1 év

Ki hitte volna, máris elment. Egy éve ilyenkor, mint amikor ezeket írom számtalan vizsgálat és praktika bevetése után már körvonalazódott a császár ténye, és én is túl voltam a "koktélon", amitől igen belazultam a szülésznők nagy örömére... :-) Nagyon-nagyon fáradtak voltunk már Gáborral egyetemben egy átvirrasztott, fájásos éjszaka után, de most az egész élmény olyan közelinek tűnik, mintha egy hete lett volna. Pedig azóta nagyon sok minden történt velünk, főleg a legkisebbel. :-)
Nem akarok dagályos summázásokba kezdeni, de az elfogult szülő azt mondja belülről, hogy tök jó fej fiúnk van, jó természettel és igazán boldogság vele az élet. Fura, ha arra gondolok, hogy mit csináltunk abban a rengeteg szabadidőnkben, amikor ő még nem volt.... :-)

Az ünnepség már tegnap megvolt, volt csoki, ropi, térdig érő lézer és rengeteg ajándék. Nagyi segített az ünnepi kajában, jöttek a keresztszülők is és nagy boldogság volt a lufi, merthogy olyat még nem látott.
Ilyen volt, ilyen most:












Egy kis szülinap:

Keresztszülőkkel:


További képek és kommentek a: http://kep.tar.hu/gobogo22 - 1. szülinapnál

Még képek Gárdonyról

Séró bárók:
A kis hedonista az új járgányban:
Az ideiglenes fürdőkád:

Látnak, nem látnak:













Gyere tükörkép, megmutatom mim van (és közben elengedett kézzel állok):
Apa művészképeset játszott:

Gárdony

Miután a tavalyi nyarat kihagytuk érthető okokból, ezért érthető, hogy az idei nyaralást nagy izgalom előzte meg. Igaz, az utazás előtt 6 nappal még úgy tudtuk, hogy Gyulára megyünk egy kis pihenésre (a szállodában a négyszeri változtatás után gondolom már nagyon szerettek is....), de végül kénytelenek voltunk lemondani, mivel egy kedves ismerősünk jóvoltából hozzájutottunk egy gárdonyi beutalóhoz a vasutas üdülőbe. Azt kell monduk, hogy keresve sem találhattunk volna jobbat, minden szempontból pont idális volt, a Velencei tó az üdülő partján, nem volt tömeg, gyerekmedence, szuper kaja és nem utolsó sorban kiváló idő.

Bálint a gyerekek sztárja volt, én nem is hittem volna, hogy így körül fogják rajongani, és kiválóan vette az akadályokat (jobban mint a nagyok), nem zakkant meg az idegen helytől, mindenkire mosolygott, integetett, úgyhogy csodájára jártak. Büszkék voltunk ám.

Sőt még romantikázni is tudtunk, mert nála az a szokás, hogy ha a szobában vagyunk nem alszik el, így a de., du. és esti alváskor száműzve voltunk a szobából, de akkor vittük a woki-tokit magunkkal és kettesben voltunk. A hatodik napon az egyik nyaraló megkérdzete, hogy mit csinálunk ilyenkor a gyerekkel, amikor nincs velünk, mert ők azt találgatják érkezésünk óta. Biztos mi voltunk a szemét szülők, hogy így magára hagyjuk szegény gyereket, de hát ha ő így működik...

Fogunk mi még ide menni és akkor néhány kép:

Ismerkedünk a nappal:

Lányok gyűrűjében:

Így tudok már menni :-) :

Az az idétlen anyja

... aki ráadta

Rita

Hétfőn, miközben Bálint fél óra fentlét után mindig elálmosodott, meglátogatott minket Rita Pécsről. Őróla azt kell tudni, hogy angliai harcostárs, ha emlékezetem nem csal egy oxfordi vagy stonehedge-i kiránduláson ismerkedtünk össze a kintlétem kb. 2. hónapjában. Egymás mellé ültünk a buszon (mint Forest Gump és Buba... :-)), ami a hozzánk hasonló magyar au-pair-eket szállította a végcél felé, és mi végig nyomtuk a sódert egymásnak oda és persze vissza is. És ez ezután a kirándulás után így is maradt. Ő északon lakott, én délen, és egy-egy maratoni hétvégei látogatás alkalmával (szombat reggeltől vasárnap estig) annyit beszéltünk (sokszor szimultán), hogy mikor metróztam (vagy hogy stílusos legyek tube-oztam) haza, akkor fájt az állkapcsom és teljesen le voltam agyilag fáradva. De nagyon jók voltak ezek a hétvégék.

Aztán megmaradt a barátság. Néhanapján találkozunk és - bár nagy fájdalmamra - nem volt ott az esküvőnkön, megbeszéltük, hogy egymás esküvőjére majd kalapban fogunk vonulni (sokszor próbálgattunk az angol kalapipar remekeit ugyanis), de ezt én még be tudom az ő nagy napján tartani...

Egy-egy windsori szerzemény (1998)

és ez már egy másik alkalom, amikor már Gáborral voltam (2001) és kedvenc St.James Parkomban mókust etettem. (ezt csak megtalálam és szeretem ezt a képet)

Ismét Zaláztunk

Már nagyon régen voltunk Komárban, asszem utoljára anyák napján, úgyhogy már érett egy lemenetel. Ehhez még az is hozzájött, hogy Gábor apukája végre otthon volt hétvégén és mivel kicsi autónk kardánmicsodája javítást igényelt, így a kellemest összekötöttük a hasznossal. A családnak hatalmas nagy meglepetés volt, hogy megjelentünk, volt izgalom ám. Lassan sportot űzünk a meglepetésszerű lemenetelből. :-)

Úgyhogy volt javítás, meg nagyival sétálás, meg grillezés és Bálint úgy lefáradt, hogy győzi bepótolni az alvást. Hiába, a jó vidéki levegő!

Egy kép Gáborról, mikor már sokadik órája szerelték az apjával a kocsit.

És egy a mamival:

Kánikula és játszóház

Nehezen bírjuk ezt a meleget itt a panel falai között, de hát ez már csak ilyen műfaj. Működik a cúg, a ventillátor és a redőnyök lehúzva kb. délig, amikortól már nem süt be a nap a lakásba. Bálint estére gyakorlatilag összeszedi az összes szöszt (már amiket az előző nap még nem szedett össze) a kezével és az összes szabad bőrfelületével, úgyhogy megyünk az evések előtt kezet mosni, mint az oviban, és este Gábor tetemes mennyiségű dzsuvát dörzsöl le róla, pedig Isten bizony takarítok...) Nem tudunk már rá olyan kevés ruhát adni, hogy ne csurogjon rajta a víz és este 8-kor járunk sétálni, legalábbis 6 után.

Azért vannak örömeink is, Bálint már önállóan fel és le tud mászni a fotelba/heverőre és már csak percek választják el attól, hogy egyedül álljon/lépjen egyet-egyet. Az állás egyedül már egy-egy pillanatra sikerül, de azért még van mit elsajátítani... lassan és biztosan.

A minap voltunk az Állatkert játszóházában. Szuper kis hely, minden földi játékkal, ugrálóval, csörgővel meg zörgővel és tombolóval. Az összes színes-szagos játék közül a legérdekesebb egy dizájnos elöltöltős fa-mosógép (?!-kis képzavar) ajtaja volt, amit lehetett ki-be hajtogatni. Remélem, hogy gyermekünk különös érdeklődése a háztartási gépek iránt majd az anyukájának való segítségben fog manifesztálódni évek múlva... :-) Amúgy tényleg jó hely, bár néha átleng a terepen egy kis elefántszag (pont az ő részük mellett van ez a rész kialakítva), de ennyi baj legyen.

A mi kis serdülőnk

Kérem szépen, beléptem a tinédzser korba, pattanást növesztek és punkfrizut hordok! Csak ez ez előke ront a kinézetemen!

Vát iz disz? 3.1

A megoldás: gőzölős vasaló talpán két gőzölő lyuk... :-)

Panem et circenses

Ismét adtunk egy orbitális nagy pofont a szarnak, viszont legalább azt jó drágán! Welcome Mr. President!

Tegnap Márk barátunk blogját olvasva, így kellő kritikus hangulatba kerülvén jól (köszi Márk! :-) ) felhúztam magam. Miért is gondoljuk, hogy szeretett, ámbátor politikai és egyébként nemzetközi értelemben mérsékelten ütőképes kis hazánk BÁRMIT is eléhet vízumkérdésben és egyáltalán. Ne köhögjön már a bolha. Miért gondoljuk, hogy olyan dolgokat, amit az Unió a maga hatalmával nem tud elérni, akkor mi, kis országunk megkaphat. Ha mi kapnánk vízummentességet, az egész térségben osztogatni kellene ilyen jogokat, így hát mi se erősködjünk már.

Amúgy végül is jól jött ez a kis parádé. Még fel sem ocsúdtunk a reformcsomag feletti rémületünkből, (ami azért még a legvéresszájúbb balosban is talán megállította az ütőt egy picit) kell egy kis műsorozás, hadd lássa a nép, hogy milyen nagy dolgok történnek itt, mekkora nagy emberek látogatnak hozzánk...

Az persze fel sem merült, hogy ha nem állítunk elő olyan állapotot, hogy innen el akarnak menni az emberek, akkor nem kell vízumért rinyálni, hanem az agyak itthon akarnak kiteljesedni az érte járó méltányos anyagi és erkölcsi elismerésért. Tegnap azon gondolkodtunk vacsi közben Gáborral, hogy ha történetesen 1956-ban vagyunk 30 évesek (ehhez végül is csak pont 50 évvel kellett volna korábban születni) és ugyanebben a konstellációban egymás mellé kerültünk volna, vajon mentünk volna-e mi is az akkori ún. "disszidánsokkal" együtt. És szégyen talán bevallani, de arra jutottunk, hogy mentünk volna. Mint ahogy a mai napig téma köztünk, hogy ki kellene költözni valahova. Nem végleg, de néhány évre. A szüleink még szerencsére fiatalok és egészségesek, és mikor máskor ha nem most, és ha most lennék 22-23 friss diplomával a kezemben mennék is, gondolkodás nélkül, nem is értem, hogy miért nem mennek nagyobb számban a mai fiatalok, nekik már nyelvtudásuk is megvan elvileg...

Anno, még az STS által Angliában találkoztam egy kiváló norvég fiatalemberrel, akivel némi moralizálás után - a vasfüggöny mögötti létről, melyhez sok honfintársától eltérően tényleg volt lövése - arra a megállapításra jutott Knut (ó azok a szép skandináv férfinevek... :-) ) hogy mi (értsd: Magyarország) 40 évi elmaradásban vagyunk. Akkor (1999-et írtunk) vérig voltam sértve. Hogy mondhat ilyet kicsi, ámbátor gyorsan felzárkózni látszó országunkra. De be kell látnom, hogy igaza volt. A mentalitás az, ami 40 alatt fog megváltozni bennünk. Hogy merjük már elismerni és megbecsülni a piacképes értékeinket (sajnos itt nem bjutiful csipke, a gulás és az ungarishe pusztára gondolok, ami ugyan tényleg szép, de sajnos nem versenyezhet sok dologgal). Szemben a munkabírással, a magyar aggyal és a gyógyvizekkel pl. Találjuk meg már a magunk kis kellemes stílusát, amit képviselni is lehet minden szinten...

No nem szeretném politikai fórummá varázsolni kicsiny blogunkat, főleg nem szeretnék hungaristának tűnni, ez csak úgy kikívánkozott.

Hű, most látom, ez hosszú lett... majd leközelebb rövidebb leszek. :-)

Vát iz disz? 3.0

Mivel feledésbe merűlt egyéb elfoglaltságaink révén, ismét felélesztjük a képes-rejtvény rovatunkat! E heti feladványunk:



Annyit elárulhatok, hogy nem egy bandzsa ufó közelről... :-)

Látogatások

Vasárnap két helyre voltunk hivatalosak. A korábbi, ebédre szóló meghívás Hajasékhoz szólt, ők anyukám barátai és bár Edit és Pali bőven a szüleink lehetnének, korukat meghazuttoló módon élik életüket. Igazán kellemes társaság velük időzni. Úgyhogy irány Nagykovácsi rögös útjai, az útépítés még csak a falu határait érte el, és hihetetlen utakon lehet megközelíteni őket.

Mivel ott van kert, ezért panelgyerekünket bevezettük a fű és környezete világába. Bálint tart a fűtől! :-) Letettük egy pokrócra és amikor a széléhez ért a mászásban gyorsan visszaiszkolt a védelmező pléd közepére. És amikor natúr letettük őt a natúr fűre, akkor kapkodta a lábacskáit fele, mintha forró homokon futna :-) úgyhogy ezt még gyakorolni kell, hiába, még egy előnye a panelnek :-)

Du. Timiék felé vettük az irány (Bálint az úton odafelé elájult a fáradtságtól, hát igen, a jó vidéki levegő), hogy megtekintsük végre az alig egy hónapos HANNÁT, aki nagy durmolásban volt mikor megérkeztünk és Bálint minden zajongása ellenére is tudta folytatni ezt a tevékenységet. Gyerekünk egyébként teljesen megkergült a nagy tér és a fáradtság hatására, még a két Gábor egyszerre is alig bírt a tempójával, és a végén előkerült Hanna is a hatalmas szemeivel és az éhségével együtt... :-) Nagyon pici és édes és szemrehányóan tud nézni amikor nem kap anyukájától azonnal tejcsit, de majd ő is belejön lassan ebbe a késleltetésbe. Annyira szervezetlenek voltunk, hogy el is felejtettünk fényképezni, de majd legközelebb bepótoljuk... :-)

Zakkanás

Gábor azt mondja, hogy kezd az agyamra húzódni az itthonlét, de szerintem én máskor is így értékeltem volna a következő esetet.
Történt, hogy kedden eljutottam az Egyetemi Könyvtárba kis anyagot gyűjteni a szakdogámhoz, és a BKV szolgáltatását hívtam segítségül. Az amúgy tömött 7-es buszra az Astoriánál felszállt egy kb. 20 fős gyerekcsoport, úgy 5-6. osztályosok, bár ezt én nem tudom igazán sosem megítélni. No ezek a gyerekek még abban a korban vannak, akik verekedtek a helyekért, fiúk-lányok vegyesen (!), és a fiúk látszólag még hírből sem hallották az átadjuk a helyünket a lányoknak illemszabályt, sőt, amikor egy fiú előbb ért el egy megüresedett helyett, közölte a lánnyal, hogy "lekésted". Az összes fiú közül az Alpha-hímnek tetsző legnagyobb és legerősebb odáig fokozta a gecizést, hogy ültében, a mellette alig-alig kapaszkodni tudó kislánynak ököllel (!) ütötte a kezét a kapaszkodón... Persze úgy, hogy amikor a tanárnő arra nézett (no nem történt meg gyakran...), akkor mintha a jóság szobra lenne. De egyszer lebukott... Okos tanárnő mit mondott gondosan kielemzve a szituációt? "Balázska csak okosan, valahol kell kapaszkodnia..." Balázska csak okosan??????????!!!!!!!!! Addigra én már, ha az én gyerekem lett volna Balázska már háromszor megrángattam volna, de hát ez az eszköz nem áll rendelkezésére a tanerőnek.

Hihetetlen milyen gonoszak voltak ezek a gyerekek. Mi is ilyenek voltunk? Vagy csak tényleg burokban nőttem fel?

Ismét a ligetben

Először is Daubner cukizás, aztán Hármas Határhegy és végül a liget. Ahol is kinézzük a céltárgyat: "adjál már, nem látod, hogy azt akarom....?"

Majd igen, megvan:
És végül, megtapsolom magam, bár ezt még úgy csinálom, hogy az egyik kezem ökölben, de nagyon lelkesen ütögetem a másikkal...:

Még hogy hasonlít rám...

S még mondja valaki, hogy ez a gyerek nem tiszta apja...

Könnyes búcsú

Mai nappal lezárult egy korszaka az életemnek. Már nem megyünk együtt többet ebben a hármas formációban (Andi-Móni-Én) a cívis fővárosba, ma volt az utolsó olyan közös szigorlatunk, ahol mindannyiunknak ott kellett lennie. Ez egyrészről öröm, mert azért mégiscsak lenyomtuk ezt a három évet, másrészről meg azért sajnálom, mert igazán élveztem ezeket a kis kiruccanásokat. A MÁV szállásos éjszakákat, a kabalákat és a jó kis dumálásokat. Andi és Móni előtt még ott van idén az államvizsga, és a tanári képesítő vizsga. Ezek természetesen előttem is ott állnak, annyi módosítással, hogy én ezeket jövő ilyenkor fogom abszolválni. A pontos menetrend - mivel többször kérdezték ezt már tőlem, el nem ítélhető módon - hogy jövő tavaszig leadom a kis szakdolgozatomat (amit idén elsinkófáltam megírni ihlet hiányában), aztán remélem májusban én is nekifutok az államvizsgának és a képesítőnek. Ja és közben ősszel egy kis gyakorló tanítást is le kellene vágnom. De legalább már tudom, hogy hol fogom ezt lezavarni.

Éééés, ha ez mind megvan, akkor jövő júniusban elvileg kézhez kapok egy tanári diplomát (az eddigi pedagógusi titulus helyett, illetve mellett), amivel végre taníthatok is. Ha nem vigyáznak a gyerekek! Ezt a jobbak már 5 év alatt teljesítik, de én szeretem a kerülőutakat és a fizika törvényeire fittyet hányva nem a kisebb ellenállás irányába indulok el. De nálam ez már csak így történik.

És hogy ez a kis történet keretes legyen, a jövő évi diplomaosztó lesz optimális esetben az a pont, ahol a fent nevezett lányokkal/asszonyokkal ismét talákozunk, mivel ők addig a nyelvi követelményeket teljesítik (legalább az nekem már megvan....). Remélem azért addig hallunk még egymásról! :-)

A szigorlaton sikerült azért a neveléselmélet egyik nagyágyújánál, a fő-fő prof-prof-profnál vizsgáznom, úgyhogy tele volt ami tele lehetett, de azért megúsztam egy hármassal.

Vissza a kedvenchez

Ismét visszatértünk a sokáig bevált kis külalakunkhoz, mivel a másikról hiányoltuk a linkeket, amiket a barátaink írnak lelkesen magukról és még a képek is valahogy tisztábbak ebben a formációban. Reméljük, hogy sokáig velünk marad a jobb oldali része a formának és nem látogatja meg a lap alját. Ha rosszalkodik, akkor visszatérünk a pöttyökhöz...

Elő az olajkályhával

Igen, igen, csatlakozva Timi/Hanna/Gábor híradásához, mi is előkaptuk a nehézfegyverzetet ezen a hideg június-kezdeten. A panel gyönyöreinek és az időjárásnak hála, június 2-án, pénteken 17, azaz tizenhét fokot mutatott a szobai szuper-hőmérő a tv tetején, amiből - ha hinni lehet a fizika törvényeinek - lehet következtetni, hogy a gyermekünk alvási magasságán-, úgy térdmagasságban, még kevesebb hőmérséklet rohangált. Csoda, ha jéghideg volt Bálint keze ébredés után, pedig az alvás még a hideg ellenére is ment neki.

Úgyhogy bemelegítésképpen a hősugárzót állítottuk csatasorba, ma pedig átkerült hozzánk a Balcsi-nyaralóból kimenekített elektromos-mobil-olajkályha. Épp jókor, mert azért hideg van itt bizony. Úgy öltöztetem Bálintot, mint télen tettem, és mi is a téli köntösünkben - hála érte az ügyvédi iroda kedves dolgozóinak :-) - dzsesszelünk reggelente. Erről viszont rögtön eszembe jutnak gyermekkorom emlékei, amikor is az évzáróról gyakorlatilag rohantunk Zamárdiba - hogy miért... :-), azért, hogy a júniust mackóban vacogjuk végig. Ellenben akkor a július és az augusztus kárpótolta az embert... reméljük így lészen ez idén is!

Zárásul egy kép, ahol meleget próbálunk lehelni társadalami munkában.

Az első szó

Még nem is írtam le egy néhány héttel ezelőtti eseményt, ami előrevetít egy-két dolgot... :-)

Reggelente, mikor játszás van a gyermekünkkel a szülői hálóban, néhány pillanatra megáll az állandó mozgásban a lelkem, merőn rám bámul és közli velem, hogy "hülllllllllyeeee". Szép... tudod, az aki mondja! És mondd meg anyukádnak, hogy valami szebbre tanítson! :-)

Gabi - Zsolti esküvő

Eljött a nap, amikorra Gabi és Zsolti kitűzte a nagy eseményt. Némi segítséget nyújtottunk a logisztikában, így a Timi anyukájánál kezdtünk az eseményeket, virágokat nyaláboltunk fel (még jó, hogy batár nagy kocsink van :-) ), aztán irány az ifjak lakása és leadtuk ott a leadandót és a dekorációt is tovább vittük az étterembe és elhelyeztük. Mivel még nem készítettem esküvői dekorációt némi izgalommal töltött el a dolog. De minden olyan zsírozottan ment... Aztán puccba vágtuk magunkat és a Fő térre mentünk. A polgármesteri ugyan nem állt a helyzet magaslatán, de a szertartás szép volt, különösen helyes volt a koszorús-kislányka, aki a felvezetés után le is csüccsent - dolga végeztén - a vőlegény tanújának puffjára és lóbálta a lábát. Igazán cuki volt. Ismét fotózás, aztán mi előretéptünk az étterembe, mert valamely bátor meggondolásból és Gabiék merész beleegyezéséből adódóan elvállaltam a ceremóniamester pozícióját. Így akadt egy kis tennivaló, de az étterem és egyáltalán mindenki olyan rugalmasan és gördülékenyen intézett mindent, hogy öröm volt ez a feladat.
Az, hogy a vállalt feladatom mennyire sikerült, pontosabban mennyire tetszett az ifjú párnak ebben a pillanatban még nem derült ki, mégiscsak az esküvő másnapja van, de az biztos, hogy borzasztóan lámpalázas voltam, ellenben a szövegeket nagy gonddal írtuk Gáborral és ez volt az első nekem is.. :-)
A hangulat mindenesetre az én közreműködésem nélkül is nagyon jó volt, mi legalábbis nagyon jól éreztük magunkat. Megállapítottuk, hogy nagyon régen voltunk már esküvőben, és még a szívünknek kedves zenekarral volt most dolgunk, merthogy nekünk is ők húzták. Egy élmény ez az együttes.
Annak külön örülök, hogy az előzetes ellenállás ellenére igazán tudtuk Gabit és Zsoltit aktivizálni. Nem is hiszem ezentúl el, hogy nem szeretnek szerepelni. Gabi gyönyörű menyasszony volt, Zsolti pedig még énekelt is!
Sok gyerekes család volt, így egy picit korábban indult el a násznép hazafelé, de így is nagyon jó kis buli kerekedett.
Köszönjük a meghívást!
Íme egy kép a fiatalokról, valamely oknál fogva Gábort annyira megfogta a torta érkezése-felvágása és osztása körüli események, hogy kb. annyi képet csinált akkor, mint addig összesen, de a képtárba felteszek még más képeket is:

http://kep.tar.hu/gobogo22 a barátok esküvői címnél

Ha előhívatjuk a normál képeket, akkor azokból is szemezgetek

Gabi leánybúcsúja

Pénteken még egy programom volt, mégpedig a jövő héten elkelő Gabi leányságának a búcsúztatása. Miután ennek a műfajnak a sajátossága, hogy egymást nem feltétlenül ismerő nőnemű emberek jönnek össze, ezért én, a tetthelyre - Portside de Cuba - érkezve megtámadtam egy társaságot, (mentségemre legyen mondva a pincér eligazítása alapján), akik szintén leánybúcsút ültek, de az első két percben kiderült, hogy náluk a célszemély nem a Gabi. Nem baj, nem is voltak szimpatikusak.... :-) No, ahogy meglettek azok a lányok, akik szintén Gabi miatt jöttek, egy kis taktikai egyeztetés után, megjött Gabi. Aztán volt pikáns torta, meg pezsgő, meg meglepik, s bár a chippendale fiút kihagytuk a programból (ismerve Gabit ez azért nem akkora baj), igazán jól éreztük magunkat a csajokkal és az egyéb eseményeket tartsuk homályban, mégiscsak kell lennie egy kis titoknak ebben a kis estében. :-)

Csomó képet csináltunk és remélem, hogy énnekem is csurran-cseppen belőle! :-)

Asszem jövő héten, az esküvőn sem fogunk unatkozni

Babazsúr 2.0

Péntek du ismét összegyűltek a szüléstanfolyamos szülők és csemeték. A helyszín most szerény hajlékunk volt és ismét nagyon jól szórakoztunk (utódainkon... :-) ). Sokat nőttek és okosodtak a kicsik és helyesek voltak. Sorban ülni még mindig nagyon tudnak együtt és most még sírógörcsöt sem kaptak egymástól. A bulinak a gyerekek fáradtsága vetett véget, az egyik itt pihegett, a másik ott kornyadozott, és feltűnően elcsendesedtek, így visszavonulót fújtunk de reméljük összeáll még ez a formáció ebben a kombinációban. :-)

További képek: http://kep.tar.hu/gobogo22 a Babazsúrnál

Hanna

HOSSZÚ VÁRAKOZÁS UTÁN TEGNAP MEGSZÜLETETT ERDEI HANNA, 3490 GRAMAL ÉS 52 CM-REL. GYÖNYÖRŰ BABA, S Ő IS ÉS ANYUKÁJA TIMI IS JÓL VANNAK.

GRATULÁLUNK NEKIK ÉS ALIG VÁRJUK, HOGY SZEMÉLYESEN IS TALÁLKOZZUNK

Dobog a kő

Ismét indult ma a kilóméteróra, az útirány Dobogókő. Kellemes kis pikniket csaptunk amihez az én remekbe szabott kis flekkenhúsom is nagyban hozzájárult, s erre igazán büszke vagyok. Végre megtanultam!!! Bálint különösen jól viselte a dolgot, és ezért hazafelé Szentendrén kapott egy kis fagyit (édes tölcsért).

További képek: http://kep.tar.hu/gobogo22

Ja, és megint új háttér, hátha ez jobban bejön. Csak a másikat úgy szerettük... :-(

Új külalak

Ismét egy kis változtatás, amitől ugyan nem lett kellemesebb kinézetű a blogunk, ellenben most már nem csak egy vegytiszta zöld lap látszódik, mint ahogy tette azt az elmúlt napon. Majd még szerelünk rajta.

Május első hétvégéje

Sűrűre alakult ismét ez a hétvége. Pénteken rekordidőt futva leautókáztunk Zalába, hogy szombaton Gábor unokatesója ballagására menjünk. Barbara fejezte be a gimit Nagykanizsán (Batthány Lajos Gimn.) és néz az egyenlőre leginkább kérdőjeleket formázó Bolognai rendszer elé, méghozzá ha minden úgy alakul, akkor Pécsen az orvosin. No, ahogy puccba vágtuk magunkat, bementünk Kanizsára, ahol gyakorlatilag az egész város puccban volt szintén, hiszen minden iskolája a városnak szombat de. tartotta a ballagást, úgyhogy valamilyen szinten majdnem mindenki érintett volt. A gimibe (egyébként Gábor is ide járt anno) a családból már csak mi merészkedtünk be, ahol átvághatatlan tömeg tartózkodott, pedig hatalmas a suli udvara. Gyermekünkkel addig a nagyszülők villogtak Kanizsa utcáin. Sajnos a lelkem soha ennyit nem pisilte össze magát nyilvánosan, mármint annyira, hogy mindene átázzon, úgyhogy öltöztünk vagy 3X, de egyébként a ballagás utáni banzájt egy étteremben és egyáltalán az egész napot jól bírta. Pedig volt ott aztán kézről-kézre adás, meg simogatás meg nyúzás, de mint egy angyal, úgy viselte. Azért egy kicsit korábban eljöttünk a buliból a dédszülőkkel együtt (mint egy ovis csoport az óvónénivel :-) ) és otthon szó és hang nélkül aludt el. Gyönyörűséges ajándékunk - egy csini ékszerdoboz - egyébként sikert aratott és nagyon helyes volt a Barbi, igazi tini, abból a helyes fajtából. :-)

Vasárnap némi virágbeszerzés után (Andiék boltjában már szombaton is erezd el a hajam volt) megköszöntöttük az anyukákat (és én is kaptam, de jó is volt :-) ) aztán irány ismét Pest és a pesti nagyi. Annyira kifáradt a lelkem, hogy Komártól Érdig aludt, ott is csak a tankolás miatt ébredt fel.

Egyéb képek a ballagáról (a családi ünnepeknél): http://kep.tar.hu/gobogo22

Réka

Az idő trutyi, így a közelmúltban nem szerveztünk kirándulást, viszont szeretném ezúton közkinccsé tenni Rubint Réka egyik gyöngyszemét. Mivel mostanában kénytelen vagyok vele tölteni néhány percet naponta, így lassan kívülről fújom a hülyeségeit, mint pl.:

- "néhány edzés után elmondhatod, hogy: NEM VAGYOK MÁR LUSTA BÉKA, MERT AZ EDZŐM RUBINT RÉKA" vagy:

- "Miért jobb a sovány embernek, mint a kövérnek? Mert a zebrának mindig jobb, mint a kövér vizilónak"...............

Így jó pár alkalom után tulajdonképpen üdítő színfoltja az izzadásnak, de csak én érzem, hogy ez egy kicsit bugyuta? (Egyébként a "lusta" békában nem vagyok biztos, lehet, hogy ott más jelzőt mond, de ha valaki ismeri eme kazettákat és tud korrigálni, akkor azt szívesen veszem csak hogy klasszikusokat csak pontosan idézzek.... :-)

Gödöllőre mentünk

Mivel mi panelprolik két hete már 50% fölötti szavazattal megfosztottuk magunkat a második lehetőségtől mind Újpesten, mind Rákospalotán, így nekünk járt egy szabadnap, úgyhogy összecsomagoltuk magunkat és kirándultunk egyet a nagyiékkal. Megnéztük a kastélyt meg a parkot, meg a kultúrházat és még sok minden mást, és hatalmasat sétáltunk, úgyhogy jóleső fáradtsággal a lábamban írom e sorokat.
Bebizonyosodott, hogy örökifjú apukám sohasem fog felnőni, és hogy a friss vidéki levegő a legkisebbeket kiüti.
Mivel az imént arra is jutott időm, hogy csináljak egy fotótárat családunknak, és onnan egész albumokat esetleg megpróbáljak idecitálni, meglátjuk, hogy sikerül-e.
Az alábbi képen kívül egyéb képek (remélem) megtekinthetők az alábbi oldalon.:

http://kep.tar.hu/gobogo22

Anyu kimenőn

Amíg a Timivel, aki még mindig nem szült a Gabiék esküvői szervezkedéseiben segédkeztünk Gábor ügyelt gyermekünknél. S mit csinál két pasi, ha van egy kis szabadidejük és nincs körülöttük nő, aki ennek ellent vessen? Szerel... mostanában a mobiltöltők a fő érdeklődési terület, baromi érdekesek és jó sokat lehet velük matatni.

Vát Iz Disz 2.1?

Húsvét

Sajnos kicsit göthösen ért minket az idei ünnep, már egész múlt héten betegecskék voltak a fiúk és ez még a hétvégén is programot adott nekünk, de ez sem akadályozott meg bennünket abban, hogy menjünk, mint a nyughatatlan lelkek... :-)

Pénteken Zalában landoltunk. Hihetetlenül meggyorsítja az utat az új szakasz, főleg a két új szakasz együtt, gyakorlatilag most már csak kicsivel több mint 20 km-t kell autóúton mennünk. Szombat-vasárnap tömény családozást, Bálint friss tudományának bemutatása, rokonlátogatás és -fogadás, az első Húsvét megörökítése. Ismét egy rakás ajándékot kapott gyermekünk, lassan elköltözünk, hogy elférjeneke a játékok... :-) Ja, és még a kocsi is kapott nyári gumikat, aztán vasárnap ismét haza. Kipakolás, fürdetés, alvás, kelés 6-kor, kávé és irány anyuékkal Kiskunfélegyháza, a keresztanyámék, hogy egy kicsit még ott is tovább együnk, igyunk és gyereket mutogassunk. Újabb ajándékok, még néhány illattal bővült a repertoár rajtam és gyerekmutogatás. Hazafele már én voltam a szerencsés aki vezethetett és este hulla fáradtan estünk be az ajtón. Összességében kellemes volt, de legalább annyira fárasztó is ez a kis hosszú hétvége. Annyi süti van a hűtőben, hogy gyakorlatilag ha egy hétig nem főznék, elég lenne az ellátásunkra. Csak a mi családunkban sül el ilyenkor a nők keze ennyire?

Ja, Bálintnak 8 foga van, és támaszkodva tud állni. Mindenhova fel akar mászni és életveszélyes mutatványokkal szórakoztatja magát és hozza ránk a frászt, de hát ez a kor erről szól.

Első hintázásaink egyike

Most, hogy kijött a jó idő, mi is gyakrabban használjuk a lakótelep újhullámos felújított játszóterét. Ugyan még csak a hintát vettük be, de annak nagy sikere van.

Sűrű vasárnap

A szombati jamboree-zás után vasárnap csomó tennivalónk akadt:

- először is elvittük a gyerekünket két hónapi kihagyás után ismét babaúszásra, mivel a februári órákból lógtunk kettőt és most gondoltuk bepótoljuk, hátha most már jobban élvezi ő is. Hát ez nem talált. Egyelőre nem úgy néz ki, hogy ő lesz az új generációs Darnyi Tamás. Mivel én dögrováson vagyok Gábor ment be vele úszni, de már a vízreszálláskor lefelé görbült a szája, 2 perccel később a könnye is eleredt és 10 perc múlva vígasztalhatatlanul bömbizni kezdett, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy nem nyektetjük tovább, kihoztuk a medencéből. Csodák csodájára a szaunában már a régi önmagát hozta és az öltöztetőben már csapta is a szelet a lányoknak. Úgyhogy most jó időre felfüggesztjük ezt a programot, talán ha már elmúlt 1 éves, esetleg a Balaton majd meggyőzi őt arról, hogy jó dolog az a pancsi a nagy vízben. (Pedig itthon a nagy kádban szeret fürdeni... :-( )

- az uszi után irányt vettünk a Szépművészetihez, hogy anyuékkal megnézük a spanyol festők kiállítását. Apu egyik kolleganője mellékállásban itt idegen-elvezető úgyhogy szervezett egy kis csoportot mellénk még és úgy néztük végig a kiállítást. Egyébként mindenkinek ajánlom, hogy idegenvezetővel látogassa meg ezt a kiállítást, mert úgy igazán élvezetesebb. Bár aki nagyon sokat tud Goya, Velazquez és társai munkásságáról, annak úgy biztos unalmas.... :-) Minekünk nagyon jól jött és tényleg szép a tárlat. Még a Bálint is élvezte, felnőtteket lepipáló módon viselkedett, kultúráltan figyelt és leginkább a tárlat fénytechnikai megoldásai után érdeklődött.

- egy jó kis estebéd után (5 óra) pedig elegett tettünk állampolgári jogunknak (ha tetszik inkább kötelességünknek...), és elmentünk szavazni, kisebb rendszerzavart okozva azzal, hogy a Gábort ide kértük szavazni. Mi is a választásokkor találjuk ki, hogy most már ideje lenne bejelenteni őt Pestre...

Összességében kellemes és sűrű kis vasárnap volt, nem is beszélve arról, hogy milyen szép volt az idő. Öröm ilyen időben kimozdulni. Lábunkban jóleső fáradtsággal csüccsentünk le a villanypásztor elé, hogy a választási eredményeket figyelemmel kövessük. A következő fordulónál mindenki figyelmébe ajánlom a királyi TV adását, mert bár külalakban nem sok élményt nyújtottak, annál inkább szövegben. Hihetetlen dumákat eresztettek meg. Viszont az RTL Klubbot akkor is messziről elkerüljük.

Ismét jó volt

Találkozni a többiekkel (legalábbis mi jól éreztük magunkat... :-) ). Az érettségi találkozó óta nem is láttuk egymást és egy kitűnő alkalom adódott erre: Tolnai Gabiék májusban egybekelnek és most át is adták az igen jól sikerült meghívójukat a Nagy Napra. A Timit is megleshettük, hogy milyen nagy pocakkal, mindenórás kismamaként. Sőt még Zoli Editjét is megismertük. Hovatovább a gyerekünk is jól vette az akadályokat (úgyhogy innentől aztán semmi sem akadályoz meg bennünket, hogy minél többet szocializáljuk a lelkemet). Bár a nagy izgalomban úgy látszik nem evett eleget, mert éjjel egyszer felkelt (2 hónapos kora óta másodszor) enni 10 percre, de aztán vissza is aludt.

Úgyhogy megyünk május végén esküvőre, Hanna sem várat már magára sokat, így mindenkinek szurkolunk a következő hónapokban! És tudósítunk természetesen. Köszönjük, hogy jöttetek és csak remélem, hogy senkire nem hagyományoztam semmiféle náthát.

Egy kép a mi állományunkból, de a Timiék még ígértek néhányat!:

Megfejtés

Március 31-i feladványunkra megérkezett a helyes válasz: egy floppy lemez közepe. Megfejtőnk Kovács Andris barátunk, mely megoldáshoz gratulálunk és a nyereménye egyben azonos a feladvánnyal... :-) Hiába, sosem árt az informatikus hátszél... :-)

Hamarosan jön a következő rejtvény!

Utó-farsang

Bár a farsangi szezon elmúlt már, ennek ellenére tegnap kisfiúnk úgy döntött, hogy holland tehenészlánynak öltözik és pózol is hozzá. Talán jövőre benevezzük valahova:

Nagyizás

Hétvégén nálunk járt a nagyi Zalából. Csütörtök este érkezett, így én egészen nyugodtan elhúzhattam egész napra Debrecenbe pénteken, egy kis fejtágításra. Gyerekünk teljesen jól elvolt vele, sokat nyúzta ugyan a Pirit, de a nagyi nagyon élvezte. Arról nem beszélve, hogy így ő is pihent egy kicsit és kikapcsolódott nálunk.

Vát Iz Disz?

Szerintetek Mi Ez?

Yessssssssssssss!

Sikerült felhúzni a jobb oldali mezőket!!!!!!!!!!!!! Ebből is látszik, hogy ügyesedünk. Meg vagyok elégedve magunkkal. Úgy látszik a fényképek bezavarnak, úgyhogy néha még előfordulhat szerintem, hogy le fog csúszni, ha túl sok képet pakolunk ide, de majd meglátjuk. Tényleg jó lenne egy külön fénykép linket csinálni...

Újítások

Ha lejjebb lapoztok az oldalon, akkor a jobb alsó sarokban (ami remélhetőleg rövid időn belül feljebb kerül) megláthatjátok, hogy frissült a link-listánk, vagyis ügyesedünk, mert már be tudjuk a barátaink blogjait linkelni, és ha jut rá időnk, akkor még egy külön fényképalbumot is beteszünk, de az még várat magára.

Pá!

Új design

Ahogy azt kedves Márk barátunk jelezte, blogunkon a fényképeknél nem működik a nagyítás funkció, úgyhogy áttekintettük, mit tehetünk.

Először is a külalakváltás sosem árt időnként, így most ezt választottuk, illetve azt kellett megállapítani, hogy azok a képek, amik lekicsinyítve érkeztek hozzánk, azokat továbbra sem lehet nagyítani, vagyis néhány esetben csak kis mértékben.

Annyit tudunk ígérni, hogy saját képet fogunk betenni, amivel jobban lehet operálni.

Jó szórakozást! És köszi Márk! A Te blogod is szépen alakul!

Gábor nap

Vasárnap elmentünk nagyszülőkkel Gábor napot ülni. A változatosság kedvéért Vácot választottuk a kiruccanás tetthelyéül, oda a kocsi úgyis már magától megy, néha el is küldjük őt uzsisszatyorral, jár neki egy kis szórakozás.

Egy olyan helyet választottunk, ahova már régen be szerettünk volna ülni, a Duna partján meglepő módon Halászkert nevű vendéglátó ipari egységbe tértünk be.

Finom volt az étek, Bálint is végigette az általunk választott menüt, mellette még Túró Rudit, meg gyümölcspépet, meg bébiételt is fogyasztott, nyugodtan kijelenthetjünk, hogy permanensen táplálkozott az ottlét alatt. Viszont közben és utána szép embereseket büfizet, úgyhogy kb. 2 méteres körben mindenki hallotta. De szerencsére ezt a nagyon kedves - helyinek tűnő - egyéb étteremvendégek nem vették zokon.

Búcsúzásképpen, mert még nem untak bennünket eléggé, izgalmában felborította a kávém, úgyhogy ő, a nagyi és én, na meg persze a terítő is tiszta kávé lett, de akkor már az egyik lábunk gyakorlatilag kint volt az étteremből, úgy nem hallottuk kristály tisztán, hogy várnak bennünket legközelebb is szeretettel....

Mi azért jól éreztük magunkat, Gáboromat felköszöntöttük és kirándultunk ismét egyet.

A képen gyermekünk asszem a Túró Rudinál tart...

Az első babazsúrunk

Múlt pénteken babazsúrra voltunk hivatalosak Erikáékhoz. Erikáékkal a szülésfelkészítő tanfolyamon ismerkedtünk meg és a véletlen úgy alakította, hogy a fiaink egy napon születtek, bár Neki egy kicsit később, nekem pedig kicsit korábban, mint ahogy terveztük.

Dávid és Bálint abszolúte fej-fej mellett fejlődik, egyik ebben, másik másban ügyesebb, de nagyon helyesek együtt, Dávid igazi házigazda módjára kedvesen szóval tartotta Bálintot és a játékokat is bedobta a közösbe, amikre Bálint természetesen rárepült, mert szegénynek nincsen itthon elég, és szomszédolni kell, hogy lásson néha.... :-) meg a szomszédé mindig zöldebb ugye.

Mikor megérkezett Petra egyből felborult a férfiak által felállított világrend és volt sziréna különbőző erősségben és frekvencián (kiderült, hogy az enyém csak éhes....) de végül Bálint ügyesen eltanulta az egyedül, elengedett kézzel ülést. Máskor is megyünk, ha ilyen inspiráló a környezet.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat!

Bogi 8. hónapja

Mostanában rendezgetem a családi fényképeket és igazi gyöngyszemekre akadok... :-)
Ez a kép 1977 (Úristen de rég volt!) júniusában készült, vagyis kb. annyi idős voltam akkor mint most a gyerekünk. Azért van remény, hogy egyszer nem úgy fogok kinézni a gyerekem mellett mint egy béranya.... Másrészről viszont felhívnám a figyelmet édesapám igen kifinomult fogására, ami által úgy tart, mintha egy gordonka vagy fadarab lennék. Azért nem volt olyan borzasztó gyerekkorom.... :-)

Forradalom napi Zsámbék

Mivel nem éreztük magunkat nagyon ünnepi hangulatban, annál inkább dolgozott bennünk a kilométerhiány (így, a hosszú tél után), nemzeti ünnepünkön felkerekedtünk és elkocsikáztunk Zsámbékra, mivel ott még nem nagyon voltunk.
A község (város?) teljesen kihalt volt, úgy látszik mindenki visszahúzódott , ellenben nagyon kellemes idő volt, úgyhogy hatalmasat sétáltunk babakocsival, látszólag Bálint is élvezte a friss levegőt és megnéztük a XIII. századi templomot és a kilátást, ami igazán szép.

Egy kis pancsi

Ma kimenőt kértem Gábortól és ellátogattam lánykorom azon sport-centerébe, amit kivételesen tényleg élvezettel látogattam, valljuk be nem sok egyéb helyen tettem tiszteletem... Mindenesetre most is élmény volt úszni egyet a BVSC uszodában (hol máshol vasutas gyerekként). De meglepődve tapasztaltam, hogy a magam közel 30 évével erősen átlagéletkort csökkentettem a 60-70 évesekkel gyakran tűzdelt medencében. Úgy sportoltak az öregek mintha űznék őket. Egyrészt tök jó volt ilyen sportos kis öregeket látni, másrészről viszont kicsit fura is. Az egyik néni még húzódzkodást is csinált a rajtkőről!!! Alig hittem a szememnek.

Éppen nyugiban úsztam én is a hosszakat, amikor is megjelent a BVSC póló csapata és edzeni kezdtek. Azon gondolkodtam, hogy miért van az, hogy a vizipólós srácok mind ilyen jóképű pasik? Szerintem az első edzésen/-től kapnak valami cuccot amitől szinte majdnem kívétel nélkül klassz, vagy legalábbis charmos férfi lesz belőlük.... Ahogy elnéztem őket majdnem anyjuk lehetnék (ha belehúzok az első randin), de legalábbis a nővérük és bár hatalmas zajt csináltak a medicinlabda falhoz dobálgatásával, de határozottan kellemes élmény volt.... :-)

Lehet, hogy máskor is megyek úszni? :-)

80 év

Hétvégén Zalában jártunk, egyrészt családlátogatáson, másrészt pedig azért mert egy szép esemény is alkamat teremtett rá.

Gábor nagyszülei ugyanazon év februárjában (azért nem egy napon, az már tényleg csoda lenne) születtek meg és mindenki örömére egészségben megérték mindketten a 80. életévüket, amit a hétvégén meg is ünnepeltünk. (2004 decemberében volt az aranylakodalmuk...)

Nagyon helyesek voltak az öregek, mert a meglepetés-vacsorán tényleg meglepődtek és meghatva ültek végig. Bálint nem érezte az esemény jelentőségét még, így ő végigkiabálta az egész vacsorát, így az asztalnál ülő négy generáció fentről lefelé hangosodott.

Kellemes volt az étterem, a hangulat is megvolt, a tortán tüzijáték is volt, mi kell még egy szülinaphoz? Igazán emlékezetes este volt.