Egy olyan helyet választottunk, ahova már régen be szerettünk volna ülni, a Duna partján meglepő módon Halászkert nevű vendéglátó ipari egységbe tértünk be.
Finom volt az étek, Bálint is végigette az általunk választott menüt, mellette még Túró Rudit, meg gyümölcspépet, meg bébiételt is fogyasztott, nyugodtan kijelenthetjünk, hogy permanensen táplálkozott az ottlét alatt. Viszont közben és utána szép embereseket büfizet, úgyhogy kb. 2 méteres körben mindenki hallotta. De szerencsére ezt a nagyon kedves - helyinek tűnő - egyéb étteremvendégek nem vették zokon.
Búcsúzásképpen, mert még nem untak bennünket eléggé, izgalmában felborította a kávém, úgyhogy ő, a nagyi és én, na meg persze a terítő is tiszta kávé lett, de akkor már az egyik lábunk gyakorlatilag kint volt az étteremből, úgy nem hallottuk kristály tisztán, hogy várnak bennünket legközelebb is szeretettel....
Mi azért jól éreztük magunkat, Gáboromat felköszöntöttük és kirándultunk ismét egyet.
A képen gyermekünk asszem a Túró Rudinál tart...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése