Ez a történet nagyon-nagyon régen kezdődött. Még egy januári estén, amikor is egyik pillanatról a másikra elkezdtek fájni a csontjaim, pontosabban, mintha inkább a csonthártyám mindenhol tetőtől talpig. Nem üvöltöttem a fájdalomtól, de kellemetlen és zavaró volt. Hülyén hangzik ez így, még a távolból is, de ez volt a tény. Aztán teltek a napok, már lassan vagy két hét, amikor még mindig nem akart múlni a dolog, és én nem lettem nyugodtabb, sőt. A tünetek csak rosszabbodtak, én természetesen diagnosztizáltam magam csontrákkal, el is temettem magam gyorsan, és rendkívüli módon elkezdtem siratni a gyerekemet, akinek félárván kell felnőnie. Csak aztán lebuktam Gábor egyik google keresésénél, merthogy a Mozilla, a kis szemét, kiírja a már keresett kifejezéseket, úgyhogy a derül égből villámcsapásként ért a kérdés: "Mi dolgod neked a csontrákkal?" Na, akkor már nem húzhattam tovább a dolgot, és ki kellett vizsgáltatnom magam.
Háziorvos. Tünetek leírása. Kérdő tekintet (mármint a doki részéről, én inkább nem degeneráltnak próbáltam tűnni, ha már látszólag hülyeségek hagyták el a számat). Ok, csináljunk totál vérképet. Beutaló. Vérvétel. 1 hét ideges várakozás. Vérkép alapján akár 120 évig ronthatom itt még a levegőt... Rendben, akkor nyomozzunk tovább. Gócpontkeresés. Reumatológia... 2 hét múlva kaptam időpontot. Ott aztán megint kérdő tekintet. Értetlenkedés, hogy 30 évesen mit keresek itt és egyáltalán, ilyen egyenes gerincet már régen láttak... Ja, vakok között, félvak... Gondolom javítottam a statisztikájukat, de okosabb nem lettem. Menjek haza és vigyem a képzelt bajaimat is magammal, nekik vannak igazi problémáik is. Ezzel a sugallattal kitessékeltek.
Vissza a háziorvoshoz. Akkor irány a fogászat. Újabb 2 hét, míg időpontot kaptam. Röntgen. Fogazatom, mint egy elsőosztályú lóé a vásáron, itt egy szál góc sincs.
Vissza a háziorvoshoz. Most a fül-orr-gégére kaptam a direkciót. Ott már én is kínomban röhögtem, amikor vázoltam a bajom. Mintavétel. Újabb 2 hét az eredményre várakozás. Na ott legalább már volt kapás. Valamilyen jelentéktelen bacit kitenyésztettek, amire kaptam egy kis antibiotikumot.
Mindeközben a tüneteim romlottak, fáradékony voltam, étvágytalan és kedvetlen. Eltelt majd 3 hónap és SEMMI nem változott, azon kívül, hogy a MÁV kórházban szerintem nyitottak egy külön Farkas "Bolond" Boglárka mappát, és ha megjelentem valahol, már előre tudták, hogy, ja, ez az futóbolond.
Na nem húzom tovább, azért közben én is nyomoztam, merthogy ha az ember kétségbe van esve, tud ilyet csinálni. Minden jel arra utalt, hogy egy emésztőszervi - egyébként minden emberrel szimbiózisban élő - gombának sikerült elterjednie a csonthártyámra, mert ez a jószág csinál ilyet, ha pl. elég szénhidrátdús az étkezésünk. Asszony és leánykori nevén candida albicans. Igen nehéz diagnosztizálni, mert 1000 fajta tünetet csinál, ennek megfelelően egy nem szeretem jelenség az orvosok között.
Ezzel nyomozati eredménnyel élesre töltve állítottam be az én kis orvosaimhoz, s melyik ne szerené, ha a betegnek olyan ötletei vannak, ami esetleg az ő fejéből is kieshetett volna, ha egy kicsit erőlteti. Az a helyzet ezzel a dologgal, hogy ha egy nyugati orvos meghallja a nevét, és hogy alternatív terápia, akkor épp hogy csak a keresztet nem mutatja, de mindenesetre minden végtaggal hadakozik az ellen, hogy másképpen is meg lehet oldani, mint pirulákkal.
Idáig jutottunk ezzel a dologgal, amikor is elég volt, mondtam, hogy le vagytok ti szarva, megoldom én ezt. Elkezdtem a candida diétát, és láss csodát, jobban lettem! Mivel ezt 3-6 hónapig kell csinálni, és gyakorlatilag olyan, mint egy véreb, mindent kiöltek belőle, ami a szívnek kedves. Se cukor, se szénhidrát, de mindenekelőtt no élesztős étel. Egy borzalom nekem, dehát mindent a szent célért.
Szar egy 3-4 hónap volt, viszont fogytam tőle vagy 10 kilót, ami jó, de nem látszik annyinak sajnos, de pár régen nem láttott ruhám előkerült a gardróbból, és nem utolsó sorban jól érzem magam. Nem azt mondom, hogy tünetmentes, de ez egy hónapokig tartó folyamat.
Ennyi az én tanmesém arról, hogy itthon simán elpatkolhat az ember a nyugati dokiktól, és ha valakinek van egy jó javaslata olyan háziorvosra, aki nem kap szívrohamot a homeopátia szótól, annak igazán örülnék. Éljen a tönkölykenyér! Ja, és nem is tudom, hogy miket alkotnék, ha elmentem volna orvosnak, ha ugye ezt így magamtól... na jó ez vicc. Vagy nem? :-)
Háziorvos. Tünetek leírása. Kérdő tekintet (mármint a doki részéről, én inkább nem degeneráltnak próbáltam tűnni, ha már látszólag hülyeségek hagyták el a számat). Ok, csináljunk totál vérképet. Beutaló. Vérvétel. 1 hét ideges várakozás. Vérkép alapján akár 120 évig ronthatom itt még a levegőt... Rendben, akkor nyomozzunk tovább. Gócpontkeresés. Reumatológia... 2 hét múlva kaptam időpontot. Ott aztán megint kérdő tekintet. Értetlenkedés, hogy 30 évesen mit keresek itt és egyáltalán, ilyen egyenes gerincet már régen láttak... Ja, vakok között, félvak... Gondolom javítottam a statisztikájukat, de okosabb nem lettem. Menjek haza és vigyem a képzelt bajaimat is magammal, nekik vannak igazi problémáik is. Ezzel a sugallattal kitessékeltek.
Vissza a háziorvoshoz. Akkor irány a fogászat. Újabb 2 hét, míg időpontot kaptam. Röntgen. Fogazatom, mint egy elsőosztályú lóé a vásáron, itt egy szál góc sincs.
Vissza a háziorvoshoz. Most a fül-orr-gégére kaptam a direkciót. Ott már én is kínomban röhögtem, amikor vázoltam a bajom. Mintavétel. Újabb 2 hét az eredményre várakozás. Na ott legalább már volt kapás. Valamilyen jelentéktelen bacit kitenyésztettek, amire kaptam egy kis antibiotikumot.
Mindeközben a tüneteim romlottak, fáradékony voltam, étvágytalan és kedvetlen. Eltelt majd 3 hónap és SEMMI nem változott, azon kívül, hogy a MÁV kórházban szerintem nyitottak egy külön Farkas "Bolond" Boglárka mappát, és ha megjelentem valahol, már előre tudták, hogy, ja, ez az futóbolond.
Na nem húzom tovább, azért közben én is nyomoztam, merthogy ha az ember kétségbe van esve, tud ilyet csinálni. Minden jel arra utalt, hogy egy emésztőszervi - egyébként minden emberrel szimbiózisban élő - gombának sikerült elterjednie a csonthártyámra, mert ez a jószág csinál ilyet, ha pl. elég szénhidrátdús az étkezésünk. Asszony és leánykori nevén candida albicans. Igen nehéz diagnosztizálni, mert 1000 fajta tünetet csinál, ennek megfelelően egy nem szeretem jelenség az orvosok között.
Ezzel nyomozati eredménnyel élesre töltve állítottam be az én kis orvosaimhoz, s melyik ne szerené, ha a betegnek olyan ötletei vannak, ami esetleg az ő fejéből is kieshetett volna, ha egy kicsit erőlteti. Az a helyzet ezzel a dologgal, hogy ha egy nyugati orvos meghallja a nevét, és hogy alternatív terápia, akkor épp hogy csak a keresztet nem mutatja, de mindenesetre minden végtaggal hadakozik az ellen, hogy másképpen is meg lehet oldani, mint pirulákkal.
Idáig jutottunk ezzel a dologgal, amikor is elég volt, mondtam, hogy le vagytok ti szarva, megoldom én ezt. Elkezdtem a candida diétát, és láss csodát, jobban lettem! Mivel ezt 3-6 hónapig kell csinálni, és gyakorlatilag olyan, mint egy véreb, mindent kiöltek belőle, ami a szívnek kedves. Se cukor, se szénhidrát, de mindenekelőtt no élesztős étel. Egy borzalom nekem, dehát mindent a szent célért.
Szar egy 3-4 hónap volt, viszont fogytam tőle vagy 10 kilót, ami jó, de nem látszik annyinak sajnos, de pár régen nem láttott ruhám előkerült a gardróbból, és nem utolsó sorban jól érzem magam. Nem azt mondom, hogy tünetmentes, de ez egy hónapokig tartó folyamat.
Ennyi az én tanmesém arról, hogy itthon simán elpatkolhat az ember a nyugati dokiktól, és ha valakinek van egy jó javaslata olyan háziorvosra, aki nem kap szívrohamot a homeopátia szótól, annak igazán örülnék. Éljen a tönkölykenyér! Ja, és nem is tudom, hogy miket alkotnék, ha elmentem volna orvosnak, ha ugye ezt így magamtól... na jó ez vicc. Vagy nem? :-)
3 megjegyzés:
Boldog szülinapot Keresztanyu!:)
Köszönöm Keresztleányom és az egész családodnak is! :)
Az Igen, talan igy
Megjegyzés küldése