Finiselünk

Tegnap volt az utolsó, 38. heti ultrahangom, ahol is kiderült, hogy kb. 3 kiló a kisebbik, vagyis egy kerek kilóval kevesebb mint volt anno Bálint, ezt mondjuk érzem is. Amúgy orvosilag úgy néz ki, hogy semmi jele nincs még annak, hogy egy kicsit is készülődne kifelé, minden zárt és ép, úgyhogy csak remélem, hogy nem 20 hónapig leszek várandós, mint az elefántanyukák. Azt mondta a dokim, hogy császár után nem szerencsés a megindítás, úgyhogy ha máskor nem, akkor a 41. hét elején térjünk vissza a dologra... Az meg még 3 hét... Viszont Húsvét előtt nagy valószínűséggel nem lesz nálunk izgalom, ami azért is jó, mert április 4-re tettük a költözés dátumát, felszabadítjuk a lakásunkat, mint a 3. Orosz Hadsereg. S akkor talán itt már nem kell szétpakolni a kicsi cuccait, pelenkázót, kádat, ruhákat, stb., hanem már csak az albérletben.

Albérletünknél amúgy volt egy kis vargabetű, mert a jól kinézett, lefoglalózott és megemészett kecó tulaja hívott a szerződéskötésre 10 napra, hogy akkor ő eladná a lakást, mert van valami tuti vevője, úgyhogy mit tehettünk, keresni kellett egy másik delikvenst. Találtunk is egyet a kerületben, egy szobával nagyobb is, és szép, meg a tulajok is nagyon kedvesek, és legfőképp nem árulják a lakást a kiadás mellett. Sőt, mint kiderült, Gábor már dolgozott is nekik, most is van folyó ügyük, úgyhogy nagy a szerelem.
Mindeközben itthon tyúklépésben csomagolunk, minden hétvégén egy kicsit, néha hétközben is egyet, tegnap épp a hálóból vitte el Gábor a 120 éves ágyainkat anyuékhoz a lomtalanításba, egyre több szabad hely van, ezzel párhuzamosan egyre több csomag, doboz gyűlik, de most már legalább a hálóban tárolhatjuk őket.
Bálintot a héten elküldtük Zalába egy kis kiruccanásra, mamizik, Andizik, dédizik meg Alexázik is egy kicsit, én pedig pihenek addig is, no meg pakolok, s az utolsókat rúgom a munkába...
Kisfiúnk látszólag nagyon jól elvan odalent, jól viselkedik és eszik, s mi kell még.. :-)
Ez a kép meg akkor készült, amikor mamiék feljöttek Bálintért hozzánk:

Kalocsa

Még egy utolsó kiruccanásra elmentünk február vége felé, hogy cincogjunk egy kicsit, Bálintot egykeként kényeztessük és úgy általában jól érezzük magunkat. Ehhez Kalocsát választottuk színhelyül, méghozzá a találó Hotel Kalocsát azon belül is. Naggggyon jó választás volt, akciós wellness-fitness minden jóval, gratis masszírral és hidrokáddal, ami ugyan kifejezetten csak Gábor tudott élvezni, de rá is fért, azért én is beszabadultam a "szépség-klinika" részlegre, és végtagjaimat ápoltattam egy kört. Volt medencés-szaunás-jakuzzis rész is, amit ugyan nem annyira bababarátra terveztek, de ez nem az ő hibájuk, Bálint azért megtalálta a maga boldogságát és fél óránként nyúzott bennünket, hogy menjünk már pancsizni.

Igaz csak 4 napot voltunk, de szerencse, hogy nem tovább, mert a kaja olyan fenséges volt, hogy ha maradunk még néhány éjszakát, akkor garantált lett volna a súlygyarapodás. Svédasztalos reggeli (nekem ez a bubukám, imádom a szállodai reggeliket) és 5 fogásos vacsora. És tényleg 5 korrekt fogást adtak, így az ebédet minden nap kihagytuk, mert egyszerűen tele voltunk. Én mindenkinek ajánlom ezt a helyet.
A fiúk tudnak élni:
Bálint a tepidáriumban tepped:
Kulturáltan vacsizunk...

Farsang 2009

Az idei óvodai farsangról nincsenek képeink egyelőre, mert még azokat elő kell hívatni, de az igazság az, hogy fantasztikus élményről nem számolhatunk be sajnos, mert annak örültünk, hogy egyáltalán nem fulladt botrányba.
Hetekkel a farsang előtt kezdtük kérdezgetni Bálintot, hogy mi szeretne lenni, hol hímezés meg hámozás volt a válasz, hogy semmi. Aztán, ahogy közeledett a dolog, körvonalazódott egy doktor bácsi, illetve egy valamilyen vett jelmez, de valahogy nem volt nagy a lelkesedés. Aztán a farsang napján közölte (meg előtte este), hogy ő nem vesz fel semmit, aztán reggel az oviban sztereóban kértük az apjával, hogy legalább bújjon bele, hisz a többiek is milyen aranyosak, de ellenállt. Szerencsére voltak még hasonló renitens alkatok, úgyhogy annyira nem lógtunk ki a sorból, viszont a Bálint jelmez tökéletesen passzolt rá, mintha rá varrták volna.
Szépen szivárogtak be a gyerekek a csoportszobába, ki félénken, ki büszkén, de a különböző helyeken letáborozott szülők, rokonok kifejezetten demoralizáló hatással voltak a gyerekekre, mert először csak egy-egy kezdett el sírni, aztán meg már a fél csoportnak volt valami nyűgje. Bálint is csak sertepertélt körülöttem, pedig az óvónénik tényleg mindent megpróbáltak. Énekeltek, körtáncoltak, szóval lefoglalták volna őket, ha mi nem ülünk ott, de hát még mindig erősebb ingerek voltunk mi nekik. Aztán a süti hegyek, amiket összehordtunk, az dobott a hangulaton, falni kezdtek tízórai gyanánt, tonnányi édességet, viszont akkor már többen jobbnak láttuk eljönni, hátha visszaváltoznak kezelhető kis törpékké. Na ekkor Bálintnak is eltört a mécses, pedig eddig a pontig várt vele, és szemrehányóan megkérdőjelezte, hogy : "Most akkor itt hagysz engem?" Otthagytam, én, a gonosz anya, de aztán mikor visszakukkantottam egy anyukával történt traccsolás után, már nyugiban játszott.
Úgyhogy így telt az első ovis farsangunk, jövőre valami jobb jelmezt okoskodunk ki, hetekkel a műsor előtt, hátha akkor kooperál velünk. Nem is értettük, tavaly, a bölcsiben már volt ilyen esemény, és ott semmi dráma nem volt...

KÖLTÖZÜNK!!!!!!!

Nem hittük volna még akár két hete sem, hogy így fogunk kinézni március 7-én, de a helyzet az, kétségbevonhatatlanul, hogy aláírtuk a lakás adásvételi szerződését, ezzel azt is, hogy április végéig elhagyjuk a terepet. Kemény.
Mivel a mi vételünk még nem úgy áll, hogy arra bármit is lehetne építeni, ezért marad megoldásnak egy albérlet. Ki is néztünk Újpesten egy nagyon tuti kis helyet, közel is van anyuékhoz, hogy szokjuk. :) S ki is tudjuk venni, hogy mennyi időre, az még kérdés.
Úgyhogy a következő két hónap a pakolásról, szortírozásról, cuccolásról és hasonló nyalánkságokról fog szólni, de érdekes módon minden nehézségével együtt derűlátóan tekintünk elébe a dolgoknak, ja és nem mellesleg, ugye kellene egy gyerkőcöt is szülni mindeközben. Az egyetlen "nehézsége" a dolognak az, hogy a szülés pontos időpontját nem tudjuk kiszámolni, így van egy kis bizonytalansági tényező, hogy mikor fogunk motyózni konkrétan át, meg el, de majd megoldódik.
Régen vártuk már, hogy ez megtörténjen, na azt nem állítjuk, hogy ilyen sűrűre terveztük, de ez nálunk már egy kicsit meg is szokott tényező, hogy teszünk egy csavart.
Fő elérhetőségünk a mobil lesz tehát áprilistól, a netünk biztosan megváltozik, fogjuk írni az úgy címünket, mert Újpesten sajnos azon a részen nincs DIGI, így búcsút kell intenünk a jó kis szolgáltatónak.
Amikor tudunk, jelentkezünk. S szurkoljatok, hogy minél előbb le tudjuk rendezni a dolgokat.