Előre szólok, hogy nem sértegetni szeretnék akárkit, és tényleg ne vegye senki sem magára azt az inget, amit nem érez magáénak, de most már le kell írnom, mert már évek óta agymenek róla.
Nem szeretem a Suzuki autót. Pedig az el kell ismernem, hogy az első, fapados swiftek óta egész kipofásodott, sőt, megkockáztatom, hogy a csapott hátú SX4-es még ki is néz valahogy, de sajnos nálam nem írja felül azon általános véleményemet, hogy ha ingyen adnának egyet, akkor sem, vagy csak segélyhívás esetén.
Fő indokaim, hogy az ár-érték arányában egyrészt k.. drágák, mondjuk én az értékhez hozzászámolom azt a momentumot, hogy ha az utcában 10-ből 8-nak ugyanolyan autója van, mint nekem, akkor már az már nekem sok. Másrészről pedig azt a híres robbanékonyságát a kasztni megkönnyítésével lehetett elérni, ami nekem a Trabant-karosszériára emlékeztet, az volt olyan mint egy jobb minőségű karton... S sajnos fenti körülmény okozza azt, hogy ha találkozik egy Suzukis egy bármely más autóval komolyabban, akkor nincs sok esélye, általában alulmarad, mint ahogy a múlt hónapban itt Dunakeszin maradt ott - egyébként szabályosan közlekedő - két fiatal (örökre) egy körforgalomban, mert ugye legtöbbször nem a vétkes húzza a rövidebbet. Meggyőződésem, hogy ha nem Suzukiban ülnek, nem ilyen végkifejlete lett volna a dolognak.
Egyébként a tapasztalataim alapján a Suzukinál csak a Suzuki-önérzet a rosszabb. Ha valami esemény van az utakon, legyen az a főváros egy szűk utcája, vagy az autópálya bármely szakasza, akkor az esetek igen nagy részében benne van a sztoriban egy Suzuki, aki vagy 100-al büntetni a népet az M7-es belső sávjában, vagy szimplán ott eszetlenkedik a szituációban. Lehet, hogy ez csak a nagy számok törvénye alapján alakul így (mondom én, a nagy matematikus), de az elméletemet (látszik, hogy foglalkoztam a témával...) kiegészítettem azzal, hogy alapvetően 2 típusú Suzuki vezető van. 1. a régi Skoda/Wartburg/Trabant-ból átült vezetők, akik megfontoltan haladnak (ld. fenti példa az M7-el)...., 2. az új generáció meg széthajtja azt a nyomorult 1,3-as köbcentit, a teljesítmény határait feszegetve.
Gábor azt mondja, hogy a fenti kijelentéseimmel gyakorlatilag az egész autószakértő/elemző szakmával állok szemben, akik aszongyák, hogy a Suzuki egy buta de jó jószág, mondjuk ennek ellenére még nagyon sokat kell ahhoz alakulnia ennek az autómárkának, hogy én megszeressem. Mondjuk annyira, mintha már Toyota lenne. Ha már a japán autóknál tartunk....
Zárszónak megjegyezném, hogy TUDOM, hogy az az általános vélekedés, hogy a francia autók szarok, de én eddig az ellenkezőjéről szereztem tapasztalatokat, a Picassoban az én mértékem szerint például minden pont ott van, ahol az kényelmes, ja és még 5 ember is nagyon kényelmesen elfér benne.
Egyébként meg éljenek a sztereotípiák és az általánosítás!!! :-)
4 megjegyzés:
Ne szidd a kocsimat!
Szia! Nem szidom és nem bántani akarom, csak az eddigi tapasztalataimat summáztam. Cserébe állok elébe egy Citroenről szóló csatának. :-)
Szerintem nem az a lényeg kinek milyen a megfelelő autó, hanem ki mit tud tenni az adott szitu esetén. Pehh, hogy így jártak, de ez előfordulhatott volna egy Citroennel is. Nem az autó tipusok a hibásak, hanem mi emberek!!!! Pussz a Suzukis család!:-)
Hali!
Sajnos VAN az a szituáció, amikor nem tudsz tenni semmit, mert úgy jön ki. Akármilyen ügyes van. Ilyenkor nem marad más, mint hogy bízol saját autód töréstesztjének hitelességében és valami felsőbb hatalomban, aki vigyáz még. :-(
Megjegyzés küldése