már tulképp nem is lepett meg bennünket, de sikerült egy majd előadás után eszünk valamit elterelő hadművelettel kikerülni és megúszni a sorba állást, de amúgy nagyon helyes volt egész végig, mintha egy varázsvilágba csöppent volna. Szeretném még valamilyen karácsonyis dologra elvinni, talán bábszínházba, már múltkor az igazán karácsonyis Diótörő nem aratott osztatlan sikert (igaz nem próza volt és az 4 évesen még nem buli), de nagy élmény vele elmenni, úgyhogy felvesszük a repertoárba ismét a színházat, csakúgy mint magunknál és letöröljük a port a családi kultúrprogramról, miszerint minden hónapban menjünk legalább egy előadásra.

Bálint aranyköpései

A minap egy szál bugyiban merészkedtem a fürdőből a fiam útjába penderedni a reggeli készülődés közben, amikor is annak a kérdésnek futottam neki, hogy "Anya, mit flangálsz itt mezítciciben?" :)))))))))))))))))))))))))))

Betyár világ

Az most már biztos, hogy nem fogjuk nagyra vinni és a akárhogy is a csúcsokra akarunk törni, maximum kis dombocskákat fogunk elkönyvelni sikerként. A minap hallottam egy ismerősömtől, meg az elmúlt évek alapján nyilvánvalóvá is vált, hogy tulajdonképpen minden előrelépésnek a záloga, hogy tudd, hogy kinek, mikor és hova kell tenni a borítékot, vagy ha úgy tetszik Nokiás dobozt, nincs másik út, enélkül marad a maszatolás meg a kínlódás. Ha a fenti dologhoz nincs gyomrod, vagy habitusod, halj éhen.

S igen, lelassult a gazdaság, szinte minden szektor, mindenhonnan azt halljuk, hogy megy a vergődés jobbra, meg balra, bár gondolom főként balra, s én már egy ideje, úgy másfél éve nyünyörgöm, hogy betyár világ jön még ránk, de azért ennyire nem gondoltam volna hogy.

Az, hogy a magyar politika egy kabaré, már nem újdonság, az, hogy a politikai elit kitermeli a maga sleppjét, vagyis inkább ápolgatja a lelkét, az, hogy a Kósa-Szíjjártó agyament kijelentéseitől nekünk soktízezer forinttal nőtt a törlesztőrészletünk (igaz, minek vettük fel, vessünk magunkra - nem is hibáztatok én ezért senkit), aztán viszont valahogy vissza sem ment az árfolyam, az, hogy két lábbal fogják tiporni az elmúlt húsz évben úgy-ahogy működő jogállamot, ami nem tökéletes, hol az a demokrácia, de valamely konszenzusos megegyezésen alapul, mely konszenzust most azon a jogcímen, hogy idén áprilisban volt egy szavazófülkés forradalom, vagy mi az elmebetegség és ők most aztán mindenre kaptak felhatalmazást a Zistenadta Néptől (tőlem speciel nagyon nem) olyan szinten rúgják a sárba hogy csak nézünk. De! Mindez még csak a kezet. Jönnek még itt a finomságok, vannak még a pokolnak egyéb bugyrai!

Ez most csak azért érdekes, mert azzal már régen tisztában vagyunk Gáborral, hogy nekünk, pontosabban a mi egész korosztályunknak pont annyi forint, oppárdon euro lesz a nyugdíjunk, vagy nevezzük bárminek az időskori járulékot, szóval pont annyi lesz, amennyit félreteszünk magunknak. Nem fogunk kapni senkitől egy petákot sem, mert nem lesz annyi aktív fiatal, aki  kitermeli a nyugdíjravalót. Ez demográfiai tény, nincs vele mit vitatkozni. Nem kérdezték 10 éve sem, hogy mit akarunk, be kellett lépnünk az önkéntes magánnyugdíjpénztárba. Na de azt, hogy az elmúlt 10 év kvázi gyűjtögetését (amiből ugyan néhány évet gyerekszüléssel és neveléssel töltöttem, igaz csak 2-t mertünk bevállalni, mert nincs elég vér a pucánkban, bár ahogy elnézem ezért még lehet, hogy kapunk rossz pontokat, jókat legalábbis biztos nem), tehát ezt a 10 évet (ami egy átlag ember 40 év munkaviszonyának pont a negyede és az úgy arányaiban már kurvára nem vicces) nem fogják elvenni, mert akkor inkább fogjuk a cókmókunkat, aztán adózunk a munkánk után Valahol Európában, ahogy sok más korosztályunkbéli. Ezeknek gyűjtsük a pénzt? Ugye ezt nem gondolják komolyan.

Merthogy áprilisban azt a választást, ahol a Gazemberek és a Pszichopaták között kell választani, ne nevezzük választásnak, ahogy azt az Index egy blogolója is írja, érdemes átfutni... Rögtönző Viktor

S úgy látom kezdenek a gyógyszerből teljesen kifogyni..

Édes pofa

Bálint: Anya, mi régen is mindig itt fogunk lakni?
Én: Kicsim, tedd egy kicsit rendbe ezt a mondatot, mit akarsz kérdezni?
B: Mi mindig itt fogunk lakni?
Én: Remélem, én már nem szívesen költöznék megint.
B: Mert én mindig-mindig itt szeretnék lakni már veled és apával és Grétussal.
Én: Komolyan? És nem akarsz egy kislányal majd megismerkedni, hogy legyenek ilyen helyes babáitok mint Te meg Grétus nekünk apával?
B: Nem, én mindig itt akarok élni veletek. Soha nem akarok elköltözni és csakis apa kollegája akarok lenni.
Én: Jól van Drágám, nálunk mindig lesz hely neked, de azért még majd később megkérdezlek erről. :)))

Kíváncsi lennék, hogy 10 ill. 20 év múlva hogy zajlana le ez a beszélgetés... :) Ezt azért levideóztam, hogy meglegyen... Ki tudja mikor kell majd használnom. :) Hej, de nagyon nem írigylem majd a menyem... :)