Kitört a nyári szünet!

Személy szerint én már nagyon vártam. Visszakapjuk kicsit Bálintot, aki kezdett az utóbbi időben eltávolodni, hisz az oviban gyakorlatilag több időt volt, mint velünk. Ami azért érződött. Így év vége felé el is fáradt, meg olyan jó vele lenni, az utóbbi hónapokban annyira sokat változott. Korábban sem volt az a magának való gyerek, figyelt mindenre, de most valahogy annyira kinyílt az értelme, hogy csak ámulunk, nagyon jó fej kiskrapek, bár jó pár eszetlenséget hazahozott a büdös kölke a gyermek, de legalább lesz két és fél hónapunk, hogy kineveljük belőle. :-)

Az ovis évzáró már megvolt máj. 20-án, s én már két éve nem értem, hogy miért van évzáró, amikor utána még vagy egy hónapig járnak, sőt, többen vannak az ügyeletben meg még július közepéig (még a suliba menők is), de miután ez már a második oviban van így, elfogadom, nem nyünnyögök, nem is volt sok időm rá, merthogy SZMK-aként az ajándékok beszerzése és az utolsó szülőin a beszámoló rám maradt, volt vele dolgom. 

Várakozással tekintünk a nyár elébe, egy csomó programot kitaláltunk már, jönni-menni fogunk, élvezzük a kertet, ami alakításának Bálint aktív részese, homokozót csinált Apa épp a héten, jó pár baráttal szervezünk randit, s még táborok élményei is előttünk állnak, csak mert sanyarú a gyerekkora, amint azt a minap kifejtette. 

S várjuk a jövő ovis évet is, amikor már nem lesz Lacika, elsőszülött országos barátja, nem mellesleg az ovi rettegett fenegyereke (ő egy külön bejegyzést megér, de még emésztem), s talán több tér jut Bálintnak és jobban kiderül róla, hogy milyen jó fej mókus, talán rajzban fejlődik, mert most khmmm. nem egy Picasso (anyák napján csak az engem megörökítő rajz hiányzott a faliújságról, szerintem simán nem merték kirakni, olyan felismerhetetlen paca volt) s nem utolsó sorban nem fog a legkisebbek közé tartozni, mert most a vegyes csoport miatt kicsit kavarodott benne, hogy akkor ő most inkább a kicsikhez tartozik (készségei, képességei alapján), vagy a nagyobbakhoz (magassága miatt), merthogy majdnem a ballagókkal volt egy magasságban. 

S még egy, remélem az öltözési sebessége is nőni fog, mert most kb. egy nyugdíjas csiga tempóját diktálja, mondta is az óvó néni, hogy mindig ő az utolsó az átöltözésben, amikor mennek az udvarra. Kérdeztük is minap egy esti fürdés-öltözés-fogmosás maraton után (az apja már feladta, pedig az nagy szó), hogy "Bálint, az oviban is ilyen lassan megy az öltözés?" Válasz: "Igen, akkor is tökörészek."

Design váltás

Úgy tűnik a blogger.com-hoz eljutott a hír, hogy kicsit elavultak már a hátterei és sémái, mert örömmel tapasztaltam, hogy lehet újakból csemegézni, amit most meg is teszek. Nem biztos, hogy ez lesz a végleges, még kóstolgatom őket, majd meglátjuk.

Gyereknap 2010

Az eddigi gyereknapok valahogy kimaradtak nekünk, pontosabban biztos volt valami esemény, de nem kifejezetten gyereknapi, csak a szokásos jövés-menés, meg tudjuk ugye mennyire szeretem én az ilyen kimegy a nép a rétre eseményeket, akkor már inkább egy nyugis, semmit nem csinálunk nap. De idén körbenéztünk, hogy ezek a népek itt mit művelnek ilyenkor. 

Tulajdonképpen már szombaton elkezdődött, mert a szemben lévő suli udvarára az összes mentési szerv (értsd tűzoltók, mentők és rendőrség) felvonult és bemutatózott, meg volt mindenféle kézműves, de ott még nem képviseltettük magunkat.

Vasárnap viszont kimentünk a helyi sportpályára, ahol széééééééép nagy területen (tömegiszonyom is jól érezte magát) voltak mindenféle események: ugrálóvárak, őrjöngők, kézművesek, vursli, gyerekfoci, minden, minden. Bálint örömében gyakorlatilag ugrálva közlekedett, nagyon elemében volt, főleg amikor megkapta élete első pisztolyát. Merthogy okos pedagógus anyuka nem vesz direkte játék puskát/pisztolyt/kést/egyéb szúró-vágó eszközt, mert minek az, ha van annyi sok okos és szép egyéb játék is. De aztán Bálint fogadóóráján felhomályosítottak az óvó nénik, hogy nem ártana, ha hagynám kiélni a gyerekben az ilyen - egyébként fiúgyerekben teljesen normális - igényeket, mielőtt valahol, valamikor más formában kijön rajta. Úgyhogy most szigorúan tudományos alapon vettünk egy pisztolyt, amit maga választott, és szerintem ajándéknak nem örült még így, azóta 3X elmondta, hogy milyen boldog ő most. A pisztoly természetesen elemes és ha van is benne, akkor teljes műsort ad, értsd: csörög, zörög, hörög, hangos és egyébként felnőtt füllel hallgatni rettenet, de mivel kiküldtem őt vele az udvarra, nem minekünk hangos.... :-) Estére a szomszédok is tudták, hogy van szuper fegyverünk... :-) Szeretnek is minket... :-)

Bevetésen az ugrálóvárban:

Mászófalazott is:

a kedvenc óriás-csúzda

egy kis autókázás:

és a szerelme tárgya vasárnap óta:

A kisebbik is ott volt, kalandozott ő is egy kicsit, meg is torpant annál a családnál egy kicsit, hiszen kaja volt náluk... :-)

Tényleg nem próbáltuk, de elhisszük:

Alexa születésnap 2.

Hanna után 2 évvel és 4 nappal megszületett Alexa, így a pünkösdi hétvégén Zala felé vettük az irányt, meg már egyébként is majd fél éve nem voltunk, meg hosszú hétvége is volt és egyébként is a tavalyi bulit is kihagytuk Gréta születése miatt (ilyen szapora a mi családunk :-)), szóval mentünk. Gyerekek és cuccaik összerakva, kocsiba beszerkesztve, és még a kölcsön apai örökség járóka is befért némi ordítozás árán, de elindultunk. 

Direkt alvásidőben, hogy mindenkinek jó legyen. Természetesen egy pillantásra nem aludtak el, egyik sem, sőt egymást piszkálták, úgyhogy rossz volt a hátsó sor, de odaértünk, annak ellenére, hogy az M7-esen Érdtől gyakorlatilag Siófokig dugó volt (értsd átlag 60-al mentünk, felgyorsításokkal és satufékekkel fűszerezve, látszólag semmi akadállyal előttünk, de hát ilyen a magyar marha ha csapatosan útra kel). 

A buli kezdetére ott voltunk, megköszöntöttük mamit és dédit anyák napjára, átöltöztünk és indulhatott az erezd el a hajam. 

Megrökönyödtem, mert a szokásos süti-hegyek elmaradtak, viszont torta az volt, mindjárt három is, no meg ajándék hegyek Alexának, sőt, még Grétusnak is csurrant-cseppent valami, merthogy most az övét is pótoltuk.

Volt grillezés és járműpark felavatás/újítás, Bálint is mindent kipróbált, még a saját kinőtt motorját is, ami már olyan kicsi neki, hogy az állát veri bele, de azért még nyüstölte.

A hétvége többi részében ellátogattunk még Gábor nagybátyjáékhoz, ott is megettünk és megittunk mindent, körbemutogattuk a gyerekeket, aztán meg eljöttünk. Na jó, a valós ok, hogy Gábor unokatesója két napra rá államvizsgázott Pécsett, úgyhogy volt baja. 

Pünkösd hétfőn aztán belátogattunk Palinba is, Andi Lackójának a szüleihez, akik megmutatták az új házukat, bár ez csak nekünk volt új, mert ott élnek ők már több mint két éve, de mégis most keveredett rá alkalom, hogy menjünk. 

Hétfőn ebéd után szintén kocsiba be, hogy hátha összejön ez az alvásidőben utazás, és láss csodát, ha a gyerekek szét vannak ültetve, akkor működik, Gréta húzta a lóbőrt kb. Velencéig, merthogy Bálintot meg ott hagytuk Komárban egy kis szellőztetésre, elkértük az oviból, elbúcsúztunk és Gábor családjának gondjaira bíztuk. Természetesen már Balatonfenyvesen hiányzott a rendszerből, de látszólag mi neki nem annyira, mert nagyon elfoglalt volt, nem volt ideje honvágyni. Pénteken ért haza, csacsogósan, megiperedve (zalai szó a kilók felvételére :-) ), minden nap beszéltünk, úgyhogy képben voltunk, hogy mit művel, de minden jel szerint jól bírta mindenki a kiképzést, küldjük is még a nyáron!

Néhány kép:

Amikor mindenki a tortát fújja:

S amikor Gréta belecsap a lecsóba:

Grétus aztán dédipapit is megsétáltatta. 'Igen dédi, jól csinálod, azt a lábad tedd az után, ahogy én is csinálom.'

S amikor a lányok spanyol ruhába bújnak Józsi papi jóvoltából:

(Ha bárki azt hinné, hogy a kép idején Gréta szájon törli Alexát, az téved, csak az egyensúlyát keresi nagyon a lányunk.)

Hanna szülinap 4.

Annak rendje-módja szerint megkaptuk a meghívót, és teljes létszámban képviseltettük is magunkat kedvenc barátaink leányának születésnapján, ami pont aznapra is esett, amikor tartották. 

Ajándék leegyeztetve (szigorúan egy zöld esernyő, volt is para, hogy nem kapunk, de megléptük az akadályt!), gyerekek kisuvickolva, úgyhogy irány az Eötvös utca, ahol pontosan úgy szakadt, mint minálunk, így a kerti partinak lőttek, de hát kit zavar az, a gyerekeknek végül is édes mindegy, hogy hol rohangásznak. 

Nos, mivel ott a "szűk" család is fel tud mutatni közel 10 gyerkőcöt illetve babát, a barátok gyerekeivel kiegészülve volt vagy 13 gyerek, ami azért kemény. :-) De tényleg, s még úgy is, hogy Gábor (Timi Gábora) a munka dandárját elvégezte azzal, hogy hagyta, hogy konkrétan egyszerre vagy 6 gyerek húzta, vonta, ölte, dobáltatta magát, én a nézésében is elfáradtam. A Timi meg már megint kicsit alakított, mert "csak" vagy 4 fajta süti, 4 fajta főétel volt, nem beszélve a home-made tortáról, ami 4 sorban álló elefánt volt, természetesen különböző méretben, színben és ízben, csak hogy az ilyen anyuka, mint én még szarabbul érezze magát, hogy még a cukiból rendelt formatortáért is majdnem elfelejt elmenni. :-)

Egyszóval jól éreztük magunkat, jól voltunk tartva és köszönjük a meghívást!

Természetesen a fényképezőgép itthon maradt a rohanásban (ha a tortát elfelejtjük, a foto-apparatot miért vinnénk magunkkal), úgyhogy a blogjukról loptam (tessék, még ez is) ezt a képet.

Turbó tempo

Turbo faktor 1. - Gréta, mert a lányoké az elsőbbség.

Kicsi lányunk anyák napján megajándékozott, de nem csak engem, hanem az egész családot, ugyanis elindult. Előtte is látszódott rajta, hogy valami készül, csak nem tudtuk, hogy mikorra lesz kész, de kiderült. Azóta gyakorlatilag meg sem áll, mindenhova oda akar érni, és csak győzünk utána szaladni. Tudom, hogy nem jó a hasonlítgatás, de míg Bálint az első lépésektől a biztos járásig kb. 1 hónapot töltött el borulásokkal és seggre esésekkel, addig Gréta ezt 1 nap alatt lerendezte, ami érdekes. Vasárnapról hétfőre megtanult járni. Gratula kicsim!

Turbó faktor 2. - Bálint, mert mindig képes meglepni

Én, akinek szerintem meglehetősen reális és nem elfogult véleménye van a gyerekeiről, azt hittem, hogy Bálintnak nincs egyensúly érzéke (erre azért pár csetlése-botlása alapot is adott), tévedtem. Régóta fenyegetjük, hogy leszereljük a bicajáról a pótkereket, mert kicsiknek való az, de 3 hete végre is hajtottuk a mutatványt, lesz, ami lesz, még ha orbitális zakózásokkal is fogjuk a hétvégét tarkítani.

Erre mit csinál Bálint? Egy kör borulgatás után, BICIKLIZIK. Én még épp a garázs felé tartottam, hogy keresek valami seprűnyelet, amit majd jó hozzáerősítünk az ülésvázhoz, és futunk mellette, de akkor szólt az apja, hogy nem kellene, mert nézzek rá a gyerekre, egyedül karikáz a diófa körül, mintha ez a világ legmagátólértetődőbb (van ilyen szó?) dolga volna. 

Úgyhogy úgy tűnik, hogy a fenyegetőzéseink második fele, ti. ha tud pótkerék nélkül bicajozni, akkor kap egy nagyobb, szebb és szigorúan kitámasztóval rendelkező (Bálint szerint a legfontosabb része a biciklinek) bringát és ha majd főleg magunknak is veszünk, akkor megyünk együtt kerekezni, mert az jó. Nos, minden jel szerint ezt korábban kell megejteni a bicikli vásárlást, mint a szülinapja, ami a céldátum volt arra, hogy megtanuljon - Gratula kicsim!

U.i. Felül kell vizsgálnom a gyerekeim mozgás-koordinációjának értékelését, mert nem jó találati aránnyal dolgozom.

Erről beszéltem

Miután még továbbra sem politizálok, de az olvasás képességét magaménak is bírom, szeretném az alábbi irományt mindenki figyelmébe ajánlani, mert nekem tetszik, és szavaival, tartalmával (legfőképp az elejével) 99%-ban egyet értek. Az Index blogon találtam és nekem nagyon ül, csak azt sajnálom, hogy eddig nem tudtam megfogalmazni ilyen jól.

Zavaros, mi?

Lehet mondani, hogy savanyú a szőlő, de a szomorú az, hogy én már akkor is boldog lennék, ha csak a szőlő lenne a savanyú. 

Pedig mindezek után is az a véleményem, hogy aki alkalmatlan a kormányzásra (igen, értsd ballibek), az ne kormányozzon, vagy legalább vegyen fel egy jó marketingest, aki még a szart is eladja.

Pont.

Az én kis Suzuki komplexusom

Előre szólok, hogy nem sértegetni szeretnék akárkit, és tényleg ne vegye senki sem magára azt az inget, amit nem érez magáénak, de most már le kell írnom, mert már évek óta agymenek róla.

Nem szeretem a Suzuki autót. Pedig az el kell ismernem, hogy az első, fapados swiftek óta egész kipofásodott, sőt, megkockáztatom, hogy a csapott hátú SX4-es még ki is néz valahogy, de sajnos nálam nem írja felül azon általános véleményemet, hogy ha ingyen adnának egyet, akkor sem, vagy csak segélyhívás esetén.

Fő indokaim, hogy az ár-érték arányában egyrészt k.. drágák, mondjuk én az értékhez hozzászámolom azt a momentumot, hogy ha az utcában 10-ből 8-nak ugyanolyan autója van, mint nekem, akkor már az már nekem sok. Másrészről pedig azt a híres robbanékonyságát a kasztni megkönnyítésével lehetett elérni, ami nekem a Trabant-karosszériára emlékeztet, az volt olyan mint egy jobb minőségű karton... S sajnos fenti körülmény okozza azt, hogy ha találkozik egy Suzukis egy bármely más autóval komolyabban, akkor nincs sok esélye, általában alulmarad, mint ahogy a múlt hónapban itt Dunakeszin maradt ott - egyébként szabályosan közlekedő - két fiatal (örökre) egy körforgalomban, mert ugye legtöbbször nem a vétkes húzza a rövidebbet. Meggyőződésem, hogy ha nem Suzukiban ülnek, nem ilyen végkifejlete lett volna a dolognak. 

Egyébként a tapasztalataim alapján a Suzukinál csak a Suzuki-önérzet a rosszabb. Ha valami esemény van az utakon, legyen az a főváros egy szűk utcája, vagy az autópálya bármely szakasza, akkor az esetek igen nagy részében benne van a sztoriban egy Suzuki, aki vagy 100-al büntetni a népet az M7-es belső sávjában, vagy  szimplán ott eszetlenkedik a szituációban. Lehet, hogy ez csak a nagy számok törvénye alapján alakul így (mondom én, a nagy matematikus), de az elméletemet (látszik, hogy foglalkoztam a témával...) kiegészítettem azzal, hogy alapvetően 2 típusú Suzuki vezető van. 1. a régi Skoda/Wartburg/Trabant-ból átült vezetők, akik megfontoltan haladnak (ld. fenti példa az M7-el)...., 2. az új generáció meg széthajtja azt a nyomorult 1,3-as köbcentit, a teljesítmény határait feszegetve.

Gábor azt mondja, hogy a fenti kijelentéseimmel gyakorlatilag az egész autószakértő/elemző szakmával állok szemben, akik aszongyák, hogy a Suzuki egy buta de jó jószág, mondjuk ennek ellenére még nagyon sokat kell ahhoz alakulnia ennek az autómárkának, hogy én megszeressem. Mondjuk annyira, mintha már Toyota lenne. Ha már a japán autóknál tartunk....

Zárszónak megjegyezném, hogy TUDOM, hogy az az általános vélekedés, hogy a francia autók szarok, de én eddig az ellenkezőjéről szereztem tapasztalatokat, a Picassoban az én mértékem szerint például minden pont ott van, ahol az kényelmes, ja és még 5 ember is nagyon kényelmesen elfér benne.

Egyébként meg éljenek a sztereotípiák és az általánosítás!!! :-)

Építkezés páholyból

Február 26-án kezdték el a fiatalok a házat csinálni majd két hónap alatt bizony nagyon sokat haladtak. Ha nem mi lennénk, akkor azt mondanám, hogy ezt bizony így kell csinálni.

Gyakorlatilag páholyból nézzük, hogy hogy alakulnak a dolgok, s mivel a helyszínen vagyunk, nagyon sok probléma, ami csak úgy hirtelen keletkezik, már el is hárítható, vagy áthidalható, mert megbeszéljük és nincsenek akadások és eltolódások. Volt olyan szombat (!), hogy 3 szakipar itt nyüzsgött, és úgy kellett leállítani őket, hogy vasárnap ne jöjjenek már, mert az a nap mégiscsak a pihenésé! Nagy segítség, hogy a kivitelező gyakorlatilag mindenhez ért, értsd nem kell külön kőművest, ácsot, stb. hívni és nem kell a szakiparoknak várni egymásra, illetve, hogy a villanyász és a burkoló a szomszédunk, sőt még a sittet is a szomszédok vitték el.

Úgyhogy haladunk mint a szél, bár nem hiszem, hogy júliusnál előbb kiköltözés lesz ebből, de végül is addig folyamatosan menni fognak a munkálatok, lesz ez 4 hónap, mire felépül, de máskülönben meg ki tudja, talán fél évig is elhúzódott volna.

Emlékeztetőül, innen indultunk: 

Itt tartunk most, bár ebből a képből nem látszik, hogy bent, ahogy munka nagyja volt, mennyi minden változott, de bizony nagyon sok esemény volt odabent is.

Átnevelés

Már nem tudom, hogy tegnap este melyik linken, de olvastam, hogy tegnaptól megkezdődött Szíjjártó "kommunikációs vezető" Péter átprogramozása, hogy ne hangozzon el mantraként minden sajtónyilatkozatában, hogy "A kormány mondjon le!..." :-)))))))))))

Fiala János

Van Gáborral egy évek óta tartó csendes birkózásunk a reggeli műsorsávban. Végtelennek tetszik a történet, úgyhogy csak részeredményekről tudok beszámolni. Ha ő kel korábban (s általában ő kel az éjszakázásaimnak hála), akkor reggeli készítés közben egyenesen a Fiala reggeli műsorára kapcsol, sugározza azt bármelyik csatorna, s ennek folyományaként ő dünnyög aláfestő zeneként a reggelinkhez. 

Az elején nem is nagyon izgatott, úgyis nagyon friss vagyok reggelenként, de aztán azon kaptam magam, hogy megy föl a reggeli közben az egyébként alacsony vérnyomásom és kezdem felhúzni magam. Nem tudom, hogy csak nálam okozza-e ezeket a tüneteket, s más hogy viszonyul hozzá, de nagyon jó ébresztőnek. Egyrészt állandóan duzzog, és kikér valamit magának (múltkor pl. amikor a Lovasi megkapta a Kossuth díjat, egyszerűen megsértődött... :D ), másrészt pedig olyan ütemtelenül folyik a műsor, hogy az a kis ritmus, ami reggelente pulzál bennem, az is megtörik és szimplán diszharmónia kerít a hatalmába. A Zuram erre azt mondja, hogy pont ez a jó a napnak ebben a szakában, nem az a sok sületlenség, amit máshol nyomnak, már ha éppen nem zene szól. Gábor is elismeri, hogy megosztó személyiség ő, illetve abban egyet is értünk, hogy nem fél ő kérdezni és mindig felkészült, csak hát a stílus, ahogy azt teszi...

Mindennek ellenére ő állítólag stabil hallgatósággal bír, akiket visz magával minden csatornára, még azokat is, akik utálják őt, amit nem csodálok, mert a legjószándékúbb betelefonálót is úgy el tudja küldeni egy apróságért a 'csába, hogy csak nézek a csipám mögül, hogy ezt most miért? Olyan váratlan reakciói vannak, hogy ámulok, és a kedvencem, amikor egy számba csak úgy belemondja egy gondolatát, vagy ha szimplán nem szólal meg 1 percig, már kezdek örülni, hogy elszállt az adó, vége a szenvedéseimnek. 

Ezen vitatkozunk évek óta, hogy mennyire kell nekünk őt a reggelink részesévé tenni, de a legjobb megoldás, amit eddig sikerült kitalálni, hogy aki előbb kel, az választ rádióadót, illetve ha már nagyon tele van vele a fejem, akkor elhangozhat a "Most már akkor át is kapcsolhatnánk valamelyik másik adóra" mondat a számból. (Bár most külső segítséget kaptam, mert a szülők szintén nem szenvedhetik őt, úgyhogy Gábor hármunkkal már ritkán mer szembe menni, de azért próbálkozik hajnaltájt.... :-)
Viszont van egy szám, amivel minden reggel kezdi a műsorát, nevezetesen Pet Metheny: Last train home című, na, az viszont nagyon jó. Youtube-on rajta van :-) (a Railway version a legjobb!)

You tube

Mostanában rosszul alszom éjszakánként. Néha nem is alszom, úgyhogy rászoktam, hogy odateszem magam mellé a gépet, és ha már nagyon forgolódom, akkor előszedem, és felmegyek a you tube-ra. Az elején csak egy-két számot meghallgattam, és nem értettem, hogy Gábor hogy tud ÓRÁKAT ezen az oldalon tölteni. Az volt a magyarázata, hogy az egyik számról a másikra klikkel és ottragad. Na, a minap én is így jártam. 

Olyan kincsre találtam, amit azt hittem, hogy el is felejtettem már. Mond még valakinek valamit az, hogy NKOTB? Avagy New Kids on the Block? Kristálytisztán emlékszem rá, hogy Halász Andival szinte minden szombat reggel felültünk az Újpest Központig frissen kiépített 3-as metróra és beutaztunk a Nyugatiig, ahol volt egy BRAVO újságbolt, és beszereztük a legfrissebb német (!) Bravot, hogy legalább a képeket megnézegessük a fiúkról. Egy betűt nem értettünk belőle, de a képekért megérte minden fáradtság, pedig nem is minden számban szerepeltek. Nekem a Jonathan tetszett, Andinak asszem a Joe. Személy szerint több kazetta szalagját rongyosra hallgattam, megnyújtottam, annyit nyúztam a zenéjük. Te jó ég, milyen régen volt, úgy kb. 20 éve, s most mindenre tisztán emlékszem! Jaj de más most már a fontossági sorrend!

Úgyhogy mostanában egy rakat számra találtam rá, amiről mennyi-de-mennyi dolog ugrik be, mindenkinek ajánlom, bár lehet, hogy ez nekem csak késői felismerése a jó dolgoknak, mert ez már egy régi dolog, (mármint a youtube), de nekem jó mulatság volt, amikor felfedeztem.

Itt az idő!

Hip-hip, hurrá! Visszatérnek a fiúk és eljöve a Kánaán! Figyeljétek csak meg! Ha netántán nem, Irritáló Péter kommunikációs főmufti úgyis megmondja majd a tutit, mert őneki szerintem mindig van valami frappánsság a zsebében, nem hiába olyan felkészült.

A viccet félretéve. Mindenki tudja rólam, hogy baloldali seggberúgással indultam otthonról, már általánosban utáltak és irigykedtek az osztálytársaim, amikor kiváló - ámbátor mai napig általam ismeretlen érdemeim miatt- rajtitkárként 3 hetet töltöttem Zánkán. (Az átkosban utolsó előtti csoportként, utána zárták a kapukat). Azóta némiképpen cizellálódott a hovatartozásom és nem mellesleg talán felnőttem, de ugye nem hiszi azt az ezek szerint kétharmad ország, az Istenadta nép, hogy most nem talicskával jönnek megint? Mint ahogy az elmúlt 20 évben is de sok talicskányit toltak már el!

Távol álljon tőlem mindennemű skatulyázás és címkézés, mint ahogy nem szeretem a keresztet a nyakban, vagy a Dávid csillagot, vagy egyéb más jelképet sem. A politikai és vallási hovatartozás az a dolog, aminek bent kell(ene) maradnia a privát szférájában az embernek, mert szuverén magánügye, és gyakorolja azt ott és olyan mértékben, ahol kell a legjobb belátása szerint., illetve úgy, hogy az ne zavarja sem az én, sem más nézeteit, mert -szerintem- úgy elegánsabb. Ezért gondolom, hogy akkor járnánk mi a legjobban, ha nem hallanánk mi semmit a politikáról, hanem csinálnák  az illetékesek dolgukat, úgy, ahogy azt kell, az eredményes (s kőkemény) munka önmagáért beszél minden sallang nélkül, azt viszont csak koncentrációval lehet művelni, s nem így.

Egy szónak is száz a vége, még mindig nem értek a politikához, de ha  pártatlanul beszélgetnek róla, azt szeretem. Ezért látogatom egy ideje Török Gábor blogját (torogaborelemez), mert rendet tesz a fejekben és még olvasni is kellemes. Mindenkinek forrón ajánlom, kivéve, ha nagyon ért a dologhoz.

Apu szülinap

Pár napja természetesen megünnepeltük kedves Apukámat, igaz, őt is csak szűk családi körben, úgy tűnik ez az év már csak ilyen.

Elmentünk az Ilka csárdába, bár nem oda indultunk, de a szél jó irányba fújt el bennünket, mert például a vadragut és a francia hagymalevest felváltva tépkedtük ki egymás kezéből Gáborral, annyira nagyon-nagyon finom volt.

Volt meglepi torta:

 

és csííízelés: (Gréta, elégedett a szituációval... :-)

A család többi része:

Kóstoló:

 

Csak így tovább Papi!

Grétus EGY éves

Ezt is eljött, egy éve már hogy velünk a leányzó, és milyen jó is volt vele ez az egy év! Harcos egy év, de őt is harcos fából faragták, sok türelmet gyakorolt a drágánk s ezért köszönet is neki!

Ennek örömére jól meg is ünnepeltük őt vasárnap, szűk, de annál jobb hangulatú körben. Eljöttek a keresztszülők, jót ettünk, ittunk, mulattunk. Okos zebrát és babát kaptunk és választottunk ajándéknak, amivel most kezd ismerkedni, merthogy eddig leginkább Bálint játék autóival és egyéb járműveivel  játszott, pedig volt neki babája. De ez most új, beszél, cumizik és böfizik a realisztikusság jegyében, és az elmúlt 2 nap tapasztalatai alapján Bálint átvette a baba felett a hatalmat, ma reggel már a reggelijét is azért kezdte később, mert meg kellett etetnie a babát..., úgyhogy most a gyerekek identitásának a helyretétele a feladat. :-)

A zebrát egyenlőre nem rendeltetésszerűen használja Grétus, elé áll és rázza a fogóját vadul, nem mer még ráülni, de táncol neki a zenére, ha beindítja. 

A torta rendelt volt, de egyben finom is, elégedettek vagyunk!
Grétus, mi és a torta:

Lili, a villazsonglőr és a torta romjai

 Ezt a valamit kaptam...

 Tömörülés a baba körül:

Miközben a baba tulajdonos a fotel és a lufi közé szorul, a nagyok az etetés jogáért harcolnak:

Ezt az ünnepelt sem hagyja szó nélkül

Mert Lili eligazítást tart, hogy ne hagyja magát :-)

 

Köszönjük mindenkinek a részvételt és az ajándékokat!

S milyen az élet vidéken?

Az utóbbi hetekben többször szegezték nekem a kérdést, és a kiköltözésünk neves évfordulóján, azaz a 3,5 fél hónap után szeretnék a következőkről beszámolni a kedves érdeklődőknek:

1. Szeretjük, bár egyenlőre csak sejtjük, hogy mennyi sok lehetőség rejlik benne, mert én továbbra is gyökértelennek érzem magam, de Gábor szerint majd az idővel megérkeznek azok a gyökerek, én viszont nem lennék én, ha nem mennék az elejébe a dolognak, szépen csendben növesztgetem őket magam, ismerkedek, Bálint ovistársainak a szüleivel beszélgetek, és próbálok pár dologról információ szerezni. 

2. Még mindig tud meglepetésként érni, hogy mi itt lakunk, mert nem egyszer mentem el a ház előtt kocsival, mintha nem is ide kellene bekanyarodnom, és ha elbambulok, akkor még át is fut rajtam, hogy "jé, ez a mi házunk".

3. Az óvoda áldásos közelségéről már szólottam, de most kiemelném, hogy minden bolt a szánkban, az 5 házzal arrébb lévő pékség ontja a friss kenyér illatot, úgyhogy a reggel sok esetben friss péksütivel indul apu v. Gábor prezentálásában. 

4. A szomszédainkkal teljesen jól kijövünk, kedvesek, aranyosak, segítőkészek, kaptunk már tojást, jázmin és trombitavirág tövet, létrát és sövényvágót örökbe és kölcsön, úgyhogy csak győzzük majd kompenzálni őket, bár egyenlőre mi csak a sittet termeljük magunk körül, pedig már egy jó adaggal el is vitettünk. Húsvét vasárnapra már sikerült egy meghívást is abszolválnunk, ha már az elején elmaradt az áthívásos bemutatkozás, most már talán vagyunk fogadóképes állapotban.

5. Ahogy telik az idő, gyakorlatilag napról-napra építgetjük a házat, néha csak egy küszöb kerül a helyére, másnap meg végrehajtunk egy nagy fegyvertényt, pl. előkert rendbetétele. Így mondjuk nem holnapra leszünk kész, a nagyjára még ez az év is rá fog menni, de ahogy elnézzük, simán tudunk a köv. 5 évre minden hétvégére tennivalót, viszont más kertes házasok biztatnak, hogy lesz ez még így sem, folytonosan találunk majd csinálnivalót. 

6. Bár én többnyire autóval közelítem meg a céltárgyat, akárhova is megyek, tök hamar odaérek, városon belül,  de mostanában kezdek leszokni arról egyébként is, hogy berohangáljak Pestre, mert tulajdonképpen minden megvan itt is. Egyetlen petit hiányosságot tapasztaltunk, hihetetlen, hogy egy ekkora városnak nincs egy jó kis piaca, ahol lehetne csemegézni húsból, zöldségből, gyümölcsből, de majd csak megtaláljuk azokat a helyeket, ahol ezeket jól be tudjuk szerezni. 

Még lenne egy rakat írnivaló, egy csomó új inger ér bennünket, de jelenleg az a hivatalos és a nem hivatalos álláspont is, hogy szeretünk mi itt, nem bántuk meg, hogy a kiköltözés mellett döntöttünk, bár nekem nagy félelmem volt.

Ilyen volt a telek a téli nagy hóban, amiben öröm volt nézni Bálintot, hogy viháncol, olyan piros volt az arca, mint még soha

és egy mostani kép, merthogy kertészkedünk mi, mint Bálint gazda, de mivel csomó mindenről nem tudjuk, hogy mikor és hogyan kell ültetni, csak próbálkozunk nem mindent szétcseszni. A virágágyásunk, a 4 nagyon törpe tuja és anyukám magnólia fája frissen beültetve:

TOTYA

2010. március 31-től Totyus kutyánk már az örök vadászmezőkön rohangászik, mert sajnos tekintettel nagy-nagy betegségeire, el kellett altatnunk őt, olyan rossz állapotban volt.

Fontos megjegyezni azoknak, akik ezt nem tudnák, hogy őt 1994 (!) telén sikerült megtalálnom kb. 6 hetes kiskutyaként, én akkor még erősen az iskolapadot koptattam, és azóta nagyon sok évet velünk töltött benti kutyaként. Nagyon sok mindent átéltünk vele, ezért is volt nehéz az utolsó kb. fél éve, amikor teljesen hullámzó állapotban volt, hol jobban, de többnyire rosszul. Így értünk el a múlt héthez, amikor is az orvosok nem biztattak tovább és a szüleimnek meg kellett lépnie, amit a természet megkívánt tőlük.

Még egyenlőre nem tudjuk hova tenni ezt az állapotot, mert olyanra már senki sem nagyon emlékszik, hogy milyen volt, amikor ő nem volt, de kénytelenek leszünk megszokni. 

Képet nem teszek fel róla, pedig illene, de úgyis megvan a mi fejünkben ő kitörölhetetlenül.

Bálint névnap

Ez is rég volt ugyan, de megtartottuk. 

A családban örök vita fog szerintem folyni arról, hogy ez a névnap dolog mennyire nagy izgalmat kiváltó esemény, de asszem ez nálam egy rosszul, vagy ha úgy tetszik falsul rögzült történet. Nálunk szeptemberben annyi névnap, szülinap volt mindig, hogy mindig hozzátartozott egy torta minimum, úgyhogy én nem is értettem, hogy miért csodálkoztak tavaly, amikor tortát rendeltem Bálint napra.

Így csináltunk egy kompromisszumos megoldást, én előállítottam valami torta félét, mondjuk az igazat megvallva igen jól sikerült egy vasárnapi sütinek, és azt ettük meg, miután megköszöntöttük. 

Annak folyományaként viszont, hogy július szülöttje (meg azért én is ott voltam, az apjáról nem is beszélve...) szóval neki központilag sosem fogják meghúzkodni a fülét, meg ilyesmi, úgyhogy küldtem be az oviba egy kis rágcsát, hadd legyen meg neki az élmény, és volt is valami köszöntésféle, meg két haverja megölelgette... :-)
Kicsit csálé, kicsit savanyú, de a mienk:

 Nyomozó barátunk, aki már régen emlegette, hogy neki kellene egy nagyító...

Fogas kérdések

Idén tavasszal meghirdettük az "Irány a fogászat!" programot.

A sort Bálint indította, aki még sosem volt ilyen helyen, s mivel fogalmam sem volt, hogy mikor kell elkezdeni a fogászhoz menetelt egy kisgyerekkel, de lévén van 20 foga, gondoltam nem baj, ha ránézetünk. Bár a váróban volt egy kis megtántorodással egybekötött hüppögés, az asszisztensnő áthidalta a szituációt egy kis barátkozással, és odabent olyan bátor volt, hogy csak ámultam, azt hittem nehezebb lesz. Az ölemben ült, és csacsogott a doktornénivel, és a végén választhatott a "varázsdobozból", és kapott egy "bátorság diplomát! Úgyhogy úgy zártuk a fogászat kapuját magunk után, hogy kijelentette: "Jó volt ez a doktornéni!" S ami a lényeg, hogy volt értelme az elmúlt majd öt évben az asztal körül kergetni a fogmosással, mert tökéletesek a fogai, úgyhogy majd mehetünk vissza fél év múlva, de jól állunk.

A sort én folytattam, státusz és tényállás, néhány pici 3-4 pici lyuk, és fogkőleszedés, merthogy olyan  meg még nekem még nem vala amióta ezen a világon koptatom a fogazatom... Jelentem mára ebből a 2 lyuk betömve, holnapután megyek a harmadikra, az a kis fogkő, ami volt, (állítólag ez nagyon jó arány 33 év alatt...), szóval most már az sincs, és kifehérítve a fogacskám. Ja, és bemutattak a fogselyemnek, ennek a Magyarországon méltatlanul elhanyagolt intézménynek, s amit kellene használni hetente 2-3-szor mindenkinek.

Gáborra ma jött a sor, ki is kaptak Neki fogakat, és vásárolt is egy bérletet a dokihoz, de hát egyszer el kell kezdeni a rendbetételt. 

Tisztában vagyunk vele, hogy egy kisebb fajta vagyont fogunk ott hagyni, de inkább erre, mint bármi más eszetlenségre, arról nem is beszélve, hogy minden fosásunk ellenére így kívánunk jó példával elöl járni a gyerekeink előtt, hogy náluk teljesen menetrendszerű legyen a féléventi látogatás a dokinál. 

Egyébként a vicc az, hogy a fájdalom, mint olyan, nem is jár együtt már a fogászattal, még fúrás esetén sem, mert nekem pl. már az injekciót is úgy adták be, hogy előtte egy gyümölcsízű érzéstelenítővel bekenték az ínyem, úgyhogy még az sem fáj, max. egy picit kellemetlen volt.

Grétus a kispadon melegít 4 és fél foggal felszerelkezve... :-) , viszont jövő héttől neki is indul a fogmosás projekt.

Apukám HATVAN éves

Mához számítva 60 évvel ezelőtt született meg apukám! ISTEN ÉLTESSE ŐT EZÚTON IS SOKÁIG!
Kívánunk neki még egyszer ennyit!!!

Kicsi unokákkal:

Én is, én is, én is a képen akarok lenni!