Március

Ennyit az én kis listámról, köszönöm a sok reakciót, és arról, hogy hogyan színesítsem ezt a kis életet. Tulajdonképpen megérdemlem, miért nem veszek inkább kifestőt... (ez egyébként nem a gyakran commentelőknek, tehát, az Erdei családnak szól...)

Ha érdekel valakit, akkor leírom mi történt velünk az utóbbi hetekben, bár most kicsit kedvtelenül teszem ezt.

A legnagyobb hír, hogy elköltözött tőlünk a bili, és Bálint immáron azt a mellékhelységet látogatja, amit mi is, amely problémát-kezelést a szokásos laza eleganciával vitte véghez, csakis az első alkalommal volt bömbi, a másodszorra már ő jelentkezett és azóta minden nyikkanás nélkül rendeltetésszerűen használja. Csak ámulunk még mindig, hogy ilyen jól veszi az akadályokat.

Kirándultunk egyet a nemzeti ünnepen, voltunk húsvétolni megint Zalában, megnéztük a nyuszikat is, és csodálkoztunk a jó pár centis havon Húsvét hétfőn. Kifestettük a konyhát, és kicsit csinosítottuk, ja, dolgozunk, és még mindig élvezzük.

Még egy hír. Húsvét vasárnapján megszületett Pap Zsófia, Gabi és Zsolti kislánya, 56 cm-rel és 3550 grammal bír, és ezúton is üdvözöljük őt ezen a kis világon. Gratulálunk az egész családnak. Majd megyünk háztűznézőbe... :-) És ha majd lesz róla kép, szívesen közölnénk. Már ha lehet.

Repül a repül a:

Nyuszikák

Ami hozott ajándékot is

Heartbreaker 50

Miután napközben sokkal inkább elfáradok, mint annak előtte, ezért esténként hamar eljön az az idő, amikor előadom a "tévéműsoron elalvás" napirendi pontot. Viszont egyik este még elkapcsoltam egyet, csak úgy a vh1 csatornára, és belebotlottam a TOP 50 Hearthbreaker listába, és mivel a 11. helyen a Guns & Roses November Rain száma volt található, kíváncsivá tettek, hogy hova lehet ezt még fokozni. És végre teljes hosszában leadták a November Raint. Azért az nagy szám még mindig. Nem sok koncertet sajnálok, hogy kimaradt az életemből, de azt igen, hogy nem voltam azon, amikor eljöttek hozzánk a '90-es évek elején/közepén.

Mindenesetre nekiláttam kiböjtölni a lista végét, közben Gábor megállapítota, hogy "na ez a Te listád :-) ". Mi tagadás nem lépnénk egymás sarkára egy zeneboltban, de még azon is csodálkoznék, ha belebotolnánk egymásba. Radikálisan más a zenei ízlésünk, tagadhatatlanul.

A számok többsége az első 10-ben a '90-es évekből való volt, így sok mindent tudtam hozzájuk kapcsolni, úgyhogy élveztem. Madonna, Whitney Houston, stb., szóval olyanok, akiknek az éneklés olyan, mint másnak a levegővétel.

Ami lényeg, a dobogó:

3. R.E.M.: EVERYBODY HURTS (hmm, jó volt tényleg...)

2. BILL WITHERS: AIN'T NO SUNSHINE (no hát még ez...)

and the first place goes to...

Kérek tippeket. :-) Kíváncsi vagyok kinek mi lenne az a szám. Szóval rajta... A magam részéről mit is írnék? GEORGE MICHAEL: CARELESS WHISPER. Magyarban talán pedig: MAGNA CUM LAUDE: VIDÉKI SANZON, de ide még csomó más is lenne, ez a szám viszont most friss

Megoldás jövő héten, maradjanak velünk, javasoljanak és tippeljenek!

S milyen a munka?

Olyan nagyon kellemes élmény volt visszatérni, hogy magam is meglepődtem. Olyan kedvesek, jó fejek voltak az ügyvédiben, mindenki tök örült nekem, és kifejezték, hogy milyen jó, hogy ott vagyok, hogy a lelkemnek ez igazán jól esett. Gábor is kifejtette, hogy milyen energikus és felvillanyozott lettem, úgyhogy az ehhez mért vehemenciával vetettem bele magam az anyagok átvételébe. Jövő héten elvileg átköltözöm és önállósodom, de ez csak fizikailag történik meg szerintem, fogom még én Bogit abajgatni a kérdéseimmel, mert azért változott jó sok minden az elmúlt majd 3 évben... Úgyhogy mindnen szép és jó on the board again.

Back to work

Tíz napja még nem is tudtam, hogy márciusban ilyen új szelek (is) fújdogálnak minálunk, de az élet mindig gömbölyíti a dolgokat. Az ügyvédi irodából keresett a volt főnököm, hogy nagyon szükségük lenne rám, és gondoljam át, hogy milyen formában, de visszavárnak, igen erősen. Ez egyrészről jól esett, mégiscsak, másrészről meg egy találka után körvonalazódott, hogy elég kellemes körülmények adódtak, és tulajdonképpen már néhány hónapja gondolkodunk azon, hogy igazából időmbe beleférne még egy kis munka. És amikor az ember nem a kenyérre valóért küzd, akkor megtalálják ezek a dolgok, vagy ahogy Gabó kolleganőm mondja, bevonzza ezeket az eseményeket.

Úgyhogy holnaptól megyek részmunkaidőben dolgozni, így ma kicsit rápihentünk a dologra, és néhányszor átfutott az agyamon, hogy most már azért meg kell szervezni a napunkat, és nem elég ott lenni valahol, amikor éppen sikerül odaérni, de ugyanakkor várom, mert azért majdnem 3 év alatt befordul az ember, és én még elég jól viseltem a dolgokat, de jó lesz megint ismét egy közösségben munkálkodni, nem beszélve az angolról, ami már hiányzik, és az egyéb jó dolgok, merthogy szerettem én az ügyvédiben, úgy általában.

Kedves Erdei család! Köszönöm a képeslapot, igazán jól esett, ihletet adtatok ehhez a kis bejegyzéshez, meg egyébként is :-). Azért a Ringató hétfőn remélem marad közös programnak.

Ez egy régi kép még az idorából, amikor Bálint már úton volt, s Veróval a következő címet adtuk neki :-) : "nice lesbian couple expecting a baby" Mi jót szórakoztunk :-)

S még egy, szőkén, magabiztosan és vékonyan. :-)

Farsang a bölcsiben

Váratlanul ért bennünket a hír, hogy megülik a farsangot a Pinokkió bölcsiben, így nem is tudtunk készülni olyan nagyon, de a lányok ott olyan jó fejek, hogy adtak a Bálintnak jelmezt, így lett a mi kis fiúnkból Aladin, vagy a dzsinn, nem is tudom igazán, de nagyon boldog volt, amikor mentem érte. :-)

Gondolom a játék hevében félrecsúszott a turbán, ezért kicsit csálén áll így ebéd közben:

Bálint nap 2008

Nagyon sikerült eltalálnunk az idei ajándékokat, míg a karácsonyi halomból egy csomót még csak most kezd értékelni és felfedezni, ezekre a cuccokra mint a szeme fényére vigyáz csütörtök óta.

Kirakó:

Xilophone:

(Egyébként időközben rájöttem azzal a tengernyi sok agyammal, hogy én tulajdonképpen gyerekkoromban tudtam furulyán játszani, úgyhogy gyorsan elő is szedtem a szekrény mélyéből ezen hangszert. Gyermekem mint az istennőre, úgy nézett, csillogott a szeme, és látszott rajta, hogy kaptam plusz 100 pontot, hogy tudom azt, amit a zenebölcsiben Judit néni. Úgyhogy boldogság, azóta ő is próbálkozik.)

Évszakos böngésző könyv, ami talán a legnagyobb szerelem:

S a torta, amit rendeltem, de azt mondta a család, hogy ééérdekes választás volt, ők először másra gondoltak, mint a csiga...:

Népszavazás 2008

Éppen ma találtam kis postaládánkban a behívómat a népszavazásra, és el is öntötte gyorsan az agyamat a lila köd. Még mindig nem szeretek politizálni, mivel nem értek hozzá, hiszen ez akármennyire is visszás, de egy külön szakma, meg egyébként is, pontosan annyira vagyunk hülyék, amennyire hülyén vagyunk tartva. Sokkal nagyobb erők működtek, működnek és fognak annál, hogy majomkodjunk az igenekkel és a nemekkel.

Arról nem beszélve, hogy aki valaha bármit is tanulni akart, netán kicsit többet is mint az átlag, annak mindig is fizetnie kellett ilyen v. olyan formában. És bizony fizessen eztán is, hisz semmit nem adnak ingyen. Vagy tanuljon annyira jól, hogy ösztöndíjas legyen, vagy minél jobban, hogy minél több legyen az ösztöndíja. Mindenhol (értsd. mh, v. az ÉLET) azt értékelik, aki tesz azért, hogy több/okosabb/bátrabb/erősebb legyen...

Aztán, itt ez a fantasztikus vizitdíj. Vessetek meg, de én nem vagyok ettől kiakadva. Az is igaz, hogy nem járok minden héten dokihoz (kivéve, amikor igen, de ez egy másik fejezet), viszont 300 Forintot kibírok. Szerintem egyébként 10 emberből kb. 5 nem fizet teljesen jogosan, mert kismama, vagy idős, vagy olyan beteg vagy ilyen beteg. Arról nem beszélve, hogy ahova járok, látom a változást. S a gyarló ember olyan, hogy szívesebben ücsörög frissen burkolt, rendbe tett váróban, mint a redvás 30 éves csempék között.

Sorolhatnám még a népszavazáson majdan feltett kérdésekhez a kommentjeimet, de minek, megint elszáll pár milliárd, és kíváncsi vagyok, mekkora nagy eredménye lesz. Politikához nem értőként tudok mondani egy ültő helyemben néhány olyan helyet, ahova lehetett volna ezt a pénzt berakni...

Miért gondoljuk, hogy 40 év elcseszést 10 vagy akár 20 év alatt rendbe lehet hozni? És ugye az a 10 v. 20 év sem mindig a töretlen fejlődésről/fejlesztésről/korszerűsítésről szólt...

No mind1. Mivel Gábor nem itt szavaz, hacsak át nem kéri magát, vagy megyünk 9-én Zalába, én személy szerint valszeg tojok az egészre, hacsak nem valamelyik okos fel nem idegesít és elmegyek, hadd örüljenek.

Januári játszóterek

Az idő ugyan nem annyira indokolja, de mi megyünk, hisz egy gyerekkel menni kell, minden hétvégén valamilyen gyermek-sétáltató helyre, ahol Bálint kirohangálhatja magát és mi is kiszellőztethetjük a kiszellőztetnivalót a dolgos napok után.

Felfedeztük, hogy a Gellért hegyen van egy óriási csúszdapark van, hasonlóan a Hajógyári szigethez, így most ezeket látogatjuk.

Variációk egy témára:

S a Hajógyárin...

Van itt mááás is.

Kellemes hétvége fantasztikus vasárnap estével

Mivel már Karácsony óta nem voltunk, ezért felkerekedtünk ismét, és elmentünk Zalába meglepni a családot. Bálintot a kocsiban betanítottuk a MEGLEPETÉS szóra, és beküldtük a házba nélkülünk. :-) Jól kondícionáltuk, mert sikeresen végrehajtotta a hadműveletet. Volt is öröm, hegyekben! :-)

Szombaton aztán megünnepeltük Gábor apukájának a születése napját, sőt, még a dédszülőkét is, mert nekik is most volt/lesz, és 82 évesek ám, úgyhogy éljenek, éljenek, éljenek soká!

Volt még első igazi napszemüveg-vétel, mert Gábornak kétoldali komplexusa volt attól, hogy Bálint követeli a napszemüveget az első bágyadt napsütésnél is, és a sajátját kellett odaadnia :-), úgyhogy azóta Bálintnak a kocsihoz pavlovi reflex-szel kapcsolódik a napszemcsi.

Voltunk aztán bababútor elhozóban Kanizsán, és őrjöngtettük Bálintot a szabad levegőn a kertben. No és persze a menetrendszerinti autószerelés sem maradhatott ki a műsorrendből. Gábor ugyanis a minap nemes egyszerűséggel parkolásból nekihajtott egy tűzcsapnak, úgyhogy lassan nem is kell gondolkodni azon, hogy mikor adjuk el a kocsit, hanem addig törjük, amíg van mit rajta, és aztán kilóra eladjuk a MÉH-ben... no mindegy.

Ami viszont nagyon jó volt, hogy vasárnap estére volt jegyünk a már említett koncertre. Nagyon-nagyon-nagyon jó volt, sajnáltam volna, ha nem megyünk el. Bár a Szigeten már két éve volt szerencsénk hozzájuk, de azért a Bartók Béla Hangversenyterem kicsit más milliő. Viszont ezek a népek nagyon virtuózan játszanak azokon a hangszereken. Ahogy mondják "szétverték a házat", és velük együtt a közönség is.

Néhány bizonyíték, hogy Bálint nem viccel ezzel a napszemüveg témával: (bár ez még nem az új cucc, csak a Gáboré, de gyakorolni ezzel is megtette)

Karinthy

Január havi Dumaszínházunk - ami ismét naon jó volt - mellé, befigyelt egy váratlan lehetőség, ugyanis színházjegy után kutatva egy ismerős lány tudott még 2 jegyet adni Karinthy Ferenc: Leánykereskedő darabjára, meglepő módon a Karinthyba.
Jól el is mentünk, és nem tudom ki volt már ott korábban, de meglepett bennünket ezen színház aprósága, egyben meghittsége, bár ha tekintetbe vesszük azt, hogy egy lakóház kvázi aljába van építve, tulajdonképpen a lehetőségekhez képest nagy.

A darab mindenesetre nagyon jó volt, vígjáték Dunai Tamás főszereplésével, és még egy csomó olyan, főleg szinkronizálásból ismert színésszel, mint Sörös Sándor, Szersény Gyula, hogy csak az S betűvel kezdődőeket említsük... :-) S Voith Ági sem volt figyelmen kívül hagyható epizódja az estének.

Miután ez volt az első este életünkben, hogy Bálinthoz nem átjöttek a nagyiék, hanem őt bandáztuk át, ezért cincogtunk egy kicsit, Gábor elcsábított egy füstös kis helyre, és úgy csináltunk, mintha 22 évesek lennénk, akik most ismerkednek, de mivel már kiöregedtünk ebből az ökörségből, szépen hazatértünk és élveztük a monogámia áldásos nyugalmát.

Viszont a színházban ott volt Karithy Márton, lévén igazgató és majd minden darabnak rendezője v. műv. igazgatója. Ezt a darabot, amit láttunk például az apja írta. Érdekes lehetett az apját rendezni...

Hétvégén megyünk Boban i Marko Markovic Orkestar Kalasnyikov koncertre a MŰPA-ba, Gábor külön kérésére, úgyhogy repül a kultúrális életünk, ki tudja hol áll meg... :-)

APEH és OEP

Akárki akármit mond, én hiszek annak lehetőségében, hogy ha egy hivatallal elintéztetnivalód van, és bírod a szükséges dokumentumoknak a beszerzését, akkor mindent meg lehet oldani normálisan, bár ugye láttunk már erre ellenpéldát.

Ha - nagy-nagy örömödre - másfél céget vagy szerencsés birtokolni, akkor óhatatlan, hogy bizonyos fokú kommunikációba ne keveredjél az APEH becses intézményével. Viszont kellemes élmény ért velük kapcsolatban, mindenféle várakozásom és a riogatások ellenére. Felhívtam a központot, ahova tartozunk, eligazítottak, felvilágosítottak, segítettek, kooperatívak és normálisak voltak, sőt, még néhány jótanáccsal is elláttak. Hihetetlen volt. Mikor befejeztem a beszélgetéseket (mert már többször is megtörtént ez), akkor mindig néztem a telefont a kezembe, hogy miért nem megy ez máshol is így...??? Tényleg csak ámultam.

A másik. A minap kezembe kaptam egy leletemet, amit nemrég csináltak, és ott fityegett rajta a "nem biztosított beteg" tacepao. Mi van? Miért? Minden rendben a jogviszonyommal, minden be van fizetve, és egyáltalán... Nyomoztam egy kicsit, na azért annyira nem, de kezemben egy telefonszámmal és kellően felpaprikázva felhívtam az OEP megfelelő kirendeltségét, hogy legyenek már kedvesek felhomályosítani, mégis "ez így hogy". Kedves női hang, adatok bediktálva, néhány kérdés, konzultáció a kolléganővel, sutyorgás, és mit hallok? " Most kitisztítottuk a rendszerét/anyagát, most már mindenhol, értsd. patika, orvos, az fog megjelenni, hogy minden rendben. Ó nagyszerű, ez ennyi? Igen, most már jót lát a rendszer. Mintha Európában lennénk. Úgyhogy idegességemet végül máshol vezettem le, mert ez is minden ordibálás nélkül megoldódott. Úgyhogy van remény.

Bálint önállósodik

Gyakorlatilag azóta, hogy levettük rácsot (immáron talán fél éve...) várjuk, hogy mikor veszi észre magá gyermekünk, hogy most már nem kellünk mi az ágyból való kikeléshez. Magától nem akart rájönni, így egy kis rásegítéssel (kiabáltunk neki a hálóból, hogy jöjjön ide...), de elértük, hogy megtegye az első lépéseket. Mondjuk lépéseknek a legnagyobb jóindulattal lehetett csak annak nevezni, mert pechére pont az alján lábának lyukakat nem bíró hálózsákban kértük a fenti mutatványt tőle, így egy rozmár szárazföldi kecsességével sikerült nálunk kikötnie, de megvan.

Ennek folyományaként a következő éjszakák azzal teltek, hogy a lekülönbözőbb időpontokban jelent meg nálunk, tetézve a dolgot egy nem is tudom mivel, de 3 napig lázas volt, és egyéb más tünet semmi. Úgyhogy élt is rendesen frissen szerzett tudományával, amikor csak lehetett, így kb. a 10 megjelenésénél kis babusgatás után szépen visszasétáltunk a saját ágyához, és mindenki a saját helyén tért nyugovóra.

Azóta helyes, mert reggelenként jön, és odabújik közénk, mi több egyik reggel arra ébredtem, hogy a szememtől kb. 2 centire a tágra nyílt szeme, és sugdossa, hogy "Anya, kejjé fö..." :-)

A másik meglepetésem az volt, hogy egyik nap - kivételesen - korábban ébredtem fel mint ő, belestem hozzá, békésen alszik, hangtalanul vissza az ágyba, éppen bekucorodtam (kb. fél perc sem telt el a bekukkantás után), amikor odanézek a hálóajtóba, és néma csenben ott áll. A frászt hozta rám, olyan hangtalanul jött utánam, és az ajtóban elvigyorodja magát. Hogy mikor ébredhetett fel?...

Szilveszter 2007

Timi mindig megelőz, de van igazolásom, hogy miért csak most számolok be a Szilveszterről. :-)

A tavalyi bánki buli után, adott volt, hogy idén is együtt, hisz ami működik, miért ne... Köszönhetően az Erdei család türelmének, idejének és kitartásának sikerült egy nagyon jó kis szállást foglalni a Mátrába, és az időjárás is kegyes volt hozzánk, s jött az égi áldás hó formájában a legnagyobb örömünkre. Igazi tábor-hangulat volt, ahol mindenki kivette a maga részét a munkából. Zala két gyöngyszeme a háziak nagy meglepetésére tudott tüzet rakni, éleszteni és hasogatni, és egymással versengve tették is ezt, a lányok pedig tudtak főzicskézni és rendezgetni a kajákat. Tényeg nem tudom mikor mosogattam utoljára lavórból, de annak is megvan a maga varázsa.

Az a jó az Erdei családdal való együtt üdülésben, hogy általában hasonló mértékben vagyunk rugalmasak bármely programot illetően, így senki sem érzi magát - asszem - túlzsenyegve, avagy lenyomva, hogy az ő óhajai nem teljesülnek.

Kirándultunk, gyerekeztünk, társasoztunk, pihentünk, szánkóztunk és csináltunk minden olyat, amit a szürke hétköznapokon nem. Ismét jó volt, mi kipihentük magunkat és Bálintot életében először egy kinyitható ágyon altattuk, minden különösebb izgalom nélkül. Bár egyik este, amikor már mi is mentünk aludni, félálomban felült az ágy közepén, és egy olyan hátast vágott az ágyról, hogy nem is tudom, hogy hova esik, ha az apja nem kap utána, az ijesztő volt, de amúgy zökkenőmentesen, és meglepő módon egy csepp nátha nélkül élte meg az élményt.

Ez magáért beszél:

A szállás udvarán
Csííííííííííííz:

Idill Arany Ászokkal :-)
Szánkózott anyával:
és mosolygott apával:

Bálint is pancsizott, bár majdnem beszorult a kiskádba... :-)

Évértékelő 2007 - a válaszok éve

Egy öt évvel ezelőtti hasonló évértékelő oltári botrányba fulladt közöttünk, de a végén csak megkérte kezem... most megint nekifutok, leginkább saját okulásunkra. :-) Talán nem lesz botrány belőle. :-)

Nehéz ugyan egy évet néhány mondatban, de a fő csapásirányt csak elkapom.

Mit is mondhatnék? Tipikus páratlan számú év. Ezekkel mindig úgy vagyok, hogy túl kell lenni valahogy rajtuk. Alapvetően nem is tudom mi bajom velük, asszem csak szimplán nem szeretem a páratlanságot. Soha rosszabb ne legyen, de azért tud ez még jobb lenni.

Megkaptam arra a kérdésre a választ, hogy lesz-e második diplomám. Olyan távolinak tűnik, pedig gyakorlatilag az évünk első felét azért rendesen kitöltötte. Kiderült, hogy lehetséges-e a házassággunk keretein belül az együttdolgozás. Lehetséges, de azért rezgett a léc, hogy kibírja-e a rendszer. A mélypont a nyár vége volt, de szerencsére az ember a ház. évfordulója néha gondolkodásra is késztet. Fény derült arra is, hogy a nehéz kezdés után csak lesz valami ebből a mi kis cégünkből, beértek az elmúlt bő két év tettei.

Tavaly ilyenkor nem tudtuk még, hogy mennyire tudjuk gyermekünket a szocializáció rögös útján elindítan (asszem még a bölcsi gondolata meg sem fordul bennünk), és mára látjuk, hogy azért előreláthatólag nem kell átjárni a szomszédba Bálintnak egy kis közösségi attitűdért.

Látogattuk az egészségügyi intézményeket is rendesen tavaly, de tulajdonképpen minden rendben, és már ott tartunk, hogy nincs nap, hogy ne legyen szó arról, hogy mit kezdjünk el többé-kevéssé rendszeresen sportolni, mert valamit kell, ez most már nem kérdés. És ha mi eljutunk legalább a megfogalmazás szintjére, egyszer, talán inkább később, de valamikor meg is csináljuk.

Tavaly ilyenkor őszintén azt gondoltam, hogy kis családunkban a gyerekek és a felnőttek száma ugyanannyi lesz, de legnagyobb sajnálatunkra ez nincs így. Nem tudjuk miért. Nyugodtabbak nem lettünk ugyan tavaly, de azért sokkal idegbetegebbek sem. Vagy mégis? Minden erőnkkel próbálunk nem kétségbeesni, de ez egyre nehezebb.

Viszont szerencsére nagyon sokat és nagyon jókat utazgattunk kis hazánkban, minden percét élveztünk. Ha ilyen tempóban haladunk, 15 év múlva nem lesz hova ismeretlen helyre menni. Viszont nem Hyundaikával, mert ő sajnos a tavaszi támadtatása óta hattyúdalát fújja.

Csomó tervünk van 2008-ra, és van is mit tenni, úgyhogy megyek is, építem egy kicsit a Grózner birodalmat. Mindenkinek, aki ezt olvassa olyan 2008-at kívánunk, amilyet kívánna magának, és reméljük, hogy teljesülnek az óhajok! :-.)

Így szeretjük mi egymást: :-)

Az élet nem is annyira apró örömei

Tulajdonképpen körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött ez a sztori. Akkortájt merült fel bennem az igény arra, hogy szeretnék egy újabb szemüveget magamnak, leginkább esztétikai okokból, másrészt mert a szülés és a szakdolgozat írás óta meredeken repül lefelé a látásom minősége. Húztam-húztam, hiszen fáradt szemmel akartam elmenni beméretni a látásom, az az állapot pedig este 8-9-re áll be, akkor meg ugye nem annyira van nyitva a szemészet, no a lényeg, hogy tavaly szeptemberben végre befejeztem a családom idegesítését, és elmentem egy nagyon jó fej optikushoz.

Hamar kész lett, gyönyörűséges lett, imádtam, hordtam éjjel-nappal, ha kellett, ha nem, aztán egyszer nem találtam. Egy napig, aztán kettőig, aztán egy hétig. Végül nem tudtam tovább titkolni, ahol előtte megfordultam, bölcsi, Gekkó, mindenhol rákérdeztem, hogy nem hagytam-e ugyan ott. Sehol nem volt. Átkutattuk a lakást, a hűtőtől, a zugokon át, minden értelmes helyet. Mondtam is, hogy ez már csak töketlen helyen lehet, vagy egyszerűen könnyű kis kereténél fogva összekaptam valamivel és véletlenül kuka.

Keresztet vetettem rá, és jött a Karácsony, amikor is az én drága Uram meglepett vele, pontosabban az újrakészíttetés tényével. Örültem is, mert lesz újra, de azért kétszer megvenni ugyanazt... biztos nem nézett hülyének bennünket az optikus. Már éppen azon kezdtem agyalni, milyen kedvezményt csikarjak ki a tényekből adódóan, amikor tegnapelőtt Gábor derékfájásának alkalmából kinyitottuk a nappali heverőt, és láss csodát. Ott volt alatta a Szemüveg!!! Nagyon boldog voltam.

OK, gyorsan hívom az optikust, akitől még nem vettük át a másodpéldányt idő hiányában, hogy akkor, hogyan lehetne tulajdonképpen minél fájdalommentesebben visszacsinálni a dolgot. Kiderült, hogy ő ezt a "megrendelést" nem is vette nagyon komolyan, mert majd úgyis szólunk, ha tényleg nem lesz meg az okkuláré, vagy félreértették egymást Gáborral, de ami a lényeg, hogy ezt ő még el sem kezde megcsinálni... :-)

Így történt, hogy többszörösen plusszosan zártuk a napot! :-) És megvan a kedvencc szemüvegem!!! :-)

Nevek

A minap elhatároztuk, hogy megtanítjuk gyermekünknek azt a nem egyszerű teljes nevét. Néhányszor elmondtuk, hogy hogy hangzik az, és...

-Hogy hívnak?
-Bálint.
-De mi a neved?
-Gózne(r) - néma r... Bálint
-Nagyszerű, és anyát hogy hívják?
-Gózne(r) anya (és röhög hozzá)
-És apát?
-Gózne(r) apa. :-)

Bár igazság szerint az első sikeres kör után tegnaptól az alapkérdésre az válaszolja: "Tene Bálint". Őt nem ismerjük, de törtem a fejem, és ez onnan jöhet, hogy néhányszor mondtuk, hogy "Te, nem Bálint, hanem Grózner Bálint"... lehet ezt röhögés nélkül bírni? :-) Jövő héten deriválunk.

MŰPA és Nemzeti

Ez még tavaly decemberben történt, de nem hagyom ki, hogy megemlékezzek róla.

Hétfőnként Timi-Hanna párossal szoktuk látogatni a Ringató intézményét, ahol a nagyon temperamentumos és nem utolsó sorban jó hangú szintén Timivel és aranyos, ritka keresztnevű gyerekekkel jól szórakozunk élőzenére. Ez a Ringatós társaság rendezte meg a Művészetek Palotája Üvegtermében éves karácsonyi buliját, és mi úgy döntöttünk a távolság ellenére is ellátogatunk az eseményre. A villamosról leszállva már mindenféle irányból érkező anyukákat és gyerekeket + babakocsikat láttunk, már ez gyanús lehetett volna, de amikor beértünk az épületbe, főleg az üvegterembe, hogy leesett, hogy gyakorlatilag minden talpalattnyi hely foglalt volt, sőt még egy plusz termet is nyitottak a beáramló tömegeknek. Hihetetlen volt ennyi családot látni, s bár rám tört a tömegiszonyom, azért jól éreztük magunkat, és ami a fő élmény, hogy a MŰPA gyönyörűségesen szép! Én nem is hittem volna. Arról nem beszélve, hogy a micsoda jó programokra leltem a műsorfüzetükben. Az éneklésben megfáradt manók (ropiznak):

Aztán néhány napra rá az októberben elmaradt Hermelin előadást tekintettük meg végre a Nemzetiben, ahova már régen vágytunk leginkább kíváncsiságból, másrészről pedig kultúravágytól hajtva. Ónodi Eszter és Shohl András főszereplésével előadott színmű ez a Hermelin és nagyon jó. Arról ismét nem beszélve, hogy a Nemzeti lehet bár kívülről olyan, amilyen, de belülről nagyon rendben van, és kivilágítva a kilátása is fantasztikus. Megállapítottuk, hogy kibírnánk, ha minden héten eljutnánk színházba, tudnánk élvezni. Úgyhogy jól halad a "menjünk minden hónapban" projekt, januárban a Leányvásárt nézzük meg a Karinthyban, és még lehet, hogy Dumaszínházba is megyünk.

Karácsony 2007

Nem is tudom, hol kezdjem, de talán az elején jó lenne. Viszont az oly régen volt... Az hiszem az első karácsonyi momentum az volt, hogy elmentünk a bölcsi karácsonyi bulijára, ahol ugyan a műsorról lemaradtunk, de a süti megvárt bennünket, és Bálint nemes egyszerűséggel odahúzta a külön sütis asztalhoz a kisszéket és lakmározni kezdett. A sokadik süti után mondtuk neki, hogy nem kellene, de nem tágított, pedig a Jézuska a bölcsibe olyan vasút készletet hozott, hogy szétájultak a gyerekek.

Aztán pénteken már Gábor is leállt a munkával (nem kis presszúrára) és még csomó dolgot elintéztünk, minden napra jutott valami sütni-főznivaló, csináltam még csoki- és tojáslikőrt, úgyhogy volt mivel matatni, de végeredményben mindennel időben elkészültünk. Kivételesen a csomagolást sem hagytuk az utolsó pillanatra, és bár rengeteg sütit sütöttünk anyuval együtt, de a karácsonyi menü is hamar összeállt. A fiúk feldíszítették a fát, Bálintnak az izgalom miatt sikerült kihagynia a du. alvást, de azért bírta az iramot. Megettük a finomságokat, és jött a Jézuska csengettyűszóval és énekkel. Bálint teljesen megzavarodott, ajándéktól ajándékig rohangált, lehet, hogy egy kicsit túl sok ajándékot is hozott a Jézuska, azt sem tudta hova legyen, de nagyon édes volt. Voltak meglepik, nekem több is mint amire számítottam, de azt hiszem sikerült mindenkinek szép esetét okozni.

Munkában a fiúk:

Család és a sütemények :-)

Aztán az este csúcspontján meg kellett ölelgetni oroszlánt, mert ő már régi harcos, de mostanában reneszánszát éli.

Szinte még fel sem ocsúdtunk a Szenteste eseményeitől, amikor is indultunk Zalába, folytatni az ünneplést. Ott is rengeteg ajándék várt ránk, és az egész család, akik szintén ránk vártak nagyon, mert már igazán régen voltunk. Bónusz csokiként, nagy meglepetésünkre gyönyörű hóesés és 10 centi hó is esett, úgyhogy Bálintot még a hó és a szánkózás intézményével is megismertettük. Amikor csak tehettük kint voltunk a levegőn, olyan csodaszép volt a ritkán látott hó és olyan friss a levegő.

Szánkózás papival:

Szerintem boldog volt a fiúnk...:
Sétáltunk este a hóesésben... s szánkóztunk nappal.
A mi segítőkész nagyfiúnk kivette a részét a munkából:

Összességében csomó szuper, figyelmes ajándékot kaptunk és remélem, hogy mi is hasonlóakat adtunk. Időközben rájöttem, hogy azért is volt olyan nagyon kellemes ez az ünnep nekem, mert évek óta először nem nyomta a lelkem valamilyen vizsga v. szakdolgozat írás terhe, és felszabadultan tudtam örülni. Mindenkinek köszönünk mindent még egyszer!

MINDEN KEDVES CSALÁDTAGUNKNAK, BARÁTUNKNAK ÉS ISMERŐSÜNKNEK EZÚTON IS KÍVÁNUNK BÉKÉS, BOLDOG, SZÉP KÁRÁCSONYT!

NE ROHANJATOK, EGYETEK JÓKAT ÉS PIHENJETEK, MI IS EZT FOGJUK TENNI. MÉGIS LEGFŐKÉPPEN TÖLTSETEK EGYÜTT SOK IDŐT!

Képek

Az engedély megvan, úgyhogy mivel a férfiak általában nagy izgalomba jönnek a témától, önkényesen kiválasztottam azokat a képeket a sok jóból, amit az Andiék esküvőjén készültek.

A közös:

A trükkös közös:

Szerintem a legjobb:

Jók, nem?

Mikulás turné

Idén naaagyon mozgalmasra és kellemesre alakult a Mikulás ünnepe.

Kezdődött Piri mamival, aztán dec. 6-án a bölcsibe is ellátogatott, és megajándékozta Bálintot, sőt délután még a MÁV Télapójához is odaértünk. Ott még egy mesélő néni is volt, és nagyon jól szórakoztunk a sok ismerőssel és a mamival-papival.

Aztán szombaton megnéztük mit hagyott ott a Miku anyuéknál (csupa jót), és vasárnap elmentünk a GEKKÓ Mikulására, ahova Gábor szintén elkísért bennünket.

Mondjuk az asztalon annyi édesség van, mindha legalább 8 buliban lettünk volna, de ez már csak így van, ha a szomszédnénitől, az újságos nénitől, a postás bácsitól is kapunk csokit...

MÁV Mikulás:
Behind the scenes... innen sokkalta érdekesebb kukucskálni
Nagyon érdekelte Bálintot az egyébként tényleg jó műsor...
Ott volt mami és papi is











S szupi - de nem szülőbarát - ajándékot hagyott ott a Télapó...

... amit rögtön használatba is kellett venni.

Gekkó Télapó interjúvolja a tagadásba burkolódzott gyermekünket.

Krampupu gitárja nagyon érdekes volt, ott ólálkodott körülötte sokáig.

Nagyjából ennyi, jövőre reméljük megint eljön ez a nap!

Piri mami nálunk járt

Eljött a december első hétvégéje, és vele együtt tradícionálisan Gábor anyukája is. Ez Bálintnak az elő-Mikulást is maga után vonja. Nagyon gazdag Mikulás járt Piri mamiék felé, mert gyakorlatilag egy bőröndnyi ajándékot kellett elhoznia, és most dúskálunk az új játékokban és a sok édeségben, és hozzánk még csak holnap jön...

Egyébként pedig egy nagyon kellemes hétvége van mögöttünk, össze-vissza, keresztül-kasul járkáltuk a várost, adventi díszeket vettünk, meg megcsodáltuk az Andrássy úti fényeket, és még a Vista Cafeban is körtetortáztunk a mamival. Itt volt igazi zongorista bácsi akcióban, úgyhogy azóta Bálint is zenét szerez az itthoni játék-zongorán.

Bálint amúgy úgy néz ki túljutott 3 hetes nagyon durva betegségén, ilyen genya és elhúzódó baja még nem volt soha, megjártuk ismét a fül-orr-gégét és a vérvételt, szerintem ismét feleslegesen, csakúgy mint tavaly, lassan el kellene fogadnunk, hogy a tél eleje enyhén szólva nem Bálint időszaka...

Apa ajándék pulcsija kicsit szorít vállban, de azért megtartjuk...