Lili keresztelő

Mi már nagyon vártuk a napot, még ha előtte szeánszozni is kellett Sándor atyával (aki egyébként meglehetősen jó fej atya), sőt még gyónni sem kellett, mert azt még az esküvőnk előtt megfogadtam, hogy én azt kétszer csináltam (először és utoljára), hiába, még mindig világiasan látom az egyházat sajnos. Mindenesetre az atya rácáfolt minden korábbi kínomra úgy az egész liturgiával és szertartással.

Manapság olyan kevés az a pillanat, amikor kizökkenünk a mindennapi mókuskerékből és zakatolásból, de ez egyike volt azoknak. Mi (nyugodtan nyilatkoztatom életem párjának nevében is) meg voltunk hatva és személy szerint életem eddigi legjobb keresztelői szertartása volt. Gondolom ez azért is alakult így, mert szerintem nem családtagként kiérdemelni a keresztszülői státuszt, nekem többet is jelent, hisz Timi és Gábor szabad akaratából gondolt ránk, és ez nekünk nagyon jól esik.
A szertartás után Timi szüleihez mentünk és egy igen kellemes vendéglátásban volt részünk, kitettek magukért a házigazdák, és csak irigykedni tudunk Timi kreativitására és ügyességére, mert amilyen virtuóz tortákat készít a lányok részére, csak ámulunk.
Igen, nekünk is ez a kép tetszik a legjobban: Bálint is keresztel.

Bezzeg az asszonyok tudják merre kell nézni, a férjek meg követik a fényt...: (a képeken ugyan nem annyira látszik, de nagyon szép fényviszonyok voltak, és a templom is szép)
Bálint a bulin szemen-lövöldözi magát az anyósnyelvvel... :-)
A pezsgőtorta, ahogy illik:
Köszönjük még egyszer az egész napot, aztán a komasági-jogon alapulva néha-néha meglepünk Benneteket! Nem tudjátok Ti még mit is csináltatok! :-)