Mókusvakítás

A dolog onnan indult, hogy Gábor egyik megrendelőjéről kiderült, hogy óvodát igazgat és működtet a szomszédos Zuglóban. Nosza rajta, ha már úgyis ez most nálunk slágertéma, akkor mi lenne ha obszerválnánk az intézményt, mert a 2008 őszi (!!! nem írtam el, 2008) kezdésre már csak 3-4 hely van, úgyhogy gondolkodjunk csak gyorsan. Azt tudtuk, hogy magánovi, és hogy mennyi a foglaló. Alavetően szerintünk egy magán ovi és az "állami" v. önkormányzati abban különbözik, hogy az előbbi színesebb meg szagosabb, meg több lehet a játék, és - remélhetőleg - egy óvonőre kevesebb gyerek jut.

Elmentünk, megtekintettük, nagyon helyesek, meg aranyosak voltak, minden csoporton átráncigáltak minket, pedig alvásidő volt (hogy miért akkorra hívtak... ?), kiderült, hogy van angol (hol nem...) meg úszás havonta és egyéb fakultatív programok. Aztán bátorkodtam megkérdezni, hogy az a bizonyos összeg, amit hallottunk, mint díj, az milyen intervallumra vonatkozik. Akkor leesett a tantusz, hogy az bizony nem fél évre, mint ahogy én az gondoltam,... hanem egy hónapra. Nem szeretem, ha mindenen rajta van az árcédula, és tudom, hogy valaki mennyiért vett valamit, legyen az akármely terméke vagy szolgáltatása a világnak (biztos annyiért vette, amennyiért neki adott pillanatban megérte annyiért), de szerintem szemen szedett pofátlanság egy ötszámjegyű összeget kérni (ami mellesleg 6-ossal, vagy 7-essel kezdődik). Itt nem arról van szó, hogy ki tudja-e az ember fizetni avagy sem, hanem, hogy mi az ennyi? Gondolom a rezsi, meg az óvonénik fizetése, no meg persze a profit. Ha minden egyes du. más különórára küldöm a gyereket hétköznapokon, még akkor sem ennyi...

Ezt az összeget abban az egy esetben tudom elfogadni, ha van pl. egy egyedül álló szülő (mindenféle nagyszülői segítség nélkül), aki sokáig és sokat dolgozik, és szeretné a gyerekét biztosan jó helyen tudni. Nem hiszem, hogy csak ilyen gyerekek vannak ebben az oviban, vagy bármelyikben, mert mint megtudtuk egyre több az ilyen. A kínálat sosincs kereslet nélkül.

Így hát ugyanezzel a lendülettel felhívtuk a körzeti önkormányzati ovit, ahova egyébként is zöld utunk van (arról nem beszélve, hogy még én is oda jártam anno), mert oda tartozunk, és megnyugtattak, hogy mindenféle túljelentkezés ellenére minket fel fognak venni. Mármint Bálintot. Nem utolsó sorban az az ovi egy sétányi távolságra van, így nem is kell járművel elközlekedni oda. És ha netántán úgy látnánk, hogy ingerszegény lenne a környezet, akkor még mindig megpróbálhatunk itthon kompenzálni. Így legalább nem érezzük azt, hogy jó pénzért megvásároltuk az óvonénik gondoskodását, hanem reméljük, hogy Bálint vevő lesz az ottani légkörre és stílusra, ami viszont nem pénz kérdése.