Először is ott kezdődött, hogy a héten hétfőn volt a mi kicsi házassági évfordulónk és kimenőt is kaptunk kicsit, úgyhogy elmentünk este romantikázni az Apával, és nagyon jó volt.
Aztán pedig rögtön másnap irány Zala, és csak ma jöttünk haza (szerencsére a Balatont utánunk zárták, mert nem volt nagy erezd el a hajam). Keddtől én voltam csak lent Bálinttal és csak szombaton jött utánunk Apa (ő addig dolgozott... :-( ).
Hát nagyon sok mindent csináltunk ez alatt a hét alatt. Még egyszer megünnepeltük a szülinapját Bálintnak, aztán hatalmasat játszottunk Jázminnnal, a másodunokatesóval; meg meglátogattuk keresztanyut a virágboltban, egyébként pedig mindenhol begyűjtöttük a dícséreteket és a bókokat. Ja, és nagyon-nagyokat hintáztunk és már-már néha-néha győzött a lustaság felett és lépett egyet-kettőt magától, de ez a menés még nem annyira megy a lelkemnek. De sebaj. Enni viszont gyönyörűen eszik.
Komolyra fordítva a szót, jól éreztük magunkat és hát meg kell mondani, hogy azért egyszerűbb az élet, hogyha 5-en, vagy akár 8-an vannak a gyerek mellett, egy-két dolgot hamarabb meg tud csinálni az ember, de amúgy tényleg nagyon kellemes volt.
Emberek! Így kell megfogni a vízsugarat!:
Így meg macerásan képeket nézegetni:
Anya igen csúnya nyakláncot akasztott rám :-(
Ja, és a hét nem telt el egy kis szerelés nélkül, az áldozat a szekrénykulcs:
1 megjegyzés:
Hiányoztatok is nagyon!! De ezek a képek kárpótolnak:) csuda édes, még mindig.
pusza
Megjegyzés küldése