Idén tavasszal meghirdettük az "Irány a fogászat!" programot.
A sort Bálint indította, aki még sosem volt ilyen helyen, s mivel fogalmam sem volt, hogy mikor kell elkezdeni a fogászhoz menetelt egy kisgyerekkel, de lévén van 20 foga, gondoltam nem baj, ha ránézetünk. Bár a váróban volt egy kis megtántorodással egybekötött hüppögés, az asszisztensnő áthidalta a szituációt egy kis barátkozással, és odabent olyan bátor volt, hogy csak ámultam, azt hittem nehezebb lesz. Az ölemben ült, és csacsogott a doktornénivel, és a végén választhatott a "varázsdobozból", és kapott egy "bátorság diplomát! Úgyhogy úgy zártuk a fogászat kapuját magunk után, hogy kijelentette: "Jó volt ez a doktornéni!" S ami a lényeg, hogy volt értelme az elmúlt majd öt évben az asztal körül kergetni a fogmosással, mert tökéletesek a fogai, úgyhogy majd mehetünk vissza fél év múlva, de jól állunk.
A sort én folytattam, státusz és tényállás, néhány pici 3-4 pici lyuk, és fogkőleszedés, merthogy olyan meg még nekem még nem vala amióta ezen a világon koptatom a fogazatom... Jelentem mára ebből a 2 lyuk betömve, holnapután megyek a harmadikra, az a kis fogkő, ami volt, (állítólag ez nagyon jó arány 33 év alatt...), szóval most már az sincs, és kifehérítve a fogacskám. Ja, és bemutattak a fogselyemnek, ennek a Magyarországon méltatlanul elhanyagolt intézménynek, s amit kellene használni hetente 2-3-szor mindenkinek.
Gáborra ma jött a sor, ki is kaptak Neki fogakat, és vásárolt is egy bérletet a dokihoz, de hát egyszer el kell kezdeni a rendbetételt.
Tisztában vagyunk vele, hogy egy kisebb fajta vagyont fogunk ott hagyni, de inkább erre, mint bármi más eszetlenségre, arról nem is beszélve, hogy minden fosásunk ellenére így kívánunk jó példával elöl járni a gyerekeink előtt, hogy náluk teljesen menetrendszerű legyen a féléventi látogatás a dokinál.
Egyébként a vicc az, hogy a fájdalom, mint olyan, nem is jár együtt már a fogászattal, még fúrás esetén sem, mert nekem pl. már az injekciót is úgy adták be, hogy előtte egy gyümölcsízű érzéstelenítővel bekenték az ínyem, úgyhogy még az sem fáj, max. egy picit kellemetlen volt.
Grétus a kispadon melegít 4 és fél foggal felszerelkezve... :-) , viszont jövő héttől neki is indul a fogmosás projekt.
2 megjegyzés:
Hali!
Mi szerencsésebbek voltunk, mert egy barátnőm fogorvos, s így fél évente 1 éves korától kezdve nem másutt, hanem a rendelőbe mentünk dumálni, s mellesleg fogvizitre. Amikor 5. osztályban ő lett az iskolafogorvos, akkor félévente ez nem az én feladatom :-)
Ennek az a hátulütője, hogy nekem figyelni kell, mikor telik le az én féléves időszakom. :-)
Az én szüleim nem voltak ennyire következetesek.
Szia!
Igen, ez a fogorvoshoz járás mindig kényes téma, mert szerintem gyerekkorban csesződik el az ember hozzáállása, amikor még ugye injekció nélkül alkotnak az ember szájában, pedig felnőttkorban tényleg nem fáj. A nőgyógyásznál pl. én sokkal rosszabban érzem magam.
A következetességre csak megpróbálok törekedni, s már így is én vagyok a kevésbé népszerű szülő, de ha ez az ára, akkor állok elébe...
Meg a fog milyensége tipikusan az a műfaj, ami rendesen adottság kérdése is.
Megjegyzés küldése