Rita

Hétfőn, miközben Bálint fél óra fentlét után mindig elálmosodott, meglátogatott minket Rita Pécsről. Őróla azt kell tudni, hogy angliai harcostárs, ha emlékezetem nem csal egy oxfordi vagy stonehedge-i kiránduláson ismerkedtünk össze a kintlétem kb. 2. hónapjában. Egymás mellé ültünk a buszon (mint Forest Gump és Buba... :-)), ami a hozzánk hasonló magyar au-pair-eket szállította a végcél felé, és mi végig nyomtuk a sódert egymásnak oda és persze vissza is. És ez ezután a kirándulás után így is maradt. Ő északon lakott, én délen, és egy-egy maratoni hétvégei látogatás alkalmával (szombat reggeltől vasárnap estig) annyit beszéltünk (sokszor szimultán), hogy mikor metróztam (vagy hogy stílusos legyek tube-oztam) haza, akkor fájt az állkapcsom és teljesen le voltam agyilag fáradva. De nagyon jók voltak ezek a hétvégék.

Aztán megmaradt a barátság. Néhanapján találkozunk és - bár nagy fájdalmamra - nem volt ott az esküvőnkön, megbeszéltük, hogy egymás esküvőjére majd kalapban fogunk vonulni (sokszor próbálgattunk az angol kalapipar remekeit ugyanis), de ezt én még be tudom az ő nagy napján tartani...

Egy-egy windsori szerzemény (1998)

és ez már egy másik alkalom, amikor már Gáborral voltam (2001) és kedvenc St.James Parkomban mókust etettem. (ezt csak megtalálam és szeretem ezt a képet)