2008. október 4.

Az első sokk

Mindig mondom, hogy valamikor be fog ütni a ménkű, eddig úgy ment ez a gyereknevelés, mint kés a vajon, és nem hiába mondtam.
Egyik nap megyek (még mindig nagyon tetszik, hogy 3 percbe telik az ú)t gyermekért délután, amikor is jön oda Jutka néni (óvónéni) és tájékoztat Bálint aznapi cselekedetéről:
- Bálint homlokon vágta Botit (Botond) egy játékkal, úgy, hogy bekékült és felpúposodott.
Álltam csak, és miután az agyam dekódolta a hanghullámokat, köpni, nyelni nem tudtam. Gondoltam, ez csak valami rossz álom, és majd mindjárt ébredek. De nem, Bálint is megerősített, hogy ő bizony ilyet csinált. Fűszerezésnek pont akkor jött az apuka is Botiért, úgyhogy kérhettem személyesen is utódom nevében bocsánatot, és bizonygathattam, hogy ez nálunk azért nem napi gyakorlat... biztos elhitte egy 10 Ft-os átmérőjű puklival a fia fején. Az óvónéni meg megkért, hogy beszélgessünk el a gyerekkel...
Úgyhogy volt nekünk büntink, meg néha pontokba szedjük, hogy mit nem szabad az oviban.
Merthogy az elején azt hittem, hogy el akarták venni tőle a játékot, azért sózott oda, de aztán egy másik napon azért rákérdeztem, és felhomályosítottak, hogy nem, pont ő vette el a másiktól és még utána ütött is, úgyhogy szép egy gyerek. De azért háborgó lelkemet, hogy mégis honnan jött ez a mi egyébként békés fiúnknál, szóval megnyugtattak, hogy ez egykéknél így van az elején, eddig nem volt kivel civódni a játékokért.
Mára úgy tűnik vette az adást Bálint, és fogta, hogy rosszat csinált, merthogy aznap még büszkén végigtelefonálta a családot, hogy mit is művelt.

Nincsenek megjegyzések: