Mostanában elszállt az ihletem kicsit az íráshoz, de majd visszatalál, így szokta. Vagy írói válság?
Egy rakás dolog történt így az ősz folyamán, amiről akartam is írni, de valahogy elmaradt. Először is 32 évesek lettünk mi, s ennek alkalmából fejlesztettük műszaki-multimédiás parkunkat. Az élet a 33. évünkben sem sokkal másabb, mint annak előtte, de ez végül is jó.
Aztán a nyári tökölődés után szeptemberben végre elkezdtük komolyan venni magunkat és belefogtunk a tisztességes lakáseladási projektbe, beizzítva ezzel pár ingatlanközvetítőt és magunkat is, s akkor jött - miért is ne legyen egyszerű az élet - a világválság. Úgyhogy kijelenthetjük, hogy láttunk már érdeklődőt, de még el nem adtunk semmit. Kicsit csalódott is vagyok, azt hittem gyorsabban fog ez menni, de hát ne álmodozzak. Arra azért őszintén kíváncsiak lennénk, hogy aki idejön ill. idejött eddig, az mit gondolt erről a lakásról, csak úgy, tényleg kíváncsiságból. Mindenesetre a B terv kialakulni látszik arra az esetre, ha a legkisebb Grózner is ide születik, amire - lássuk be - nem kis esély van.
Bálint túl van egy fülgyulladáson és most nyomja a felső-légúti hurutját, de ma már elment Mikulásozni az oviba, meg apuhoz a MÁV Vezérbe, és természetesen este jön hozzánk is a Télapó. Mivel mozgásigénye nem lett kisebb, kicsit nehezebben viseli az itthoni bezártságot, ritka raplis és hisztis, úgyhogy jó is volt, hogy már ment ma valahova, mert az agyamra ment. Ha lenne egyszer időm arra, hogy egy jegyzettömbbel loholjak utána, akkor érdemes lenne, hogy egy "miért-alapú" kérdéshalmaz hova tud elburjánzani, de egy külön tanulmány.
Karácsonyi ajándékkal jól állunk, pontosabban ötletekkel jól állunk, s mindig az a nehezebb, mint a beszerzés. Az adventi díszítés már fent van, Bálint ismerkedik a vadi új adventi naptárjával, és a lényeg, hogy az ő ajándékai tulajdonképpen mind megvannak. Bár neki a legegyszerűbb is a beszerzése, bevetjük magunkat minden év november végén a Gulliverbe, és boldogan távozunk onnan.
Egy rakás dolog történt így az ősz folyamán, amiről akartam is írni, de valahogy elmaradt. Először is 32 évesek lettünk mi, s ennek alkalmából fejlesztettük műszaki-multimédiás parkunkat. Az élet a 33. évünkben sem sokkal másabb, mint annak előtte, de ez végül is jó.
Aztán a nyári tökölődés után szeptemberben végre elkezdtük komolyan venni magunkat és belefogtunk a tisztességes lakáseladási projektbe, beizzítva ezzel pár ingatlanközvetítőt és magunkat is, s akkor jött - miért is ne legyen egyszerű az élet - a világválság. Úgyhogy kijelenthetjük, hogy láttunk már érdeklődőt, de még el nem adtunk semmit. Kicsit csalódott is vagyok, azt hittem gyorsabban fog ez menni, de hát ne álmodozzak. Arra azért őszintén kíváncsiak lennénk, hogy aki idejön ill. idejött eddig, az mit gondolt erről a lakásról, csak úgy, tényleg kíváncsiságból. Mindenesetre a B terv kialakulni látszik arra az esetre, ha a legkisebb Grózner is ide születik, amire - lássuk be - nem kis esély van.
Bálint túl van egy fülgyulladáson és most nyomja a felső-légúti hurutját, de ma már elment Mikulásozni az oviba, meg apuhoz a MÁV Vezérbe, és természetesen este jön hozzánk is a Télapó. Mivel mozgásigénye nem lett kisebb, kicsit nehezebben viseli az itthoni bezártságot, ritka raplis és hisztis, úgyhogy jó is volt, hogy már ment ma valahova, mert az agyamra ment. Ha lenne egyszer időm arra, hogy egy jegyzettömbbel loholjak utána, akkor érdemes lenne, hogy egy "miért-alapú" kérdéshalmaz hova tud elburjánzani, de egy külön tanulmány.
Karácsonyi ajándékkal jól állunk, pontosabban ötletekkel jól állunk, s mindig az a nehezebb, mint a beszerzés. Az adventi díszítés már fent van, Bálint ismerkedik a vadi új adventi naptárjával, és a lényeg, hogy az ő ajándékai tulajdonképpen mind megvannak. Bár neki a legegyszerűbb is a beszerzése, bevetjük magunkat minden év november végén a Gulliverbe, és boldogan távozunk onnan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése