Mármint Bálint. De ez mindannyiunkra hatással van, nem meglepő módon.
Még májusban kezdődött az izgulás, amikor is voltunk nyílt napon. Már az érdekes volt, mert ott találkoztam a szülői alfaj néhány érdekes példányával, akik egy héten kereszül vonszolták végig adott gyermeküket a kerület intézményein, szerintem, teljesen feleslegesen, mert úgyis csak egyhez tartoznak területileg, a többiből visszairányítják a körzetihez, hacsak nincs mindegyikben csókjuk... Ezenkívül nagyhirtelen találtam magam olyan felfokozott szülők között, akik az egyébként - angol, úszás/kori, néptánc, hittan, stb. programokat alapból nyújtó óvodától még további fakultatív műsoroztatást vártak el. Némiképpen lekókadtak, amikor megtudták hogy a legkisebbeknél még nem igazán van ilyen, elég nekik bőven az alap délelőtti foglalkozás. Egyelőre ellenállunk annak a sprilának, ami beszippantani képes a jószándékú szülőt, miszerint "minél előbb el kell a gyereket kezdeni járatni ide-oda-amoda". Bár biztos kinézünk valamit Bálintnak, de csak úgy kényelmesen, nem stresszelve, nem lóverseny ez. Méghogy angol, amikor még az "f" betűt sem tudja kimondani.
Mindenesetre a május eleji beiratkozást követően múlt héten jött a levél, hogy fel vagyon véve, és fáradjunk el a szülőire. Elfáradtam. El is fáradtam a házirend majd szó szerinti ismertetésében, pedig szerintem minden ott lévő tudott már olvasni... Mindenesetre a szőlő jel megint megvan, a MI két óvonénink nagyon helyesnek tűnik, háromszor több fiú lesz, mint lány, értsd: 19:6, úgyhogy kicsit aggódom, hogy a mi kis csendes, nyugodt gyerekünk rendes kiképzésben lesz, de hát hadd gyűrődjön. Örülünk, mert itt van a szánkban az óvoda, ellenben azért a nagyon szeretett Pinokkó magánóvodával tartjuk a kapcsolatot, mert ki tudja, mikor kötünk még ott ilyen-olyan okból ki, no meg csíptük ott a hangulatot, a hozzáállást és a csajokat, meg ők is minket reméljük, meg már most látjuk, hogy mi a különbség a kettő között, viszont minél többet lát, annál edzettebb lesz.
Még májusban kezdődött az izgulás, amikor is voltunk nyílt napon. Már az érdekes volt, mert ott találkoztam a szülői alfaj néhány érdekes példányával, akik egy héten kereszül vonszolták végig adott gyermeküket a kerület intézményein, szerintem, teljesen feleslegesen, mert úgyis csak egyhez tartoznak területileg, a többiből visszairányítják a körzetihez, hacsak nincs mindegyikben csókjuk... Ezenkívül nagyhirtelen találtam magam olyan felfokozott szülők között, akik az egyébként - angol, úszás/kori, néptánc, hittan, stb. programokat alapból nyújtó óvodától még további fakultatív műsoroztatást vártak el. Némiképpen lekókadtak, amikor megtudták hogy a legkisebbeknél még nem igazán van ilyen, elég nekik bőven az alap délelőtti foglalkozás. Egyelőre ellenállunk annak a sprilának, ami beszippantani képes a jószándékú szülőt, miszerint "minél előbb el kell a gyereket kezdeni járatni ide-oda-amoda". Bár biztos kinézünk valamit Bálintnak, de csak úgy kényelmesen, nem stresszelve, nem lóverseny ez. Méghogy angol, amikor még az "f" betűt sem tudja kimondani.
Mindenesetre a május eleji beiratkozást követően múlt héten jött a levél, hogy fel vagyon véve, és fáradjunk el a szülőire. Elfáradtam. El is fáradtam a házirend majd szó szerinti ismertetésében, pedig szerintem minden ott lévő tudott már olvasni... Mindenesetre a szőlő jel megint megvan, a MI két óvonénink nagyon helyesnek tűnik, háromszor több fiú lesz, mint lány, értsd: 19:6, úgyhogy kicsit aggódom, hogy a mi kis csendes, nyugodt gyerekünk rendes kiképzésben lesz, de hát hadd gyűrődjön. Örülünk, mert itt van a szánkban az óvoda, ellenben azért a nagyon szeretett Pinokkó magánóvodával tartjuk a kapcsolatot, mert ki tudja, mikor kötünk még ott ilyen-olyan okból ki, no meg csíptük ott a hangulatot, a hozzáállást és a csajokat, meg ők is minket reméljük, meg már most látjuk, hogy mi a különbség a kettő között, viszont minél többet lát, annál edzettebb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése