Gárdony

Miután a tavalyi nyarat kihagytuk érthető okokból, ezért érthető, hogy az idei nyaralást nagy izgalom előzte meg. Igaz, az utazás előtt 6 nappal még úgy tudtuk, hogy Gyulára megyünk egy kis pihenésre (a szállodában a négyszeri változtatás után gondolom már nagyon szerettek is....), de végül kénytelenek voltunk lemondani, mivel egy kedves ismerősünk jóvoltából hozzájutottunk egy gárdonyi beutalóhoz a vasutas üdülőbe. Azt kell monduk, hogy keresve sem találhattunk volna jobbat, minden szempontból pont idális volt, a Velencei tó az üdülő partján, nem volt tömeg, gyerekmedence, szuper kaja és nem utolsó sorban kiváló idő.

Bálint a gyerekek sztárja volt, én nem is hittem volna, hogy így körül fogják rajongani, és kiválóan vette az akadályokat (jobban mint a nagyok), nem zakkant meg az idegen helytől, mindenkire mosolygott, integetett, úgyhogy csodájára jártak. Büszkék voltunk ám.

Sőt még romantikázni is tudtunk, mert nála az a szokás, hogy ha a szobában vagyunk nem alszik el, így a de., du. és esti alváskor száműzve voltunk a szobából, de akkor vittük a woki-tokit magunkkal és kettesben voltunk. A hatodik napon az egyik nyaraló megkérdzete, hogy mit csinálunk ilyenkor a gyerekkel, amikor nincs velünk, mert ők azt találgatják érkezésünk óta. Biztos mi voltunk a szemét szülők, hogy így magára hagyjuk szegény gyereket, de hát ha ő így működik...

Fogunk mi még ide menni és akkor néhány kép:

Ismerkedünk a nappal:

Lányok gyűrűjében:

Így tudok már menni :-) :