MŰPA és Nemzeti

Ez még tavaly decemberben történt, de nem hagyom ki, hogy megemlékezzek róla.

Hétfőnként Timi-Hanna párossal szoktuk látogatni a Ringató intézményét, ahol a nagyon temperamentumos és nem utolsó sorban jó hangú szintén Timivel és aranyos, ritka keresztnevű gyerekekkel jól szórakozunk élőzenére. Ez a Ringatós társaság rendezte meg a Művészetek Palotája Üvegtermében éves karácsonyi buliját, és mi úgy döntöttünk a távolság ellenére is ellátogatunk az eseményre. A villamosról leszállva már mindenféle irányból érkező anyukákat és gyerekeket + babakocsikat láttunk, már ez gyanús lehetett volna, de amikor beértünk az épületbe, főleg az üvegterembe, hogy leesett, hogy gyakorlatilag minden talpalattnyi hely foglalt volt, sőt még egy plusz termet is nyitottak a beáramló tömegeknek. Hihetetlen volt ennyi családot látni, s bár rám tört a tömegiszonyom, azért jól éreztük magunkat, és ami a fő élmény, hogy a MŰPA gyönyörűségesen szép! Én nem is hittem volna. Arról nem beszélve, hogy a micsoda jó programokra leltem a műsorfüzetükben. Az éneklésben megfáradt manók (ropiznak):

Aztán néhány napra rá az októberben elmaradt Hermelin előadást tekintettük meg végre a Nemzetiben, ahova már régen vágytunk leginkább kíváncsiságból, másrészről pedig kultúravágytól hajtva. Ónodi Eszter és Shohl András főszereplésével előadott színmű ez a Hermelin és nagyon jó. Arról ismét nem beszélve, hogy a Nemzeti lehet bár kívülről olyan, amilyen, de belülről nagyon rendben van, és kivilágítva a kilátása is fantasztikus. Megállapítottuk, hogy kibírnánk, ha minden héten eljutnánk színházba, tudnánk élvezni. Úgyhogy jól halad a "menjünk minden hónapban" projekt, januárban a Leányvásárt nézzük meg a Karinthyban, és még lehet, hogy Dumaszínházba is megyünk.