Kánikula és játszóház

Nehezen bírjuk ezt a meleget itt a panel falai között, de hát ez már csak ilyen műfaj. Működik a cúg, a ventillátor és a redőnyök lehúzva kb. délig, amikortól már nem süt be a nap a lakásba. Bálint estére gyakorlatilag összeszedi az összes szöszt (már amiket az előző nap még nem szedett össze) a kezével és az összes szabad bőrfelületével, úgyhogy megyünk az evések előtt kezet mosni, mint az oviban, és este Gábor tetemes mennyiségű dzsuvát dörzsöl le róla, pedig Isten bizony takarítok...) Nem tudunk már rá olyan kevés ruhát adni, hogy ne csurogjon rajta a víz és este 8-kor járunk sétálni, legalábbis 6 után.

Azért vannak örömeink is, Bálint már önállóan fel és le tud mászni a fotelba/heverőre és már csak percek választják el attól, hogy egyedül álljon/lépjen egyet-egyet. Az állás egyedül már egy-egy pillanatra sikerül, de azért még van mit elsajátítani... lassan és biztosan.

A minap voltunk az Állatkert játszóházában. Szuper kis hely, minden földi játékkal, ugrálóval, csörgővel meg zörgővel és tombolóval. Az összes színes-szagos játék közül a legérdekesebb egy dizájnos elöltöltős fa-mosógép (?!-kis képzavar) ajtaja volt, amit lehetett ki-be hajtogatni. Remélem, hogy gyermekünk különös érdeklődése a háztartási gépek iránt majd az anyukájának való segítségben fog manifesztálódni évek múlva... :-) Amúgy tényleg jó hely, bár néha átleng a terepen egy kis elefántszag (pont az ő részük mellett van ez a rész kialakítva), de ennyi baj legyen.