Életünk napjai

Régen jelentkeztünk már, úgyhogy most hírt adunk magunk felől.
Ami kisfiúnkat illeti, szóval ő úgy döntött elsajátítja végre a járás tudományát, úgyhogy egy gumitalpú cipővel beszponzoráltuk az eseményt, így egyre többet és hosszabban járkál saját erőből, és érdekes, hogy a lépcsőn gyönyörűen megy kézenfogva. Felfedeztük magunknak a csúzda és a homokozó világát, bár egyelőre még csak a lapáttal hadonászik és szórja szanaszét a homokot, de látszólag ez örömöt jelent neki. Egyre több babát és kisgyereket ismerünk meg a játszótéren, és ezáltal egyre hosszabbak a sétáink, de ebben az időben ezt nem is nagyon bánom. Kezd elmaradozni a napközbeni két alvásból egy, de helyette szervezünk minden más programot. Beszereztünk egy szuper esernyőre csuható kocsit, és ezzel zúzzuk a bkv-t. Például meglátogatuk Hannát, aki tényleg nagyon ügyes, ha így folytatja előbb fog szaladni, mint Bálint. Timi, ismét köszönjük a vendéglátást, és örülünk, hogy a tea betetszett, én leginkább az ízéért szerettem. Nem beszélve a jótékony hatásairól.
Aztán belátogattunk a nagyi volt munkahelyére (ha nem írtam volna anyukám július óta nyugdíjas, pontosabban "rendelkezési állományban van", csak 2008-tól lesz nyugdíjas, erre külön büszke! :-)), szóval a munkahelyén viszont mindenki körbedicsérte, hogy milyen jól néz ki, és ez így is van, és Bálintot kb. 30 hölgy adta kézről-kézre és babusgatta, úgyhogy mondtam is neki, hogy ilyen sem lesz sok az életében, jegyezze meg jól...
Aztán babazsúroztunk egy jót Fruzsiéknál a szokásos társasággal és tök helyesek voltak megint a gyerkőcök. Ld. kép lejjebb.
Hétvégente kirándultunk, hol apával, hol a nagyiékkal. Kimentünk Budaörsre (asszem ott van) a szoborparkba, aztán Nagymarosra is, ahova a kocsijaink már maguktól is odatalálnak, egyszer Vácra, egy vásárba is.
Időközben ismét elkezdtünk járni Bálinttal babaúszásra, szept. 8-án volt az első óra, és a kezdeti ijedtséget legyőzve egy nagyon jól sikerült pancsolást tudhatunk magunk mögött. Betársult hozzánk Erika és Dávid is, úgyhogy így párosan még jobb móka.
Ami bennünket, nagy szamarakat illet, Gábor még mindig - szerencsére - sokat dolgozik, közben idejének egy részében szaktanácsad is egy cégnek, és én pedig egy brutál diéta segítségéve visszanyertem a terherbe esésem előtti súlyomat, és bár a versenysúlyom néhány kilóval még arrébb van, de határozottan sokkal jobban érzem magam. A receptet szívesen továbbítom Veró jóvoltából.
Dióhéjban talán ennyi és néhány kép.

Kedves Szilvi és Andris!

Emlékeztek még erre az üvegre?
Sokáig tartogattuk, mert nagy becsben tartottuk, de az évfordulónkon a fenekére ütöttünk és koccintottunk Rátok is!
Köszönjük, nagyon finom volt!

Az élet Rákospalotán

Apró hírek a házunk tájáról.

Vasárnap reggelre arra ébredt a ház apraja-nagyja, hogy az egyik itt lakó srác autóját leöntötték valamilyen savval, legalábbis Gábor szerint valamilyen rozsdamaró anyaggal, mert elég rosszul nézett ki szegény kis Swift. Azóta sem tudjuk, hogy személyes bosszú volt, vagy csak poén, de szar lenne, ha egyik reggel arra ébrednénk, hogy a mi kis autókánk is így le vagyon amortizálva.

Másrészről meg, biztosan páran tudjátok, hogy Gábor apukája kamionsofőr, így ha éppen errefele van dolga, illetve úton-útfélen benéz hozzánk, néha úgy jön ki a pihenőideje, vagy két fuvar között az ideje, hogy egy éjszakát is itt tud tölteni. Így volt ez ma reggelre virradó éjjel is. És mi történt mikor reggel indult volna tovább? Hát feltűnt neki, hogy megbuherálták (igen tisztességesen) a tanksapkát és elloptak ca. 300 liter (!!!!, nem 3, vagy 30, hanem háromszáz) gázolajat a kamionja egyik tankjából. Magyarul csutkára leszívták az egyik tankot, a másik 200 literes tankot is megpróbálták, de úgy látszik ott közbejöhetett valami, mert azzal nem végeztek. Azért ehhez a mennyiséghez már apparátus is kell ám, nem csak egy szívócső... Mindezt úgy, hogy a tökre kivilágított nagybolt előtt állt meg, ami mellett egy tényleg 24 órában működő éjjel-nappali van. Biztos nem láttak semmit... azért ha legközelebb bemegyek, rákérdezek.

Ezek történnek velünk és szerény kis környezetünkben.

Pöti málőr

A héten történt nálunk egy kis baleset. Kicsi fiam kizárt a lakásból egy laza mozdulattal. Történt ugyanis, hogy kimentem a folyosóra, hogy elrendezzem a babakocsiját egy sétára, negyed perc sem telt el, egyszer csak azt hallom, hogy csukódik mögöttem az ajtó. Se kulcs, se telefon nálam. Amikor kiléptem a lakásból ő még valahol az erkélyajtónál kolbászolt, de elfelejtettem, hogy mostanában az ajtók csapdosása és nyitogatása a nagy szerelem, és hát úgy látszik nem tetszett neki, hogy a bejárati nyitva van. Hangtalanul odasettenkedett és bevágta. Az első kétségbeesésemben majdnem bőgtem, de aztán a jobbik eszem erőt vett magán és becsöngetett a szomszédba, ahol két szépen megtermett fiú és egy lány lakik, hátha otthon vannak és segítenek benyomni az ajtót, de csak a lány volt otthon, és ő tök aranyosan hozta a telefonját és csörgettem a családot. Gábor Budafokon, viszont apukám szerencsére szabin, ellenben a Hősök terén bkv-val. Így ő volt a szerencsés nyertes, akik hazarohanhatott Újpestre a kulcsunkért és át hozzánk. Röpke 40 perc alatt át is ért. Eközben Bálintnak leesett, hogy gáz van, a becsapódás után 5 perccel hatalmas volt már a bömbi, így ő az ajtó egyik oldalán, én a másikon éneketem, kopogtam, verset mondtam, és minden létező eszközt bedombtam hogy az ajtónál maradásra bírjam (a szomszéd lány velem együtt drukkolt), nehogy még valamilyen kárt tegyen magában időközben idebent. Olyan kis drága volt, ahogy elhallgattam egy pillanatra, mindjárt hangot adott ki ő is és így lokalizálni tudtam valahogy és oda tudtam hívni az ajtóhoz. Néha még vissza is kopogott. Bár szerintem gondolhatta, hogy igen hülye játékot találtam ki.

Végül is jött a felmentő sereg, volt nagy öröm meg puszi-hegyek és egy pótkulcs került kiosztásra a házban...

Ürömön jártunk

Kedden elfújt minket a szél Ürömre, Kovács Janiékhoz, mely hely egyébként arról nevezetes, hogy ott indult meg bő egy éve Bálint kifelé. Illetve Bálint után két héttel született meg Jani és Emese lánya, Toncsi. A két gyerek tehát kisebb-nagyobb különbségekkel egyszerre fejlődik.

Janiék egyébként most emeletráépítenek, úgyhogy hatalmas építkezéseket láttunk (jó buli egy ilyen építkezés...), Gábor szakértett egyet kémény ügyben, így amíg a fiúk sefteltek, addig mi Mesivel babáztunk. A két gyerek különböző saját technikák alkalmazásával közeledett egymáshoz (Toncsi csípésben elég jó, míg Bálint tankként mászik át mindenen, a járás képességének hiányában), úgyhogy inkább egymás mellet játszottak, tejbegrízeztek és ettek szilvát és almáspitét. Így miután mindent megettünk, felborítottunk és szétpakoltunk egy kis helyben termett tökkel felpakolva hazaautókáztunk.

A kép csalóka, Bálint azért nem egy fejjel nagyobb (csak egy fél gyerekfejjel) Toncsinál, az viszont kivehető, hogy közös támadást indítottak az óriási TV membránja ellen...

És egy kép szemből is:

Egy hét pihenő

Hűűű, nagyon régen írtunk már, de azért vagyunk.

Először is ott kezdődött, hogy a héten hétfőn volt a mi kicsi házassági évfordulónk és kimenőt is kaptunk kicsit, úgyhogy elmentünk este romantikázni az Apával, és nagyon jó volt.

Aztán pedig rögtön másnap irány Zala, és csak ma jöttünk haza (szerencsére a Balatont utánunk zárták, mert nem volt nagy erezd el a hajam). Keddtől én voltam csak lent Bálinttal és csak szombaton jött utánunk Apa (ő addig dolgozott... :-( ).

Hát nagyon sok mindent csináltunk ez alatt a hét alatt. Még egyszer megünnepeltük a szülinapját Bálintnak, aztán hatalmasat játszottunk Jázminnnal, a másodunokatesóval; meg meglátogattuk keresztanyut a virágboltban, egyébként pedig mindenhol begyűjtöttük a dícséreteket és a bókokat. Ja, és nagyon-nagyokat hintáztunk és már-már néha-néha győzött a lustaság felett és lépett egyet-kettőt magától, de ez a menés még nem annyira megy a lelkemnek. De sebaj. Enni viszont gyönyörűen eszik.

Komolyra fordítva a szót, jól éreztük magunkat és hát meg kell mondani, hogy azért egyszerűbb az élet, hogyha 5-en, vagy akár 8-an vannak a gyerek mellett, egy-két dolgot hamarabb meg tud csinálni az ember, de amúgy tényleg nagyon kellemes volt.

Emberek! Így kell megfogni a vízsugarat!:

Így meg macerásan képeket nézegetni:

Cííííc! Gyere már közelebb, én még nem tudok menni!

Anya igen csúnya nyakláncot akasztott rám :-(
Ja, és a hét nem telt el egy kis szerelés nélkül, az áldozat a szekrénykulcs:

Sziget 2006

Igen, sokak megrökönyödésére, de főleg Gábor évek óta tartó ostromának köszönhetően idén én is tiszteletemet tettem odakint. Már nem volt több kifogásom, és egyébként is megígértem, még úgy 2001-ben, hogy egyszer kimegyek, no meg hát azért most már kíváncsi is voltam. Bár, ha emlékeim nem csalnak még '93-ban vagy '94-ben én voltam ott a Viktorral meg a Jocival, de hát akkor még Diáksziget volt és azért valljuk be más volt.

A bejutásra még jegy birtokában is 2 órát vártunk, de nem bántuk meg, mert nagyon tuti volt, találkoztunk (időrendben) Márkkal, meg Bereményi Szabival (kész ciki, alig ismertem meg), meg Hodnik Bogival, akivel sikeresen átdumáltuk a Franz Ferdinand koncertet. No de előtte a Boban Markovic sem volt kutya. Bár a családban a zenefelelős a Gábor, azért néhány szám még nekem is ismerős volt. Ettünk finom főtt csülköt (egy heti sóadagom megvolt...), és a csúcs, hogy régen látott kedves Bogival duma közben felfedeztük a Mézes Barack és a Mézes Körte pálinkát a Rézangyalnál. Lehet, hogy ez reklám, de akkor is nagyon, de nagyon finom volt. Biztos, hogy beszerzünk belőle itthonra. Gábor közben kiugrálta magát a skótok alatt, és mire odaért hozzánk, a szomjára ő is pálinkát fogyasztott... hát már nem emlékszik rá, hogy a sziget kapujától hogy értünk haza. Mennyi mindent bevallathattam volna vele... :-)

Márk, látsz Te még ott engem! :-)

Verónál

Már nagyon régen szerveztük és most beteljesedett. Elmentünk Veróhoz, kedvenc ügyvédi irodám üdvöskéjéhez, hogy lássuk őt és a zsír új kecóját. Természetesen vittünk fényképezőgépet, és szokásunkhoz híven nem fényképeztünk.... A kecó egyébként nagyon rendben van, másfél szoba, tip-top, és bár még nincs meg minden bútor, nagyon barátságos. Jó ízlésre vallanak az eddigi cuccok. :-)

Egyszóval nagyon élveztük, főleg, hogy még egy ráadás meglepi is volt, Gabó személyében, és még Bálint is jól vette az akadályokat, csak majdnem tett kárt a csoda-függönyben, és természetesen jót pletyiztünk. Most, hogy már sokkal több információnak vagyok birtokában mindenféle értelemben, bátrabban veszünk valami lakásba való csecse-cuccot. :-) És legközelebb fényképezünk is!

Egy kis őszi névnap

Eddig azt hittem, hogy nyáron van a névnapon, mégpedig éppen a közepén. De ez idén nem így van, ebben a korai zimában. Pont aznap volt az a nagy-nagy vihar, amikor a család összegyűlt, úgyhogy az ünneplés helyett inkább az ablakban izgultunk. Horror volt, és Gábor pont a legdurvább részében ért haza. Azért az ajándékok nem maradtak el - :-) - csini ruci, meg virág meg ilyenek.

Amúgy a hét a lakás csinosítgatásával telt, vettünk képet a nappaliba a heverő fölé - végre, mert az a fal már nagyon csupasz volt, meg bekereteztünk egy másikat és a helyét is megtaláltuk, és Gábor még alkotott is. És ha engedi ez az okos blog, akkor fel is teszem, hogy mit.

Bálint amúgy erősen nyáladzik ismét, csakúgy mint hat hónaposan, merthogy most a rágófogai nőnek 1000-rel és állandóan a szájában turkál. Amikor éppen nem, akkor táncol. Ez most a legújabb, hogy bármilyen dallamot hall, akkor elkezd rugózni és örül közben. Úgyhogy most Halász Judit megy nálunk többnyire, de nagyon jó!

Új frizu

Miután pont fél év telt el azóta, hogy Bálint haján behatásokat tettünk, ismét nekifutottunk, ha már így jubilálunk. Annyira nem radikális a változás és ő is elég jól bírta az eseményeket, de most olyan öcsi-fazon.
Ilyen volt, ilyen lett:














És egy grátisz kép:

Apa nélkül

Az elmúlt két hét sajnos szinte Gábor nélkül telt el. Ugyan a legutóbbi bejegyzésen (szülinap) szerepel, és most vasárnap is itthon volt, de az összes többin szinte 7-8-ig nem látjuk apát, és vele együtt a fényképezőgéppel sem futunk össze, mivel azt cipeli magával a munkákhoz. Így nem sikerül megörökíteni tetteinket, de tanúk vannak rá.

Ahogy elültek a szülinapi-Gábortesóékitt-éljüktúlvalahogyameleget, máris próbálunk valahogy mozgolódni. Múlt héten eljött hozzánk Rácz Timi az ő Balázsával, aki majdnem napra pontosan 4 hónappal fiatalabb Bálintnál. Egyébként is a Timivel mi majdnem mindent szimultán csinálunk, egy ált.isk. osztályba jártunk ötödiktől, onnan lehet a barátságunkat datálni. Aztán Timiék esküvője egy héttel a miénk után volt (ennél közelebb már csak egy napon lehetett volna) és szülni is majdnem egyszerre szültün. :-) Ezzel együtt a mostani találka kicsit rövidre sikeredett, mert Balázs nem vette jól annyira az eseményeket (lehet, hogy benne volt az is, hogy Bálint mindenáron a szemében és a szájában akart túrkálni....), meg a Tibi (Timi férj) hamar jött a családért. De folyt. köv. jövő héten.

Aztán múlt hét pénteken elmentünk az Olasz Timiékhez is, szintén apa nélkül, és egy csuda jót grill-vacsoráltunk. Ott voltak még az ismert Dózsás különítmény, sőt még két új jövevény is, Gottschick Ildi (szintén gimis oszt.társ) és Gabiék új ezüstmetál automata váltós csodája is (ha most megnyúznak sem tudom, hogy mi a márka és annak utóneve, de pénteken még tudtam).

Bálint ott is alakított, kiosztott két pofont Hannának és egyszer még majdnem rá is ült (bocsánat!), és megint túlpörögte magát, de hát ez van, ha teret lát maga körül... szerintem egy kicsit féltékeny is volt.... :-( Azért mi igazán jól éreztük magunkat a kis malőrök mellett.

Hétvégén kimentünk Vácra a VVV-re (váci világi vígalom), ahol aztán volt koncert, meg kirakodóvásár, meg vursli és minden jó, amit a nép kívánhat. Gábor itt már ott volt, de a fényképezőgép itthon maradt, így hát csak az emlékeink őrzik az első kisvasútozást Bálinttal és a fagyizást, ahol még a kocsi is fagyis lett a papával egyetemben...

1 év

Ki hitte volna, máris elment. Egy éve ilyenkor, mint amikor ezeket írom számtalan vizsgálat és praktika bevetése után már körvonalazódott a császár ténye, és én is túl voltam a "koktélon", amitől igen belazultam a szülésznők nagy örömére... :-) Nagyon-nagyon fáradtak voltunk már Gáborral egyetemben egy átvirrasztott, fájásos éjszaka után, de most az egész élmény olyan közelinek tűnik, mintha egy hete lett volna. Pedig azóta nagyon sok minden történt velünk, főleg a legkisebbel. :-)
Nem akarok dagályos summázásokba kezdeni, de az elfogult szülő azt mondja belülről, hogy tök jó fej fiúnk van, jó természettel és igazán boldogság vele az élet. Fura, ha arra gondolok, hogy mit csináltunk abban a rengeteg szabadidőnkben, amikor ő még nem volt.... :-)

Az ünnepség már tegnap megvolt, volt csoki, ropi, térdig érő lézer és rengeteg ajándék. Nagyi segített az ünnepi kajában, jöttek a keresztszülők is és nagy boldogság volt a lufi, merthogy olyat még nem látott.
Ilyen volt, ilyen most:












Egy kis szülinap:

Keresztszülőkkel:


További képek és kommentek a: http://kep.tar.hu/gobogo22 - 1. szülinapnál

Még képek Gárdonyról

Séró bárók:
A kis hedonista az új járgányban:
Az ideiglenes fürdőkád:

Látnak, nem látnak:













Gyere tükörkép, megmutatom mim van (és közben elengedett kézzel állok):
Apa művészképeset játszott:

Gárdony

Miután a tavalyi nyarat kihagytuk érthető okokból, ezért érthető, hogy az idei nyaralást nagy izgalom előzte meg. Igaz, az utazás előtt 6 nappal még úgy tudtuk, hogy Gyulára megyünk egy kis pihenésre (a szállodában a négyszeri változtatás után gondolom már nagyon szerettek is....), de végül kénytelenek voltunk lemondani, mivel egy kedves ismerősünk jóvoltából hozzájutottunk egy gárdonyi beutalóhoz a vasutas üdülőbe. Azt kell monduk, hogy keresve sem találhattunk volna jobbat, minden szempontból pont idális volt, a Velencei tó az üdülő partján, nem volt tömeg, gyerekmedence, szuper kaja és nem utolsó sorban kiváló idő.

Bálint a gyerekek sztárja volt, én nem is hittem volna, hogy így körül fogják rajongani, és kiválóan vette az akadályokat (jobban mint a nagyok), nem zakkant meg az idegen helytől, mindenkire mosolygott, integetett, úgyhogy csodájára jártak. Büszkék voltunk ám.

Sőt még romantikázni is tudtunk, mert nála az a szokás, hogy ha a szobában vagyunk nem alszik el, így a de., du. és esti alváskor száműzve voltunk a szobából, de akkor vittük a woki-tokit magunkkal és kettesben voltunk. A hatodik napon az egyik nyaraló megkérdzete, hogy mit csinálunk ilyenkor a gyerekkel, amikor nincs velünk, mert ők azt találgatják érkezésünk óta. Biztos mi voltunk a szemét szülők, hogy így magára hagyjuk szegény gyereket, de hát ha ő így működik...

Fogunk mi még ide menni és akkor néhány kép:

Ismerkedünk a nappal:

Lányok gyűrűjében:

Így tudok már menni :-) :

Az az idétlen anyja

... aki ráadta

Rita

Hétfőn, miközben Bálint fél óra fentlét után mindig elálmosodott, meglátogatott minket Rita Pécsről. Őróla azt kell tudni, hogy angliai harcostárs, ha emlékezetem nem csal egy oxfordi vagy stonehedge-i kiránduláson ismerkedtünk össze a kintlétem kb. 2. hónapjában. Egymás mellé ültünk a buszon (mint Forest Gump és Buba... :-)), ami a hozzánk hasonló magyar au-pair-eket szállította a végcél felé, és mi végig nyomtuk a sódert egymásnak oda és persze vissza is. És ez ezután a kirándulás után így is maradt. Ő északon lakott, én délen, és egy-egy maratoni hétvégei látogatás alkalmával (szombat reggeltől vasárnap estig) annyit beszéltünk (sokszor szimultán), hogy mikor metróztam (vagy hogy stílusos legyek tube-oztam) haza, akkor fájt az állkapcsom és teljesen le voltam agyilag fáradva. De nagyon jók voltak ezek a hétvégék.

Aztán megmaradt a barátság. Néhanapján találkozunk és - bár nagy fájdalmamra - nem volt ott az esküvőnkön, megbeszéltük, hogy egymás esküvőjére majd kalapban fogunk vonulni (sokszor próbálgattunk az angol kalapipar remekeit ugyanis), de ezt én még be tudom az ő nagy napján tartani...

Egy-egy windsori szerzemény (1998)

és ez már egy másik alkalom, amikor már Gáborral voltam (2001) és kedvenc St.James Parkomban mókust etettem. (ezt csak megtalálam és szeretem ezt a képet)

Ismét Zaláztunk

Már nagyon régen voltunk Komárban, asszem utoljára anyák napján, úgyhogy már érett egy lemenetel. Ehhez még az is hozzájött, hogy Gábor apukája végre otthon volt hétvégén és mivel kicsi autónk kardánmicsodája javítást igényelt, így a kellemest összekötöttük a hasznossal. A családnak hatalmas nagy meglepetés volt, hogy megjelentünk, volt izgalom ám. Lassan sportot űzünk a meglepetésszerű lemenetelből. :-)

Úgyhogy volt javítás, meg nagyival sétálás, meg grillezés és Bálint úgy lefáradt, hogy győzi bepótolni az alvást. Hiába, a jó vidéki levegő!

Egy kép Gáborról, mikor már sokadik órája szerelték az apjával a kocsit.

És egy a mamival:

Kánikula és játszóház

Nehezen bírjuk ezt a meleget itt a panel falai között, de hát ez már csak ilyen műfaj. Működik a cúg, a ventillátor és a redőnyök lehúzva kb. délig, amikortól már nem süt be a nap a lakásba. Bálint estére gyakorlatilag összeszedi az összes szöszt (már amiket az előző nap még nem szedett össze) a kezével és az összes szabad bőrfelületével, úgyhogy megyünk az evések előtt kezet mosni, mint az oviban, és este Gábor tetemes mennyiségű dzsuvát dörzsöl le róla, pedig Isten bizony takarítok...) Nem tudunk már rá olyan kevés ruhát adni, hogy ne csurogjon rajta a víz és este 8-kor járunk sétálni, legalábbis 6 után.

Azért vannak örömeink is, Bálint már önállóan fel és le tud mászni a fotelba/heverőre és már csak percek választják el attól, hogy egyedül álljon/lépjen egyet-egyet. Az állás egyedül már egy-egy pillanatra sikerül, de azért még van mit elsajátítani... lassan és biztosan.

A minap voltunk az Állatkert játszóházában. Szuper kis hely, minden földi játékkal, ugrálóval, csörgővel meg zörgővel és tombolóval. Az összes színes-szagos játék közül a legérdekesebb egy dizájnos elöltöltős fa-mosógép (?!-kis képzavar) ajtaja volt, amit lehetett ki-be hajtogatni. Remélem, hogy gyermekünk különös érdeklődése a háztartási gépek iránt majd az anyukájának való segítségben fog manifesztálódni évek múlva... :-) Amúgy tényleg jó hely, bár néha átleng a terepen egy kis elefántszag (pont az ő részük mellett van ez a rész kialakítva), de ennyi baj legyen.

A mi kis serdülőnk

Kérem szépen, beléptem a tinédzser korba, pattanást növesztek és punkfrizut hordok! Csak ez ez előke ront a kinézetemen!

Vát iz disz? 3.1

A megoldás: gőzölős vasaló talpán két gőzölő lyuk... :-)

Panem et circenses

Ismét adtunk egy orbitális nagy pofont a szarnak, viszont legalább azt jó drágán! Welcome Mr. President!

Tegnap Márk barátunk blogját olvasva, így kellő kritikus hangulatba kerülvén jól (köszi Márk! :-) ) felhúztam magam. Miért is gondoljuk, hogy szeretett, ámbátor politikai és egyébként nemzetközi értelemben mérsékelten ütőképes kis hazánk BÁRMIT is eléhet vízumkérdésben és egyáltalán. Ne köhögjön már a bolha. Miért gondoljuk, hogy olyan dolgokat, amit az Unió a maga hatalmával nem tud elérni, akkor mi, kis országunk megkaphat. Ha mi kapnánk vízummentességet, az egész térségben osztogatni kellene ilyen jogokat, így hát mi se erősködjünk már.

Amúgy végül is jól jött ez a kis parádé. Még fel sem ocsúdtunk a reformcsomag feletti rémületünkből, (ami azért még a legvéresszájúbb balosban is talán megállította az ütőt egy picit) kell egy kis műsorozás, hadd lássa a nép, hogy milyen nagy dolgok történnek itt, mekkora nagy emberek látogatnak hozzánk...

Az persze fel sem merült, hogy ha nem állítunk elő olyan állapotot, hogy innen el akarnak menni az emberek, akkor nem kell vízumért rinyálni, hanem az agyak itthon akarnak kiteljesedni az érte járó méltányos anyagi és erkölcsi elismerésért. Tegnap azon gondolkodtunk vacsi közben Gáborral, hogy ha történetesen 1956-ban vagyunk 30 évesek (ehhez végül is csak pont 50 évvel kellett volna korábban születni) és ugyanebben a konstellációban egymás mellé kerültünk volna, vajon mentünk volna-e mi is az akkori ún. "disszidánsokkal" együtt. És szégyen talán bevallani, de arra jutottunk, hogy mentünk volna. Mint ahogy a mai napig téma köztünk, hogy ki kellene költözni valahova. Nem végleg, de néhány évre. A szüleink még szerencsére fiatalok és egészségesek, és mikor máskor ha nem most, és ha most lennék 22-23 friss diplomával a kezemben mennék is, gondolkodás nélkül, nem is értem, hogy miért nem mennek nagyobb számban a mai fiatalok, nekik már nyelvtudásuk is megvan elvileg...

Anno, még az STS által Angliában találkoztam egy kiváló norvég fiatalemberrel, akivel némi moralizálás után - a vasfüggöny mögötti létről, melyhez sok honfintársától eltérően tényleg volt lövése - arra a megállapításra jutott Knut (ó azok a szép skandináv férfinevek... :-) ) hogy mi (értsd: Magyarország) 40 évi elmaradásban vagyunk. Akkor (1999-et írtunk) vérig voltam sértve. Hogy mondhat ilyet kicsi, ámbátor gyorsan felzárkózni látszó országunkra. De be kell látnom, hogy igaza volt. A mentalitás az, ami 40 alatt fog megváltozni bennünk. Hogy merjük már elismerni és megbecsülni a piacképes értékeinket (sajnos itt nem bjutiful csipke, a gulás és az ungarishe pusztára gondolok, ami ugyan tényleg szép, de sajnos nem versenyezhet sok dologgal). Szemben a munkabírással, a magyar aggyal és a gyógyvizekkel pl. Találjuk meg már a magunk kis kellemes stílusát, amit képviselni is lehet minden szinten...

No nem szeretném politikai fórummá varázsolni kicsiny blogunkat, főleg nem szeretnék hungaristának tűnni, ez csak úgy kikívánkozott.

Hű, most látom, ez hosszú lett... majd leközelebb rövidebb leszek. :-)

Vát iz disz? 3.0

Mivel feledésbe merűlt egyéb elfoglaltságaink révén, ismét felélesztjük a képes-rejtvény rovatunkat! E heti feladványunk:



Annyit elárulhatok, hogy nem egy bandzsa ufó közelről... :-)

Látogatások

Vasárnap két helyre voltunk hivatalosak. A korábbi, ebédre szóló meghívás Hajasékhoz szólt, ők anyukám barátai és bár Edit és Pali bőven a szüleink lehetnének, korukat meghazuttoló módon élik életüket. Igazán kellemes társaság velük időzni. Úgyhogy irány Nagykovácsi rögös útjai, az útépítés még csak a falu határait érte el, és hihetetlen utakon lehet megközelíteni őket.

Mivel ott van kert, ezért panelgyerekünket bevezettük a fű és környezete világába. Bálint tart a fűtől! :-) Letettük egy pokrócra és amikor a széléhez ért a mászásban gyorsan visszaiszkolt a védelmező pléd közepére. És amikor natúr letettük őt a natúr fűre, akkor kapkodta a lábacskáit fele, mintha forró homokon futna :-) úgyhogy ezt még gyakorolni kell, hiába, még egy előnye a panelnek :-)

Du. Timiék felé vettük az irány (Bálint az úton odafelé elájult a fáradtságtól, hát igen, a jó vidéki levegő), hogy megtekintsük végre az alig egy hónapos HANNÁT, aki nagy durmolásban volt mikor megérkeztünk és Bálint minden zajongása ellenére is tudta folytatni ezt a tevékenységet. Gyerekünk egyébként teljesen megkergült a nagy tér és a fáradtság hatására, még a két Gábor egyszerre is alig bírt a tempójával, és a végén előkerült Hanna is a hatalmas szemeivel és az éhségével együtt... :-) Nagyon pici és édes és szemrehányóan tud nézni amikor nem kap anyukájától azonnal tejcsit, de majd ő is belejön lassan ebbe a késleltetésbe. Annyira szervezetlenek voltunk, hogy el is felejtettünk fényképezni, de majd legközelebb bepótoljuk... :-)

Zakkanás

Gábor azt mondja, hogy kezd az agyamra húzódni az itthonlét, de szerintem én máskor is így értékeltem volna a következő esetet.
Történt, hogy kedden eljutottam az Egyetemi Könyvtárba kis anyagot gyűjteni a szakdogámhoz, és a BKV szolgáltatását hívtam segítségül. Az amúgy tömött 7-es buszra az Astoriánál felszállt egy kb. 20 fős gyerekcsoport, úgy 5-6. osztályosok, bár ezt én nem tudom igazán sosem megítélni. No ezek a gyerekek még abban a korban vannak, akik verekedtek a helyekért, fiúk-lányok vegyesen (!), és a fiúk látszólag még hírből sem hallották az átadjuk a helyünket a lányoknak illemszabályt, sőt, amikor egy fiú előbb ért el egy megüresedett helyett, közölte a lánnyal, hogy "lekésted". Az összes fiú közül az Alpha-hímnek tetsző legnagyobb és legerősebb odáig fokozta a gecizést, hogy ültében, a mellette alig-alig kapaszkodni tudó kislánynak ököllel (!) ütötte a kezét a kapaszkodón... Persze úgy, hogy amikor a tanárnő arra nézett (no nem történt meg gyakran...), akkor mintha a jóság szobra lenne. De egyszer lebukott... Okos tanárnő mit mondott gondosan kielemzve a szituációt? "Balázska csak okosan, valahol kell kapaszkodnia..." Balázska csak okosan??????????!!!!!!!!! Addigra én már, ha az én gyerekem lett volna Balázska már háromszor megrángattam volna, de hát ez az eszköz nem áll rendelkezésére a tanerőnek.

Hihetetlen milyen gonoszak voltak ezek a gyerekek. Mi is ilyenek voltunk? Vagy csak tényleg burokban nőttem fel?

Ismét a ligetben

Először is Daubner cukizás, aztán Hármas Határhegy és végül a liget. Ahol is kinézzük a céltárgyat: "adjál már, nem látod, hogy azt akarom....?"

Majd igen, megvan:
És végül, megtapsolom magam, bár ezt még úgy csinálom, hogy az egyik kezem ökölben, de nagyon lelkesen ütögetem a másikkal...:

Még hogy hasonlít rám...

S még mondja valaki, hogy ez a gyerek nem tiszta apja...

Könnyes búcsú

Mai nappal lezárult egy korszaka az életemnek. Már nem megyünk együtt többet ebben a hármas formációban (Andi-Móni-Én) a cívis fővárosba, ma volt az utolsó olyan közös szigorlatunk, ahol mindannyiunknak ott kellett lennie. Ez egyrészről öröm, mert azért mégiscsak lenyomtuk ezt a három évet, másrészről meg azért sajnálom, mert igazán élveztem ezeket a kis kiruccanásokat. A MÁV szállásos éjszakákat, a kabalákat és a jó kis dumálásokat. Andi és Móni előtt még ott van idén az államvizsga, és a tanári képesítő vizsga. Ezek természetesen előttem is ott állnak, annyi módosítással, hogy én ezeket jövő ilyenkor fogom abszolválni. A pontos menetrend - mivel többször kérdezték ezt már tőlem, el nem ítélhető módon - hogy jövő tavaszig leadom a kis szakdolgozatomat (amit idén elsinkófáltam megírni ihlet hiányában), aztán remélem májusban én is nekifutok az államvizsgának és a képesítőnek. Ja és közben ősszel egy kis gyakorló tanítást is le kellene vágnom. De legalább már tudom, hogy hol fogom ezt lezavarni.

Éééés, ha ez mind megvan, akkor jövő júniusban elvileg kézhez kapok egy tanári diplomát (az eddigi pedagógusi titulus helyett, illetve mellett), amivel végre taníthatok is. Ha nem vigyáznak a gyerekek! Ezt a jobbak már 5 év alatt teljesítik, de én szeretem a kerülőutakat és a fizika törvényeire fittyet hányva nem a kisebb ellenállás irányába indulok el. De nálam ez már csak így történik.

És hogy ez a kis történet keretes legyen, a jövő évi diplomaosztó lesz optimális esetben az a pont, ahol a fent nevezett lányokkal/asszonyokkal ismét talákozunk, mivel ők addig a nyelvi követelményeket teljesítik (legalább az nekem már megvan....). Remélem azért addig hallunk még egymásról! :-)

A szigorlaton sikerült azért a neveléselmélet egyik nagyágyújánál, a fő-fő prof-prof-profnál vizsgáznom, úgyhogy tele volt ami tele lehetett, de azért megúsztam egy hármassal.

Vissza a kedvenchez

Ismét visszatértünk a sokáig bevált kis külalakunkhoz, mivel a másikról hiányoltuk a linkeket, amiket a barátaink írnak lelkesen magukról és még a képek is valahogy tisztábbak ebben a formációban. Reméljük, hogy sokáig velünk marad a jobb oldali része a formának és nem látogatja meg a lap alját. Ha rosszalkodik, akkor visszatérünk a pöttyökhöz...

Elő az olajkályhával

Igen, igen, csatlakozva Timi/Hanna/Gábor híradásához, mi is előkaptuk a nehézfegyverzetet ezen a hideg június-kezdeten. A panel gyönyöreinek és az időjárásnak hála, június 2-án, pénteken 17, azaz tizenhét fokot mutatott a szobai szuper-hőmérő a tv tetején, amiből - ha hinni lehet a fizika törvényeinek - lehet következtetni, hogy a gyermekünk alvási magasságán-, úgy térdmagasságban, még kevesebb hőmérséklet rohangált. Csoda, ha jéghideg volt Bálint keze ébredés után, pedig az alvás még a hideg ellenére is ment neki.

Úgyhogy bemelegítésképpen a hősugárzót állítottuk csatasorba, ma pedig átkerült hozzánk a Balcsi-nyaralóból kimenekített elektromos-mobil-olajkályha. Épp jókor, mert azért hideg van itt bizony. Úgy öltöztetem Bálintot, mint télen tettem, és mi is a téli köntösünkben - hála érte az ügyvédi iroda kedves dolgozóinak :-) - dzsesszelünk reggelente. Erről viszont rögtön eszembe jutnak gyermekkorom emlékei, amikor is az évzáróról gyakorlatilag rohantunk Zamárdiba - hogy miért... :-), azért, hogy a júniust mackóban vacogjuk végig. Ellenben akkor a július és az augusztus kárpótolta az embert... reméljük így lészen ez idén is!

Zárásul egy kép, ahol meleget próbálunk lehelni társadalami munkában.

Az első szó

Még nem is írtam le egy néhány héttel ezelőtti eseményt, ami előrevetít egy-két dolgot... :-)

Reggelente, mikor játszás van a gyermekünkkel a szülői hálóban, néhány pillanatra megáll az állandó mozgásban a lelkem, merőn rám bámul és közli velem, hogy "hülllllllllyeeee". Szép... tudod, az aki mondja! És mondd meg anyukádnak, hogy valami szebbre tanítson! :-)

Gabi - Zsolti esküvő

Eljött a nap, amikorra Gabi és Zsolti kitűzte a nagy eseményt. Némi segítséget nyújtottunk a logisztikában, így a Timi anyukájánál kezdtünk az eseményeket, virágokat nyaláboltunk fel (még jó, hogy batár nagy kocsink van :-) ), aztán irány az ifjak lakása és leadtuk ott a leadandót és a dekorációt is tovább vittük az étterembe és elhelyeztük. Mivel még nem készítettem esküvői dekorációt némi izgalommal töltött el a dolog. De minden olyan zsírozottan ment... Aztán puccba vágtuk magunkat és a Fő térre mentünk. A polgármesteri ugyan nem állt a helyzet magaslatán, de a szertartás szép volt, különösen helyes volt a koszorús-kislányka, aki a felvezetés után le is csüccsent - dolga végeztén - a vőlegény tanújának puffjára és lóbálta a lábát. Igazán cuki volt. Ismét fotózás, aztán mi előretéptünk az étterembe, mert valamely bátor meggondolásból és Gabiék merész beleegyezéséből adódóan elvállaltam a ceremóniamester pozícióját. Így akadt egy kis tennivaló, de az étterem és egyáltalán mindenki olyan rugalmasan és gördülékenyen intézett mindent, hogy öröm volt ez a feladat.
Az, hogy a vállalt feladatom mennyire sikerült, pontosabban mennyire tetszett az ifjú párnak ebben a pillanatban még nem derült ki, mégiscsak az esküvő másnapja van, de az biztos, hogy borzasztóan lámpalázas voltam, ellenben a szövegeket nagy gonddal írtuk Gáborral és ez volt az első nekem is.. :-)
A hangulat mindenesetre az én közreműködésem nélkül is nagyon jó volt, mi legalábbis nagyon jól éreztük magunkat. Megállapítottuk, hogy nagyon régen voltunk már esküvőben, és még a szívünknek kedves zenekarral volt most dolgunk, merthogy nekünk is ők húzták. Egy élmény ez az együttes.
Annak külön örülök, hogy az előzetes ellenállás ellenére igazán tudtuk Gabit és Zsoltit aktivizálni. Nem is hiszem ezentúl el, hogy nem szeretnek szerepelni. Gabi gyönyörű menyasszony volt, Zsolti pedig még énekelt is!
Sok gyerekes család volt, így egy picit korábban indult el a násznép hazafelé, de így is nagyon jó kis buli kerekedett.
Köszönjük a meghívást!
Íme egy kép a fiatalokról, valamely oknál fogva Gábort annyira megfogta a torta érkezése-felvágása és osztása körüli események, hogy kb. annyi képet csinált akkor, mint addig összesen, de a képtárba felteszek még más képeket is:

http://kep.tar.hu/gobogo22 a barátok esküvői címnél

Ha előhívatjuk a normál képeket, akkor azokból is szemezgetek

Gabi leánybúcsúja

Pénteken még egy programom volt, mégpedig a jövő héten elkelő Gabi leányságának a búcsúztatása. Miután ennek a műfajnak a sajátossága, hogy egymást nem feltétlenül ismerő nőnemű emberek jönnek össze, ezért én, a tetthelyre - Portside de Cuba - érkezve megtámadtam egy társaságot, (mentségemre legyen mondva a pincér eligazítása alapján), akik szintén leánybúcsút ültek, de az első két percben kiderült, hogy náluk a célszemély nem a Gabi. Nem baj, nem is voltak szimpatikusak.... :-) No, ahogy meglettek azok a lányok, akik szintén Gabi miatt jöttek, egy kis taktikai egyeztetés után, megjött Gabi. Aztán volt pikáns torta, meg pezsgő, meg meglepik, s bár a chippendale fiút kihagytuk a programból (ismerve Gabit ez azért nem akkora baj), igazán jól éreztük magunkat a csajokkal és az egyéb eseményeket tartsuk homályban, mégiscsak kell lennie egy kis titoknak ebben a kis estében. :-)

Csomó képet csináltunk és remélem, hogy énnekem is csurran-cseppen belőle! :-)

Asszem jövő héten, az esküvőn sem fogunk unatkozni

Babazsúr 2.0

Péntek du ismét összegyűltek a szüléstanfolyamos szülők és csemeték. A helyszín most szerény hajlékunk volt és ismét nagyon jól szórakoztunk (utódainkon... :-) ). Sokat nőttek és okosodtak a kicsik és helyesek voltak. Sorban ülni még mindig nagyon tudnak együtt és most még sírógörcsöt sem kaptak egymástól. A bulinak a gyerekek fáradtsága vetett véget, az egyik itt pihegett, a másik ott kornyadozott, és feltűnően elcsendesedtek, így visszavonulót fújtunk de reméljük összeáll még ez a formáció ebben a kombinációban. :-)

További képek: http://kep.tar.hu/gobogo22 a Babazsúrnál

Hanna

HOSSZÚ VÁRAKOZÁS UTÁN TEGNAP MEGSZÜLETETT ERDEI HANNA, 3490 GRAMAL ÉS 52 CM-REL. GYÖNYÖRŰ BABA, S Ő IS ÉS ANYUKÁJA TIMI IS JÓL VANNAK.

GRATULÁLUNK NEKIK ÉS ALIG VÁRJUK, HOGY SZEMÉLYESEN IS TALÁLKOZZUNK

Dobog a kő

Ismét indult ma a kilóméteróra, az útirány Dobogókő. Kellemes kis pikniket csaptunk amihez az én remekbe szabott kis flekkenhúsom is nagyban hozzájárult, s erre igazán büszke vagyok. Végre megtanultam!!! Bálint különösen jól viselte a dolgot, és ezért hazafelé Szentendrén kapott egy kis fagyit (édes tölcsért).

További képek: http://kep.tar.hu/gobogo22

Ja, és megint új háttér, hátha ez jobban bejön. Csak a másikat úgy szerettük... :-(

Új külalak

Ismét egy kis változtatás, amitől ugyan nem lett kellemesebb kinézetű a blogunk, ellenben most már nem csak egy vegytiszta zöld lap látszódik, mint ahogy tette azt az elmúlt napon. Majd még szerelünk rajta.

Május első hétvégéje

Sűrűre alakult ismét ez a hétvége. Pénteken rekordidőt futva leautókáztunk Zalába, hogy szombaton Gábor unokatesója ballagására menjünk. Barbara fejezte be a gimit Nagykanizsán (Batthány Lajos Gimn.) és néz az egyenlőre leginkább kérdőjeleket formázó Bolognai rendszer elé, méghozzá ha minden úgy alakul, akkor Pécsen az orvosin. No, ahogy puccba vágtuk magunkat, bementünk Kanizsára, ahol gyakorlatilag az egész város puccban volt szintén, hiszen minden iskolája a városnak szombat de. tartotta a ballagást, úgyhogy valamilyen szinten majdnem mindenki érintett volt. A gimibe (egyébként Gábor is ide járt anno) a családból már csak mi merészkedtünk be, ahol átvághatatlan tömeg tartózkodott, pedig hatalmas a suli udvara. Gyermekünkkel addig a nagyszülők villogtak Kanizsa utcáin. Sajnos a lelkem soha ennyit nem pisilte össze magát nyilvánosan, mármint annyira, hogy mindene átázzon, úgyhogy öltöztünk vagy 3X, de egyébként a ballagás utáni banzájt egy étteremben és egyáltalán az egész napot jól bírta. Pedig volt ott aztán kézről-kézre adás, meg simogatás meg nyúzás, de mint egy angyal, úgy viselte. Azért egy kicsit korábban eljöttünk a buliból a dédszülőkkel együtt (mint egy ovis csoport az óvónénivel :-) ) és otthon szó és hang nélkül aludt el. Gyönyörűséges ajándékunk - egy csini ékszerdoboz - egyébként sikert aratott és nagyon helyes volt a Barbi, igazi tini, abból a helyes fajtából. :-)

Vasárnap némi virágbeszerzés után (Andiék boltjában már szombaton is erezd el a hajam volt) megköszöntöttük az anyukákat (és én is kaptam, de jó is volt :-) ) aztán irány ismét Pest és a pesti nagyi. Annyira kifáradt a lelkem, hogy Komártól Érdig aludt, ott is csak a tankolás miatt ébredt fel.

Egyéb képek a ballagáról (a családi ünnepeknél): http://kep.tar.hu/gobogo22

Réka

Az idő trutyi, így a közelmúltban nem szerveztünk kirándulást, viszont szeretném ezúton közkinccsé tenni Rubint Réka egyik gyöngyszemét. Mivel mostanában kénytelen vagyok vele tölteni néhány percet naponta, így lassan kívülről fújom a hülyeségeit, mint pl.:

- "néhány edzés után elmondhatod, hogy: NEM VAGYOK MÁR LUSTA BÉKA, MERT AZ EDZŐM RUBINT RÉKA" vagy:

- "Miért jobb a sovány embernek, mint a kövérnek? Mert a zebrának mindig jobb, mint a kövér vizilónak"...............

Így jó pár alkalom után tulajdonképpen üdítő színfoltja az izzadásnak, de csak én érzem, hogy ez egy kicsit bugyuta? (Egyébként a "lusta" békában nem vagyok biztos, lehet, hogy ott más jelzőt mond, de ha valaki ismeri eme kazettákat és tud korrigálni, akkor azt szívesen veszem csak hogy klasszikusokat csak pontosan idézzek.... :-)