2008. november 17.

Az első trimeszter

Most, hogy már a 20. hetet taposom, tehát félidős vagyok, összefoglalok.
Mint ahogy az első hetek, amelyek tünet nélkül teltek el, hasonlóan gyakorlatilag tökéletesen észrevétlen maradt kisebbikünk ezidáig. Szégyen talán, de annyira, hogy néha el is felejtettem, hogy mi újság. Mondjuk egyébként sem sokat jojózom a dolgokon, de most még a Bálint terhességemnél is kellemesebben vagyok. Úgy október végén, tehát kb 3 hete éreztem először a rugdosást, így néha emlékeztet azért, hogy ott van, és múlt héten megérezte Gábor is. Na az jó volt.
Bálintot elkezdtük kondícionálni, de nagyon csak pianóban, mert látszani még semmi nem látszik. Ez is hihetetlen, Bálinttal ekkorra már túl voltam 8. plusz kilón, és már a 2. hónapban terhesnadrágot hordtam, most meg még a normál ruha is jó lenne, ha nagyon akarnám, de nem hasonlítgatunk, ugye. Szóval nincs még haspusziltatgatás, meg simogattatás, mert nem akarjuk presszionálni, ha majd látszik, és csinálja magától, akkor örülünk, ha meg nem, akkor úgy lesz a jó. A fiúknál úgyis másképpen van ez. Gondolom. Azért egy-két elszólásából sejtjük, hogy valamilyen szinten fogja a dolgot, de mi nem erőltetjük. Én még per pillanat ott tartok, hogy baromira sajnálom őt, hogy elveszti monopolitását, de majd mire eljön az idő, talán kinövöm.
A másik hülyeségem, hogy még mindig nem akarnám tudni, hogy mi a neme, de ahogy elnézem, a környezetem úgysem hagyja, hogy kivárjam a 9 hónapot, meg lehet, hogy én sem bírom addig, pedig pont a héten voltam az első ultrahangon, amikor már lehetett volna talán látni, de még erős voltam. Még mindig a ló másik oldalán vagyok. Ha megtudjuk, akkor meg úgyis jönnek az ítéletek a névválasztás miatt, de ezt már megszoktuk. :-)
Teszek be ultrahang képet, mert a SOTE-ra is elért a 21. század, és lehet normális fényképet csináltatni. Bár a múltkori alkalommal még nem volt, és mégis egy olyan jó képet sikerült a dokinak előcsalogatnia, hogy áthívta a kollégáit, hogy ezt nézzétek hogy látszik, és utána nagy munkálval kinyomtatott egy pacát. Tényleg semmi nem látszott.Így állunk most tehát, minden rendben, vérképem tökéletes, a vizsgálataimnál sem találtak semmi izgalmasat, úgyhogy nyugodtak vagyunk. Még a doki is megdícsért, hogy nagyon csinos vagyok, gondolom a többi kismamáját alapul véve, vagy nem is tudom, de helyes volt. Bálintnál ehhez nem szoktam hozzá, ahol már a 10. héten tolattam. :-)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon szép a legkisebbetek:) bár még tippelni sem lehet a kép alapján, hogy fiú vagy lány. Azért tök jó, hogy egy sima UH-n ilyen klassz képeket adnak, nálunk még képet sem tudott csinálni a gép, nemhogy ilyen szép színes 3D-set. No majd a harmadiknál jobban választok:))