2010. május 30.

Gyereknap 2010

Az eddigi gyereknapok valahogy kimaradtak nekünk, pontosabban biztos volt valami esemény, de nem kifejezetten gyereknapi, csak a szokásos jövés-menés, meg tudjuk ugye mennyire szeretem én az ilyen kimegy a nép a rétre eseményeket, akkor már inkább egy nyugis, semmit nem csinálunk nap. De idén körbenéztünk, hogy ezek a népek itt mit művelnek ilyenkor. 
Tulajdonképpen már szombaton elkezdődött, mert a szemben lévő suli udvarára az összes mentési szerv (értsd tűzoltók, mentők és rendőrség) felvonult és bemutatózott, meg volt mindenféle kézműves, de ott még nem képviseltettük magunkat.
Vasárnap viszont kimentünk a helyi sportpályára, ahol széééééééép nagy területen (tömegiszonyom is jól érezte magát) voltak mindenféle események: ugrálóvárak, őrjöngők, kézművesek, vursli, gyerekfoci, minden, minden. Bálint örömében gyakorlatilag ugrálva közlekedett, nagyon elemében volt, főleg amikor megkapta élete első pisztolyát. Merthogy okos pedagógus anyuka nem vesz direkte játék puskát/pisztolyt/kést/egyéb szúró-vágó eszközt, mert minek az, ha van annyi sok okos és szép egyéb játék is. De aztán Bálint fogadóóráján felhomályosítottak az óvó nénik, hogy nem ártana, ha hagynám kiélni a gyerekben az ilyen - egyébként fiúgyerekben teljesen normális - igényeket, mielőtt valahol, valamikor más formában kijön rajta. Úgyhogy most szigorúan tudományos alapon vettünk egy pisztolyt, amit maga választott, és szerintem ajándéknak nem örült még így, azóta 3X elmondta, hogy milyen boldog ő most. A pisztoly természetesen elemes és ha van is benne, akkor teljes műsort ad, értsd: csörög, zörög, hörög, hangos és egyébként felnőtt füllel hallgatni rettenet, de mivel kiküldtem őt vele az udvarra, nem minekünk hangos.... :-) Estére a szomszédok is tudták, hogy van szuper fegyverünk... :-) Szeretnek is minket... :-)
Bevetésen az ugrálóvárban:
Mászófalazott is:
a kedvenc óriás-csúzda
egy kis autókázás:
és a szerelme tárgya vasárnap óta:
A kisebbik is ott volt, kalandozott ő is egy kicsit, meg is torpant annál a családnál egy kicsit, hiszen kaja volt náluk... :-)
Tényleg nem próbáltuk, de elhisszük:

Nincsenek megjegyzések: