Évértékelő 2007 - a válaszok éve

Egy öt évvel ezelőtti hasonló évértékelő oltári botrányba fulladt közöttünk, de a végén csak megkérte kezem... most megint nekifutok, leginkább saját okulásunkra. :-) Talán nem lesz botrány belőle. :-)

Nehéz ugyan egy évet néhány mondatban, de a fő csapásirányt csak elkapom.

Mit is mondhatnék? Tipikus páratlan számú év. Ezekkel mindig úgy vagyok, hogy túl kell lenni valahogy rajtuk. Alapvetően nem is tudom mi bajom velük, asszem csak szimplán nem szeretem a páratlanságot. Soha rosszabb ne legyen, de azért tud ez még jobb lenni.

Megkaptam arra a kérdésre a választ, hogy lesz-e második diplomám. Olyan távolinak tűnik, pedig gyakorlatilag az évünk első felét azért rendesen kitöltötte. Kiderült, hogy lehetséges-e a házassággunk keretein belül az együttdolgozás. Lehetséges, de azért rezgett a léc, hogy kibírja-e a rendszer. A mélypont a nyár vége volt, de szerencsére az ember a ház. évfordulója néha gondolkodásra is késztet. Fény derült arra is, hogy a nehéz kezdés után csak lesz valami ebből a mi kis cégünkből, beértek az elmúlt bő két év tettei.

Tavaly ilyenkor nem tudtuk még, hogy mennyire tudjuk gyermekünket a szocializáció rögös útján elindítan (asszem még a bölcsi gondolata meg sem fordul bennünk), és mára látjuk, hogy azért előreláthatólag nem kell átjárni a szomszédba Bálintnak egy kis közösségi attitűdért.

Látogattuk az egészségügyi intézményeket is rendesen tavaly, de tulajdonképpen minden rendben, és már ott tartunk, hogy nincs nap, hogy ne legyen szó arról, hogy mit kezdjünk el többé-kevéssé rendszeresen sportolni, mert valamit kell, ez most már nem kérdés. És ha mi eljutunk legalább a megfogalmazás szintjére, egyszer, talán inkább később, de valamikor meg is csináljuk.

Tavaly ilyenkor őszintén azt gondoltam, hogy kis családunkban a gyerekek és a felnőttek száma ugyanannyi lesz, de legnagyobb sajnálatunkra ez nincs így. Nem tudjuk miért. Nyugodtabbak nem lettünk ugyan tavaly, de azért sokkal idegbetegebbek sem. Vagy mégis? Minden erőnkkel próbálunk nem kétségbeesni, de ez egyre nehezebb.

Viszont szerencsére nagyon sokat és nagyon jókat utazgattunk kis hazánkban, minden percét élveztünk. Ha ilyen tempóban haladunk, 15 év múlva nem lesz hova ismeretlen helyre menni. Viszont nem Hyundaikával, mert ő sajnos a tavaszi támadtatása óta hattyúdalát fújja.

Csomó tervünk van 2008-ra, és van is mit tenni, úgyhogy megyek is, építem egy kicsit a Grózner birodalmat. Mindenkinek, aki ezt olvassa olyan 2008-at kívánunk, amilyet kívánna magának, és reméljük, hogy teljesülnek az óhajok! :-.)

Így szeretjük mi egymást: :-)