Télapó idén

Majdnem elszalasztottuk a Télapót idén, mert azon a héten még göthös volt, de mivel az oviban már kellően ráhergelték őket, naponta minimum 10x elénekelte a Hull a pelyhest, így nehéz lett volna kihagyni. Aztán dec. 5-én kezdett az oviban a Mikulás, helyes kis csomagot kapott minden gyerek, meg csokis adventi naptárt, aztán ebéd előtt el is hoztam, mert az erőltetett menet miatt korábban ebédeltünk, korábban akartam ágyba is dugni, de fél óra múlva kibotorkált és közölte, hogy ő már "hű, de kialudta magát", s mivel még egy ilyen kör után már nem próbálkoztam újra elindultunk apukám munkahelyére. Ugyanis a MÁV-hoz is jött egy Télapó, be is neveztünk rá, de mivel ide csak egy gyerek + egy felnőtt párosítást engedtek be, én elmentem addig karácsonyi ajándékot vadászni anyukámmal. Viszont emiatt innen sincsenek fényképeink.
S jött az este, amikor kipucoltuk a csizmát és kitettük az ablakpárkányra, amit reggelre ugyan el is felejtett Bálint, de szerencsére hamar az eszébe juttattuk, így a szombat délelőtt egy szavát sem hallottuk, annyira lekötötte őt a Mikulás által hozott propelleres autó, amibe Mickey egér ül és valójában egy toll. (?!) No meg a sok édesség, de lelkesen spájzolja őket, és nem is akarta mindjárt felbontani. Aztán délben a Marica maminál és Tibi papinál is hogy-hogy nem volt egy csomag, és amikor ezen csomagok varázsa épp múlni kezdett, akkor megérkezett Zalából a sok ajándék, mert szerencsére ott sem feledkezett meg róla Télapó. Mondtam is, hogy milyen gazdag ez a Télapó odalent, mifelénk még az járja, hogy csak édességet-almát-mogyorót-(virgácsot) hoz, a Jézuskára maradnak a nagyok... Mert hagyott ott például kirakót, kisautót, egy szuper villám McQueenes esernyőt, na azóta az a sztár, éjjel-nappal, a nap minden szakában lehet vele flangálni a szobában, és verőfényes napsütésben is hozná magával, csak hogy használhassa végre az utcán is. Tulajdonképpen nem is lenne nehéz lekapni, mert még aWC-re is azzal megy, de mostanában nagyon elhanyagoljuk a fényképezést.
Köszönjük a sok-sok ajándékot a Mikulásnak.

Még mindig ősz

November végén, amikor az egyéb kötelezettségei (ovis fotózás, stb.) lehetővé tették, Bálint megint töltött néhány napot Komárban. Nagy szervezések voltak a levitele körül, hétvégén meg már mi mentünk érte, és hoztuk magunkkal fel.
Azt mondja a család, hogy jól érezte magát, jött-ment ő is velük, úgyhogy mi nem izgultunk nagyon, sőt, péntek este még egy cincogást is megengedtünk magunknak, mert miért ne.
Nagyon régen tettem már fel képeket odalentről, úgyhogy most pótolok, mert volt Nagy Családi Fotózkodás. :-)
Keresztszülőkkel és Alexával:Nagyszülőkkel:Amikor beigazítja a mit sem sejtő Alexa fejét a tökkkéletes fotóhoz:

A legkisebb Grózner születése előtt még azért egyszer leküldjük, hadd legyen ott is minél többet, ki tudja utána mikor megyünk megint mi is.
Egyébként örvendetes híreink vannak a baba-várás tekintetében, Bálintot egyre jobban érdekli a dolog. Mikor megjelenik a hálóban reggelente és odabújik az ágyba, utánozva az apját, ő is a hasamra teszi a kezét, és látszólag nagyon koncentrál a mozgásra, még ha szerintem nem is érzi. Legtöbbször velünk együtt kel a legkisebb is, úgyhogy úgy nézhetünk ki így egy kupacba, mint a Laocoon csoport, de olyan jó szokott ez lenni. :-)

Szeptember-október-november

Mostanában elszállt az ihletem kicsit az íráshoz, de majd visszatalál, így szokta. Vagy írói válság?
Egy rakás dolog történt így az ősz folyamán, amiről akartam is írni, de valahogy elmaradt. Először is 32 évesek lettünk mi, s ennek alkalmából fejlesztettük műszaki-multimédiás parkunkat. Az élet a 33. évünkben sem sokkal másabb, mint annak előtte, de ez végül is jó.
Aztán a nyári tökölődés után szeptemberben végre elkezdtük komolyan venni magunkat és belefogtunk a tisztességes lakáseladási projektbe, beizzítva ezzel pár ingatlanközvetítőt és magunkat is, s akkor jött - miért is ne legyen egyszerű az élet - a világválság. Úgyhogy kijelenthetjük, hogy láttunk már érdeklődőt, de még el nem adtunk semmit. Kicsit csalódott is vagyok, azt hittem gyorsabban fog ez menni, de hát ne álmodozzak. Arra azért őszintén kíváncsiak lennénk, hogy aki idejön ill. idejött eddig, az mit gondolt erről a lakásról, csak úgy, tényleg kíváncsiságból. Mindenesetre a B terv kialakulni látszik arra az esetre, ha a legkisebb Grózner is ide születik, amire - lássuk be - nem kis esély van.
Bálint túl van egy fülgyulladáson és most nyomja a felső-légúti hurutját, de ma már elment Mikulásozni az oviba, meg apuhoz a MÁV Vezérbe, és természetesen este jön hozzánk is a Télapó. Mivel mozgásigénye nem lett kisebb, kicsit nehezebben viseli az itthoni bezártságot, ritka raplis és hisztis, úgyhogy jó is volt, hogy már ment ma valahova, mert az agyamra ment. Ha lenne egyszer időm arra, hogy egy jegyzettömbbel loholjak utána, akkor érdemes lenne, hogy egy "miért-alapú" kérdéshalmaz hova tud elburjánzani, de egy külön tanulmány.
Karácsonyi ajándékkal jól állunk, pontosabban ötletekkel jól állunk, s mindig az a nehezebb, mint a beszerzés. Az adventi díszítés már fent van, Bálint ismerkedik a vadi új adventi naptárjával, és a lényeg, hogy az ő ajándékai tulajdonképpen mind megvannak. Bár neki a legegyszerűbb is a beszerzése, bevetjük magunkat minden év november végén a Gulliverbe, és boldogan távozunk onnan.

Medvepark

Több körülményre tekintettel az idei őszi hosszú hétvége elmaradt Erdeiékkel, de azért nem adjuk olyan könnyen magunkat, elmentünk a veresegyházi Medveparkba egy kicsit sétálni, meg macit etetni. Régebben is el akartunk ide látogatni, ők is, így ahogy szoktunk, nem sokat vitatkoztunk rajta, hova menjünk, kocsiba be, go.

Természetesen megint ők voltak a felkészültebbek, de már nem törekszünk a tromfolásra, mert jól csinálják, szóval utánaolvastak, hogy ide lehet vinni mézet (utóbb kiderült ott is árulnak), és akkor ők adnak fakanalat, amivel lehet etetni a mackókat.
Hannát és Bálintot szerintem hatványozottan jobban érdekelte a bejáratnál csatasorba állított játékvonat, de böcsülettel, végigsétálták a körutat a macik körül. Bálint mondjuk be is aludta a sarkon kifelé. S még az idő is gyönyörű volt. Mi kell még egy kellemes programhoz?
Gyere maci, adok egy kis mézet:Örülünk:

Itt már a vurslis cukorkát majszolják, és jól látszik, hogy Bálint első két foga külön életet él.
A mi nagy fiúnk és én:
Ééééééésss:Na ezt csináljátok utánunk más vezetéknévvel!!!

Az első trimeszter

Most, hogy már a 20. hetet taposom, tehát félidős vagyok, összefoglalok.

Mint ahogy az első hetek, amelyek tünet nélkül teltek el, hasonlóan gyakorlatilag tökéletesen észrevétlen maradt kisebbikünk ezidáig. Szégyen talán, de annyira, hogy néha el is felejtettem, hogy mi újság. Mondjuk egyébként sem sokat jojózom a dolgokon, de most még a Bálint terhességemnél is kellemesebben vagyok. Úgy október végén, tehát kb 3 hete éreztem először a rugdosást, így néha emlékeztet azért, hogy ott van, és múlt héten megérezte Gábor is. Na az jó volt.
Bálintot elkezdtük kondícionálni, de nagyon csak pianóban, mert látszani még semmi nem látszik. Ez is hihetetlen, Bálinttal ekkorra már túl voltam 8. plusz kilón, és már a 2. hónapban terhesnadrágot hordtam, most meg még a normál ruha is jó lenne, ha nagyon akarnám, de nem hasonlítgatunk, ugye. Szóval nincs még haspusziltatgatás, meg simogattatás, mert nem akarjuk presszionálni, ha majd látszik, és csinálja magától, akkor örülünk, ha meg nem, akkor úgy lesz a jó. A fiúknál úgyis másképpen van ez. Gondolom. Azért egy-két elszólásából sejtjük, hogy valamilyen szinten fogja a dolgot, de mi nem erőltetjük. Én még per pillanat ott tartok, hogy baromira sajnálom őt, hogy elveszti monopolitását, de majd mire eljön az idő, talán kinövöm.
A másik hülyeségem, hogy még mindig nem akarnám tudni, hogy mi a neme, de ahogy elnézem, a környezetem úgysem hagyja, hogy kivárjam a 9 hónapot, meg lehet, hogy én sem bírom addig, pedig pont a héten voltam az első ultrahangon, amikor már lehetett volna talán látni, de még erős voltam. Még mindig a ló másik oldalán vagyok. Ha megtudjuk, akkor meg úgyis jönnek az ítéletek a névválasztás miatt, de ezt már megszoktuk. :-)
Teszek be ultrahang képet, mert a SOTE-ra is elért a 21. század, és lehet normális fényképet csináltatni. Bár a múltkori alkalommal még nem volt, és mégis egy olyan jó képet sikerült a dokinak előcsalogatnia, hogy áthívta a kollégáit, hogy ezt nézzétek hogy látszik, és utána nagy munkálval kinyomtatott egy pacát. Tényleg semmi nem látszott.Így állunk most tehát, minden rendben, vérképem tökéletes, a vizsgálataimnál sem találtak semmi izgalmasat, úgyhogy nyugodtak vagyunk. Még a doki is megdícsért, hogy nagyon csinos vagyok, gondolom a többi kismamáját alapul véve, vagy nem is tudom, de helyes volt. Bálintnál ehhez nem szoktam hozzá, ahol már a 10. héten tolattam. :-)

Hű, de régen jártam erre

A minap a Zuram felhívta figyelmem, hogy "MÁR egy hónapja nem is írtál a blogba". S tényleg. Úgy pörögnek a napok és így a hetek is, hogy csak kapkodom a fejem. Pedig nem bambulászással telik az időnk. De próbálom a jövő héten behozni magam, már csak magam miatt is, mivel éppen a héten fordult elő, hogy valahol szóba került, hogy Bálint mikor kezdett el mászni, én pedig csak törtem a fejem, de aztán utánalapoztam a blogba, hátha megemlékeztem róla, és igen, sikerült rátalálnom az információra. Ugye, ugye, milyen jó, hogy néha azt játszom, hogy tudok naplót vezetni...

Jövőre veled, ugyanitt! 2.

Azt mondták az okosok, hogy naaaaaagyon jó darab, kihagyhatatlan, és látni kell. Fél éve vadásztam rá már a jegyet, úgyhogy gondoltam ez tényleg tudhat valamit, ha így kell küzdeni, igaz tavaly premier év volt, így idén már mérsékelten kellett küzdenem a bebocsátásért.
Tulajdonképpen jó volt. Már ha valaki Gálvölgyit és Hernádit akar látni és játszani. Bő két órájuk volt a színpadon, igazi jutalomjáték nekik, pontosabban bármely két színésznek, lenne, akik letettek már annyit, amennyit ők a színjátszás oltárán. Valahogy mégis maradt bennem hiányérzet. Gondoltam én, ha van több mint két órájuk arra, hogy kibontakozzanak, akkor kapok belőlük olyat is, amit eddig még nem, akármilyen fórumon. De Gálvölgyi Gálvölgyi volt, Hernádi pedig Hernádi. Nagyon. Igaz nem kevesebb, de egy szemernyit sem több. És ez hiányzott. Vagy már annyira rögzült bennük is a magukról kialakított kép, hogy ki sem tudnak lépni belőle? Vagy nem arról szólna a színész mesterség, hogy mást is hitelesen el tudunk játszani?Ugyanazok a hanghordozások, mimikák és néha manírok. Olyan jó lett volna egy kicsit más arcukat is látni. Vagy én akarok sokat?
Mindazonáltal senkit sem akarok eltántorítani, mert egy estére kiváló program, de nálunk elmaradt a katarzis.

Esztergomi wellness

Ránk fért már egy kis nyúlás, így el is mentünk Esztergomba, hogy szemrevételezzük az ottani wellness központot. Miután Bálint hajnalban (értsd 6 óra) kel, ezért mi nagyon kényelmesen 9-re, vagyis nyitásra ott voltunk, dúskáltunk a helyekben, aztán pedig Gábor bevetette magát a szaunaparkba, Bálint a gyerekmedencébe, én meg egy pihenőágyba némi kismama alapirodalommal és jól éreztük magunkat.

Egy óra múlva Bálintot kihalásztam a medencéből, mert már kezdtek úszóhártyái nőni, Gábor is előkerült paprikapirosan és tisztult pólusokkal, aztán nagy-medencéztünk, meg kajáltunk bent, aztán gyakorlatilag a délelőtti programot feltettük újból.
Olyan jó, hogy Bálint már eljátszik egyedül, és míg régen félt nagyobb medencéktől, most már úgy kellett kiverekedni, hogy ne ázzon szét teljesen, magyarul pont úgy viselkedik, mint egy normális gyerek, medence láttán. Bár a pancsis-játékok megosztásáról még lesz pár beszélgetésünk, de majd idővel...
Itt még nem voltak sokan...

Vízipók:
Igen, itt felhúzatta magát azzal a nagyobb kislánnyal arra a dudorra, és ott rosszalkodtak ketten.

Mégis a víz az úr

Aki kicsit is követi mindennapjainkat és hogyanlétünket, az tudja, hogy nem titkolt célunk, hogy Bálint ne egyke legyen, és ami emberileg és szakmailag lehetséges, azt mi már megtettük a dologért. Azt szoktam mondani, hogy még szerencse, hogy a próbálkozás nem fáj...
Azért januárban (egy év sikertelenség után) én elcsattogtam a dokimhoz, (párhuzamosan a korábban vázolt bajommal), hogy valamit kellene tenni, mert ez így nem okés. Ismét vérvétel, hormonszintem - mármint az, aminek a fenti célhoz kell - a béka feneke alatt, akkor szedjünk peteérést-serkentőt. Jó, szedjünk. Újabb 2 hónap semmi, aztán vizsgáljuk csak meg a kedves apukát, hogy minden rendben van-e, ne csak engem bizergáljanak. Igen, vicces a mintavétel, eredmény prímább sem lehetne, tehát vissza hozzám, megint hormonszintvizsgálat, az ismétlés kedvéért. Ez már rendben van. Akkor meg mi a baj, szervileg minden rendben.
Júniusban a dokim kilátásba helyezett egy "fantasztikus" nőgyógyászati beavatkozást. A neve már a vizsgálóban sem hangzott jól, úgyhogy utána is kérdeztem, hogy eszik-e ezt, vagy isszák. Hát semmi jót nem tudtam meg róla, így eldöntetett, ha ezen múlik, akkor nekünk több gyerekünk nem lesz, mert ezen én nem megyek át.
Úgyhogy eldöntöttük, hogy még adunk magunknak 2-3 évet, hogy külső beavatkozás nélkül produlkáljunk. Én speciel kezdtem berendezkedni az egy gyerekes életmódra, hisz nem olyan borzalom az, lásd van normális egyke is. :-) Igen, magamra gondoltam. :-) Ez Gábornak lett volna nagyobb megrázkódtatás, szerintem, de szerinte is. Mivel az egyke nem tudja, hogy milyen tesót birtokolni, nem tudja, hogy minek kellene hiányoznia. Egy hülyének sem tudod elmagyarázni, hogy hülye.
No ezzel a felvezetéssel elindultunk nyaralni. Nyaraltunk.
Aztán elmentünk megint a Balatonra, közben én üzembiztosan produlkáltam a nem terhesek minden tünetét, viszont gyanús volt pár dolog. Rengeteget aludtam, reggelente erősen gondolkodtam, hogy jó lesz-e, ha reggelizem, így a kíváncsiságom győzött, mikor hazajöttünk és bingó!
Örömmel jelentjük innen, hogy ha minden rendben alakul, akkor 2009 áprilisa elején kis családunk 4 fősre bővül. :-) Hip-hip-hurrá! Hip-hip-hurrá!
Most, hogy már a 14. hetet gyűröm, már publikálni is merem, bár arról továbbra is sincs se nekünk, sem az orvosoknak fogalma, hogy miért most, és eddig miért nem, és ez valószínűleg már nem is fog sosem kiderülni, viszont örülünk. S ez a lényeg.
Engem egyébként az elmúlt másfél évben egyszer akasztott ki igazán az, hogy Bálintot az egykék sorsa elérte, egy étteremben próbált egy testvérpárral együtt játszani (a szokásos közvetlen és barátkozós hangnemében) és azok durván elküldték őt a hatókörükből, na akkor nagyon láttam rajta, hogy egyedül van, meg is volt zavarodva, sajnáltam is szegényt, hiszen egy tesópár már mégiscsak majdnem egy csapat, de legalábbis jól el tudnak lenni együtt.

Az első sokk

Mindig mondom, hogy valamikor be fog ütni a ménkű, eddig úgy ment ez a gyereknevelés, mint kés a vajon, és nem hiába mondtam.
Egyik nap megyek (még mindig nagyon tetszik, hogy 3 percbe telik az ú)t gyermekért délután, amikor is jön oda Jutka néni (óvónéni) és tájékoztat Bálint aznapi cselekedetéről:
- Bálint homlokon vágta Botit (Botond) egy játékkal, úgy, hogy bekékült és felpúposodott.
Álltam csak, és miután az agyam dekódolta a hanghullámokat, köpni, nyelni nem tudtam. Gondoltam, ez csak valami rossz álom, és majd mindjárt ébredek. De nem, Bálint is megerősített, hogy ő bizony ilyet csinált. Fűszerezésnek pont akkor jött az apuka is Botiért, úgyhogy kérhettem személyesen is utódom nevében bocsánatot, és bizonygathattam, hogy ez nálunk azért nem napi gyakorlat... biztos elhitte egy 10 Ft-os átmérőjű puklival a fia fején. Az óvónéni meg megkért, hogy beszélgessünk el a gyerekkel...
Úgyhogy volt nekünk büntink, meg néha pontokba szedjük, hogy mit nem szabad az oviban.
Merthogy az elején azt hittem, hogy el akarták venni tőle a játékot, azért sózott oda, de aztán egy másik napon azért rákérdeztem, és felhomályosítottak, hogy nem, pont ő vette el a másiktól és még utána ütött is, úgyhogy szép egy gyerek. De azért háborgó lelkemet, hogy mégis honnan jött ez a mi egyébként békés fiúnknál, szóval megnyugtattak, hogy ez egykéknél így van az elején, eddig nem volt kivel civódni a játékokért.
Mára úgy tűnik vette az adást Bálint, és fogta, hogy rosszat csinált, merthogy aznap még büszkén végigtelefonálta a családot, hogy mit is művelt.

Elkezdődött az ovi

Mi pedig mindjárt az első hetet itthon töltöttük középfül gyulladással, csakúgy mint a bölcsit, azt is 3 hét késéssel kezdtük, szintén betegség miatt. De szeptember 8-án már nem volt visszaút, irány a nevelési intézmény. Sikerült a tőlünk nem több mint 300 méterre lévő épületbe kocsival menni, mert előtte még vissza kellett kontrollra kanyarodni a fülészhez, meg szakadt is az eső, így Bálint azóta is néha követeli, hogy autóval menjünk v. jöjjünk onnan...
A tőle szokásos elegáns módon beszokott kb. 2 perc múlva, csak első nap volt délig, azóta minden nap ott alszik, és semmi hiszti vagy sírás nincs. Imádom. Azt ugyan nem tudjuk, hogy mivel telik az ottlét kb. 8 órája, mert nem mesél semmit, néhány elejtett mondatból próbáljuk a képet összerakni, de látszólag nagy bajai nincsenek. A ruháján található maszatokból pedig az étlap is ki szokott derülni, mert ugye az oviban előke már nincs, de kulturáltan enni még azért nem nagyon tudnak... :-)

Érdekes továbbá, hogy fogalmam sincs, hogy a többi szülő mikor viszi/hozza a gyerkőcét, általában 1-2-vel találkozunk, amikor mi megyünk vagy jövünk, de én azt látom, hogy 8-kor még alig vannak, viszont 3/4 4 kor én már majdnem mindig utolsó-előttinek hozom el gyermekünket. Manapság meddig dolgoznak a szülők? Én a kis laza munkarendemmel 4 órában + egyéb ügyintézés + háztartás, nem is nagyon tudnám vinni korábban, de nem is tudnám elhozni korábban, úgyhogy ez egy rejtély egyelőre, de majd kibogozzuk.
Bálint egyébként "odobának" hívja az ovit, mert a "v" betűt még mindig nem kapni a boltban, de itt van logopédus, majd az beleveri.
Ilyen jól fésült gyerekként kezdtük az ovit:

Lili keresztelő

Mi már nagyon vártuk a napot, még ha előtte szeánszozni is kellett Sándor atyával (aki egyébként meglehetősen jó fej atya), sőt még gyónni sem kellett, mert azt még az esküvőnk előtt megfogadtam, hogy én azt kétszer csináltam (először és utoljára), hiába, még mindig világiasan látom az egyházat sajnos. Mindenesetre az atya rácáfolt minden korábbi kínomra úgy az egész liturgiával és szertartással.

Manapság olyan kevés az a pillanat, amikor kizökkenünk a mindennapi mókuskerékből és zakatolásból, de ez egyike volt azoknak. Mi (nyugodtan nyilatkoztatom életem párjának nevében is) meg voltunk hatva és személy szerint életem eddigi legjobb keresztelői szertartása volt. Gondolom ez azért is alakult így, mert szerintem nem családtagként kiérdemelni a keresztszülői státuszt, nekem többet is jelent, hisz Timi és Gábor szabad akaratából gondolt ránk, és ez nekünk nagyon jól esik.
A szertartás után Timi szüleihez mentünk és egy igen kellemes vendéglátásban volt részünk, kitettek magukért a házigazdák, és csak irigykedni tudunk Timi kreativitására és ügyességére, mert amilyen virtuóz tortákat készít a lányok részére, csak ámulunk.
Igen, nekünk is ez a kép tetszik a legjobban: Bálint is keresztel.

Bezzeg az asszonyok tudják merre kell nézni, a férjek meg követik a fényt...: (a képeken ugyan nem annyira látszik, de nagyon szép fényviszonyok voltak, és a templom is szép)
Bálint a bulin szemen-lövöldözi magát az anyósnyelvvel... :-)
A pezsgőtorta, ahogy illik:
Köszönjük még egyszer az egész napot, aztán a komasági-jogon alapulva néha-néha meglepünk Benneteket! Nem tudjátok Ti még mit is csináltatok! :-)

Dr. House magyar módra

Ez a történet nagyon-nagyon régen kezdődött. Még egy januári estén, amikor is egyik pillanatról a másikra elkezdtek fájni a csontjaim, pontosabban, mintha inkább a csonthártyám mindenhol tetőtől talpig. Nem üvöltöttem a fájdalomtól, de kellemetlen és zavaró volt. Hülyén hangzik ez így, még a távolból is, de ez volt a tény. Aztán teltek a napok, már lassan vagy két hét, amikor még mindig nem akart múlni a dolog, és én nem lettem nyugodtabb, sőt. A tünetek csak rosszabbodtak, én természetesen diagnosztizáltam magam csontrákkal, el is temettem magam gyorsan, és rendkívüli módon elkezdtem siratni a gyerekemet, akinek félárván kell felnőnie. Csak aztán lebuktam Gábor egyik google keresésénél, merthogy a Mozilla, a kis szemét, kiírja a már keresett kifejezéseket, úgyhogy a derül égből villámcsapásként ért a kérdés: "Mi dolgod neked a csontrákkal?" Na, akkor már nem húzhattam tovább a dolgot, és ki kellett vizsgáltatnom magam.
Háziorvos. Tünetek leírása. Kérdő tekintet (mármint a doki részéről, én inkább nem degeneráltnak próbáltam tűnni, ha már látszólag hülyeségek hagyták el a számat). Ok, csináljunk totál vérképet. Beutaló. Vérvétel. 1 hét ideges várakozás. Vérkép alapján akár 120 évig ronthatom itt még a levegőt... Rendben, akkor nyomozzunk tovább. Gócpontkeresés. Reumatológia... 2 hét múlva kaptam időpontot. Ott aztán megint kérdő tekintet. Értetlenkedés, hogy 30 évesen mit keresek itt és egyáltalán, ilyen egyenes gerincet már régen láttak... Ja, vakok között, félvak... Gondolom javítottam a statisztikájukat, de okosabb nem lettem. Menjek haza és vigyem a képzelt bajaimat is magammal, nekik vannak igazi problémáik is. Ezzel a sugallattal kitessékeltek.
Vissza a háziorvoshoz. Akkor irány a fogászat. Újabb 2 hét, míg időpontot kaptam. Röntgen. Fogazatom, mint egy elsőosztályú lóé a vásáron, itt egy szál góc sincs.
Vissza a háziorvoshoz. Most a fül-orr-gégére kaptam a direkciót. Ott már én is kínomban röhögtem, amikor vázoltam a bajom. Mintavétel. Újabb 2 hét az eredményre várakozás. Na ott legalább már volt kapás. Valamilyen jelentéktelen bacit kitenyésztettek, amire kaptam egy kis antibiotikumot.
Mindeközben a tüneteim romlottak, fáradékony voltam, étvágytalan és kedvetlen. Eltelt majd 3 hónap és SEMMI nem változott, azon kívül, hogy a MÁV kórházban szerintem nyitottak egy külön Farkas "Bolond" Boglárka mappát, és ha megjelentem valahol, már előre tudták, hogy, ja, ez az futóbolond.
Na nem húzom tovább, azért közben én is nyomoztam, merthogy ha az ember kétségbe van esve, tud ilyet csinálni. Minden jel arra utalt, hogy egy emésztőszervi - egyébként minden emberrel szimbiózisban élő - gombának sikerült elterjednie a csonthártyámra, mert ez a jószág csinál ilyet, ha pl. elég szénhidrátdús az étkezésünk. Asszony és leánykori nevén candida albicans. Igen nehéz diagnosztizálni, mert 1000 fajta tünetet csinál, ennek megfelelően egy nem szeretem jelenség az orvosok között.
Ezzel nyomozati eredménnyel élesre töltve állítottam be az én kis orvosaimhoz, s melyik ne szerené, ha a betegnek olyan ötletei vannak, ami esetleg az ő fejéből is kieshetett volna, ha egy kicsit erőlteti. Az a helyzet ezzel a dologgal, hogy ha egy nyugati orvos meghallja a nevét, és hogy alternatív terápia, akkor épp hogy csak a keresztet nem mutatja, de mindenesetre minden végtaggal hadakozik az ellen, hogy másképpen is meg lehet oldani, mint pirulákkal.
Idáig jutottunk ezzel a dologgal, amikor is elég volt, mondtam, hogy le vagytok ti szarva, megoldom én ezt. Elkezdtem a candida diétát, és láss csodát, jobban lettem! Mivel ezt 3-6 hónapig kell csinálni, és gyakorlatilag olyan, mint egy véreb, mindent kiöltek belőle, ami a szívnek kedves. Se cukor, se szénhidrát, de mindenekelőtt no élesztős étel. Egy borzalom nekem, dehát mindent a szent célért.
Szar egy 3-4 hónap volt, viszont fogytam tőle vagy 10 kilót, ami jó, de nem látszik annyinak sajnos, de pár régen nem láttott ruhám előkerült a gardróbból, és nem utolsó sorban jól érzem magam. Nem azt mondom, hogy tünetmentes, de ez egy hónapokig tartó folyamat.
Ennyi az én tanmesém arról, hogy itthon simán elpatkolhat az ember a nyugati dokiktól, és ha valakinek van egy jó javaslata olyan háziorvosra, aki nem kap szívrohamot a homeopátia szótól, annak igazán örülnék. Éljen a tönkölykenyér! Ja, és nem is tudom, hogy miket alkotnék, ha elmentem volna orvosnak, ha ugye ezt így magamtól... na jó ez vicc. Vagy nem? :-)

Balaton ismét

Mivel nem abból a fajta fából faragták ezt a családot, akit megrettent egy nem jól húzott kártya miatt a balatoni fizetővendéglátásban, ezért az augusztus 20-i csonka hetet ismét odaszerveztük. Most már biztosabbra mentünk, ismerős nyaralóházába ettük be magunkat egy hétre.
Természetesen, jó szokásunkhoz híven, a bulit ismét egy autó lerobbanással indítottuk, hisz ez már hagyomány. Szerencsére csak a vízpumpa szállt el, kár, hogy ez kb. Siófok előtt, ami csak azért gáz, mert pont félúton Pest és Zala között. Merthogy vontatni kellett a kis drágát, mivel a helyi erők kérdéses időpont környékén zsebre vágott kézzel álltak a probléma előtt, és nem is nagyon akarták onnan elővenni azokat. Pedig jó magyar forinttal fizettünk volna... No így sikerült a trailert magasabb árfolyamon beszereznünk, mint a javítást. Kis magyar valóság...
Mindenesetre Szárszón már kaliberekkel jobb elszállásolásban volt részünk, az idő is nagyon rendben volt, úgyhogy némiképpen kárpótoltuk magunkat.
Képeket apukám készített, de azóta sem láttunk egyet sem, úgyhogy ha majd látunk, közöljük is.
Viszont évek óta, még a megboldogult M7-es továbbépítése előtti időkben megszámlálhatatlanul sokszor autókáztunk el a szemesi Kistücsök étterem előtt, és minden alkalommal megjegyeztük, hogy bemehetnénk ide egyszer, valahogy nem volt rá alkalom, de most találtunk végre, és benéztünk. Hát, nem azt kaptuk, amire számítottunk, mert kis kockásterítősnek tűnt és a végén az elmúlt évek egyik lealternatívabb formációját kaptuk, savanyúuborka levessel és sültpaprika levessel, így aki arra jár, ne kövesse a mi példánkat, hogy évekig kihagyja, hanem tessék bemenni, és tenni egy próbát!

Bálint tovább nyaral

Amikor végeztünk Balatonnal - egy időre - Bálintot lepasszoltuk Zalában a családnál egy hétre. Mikor otthagytuk, akkor esett le nekünk, hogy nem lesz-e ez így meredek, de akkor már nem volt visszaút, arról nem is beszélve, hogy megegyeztünk Gábor szüleivel, hogy ha nagyon nem bírja a gyűrődést, akkor korábban felhozzák. Hát, bírta a lelkem. Jobban mint mi. Hiába, mégiscsak kényelmes az, ha 6-an ugrálnak körülötte és nem csak mi ketten, no meg a kert, az állatok, a szomszédok, a minden. Úgyhogy egyszer-egyszer sikerült őt fél percre telefonvégen kapnunk, egyébként csak jöttek a hírek, hogy jól van, eszik, iszik, alszik és játszik, ahogy azt kell egy ennyi idős gyereknek. A szülők meg csak intézzék a dolgukat, ha már otthagytuk őt.
Mi tettük is, amit tennünk kellett, próbáltuk utolérni magunkat, intézni a mindennapokat, felfogni, hogy nélkülünk is elvan végül, és várni őt. (Én spec. majd minden este elindultam a szobája felé, hogy megnézzem nem takaródzott-e ki, ahogy szokott, de aztán elkanyarodtam másfelé, hisz...)
Aztán megjött a drágám. Kb. 4 napig tartott, míg visszapofoztuk az eredeti állapotba, mert hogy semmi nem volt jó, amit kértünk, mindenre hiszti és "nem" volt a válasz. A második ismét együtt töltött napon még az apja is ordított vele, pedig az nem szokott, de mostanra már felért az a Bálint is, akit mi otthagytunk Zalában. Nem volt kis dumás, de még nagyobb lett a szája, azt mondják, hogy úgy viselkedett, mintha nevelve lenne, úgyhogy plusszosan zártuk a bulit.
Persze azért bezsebelt pár potyó ajándékot még, mert sanyarú a gyerekkora, és szerintünk minimum egy kilót hízott. Ugye-ugye a jó vidéki levegő.

Balaton 2008 - 2. rész

Ott tartottam tehát, hogy az első hét kész szívás volt, viszont a másodikon már úgy működött minden, mintha nyár lenne már tényleg.

Itt térnék ki akkor egy kicsit az általános benyomásainkra. Megállapítottuk, hogy balatoni nyaralók is polarizálódnak. Ahol mi voltunk, az ugye a nyugati része, élek a gyanúval, hogy Siófok környékén ez nem feltétlen van így, de azt láttuk, hogy némelyik nyaraló felér egy kacsalábon forgó kócerájjal, a másik fele meg, mintha itt hagyták volna a '80-as évekből. Alig van egészséges középszint, ahol ugyan nem aranyból van a csap, nincs napkollektor a tetőn, viszont rendben, tisztán van tartva egy átlagos nyaraló. Nekünk mondjuk ahhoz a '80-as éves verzióhoz volt szerencsénk, néztünk is az első este körbe, és meg is jegyeztük, hogy csomó dolgot lehetne rajta javítani, kis odafigyeléssel. Ha egy kijelentéssel élhetnék: "műanyag tiffany lámpa". Ez volt a nappaliban a plafonról lefelé, és ez jellemezte az egész milliőt. No de hát kicsire nem adunk.
A Balatonon még mindig uralkodnak a kedves németek, pont olyanok mint a Habsburgok: semmit nem felejtettek, viszont semmit nem is tanultak. Üvöltenek, mint az állatok, tele van velük a part, ja és egy-kettő még mindig nem tudott túllépni a Bundesliga frizun, ami elöl praktikus, hátul szép. (ld. Gottschick Ildi - sztereotípiák - kösz!!!) :-)
Igazából mi csak néhány napot akartunk egy normális nyaralóban eltölteni, ez többé kevésbé sikerült, jövőre biztos nem így csináljuk majd, merthogy Magyarországon még mindig felháborító módon történik egy jó pár minden, mintha nem is telt volna el az elmúlt majd két évtized. Pontosan ugyanazok a szimptómák vannak, mint anno, ami azért kicsit elkeserítő, de hát ugye legalább a mienk. A holiday-home-ot mindenki nagy ívben, ha jót akartok magatoknak. A honlapjuk jól és impresszíven működik, de ennyi, különben egy rakás ...
Ennyire negatívok egyébként még talán soha nem is voltunk, mint ezen a kiruccanáson, azt hittük, ha gyengébb is lesz az idő, akkor majd kirándulgatunk, de annyira rossz volt, hogy inkább el sem indultunk, amikor meg végre jó volt, akkor meg strandoltunk, úgyhogy ez is furcsa volt kicsit.
Amikor már jó volt az idő, majd beleszorult a kismedencébe:
Tud élni...Amikor csak úgy összeálltak öröm-zenélni az unokatesókkal, a porondnak spontánul a vízakna teteje szolgált:

3. szülinap

Amikor sikerült visszaérnünk Pestről a Balcsi mellé, azonnal buliba kezdtünk.
Gyakorlatilag a nyaralás felénél volt megtartva A szülinapja az gyermekünknek. Jött a család és jöttek az ajándékok csőstül, még a mai napig nem is dolgoztuk fel az összeset.
A szeppent gyermek:
Boldog gyermek I.:
Minden jel szerint gyermekünk nem hülye a zenéhez. Csomó hangszert első pillanattól fogva úgy használ (próbál használni), mintha már 1000 éve csinálná, és látszólag élvezi a ritmust, legyen az akármi. A rádióban is jó párszor megjegyzi egyes számoknál, hogy "ez jó zene". Úgyhogy mi felváltva adogatjuk a kezébe a zeneszerszámokat, hadd ügyesedjen.
Boldog gyermek II.: (leülök és pengetek egy kicsit)

Boldog gyermek anyával:A helyzet az, hogy fenti gitár poén gyermeknek, de mivel egyikünk sem tud gitározni, nem annyira nagyon tudjuk korrigálni improvizációit... Majd keresünk egy tanárt... Viszont lehet belé, mármint a gitárba elemet tenni, és így átalakul egy durván szóló elektromos gitárrá. Na, az nem szülőbarát... Mikor némi halláskárosodás után kivettük az elemeket, Bálint kérdezte, hogy "kivetted a hangját?"
Viszont nem csak ezt kapta, úgyhogy van néha nyugink. Alig fér már el tényleg a szobájában a sok minden, lassan szelektálni leszek kénytelen...
A szülinap úgy tűnik jól sikerült, jövőre pedig próbálunk babazsúrt is most már tényleg összehozni.

BREAKING NEWS

Úgy tűnik, most már a sors is úgy akarja, hogy az a megtiszteltetés érjen bennünket, hogy:

KERESZTSZÜLŐK LESZÜNK

Köszönhetően Timi és Gábor kedves döntésének, kiérdemeltük ezt a pozíciót, ami nagyon jól esik, hiszen mégiscsak nem minden nap kérnek fel bennünket. Köszönjük a bizalmat!
Ámbátor még teljesíteni kell a pap feltételeit, meg el kell beszélgetni vele, úgyhogy nem egyszerű, meg még tulajdonképpen nem is lettünk alkalmasnak nyilvánítva eddig, de reméljük azért csak átcsúszunk.
A hivatalos ceremóniáig is egy kép, a büszke keresztapukáról és leendő keresztlányunkról, LILI-ről:

Balaton 2008 - 1. rész

A keresztelőről az utunk Fonyód-Alsóbélatelepre vezetett, ahol is átvettük 2 hétre bérelt kis nyaralónkat. Eredetileg nem akartunk mi 2 hétre menni, elég az a 10 nap, de itt csak szombattól szombatig lehetett bérelni, viszont az egy hét meg olyan kevés. Tavaly Gábor már a 3. napon jelezte, hogy "na, akkor én most érkeztem meg", és mire kezdtünk igazán belelendülni, már kellett is hazajönni. Amúgy nem üdültünk a Balatonnál 2000 nyara óta, ideje volt egy kicsit itt múlatni az időt. Azért a Balaton az még mindig a Balaton. Én nem is értem, hogy miért mennek a magyarok nagy számban Horvátországba, amikor itt van nekünk a Balaton. Nem utolsó sorban az is volt a tervünk a nyaralóval, hogy kiváló terepnek gondoltuk Bálint 3. szülinapi bulijának megünnepléséhez, mármint a gyerekbulihoz legfőképp, úgy, mint tavaly Horpács volt. Sajnos ez a tervünk kútba esett, de megtanultuk legalább, hogy pesti vendégeknek, ne Pesttől 150 km-re rendezzünk bulit... Viszont jöttek nagyszülők, rokonok, Orsika a szomszédból, úgyhogy nem unatkoztunk.

Nos, átvettük a nyaralóegységet, belaktuk és az első nap fürdése után ránk szakadt a rossz idő, a maga 13 fokos hideg-rekordjával. Amikor már 2. napja néztük a nyaraló teraszáról, hogy szakad, süvít a szél és a társasjátékokra is kezdtünk ráunni, akkor alkalmasnak éreztük a terepet egy elsőfokú füstmérgezéshez, de ez már egy másik történet, akit érdekel, majd egyszer elmeséljük. Három napi szívás után felkerekedtünk és hazalátogattunk, kicsit dolgoztunk és vissza másfél nap múlva, hogy Bálintot megünnepeljük a javuló időjárásban és egy grillpartival, no meg töménytelen mennyiségű ajándékkal. (Ld. külön bejegyzés.)
Nagyjából innen indult a második hetünk, amire viszont már nem lehet panaszunk, Balcsi 25 fok, napsütés, sült hal, fagyi és palacsinta.
Azért felmentünk a kilátóhoz:A mi kis házi majmunk:

Alexa keresztelő

Back to board! Kicsit elmaradtam az utóbbi időben, de van igazolásom, mert jól megérdemelt nyaralásunkat töltöttük, de most jut időm egy kis írásra.
A nyaralásunkat mindjárt Alexa keresztelőjével indítottuk, aki bár nem érezte át a helyzetet - még -, ennek megfelelően gyakorlatilag végigbömbizte a szertartást, szerencsére Marci atya jótékonyan a rövidebb szertartást tartotta, értsd nem misével egybekötöttet. A keresztanyuka szintén mindenórás kismama volt, úgyhogy pont időben volt még a buli, és neki sem kellett sokáig ácsorognia. Gáborral mi voltunk a média-egység, ő videózott, én fotóztam, ennek megfelelően ismét egy képen sem tűnünk fel, nem baj, nem rólunk szólt a dolog.
Bálint nagyon drága volt, egykeségét meghazudtolóan játszott a keresztszülők gyerekeivel, Andrével és Leilával, no és küzdött a fáradtsággal, ismét híztunk egy kicsit szülői mivoltunkban.
Főszereplő teljes puccban:

Főszereplő bevetésen:
Még mindig..., most már a csoportképben :-)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nap többi részében békésen aludt.

Lomtalanítás

Minden évben rettegve várom a napot, amikorra kiírják nálunk a lomtalanítást, nem hiába, idén ki is verték a biztosítékot nálam.
Azt még valahogy elviseli az ember, hogy néhány napig (de hosszú is tud lenni 4-5 nap) gyakorlatilag "beköltözik" hozzá a kisebbség, itt élik az életüket, a jeles naphoz képest már legalább egy héttel korábban (idén innen tudtam meg, hogy jön a lomtalanítás hozzánk is) hozzák a motyót, kiültetik a nagypofájú cigányasszonyt, és őriztetik vele a SEMMIT, vagyis azt a helyet, ahova MAJD a 10 emeletes házakból lehozzák a cuccot. Már ez abszurd.
Aztán hallgatjuk itt néhány napig, ahogy kalapálnak, fúrnak, tépnek, dühögnek és az Ég tudja milyen tevékenységet végeznek, a lényeg, hogy tegyék azt hangosan. Ja, és óbégatnak. Egymásnak, egymással és szerintem csak úgy l'art pour l'art. A sokadik napon már lekiabáltam nekik, hogy legalább egy kicsit felfüggesztenék-e az ordibálást, csak, hogy erőt gyűjtsön a ház a következő órákra/napokra. No, akkor egy szösszenetnyit halkabbra vették.
Ami a csúcspont volt, hogy vasárnap nagy békében indultunk éppen a délelőtti levegőztetésre, másnapra volt kiírva a cuccok elvitele, tehát már kellőképpen kitombolták magukat, a ház előtti rét, mint egy disznóól, amikor is csattogunk a kocsink felé, én zárom a sort, egyszer csak azt látom, hogy egy, a Bálintnál is kisebb romagyerek becélozza a gyerekemet valamely barnás-sárgás csillogóssal. Néhány méterról úgy tűnt egy barna sörös üvegdarab. Az ütő megállt bennem. Csak centikkel véti el a célzást, hogy az én labdával a hóna alatt békésen baktató gyanútlan gyerekem fejét/szemét/halántékát eltalálja. Odamentem hozzá, mármint a cigánygyerekhez, és azt mondtam neki, hogy "ha még egyszer felénk dobsz valamit, eltöröm a kezed". Lehet, hogy kellene szégyelnem magam, de nem tudom. Asszem meg is tettem volna, még ha az egész putrit magamra szabadítom is. A vicc mindemellett, hogy fenti gyermek (nem az enyém) anyja mindeközben egy kidobott erkélyajtóból verte ki az üveget egy méretes kalapáccsal és lövése sem volt, hogy vajon merre legel a kiskölyök. Viszont amíg elhúztunk onnan, addig a gyerek nagy ívben elkerült bennünket.
Én nem tudom, hogy miért nem lehetne minden kerületben egy bizonyos méretű területet kijelölni, a határban, ahova a nép az év 340 napján elvihetné a kidobandó motyóit, onnan összegyűjthetné, aki akarja, és nem lenne ez a cirkusz mindenhol. Szerintem a többség elvinné, vagy megszervezné valahogy. De Gábor szerint nem jól látom a lomtalanítást. Ezt az egészet a civilizáció alakította így, a fogyasztói társadalom termeli ki a lomizókat, akik hasznosítani tudják azt, amit egyébként észre sem veszünk, hogy hasznosítani lehet. Nem tudom, de azt kifejezetten rühellem, hogy redvába, dzsúzba járunk egy hétig és a gyerekemre támadnak ok nélkül. Ezek sosem fognak asszimilálódni. Visszavonom azt a korábbi kijelentésem, hogy nem szaladnék a Dunának, ha a gyerekemnek lenne cigány óvodás csoporttársa, iskolatársa, hisz hadd lássa, hogy az ember szine nem csak fehér. (Egyébként az ovis beiratkozáson kiderült, hogy ilyen nem lesz, viszont lesz egy gyönyörűszép tejcsoki bőrű félvér kisfiú, akit ismerünk már a játszóról :-) )

08.18

Hacsak nem az lesz a Sziget napunk, akkor mi a Rióban leszünk augusztus 18-án, a Magna cum laude koncerten. Tegye fel a kezét, akinek szintén lenne kedve jönni.

Június

Bár közel nem volt olyan mozgalmas a júniusunk, mint a májusunk, pár dolog megint történt velünk.
Átmentünk még egy kicsit szalonnát sütni és alkalmatlankodni Erdeiékhez, és élveztük, hogy a gyerekeink így bírják egymást. Hát nem helyesek? Aztán elmentünk hajókázni egyet családostul:ahol megpróbáltunk csoportképbe rendeződni, de ebben sok körülmény akadályozott...
például a fagyi, amit Bálint kihisztizett magának:
S nem utolsó sorban, de június végén eljöttek hozzánk Piri mami és Józsi papi is, mert már nagyon régen ígérték, hogy jönni fognak. Együtt töltöttünk egy kellemes hétvégét, bár a végére már nagyon szenvedtek, hogy nem volt nekik mit tenni, se kert, se állatok, se szerelni-való, se háztartás, így gondolom jó volt a hazatérésük is, ahol ezek a körülmények mind megtalálhatók. Viszont itt pihentek kicsit. :-)

Lili baba

2007. július 5-én megszületett Erdei Lili, Timi és Gábor kedves barátaink kicsi/kisebbik leánya!
Ezúton is sok boldogságot, egészséget és vidámságot kívánunk az egész családnak! Ügyesek voltatok, még ha úgy tetszik, hogy a körülmények ellenetek játszottak!
Utólagos engedelmetekkel loptunk képet a blogotokról! :-) Nekünk ez tetszik a legjobban!

A forgalom esete F. Bogival

Amióta dolgozom hatványozottan megnőtt a kocsihasználatom. Sajnos. Mármint az a sajnos, hogy akármennyire is igyekszem (ez mostanában már jobban megy, mint az elején) a menetek nagy részét viszonylag nagy forgalomban teszem, és ezt az én idegrendszerem nem nagyon bírja.
Biztos én vagyok a gyenge láncszem, de az is biztos, hogy érdekes egy lelki világa van a budapesti forgalomnak és legfőképpen az autósoknak.
Egyszer hallottam, hogy az okosok azt mondták, hogy a dugók nem a sok autótól alakulnak ki - legfőképp -, hanem attól, hogy az autósok nem veszik fel a forgalom tempóját, bambulásznak, lefulladnak, stb. Pedig ha mindenki figyelné nem csak az előtte, de az az előtt haladó autót - is, akkor már csomó dolog kitalálható lenne. Mondjuk az tény, hogy sok bötével találkozom, aki ritmustalanul, szüttyörögve halad, mintha most pottyantották volna ide valahonnan az űrből. S csodálkozik ha dudálnak rá. Lehet, hogy nem vezetek jól, de azzal a váddal senki nem illethet, hogy nem dinamikusan teszem azt.
Ja a másik, hogy sajnos még mindig nem szoktam le arról a rossz szokásomról, hogy nevelek vezetés közben. Ha a belső sávban megy 20-al, melléállok és párhuzamosan haladok vele a külsőben, így mégiscsak ő halad szabálytalanul, és közben nézem, leesik-e, ami leeshet egyáltalán. Közben persze hangosan szidom, mert az úgy esik jól, bár ezt igyekszem visszafogni, mert múltkor Bálint a hátsó sorból halkan megkérdezte, hogy: "Anya, mi az a buzi?"
A kedvenceim a csúcskategóriás szobaterepjárósok (by G.Gábor). Alapjában véve nem értem, ennek az intézménynek a létjogosultságát városon belül, mert ugye egyikre sem egy kivitelező cég neve van felfestve, de arra üzembiztosan számíthatok, hogy a parasztfaktor megugrik, ha egy ilyen közelébe kerülök (tényleg tisztelet annak a kevés kivételnek), merthogy érdekes módon a tényleg elegáns autók MINDIG udvariasak. Igaz, ők már bizonyítottak, nekik már nem kell feszíteni, vagy jó a marketingjük, viszont az eleganciát nem kapcsolják hozzá a pénzhez többnyire, immáron bizonyos...
Mindenesetre a család már beszólt, hogy "persze az úrinő kocsival jár munkába", meg is sértődtem, merthogy azért a legtöbbször (gondos megválogatásával a vezetés időpontjának) még mindig a BKV-ra szavazok, mivel az én közlekedési idősávomban nincsnek sokan, lehet OLVASNI és ami a legfontosabb, nem tépem az idegeimet apró-pici darabokra.

Megjártuk Tolnát, Baranyát, Somogyot és Zalát

Május utolsó hétvégéjén, ami valójában már június is volt kicsit, ismét jó kört futottunk. Szombat estére Rita barátnőm 30. meglepetés szülinapi bulijára voltunk hivatalosak Pécsre.

Pont egy héttel a POSZT előtt, hogy mi sosem tudunk akkor menni, amikor az van, de a város már arra készült, úgyhogy sétáltunk is egyet a Király utcán, meg szökőkutaztunk és fagyiztunk. Ebből a brutál-combó fagyikehelyből azért a Bálintnak is jutott, nem csak az esernyőt kapta...
Fiúk a kútnál. Azt a csócsáló emberkét ugyan nem kértük a képre, de odakerült...
Aztán elmentünk, nagyon komoly szervezéssel meglepni Ritát is, aki, ahogy kell, meg is lepődött mindenen, meg rajtunk, és egy nagyon kellemes bográcsos estét töltöttünk fenn a hegyen, bár én már a harmadik kanyar után elvesztettem a fonalat (asszem a Tettyén) egy vendéglátóipari egységben, csupa-csupa kedves emberrel. Meg is állapítottuk másnap úton elfelé, hogy milyen nagyon jó fejek. De még előtte megnéztük Rituka új lakását, ami tesó Andika lakberendezői ötleteitől vezérelve nagyon szuper kis lakhely lett. Azért Ritának is sikerült 150 méterrel arrébb költöznie a szülőktől. :-) Hiába, az a fránya köldökzsinór. :-)
Bálint a bulin elegánsan maga elé húzta a tányért, és falatozott a rágcsából. Az ünnepeltről viszont nem sikerült képet csinálnuk az igen érdekes fényviszonyok miatt. Sajnos.
Aztán másnap nyakunkba vettük az autót és egy huszárvágással célba vettük Zalakomárt, ehhez csak fél Somogy megyén kellett átvágtatni, de megérte. Tettünk is egy szamáfület a térképen, hogy ide vissza kell még jönni, mert hihetlenül szépséges. Én még nem nagyon jártam erre, ha már Somogy, akkor csakis a Balcsi mentén volt a vonulás, de délre már alig-alig, de sajnálhatom is. Arról nem beszélve, hogy Gábor Kaposváron volt katona, úgyhogy még némi szentimentalizmussal és sztorizgatással is kiegészíthetjük az idejöttünket, és természetesen meglátogatjuk legközelebb, amikor nem rohanunk, Edina nénit is!
Röpke másfél óra múlva már Zalában hopponáltunk, hogy megtekintsük Alexát, akit Bálint következetesen Lexának hív, az "a"-t mint határozott névelőt használja, akárhogy javítjuk, de most már nem is javítjuk. :-)
Nagyon édes, nagyon pici, és nagyon ennivaló volt, amikor ott voltunk, gondolom azóta is, mert halljuk ám a híreket felőle, hogy már hízott is, és mintha a napirend is kezdene lassan beállni, de hát nem kell sietni sehova, ilyenkor úgyis a rendszertelenség az egyetlen rendszeres dolog.
Bálintnál látszólag helyre került ez az egész "bent van a baba az Andi pocakjában, és majd kijön" probléma, mert egyértelműen nem tudott vele mit kezdeni, és most már megnyugodott, hogy kint van a baba, és emlegeti, hogy ő is bent volt a pocakban. Csak még arra a fogós kérdésre nem találja a választ, hogy a lányoknak miért nincs kukija, ezen minden adandó alkalommal kattog egy kicsit... Majd megért...
Mindazonáltal a két gyerek egymásnak bemutatása után Bálintnak fontosabb volt a macska légycsapóval való hajkurászása, de hát végül is így van ez rendjén. :-)
Alexa anyukájával:
Aztán rajtam is sikerült bealudnia ebben a nagy forgalombanS ékeskedünk még egy nem általunk készített képpel is, de nem is az a lényeg, hogy ki csinálta a képet, hanem, hogy látszik a leányzó nyitott szemmel! Nagyon komoly kérem szépen!

Óvodások lettünk

Mármint Bálint. De ez mindannyiunkra hatással van, nem meglepő módon.
Még májusban kezdődött az izgulás, amikor is voltunk nyílt napon. Már az érdekes volt, mert ott találkoztam a szülői alfaj néhány érdekes példányával, akik egy héten kereszül vonszolták végig adott gyermeküket a kerület intézményein, szerintem, teljesen feleslegesen, mert úgyis csak egyhez tartoznak területileg, a többiből visszairányítják a körzetihez, hacsak nincs mindegyikben csókjuk... Ezenkívül nagyhirtelen találtam magam olyan felfokozott szülők között, akik az egyébként - angol, úszás/kori, néptánc, hittan, stb. programokat alapból nyújtó óvodától még további fakultatív műsoroztatást vártak el. Némiképpen lekókadtak, amikor megtudták hogy a legkisebbeknél még nem igazán van ilyen, elég nekik bőven az alap délelőtti foglalkozás. Egyelőre ellenállunk annak a sprilának, ami beszippantani képes a jószándékú szülőt, miszerint "minél előbb el kell a gyereket kezdeni járatni ide-oda-amoda". Bár biztos kinézünk valamit Bálintnak, de csak úgy kényelmesen, nem stresszelve, nem lóverseny ez. Méghogy angol, amikor még az "f" betűt sem tudja kimondani.
Mindenesetre a május eleji beiratkozást követően múlt héten jött a levél, hogy fel vagyon véve, és fáradjunk el a szülőire. Elfáradtam. El is fáradtam a házirend majd szó szerinti ismertetésében, pedig szerintem minden ott lévő tudott már olvasni... Mindenesetre a szőlő jel megint megvan, a MI két óvonénink nagyon helyesnek tűnik, háromszor több fiú lesz, mint lány, értsd: 19:6, úgyhogy kicsit aggódom, hogy a mi kis csendes, nyugodt gyerekünk rendes kiképzésben lesz, de hát hadd gyűrődjön. Örülünk, mert itt van a szánkban az óvoda, ellenben azért a nagyon szeretett Pinokkó magánóvodával tartjuk a kapcsolatot, mert ki tudja, mikor kötünk még ott ilyen-olyan okból ki, no meg csíptük ott a hangulatot, a hozzáállást és a csajokat, meg ők is minket reméljük, meg már most látjuk, hogy mi a különbség a kettő között, viszont minél többet lát, annál edzettebb lesz.

Babazsúr reload

Hanna két éves lett, és ezt egy méltó bulival meg is ünnepelte. Voltunk olyan szerencsések, hogy mi is részt vehettünk, bár ez egy hajszálon múlt, mivel pont az esküvő utáni vasárnapra esett, és mi azért elég fáradtan érkeztünk. Erdei családnál talán senki más nem tud jobban családias hangulatot teremteni, úgyhogy ott mindig jó lenni. Sőt, az idei tortával Timi igazán kitett magáért, már-már súrolta a "szuper-anyu" kategóriát, pozitív értelemben, igazán csak irigykedhetünk a kreativitására és a kitartására. Főleg az ő állapotában!

A gyerekek is helyesek és aranyosak voltak, úgyhogy minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, mindennel meg voltunk elégedve. És még Pap Zsófival is találkoztunk!
Innen kívánunk még egyszer boldog születésnapot a nagylány Hannának!
Udvarias Bálint átadja az ajándékot: "Tessék!"Lányok a torta körül:Egy kupac gyerek:Köszönjük!

Andi és Márk esküvő

Múlt hétvégén egy kedves meghívásnak tettünk eleget Debrecenben. Gábor gimis barátja, Márk és Andi összekötötték az életüket, és tették ezt nagyon is jól, és szuperül szervezett körülmények között. Andi debreceni, így ott volt az egész esemény, és lassan mi is félig haza járunk oda, annyi minden történik ott. Ismét Hotel Nagyerdő, de most már elővigyázatosan a toronyházba foglaltattunk szobát, és mivel itt volt a polgári szertartás, illetve utána a lagzi is, tehát nagyon kényelmesen nem kellett sehova sem autókázni közben. Azért én még mindig a kihelyezett szertartásra szavazok, nincs is annál szebb, ha egy tavaszba borult kertben mondod ki, amit ilyenkor ki kell mondani.

Vittük Bálintot is magunkkal, aki nagyon élvezte az egész eseményt, különös tekintettel a zenekar dobos bácsijára, aki szinte megbabozázta őt, de azért a főétel után nem nagyon ellenkezett, hogy lefeküdjön.
Gáborral mi végre rengeteget táncoltunk egymással, mert nagyon jó volt a zenekar, jókat ettünk és igazán élveztük a kellemes hangulatot. Megvolt minden kötelező esküvői menetrend és kellék, még a rohangászó kisgyerekek is. Nagyon ügyesen megcsináltak mindent, ment is, mint a karikacsapás, úgyhogy külön piros pont mindenért, leginkább a nyitótáncért...
Innen is kívánunk Nektek nagyon sok boldogságot, és még azt is, hogy közös terveitek váljanak valóra, úgy, ahogy azt Ti a legjobban szeretnétek.
S ha már ilyen aranyosak voltatok, hogy már az esküvő napján kaptunk Rólatok képet, nem hagyom ki, hogy ide be ne rakjam:

Így kell kérem szépen, bevonulni:
Aztán a szertartás után egy ellopott pillanat. (Ó, mi tettünk... :-) )
Bálint már itt fáradt volt valójában...
Öröm az örömben, Bálint az óvoda kompatibilitás jegyében, életében először óhajtott kifejezetten egyedül késsel-villával enni, legalább könnyű lesz a dátumot megjegyezni... :-)
Igen, ennél a résznél szivatták a vőlegényt...
S egy közös kép még éjfél előtt, ahol látszik, hogy nekem már nem kellene többet innom:Köszönjük még egyszer a meghívást, legyetek boldogok!