Baba született

2008. május 20-án délelőtt 10 órakor megszületett Andi és Lackó kislánya, Lukács Alexa. Méretei: 2900 gramm és 54 cm. Ő is, és anyukája is nagyon jól vannak, és innen (is) gratulálunk Nekik és az apukának,s kívánunk minden szépet és jót, amit ilyenkor kívánni lehet.
Az első képek egyike, de reméljük majd közlünk még sok csudaszép képet az első leányzóról a családban:

Az első Vidámpark

A május 1-i hosszú hétvégén felkerekedtünk, és bemutattuk a budapesti Vidámparknak a gyerekünket. Némiképpen megváltozott itt a csapásirány, persze az én referenciamintám az 1980-as évekből való, csakúgy mint néhány játékszer még mindig odabent, na de ne rohanjunk így előre.

Nincs már Kisvidámpark és Nagyvidámpark. Egy Vidámpark van, és egy bejárat. Így kicsit elrettentő a sor, ami ott kígyózik, főleg nekem, dehát a gyerekért bármit, ugye. No sorbaállunk, és a nagyon lényeges változás, hogy már nem úgy van, hogy jegy plusz zsetonok és gyakorlatilag addig vagy bent, amíg el nem fogy a pénzed a zsetonokra, hanem egy magasabb belépőjegy, cserébe gyakorlatilag mindenre minden mennyiségben ráülhet gyermek/felnőtt. Viszont gyerekjegyben is van kettő féle. 100 centi alatt és felett. No most mi gyermekünk 103 cm, úgyhogy a niveaupálcaként szolgáló fémkorlát pont leskalpolná, így a rettenthetetlem biztonsági őr nem könyörült meg rajta. Biztos őt nem gyakran hozták ide gyerekkorában... Most törleszt...
No beértünk, és a korlátlan fogyasztásnak hála, Gáborral mi már a 2 órában szédültünk, annyi mindenen láttuk Bálintot körözni, viszont ő üveges tekinettel, látszólag megrökönyödve kapott ide és oda is, úgy nézett ki tényleg, mintha legalább 10 évnyi születésnapi ajándékot kapott volna egyszerre. Boldogság, Vidámpark a neved. Úgyhogy jó progaram volt megint, még visszatérünk.
Bálint egy kutyába öltött autóban...
Helikopáteren...
Mozdonyt vezetve
S az ismétlés kedvéért ismét...

Hatásvadászat

A minap gyermekünk a játszótéri ping-pong asztal mellett elhaladva, milyen gyöngyszemmel "örvendeztetett" meg?
"KI A KIRÁLY?..."
Eddig fel sem tűnt neki az a beton asztal... S még mondják, hogy nincs szükség a médiapedagógiára... Pedig esküszöm, hogy napi fél óránál többet nem tévézik. S azt sem a reklámsávban.

Bakonyi kirándulások 2.

Sümegről aztán hazafelé keresztbe állt egy kamion a két sávon, úgyhogy tényleg letereltek minket a szántásba, s még szerencse, hogy zöld a kocsink, így jól tudtunk rejtőzködni... A mögöttün guruló Erdei család jóvoltából ez meg is lett örökítve:(Az ott nem az út alattunk, hanem a letiport veteményes.)

Ilyen csudaszép helyeken jártunk Bakonybélen, ahol Szent Gellért remetéskedett.
Zircen aztán az arborétumban csak fokozódott a helyzet, főleg így tavasszal.
Gábor minden táblát elolvastatott a gyerekekkel:Mondom, mindet...A kedvencem a veszprémi Tűztoronyból: (vicsorogjunk együtt Apa!)

Csomó minden történt, amit tök jó volt, és nem is lehet igazán leírni. De az biztos, hogy a hétvége különdíját Timi kapja, az erőnlétéért, és külön színfoltja volt az eseménynek a walkie-talkie-zás, amivel azt a néhány percet, amikor külön kellett ülni a kocsiban is sikerült áthidalni, így ébredéstől elalvásig tudtunk beszélni, megállás nélkül.
S a végén egy Gábor szerint jellemző pillanat, amikor is mi lányok a térkép felett tanakodunk. (És a fiúk látszólag semmit, de semmit nem segítenek, viszont ténykedésünk dokumentálására van idejük...)

Bakonyi kirándulások

Sokáig szerveztük, pontosabban sokáig egyeztettük, de végül összejött, és szuper 3 és fél napot töltöttünk a Pápa-Veszprém-Zirc háromszögben az Erdei családdal. Főhadiszállásunk Ganna volt, amiről eddig fogalmunk sem volt, hogy létezik, de ha más sem hallott róla, akkor ne szégyelje magát, mert ez egy kis zsákfalucska Pápától délnyugatra, és a fő nevezetessége, hogy az itteni templom altemplomában az Eszterházy családnak van egy meglehetősen nagy temetkezési helye. Ahogy az útikönyv szépen megfogalmazza, "50-nél is több Eszterházy várja itt a feltámadást".

A szállás ismét Timi érdeme, aki időt, energiát és figyelmet nem kímélve ráakadt a Bodzásra, erre a helyrepofozott kis parasztházra. Tényleg jól megcsinálták, hát még a marketingesük és a fotósuk milyen jó munkát végzett. :-) Kíváncsiak kedvéért, és kedvcsinálónak, mert tényleg ajánljuk őket: www.bodzas.hu
Már csütörtökön megérkeztünk, természetesen miattunk, a kapitalizmus hős építői miatt kicsit csúszva, de első dolgunk a kipakolás után az volt, hogy vacsizzunk egyet Pápán, no meg érintőlegesen megtekintük annak főterét és sétálóutcáját.
Kölcsönkértük Hannát a képhez:
Pénteken aztán elkezdtük Timivel a két napig tartó jó értelemben vett erőltetett menet diktálását, hisz egy hétre való néznivaló volna itt, de mindenhova úgysem mehetünk, de azért megpróbáltuk. :-)
Farkasgyepűt meglátogattuk, de túl hosszadalmas lett volna a vízesés/csobogóhoz elmenni, úgyhogy irány Magyarpolány, ahol kálvária hegyet másztunk:
Aztán elmentünk Ajkára, néztünk volna kristályokat, de oda csak csoportosan lehet bebocsátást nyerni, így elmentünk egy bánya- és ásványmúzeumba, amit nagyon jól megcsináltak, van egy 500 méter hosszú berendezett bányaszakasz, ahova Bálintot csak veszekedés árán tudtuk berángatni, de a végén a kül. bányagépeket bemutató résznél már alig lehetett lerobbantani a masinákról. Délután végül elmentünk Sümegre, a várba, ami szintén rendben van nagyon. Felsétáltunk, kicsik, nagyok egyaránt. Ez Bálintnak nagyon tetszett, bár nem viccből találták ki...

folyt köv.

Felborultam

A minap jövünk haza Bálinttal a bölcsiből, kérdem, hogy mit játszott/mit csinált ma? A válasz:
- Felborultam
- Hogy-hogy? A motorral?
- Nem.
- A kisautóval?
- Nem.
- Csak úgy álltál, és felborultál?
- Igen.
- ...... :-)

Ilyen instabil a mi kis gyermekünk. :-)

Az ürömi kőbánya

Némi hátsó szándékkal kirándultunk a múlt hétvégén egyet Óbuda felé. Annyira elkirándultunk arra, hogy túl is mentünk, és Üröm határában ráleltünk egy tanösvénnyel egybekötött kőbányára, ahol ugyan már nem kőbányásznak, viszont megcsinálták a turistáknak.

Kaptattunk egyet, én borultam, mondjuk nem terephez öltöztem, és élveztük a nagyon szép időt.

Tényleg olyanok vagyunk, mint a bogarak, amint kijön a jó idő, megyünk a napra.

Mi "szemü"-sök tartsunk össze. Jól kondícionál bennünket a gyerek, mert már mi is így mondjuk a szemüveget, amit ő azért ejt így, mert még mindig nem bírkózott meg a "v" betűvel.

S a hétvége legfurcsább állata, amit egy családi ház kertjében bírtunk észrevenni. Fehér ló, fekete pöttyökkel? Ki látott már ilyet?

Antré Pap Zsófia

Az engedélyt megkaptuk, úgyhogy imígyen nagy örömmel közlünk kettőt Zsófi első képeiből:

Igazán édes mókus. Külön gratula azért, hogy tudtatok újszülöttkori nyitott szemes képet készíteni. Ez nekünk hetekig nem sikerült.

Március

Ennyit az én kis listámról, köszönöm a sok reakciót, és arról, hogy hogyan színesítsem ezt a kis életet. Tulajdonképpen megérdemlem, miért nem veszek inkább kifestőt... (ez egyébként nem a gyakran commentelőknek, tehát, az Erdei családnak szól...)

Ha érdekel valakit, akkor leírom mi történt velünk az utóbbi hetekben, bár most kicsit kedvtelenül teszem ezt.

A legnagyobb hír, hogy elköltözött tőlünk a bili, és Bálint immáron azt a mellékhelységet látogatja, amit mi is, amely problémát-kezelést a szokásos laza eleganciával vitte véghez, csakis az első alkalommal volt bömbi, a másodszorra már ő jelentkezett és azóta minden nyikkanás nélkül rendeltetésszerűen használja. Csak ámulunk még mindig, hogy ilyen jól veszi az akadályokat.

Kirándultunk egyet a nemzeti ünnepen, voltunk húsvétolni megint Zalában, megnéztük a nyuszikat is, és csodálkoztunk a jó pár centis havon Húsvét hétfőn. Kifestettük a konyhát, és kicsit csinosítottuk, ja, dolgozunk, és még mindig élvezzük.

Még egy hír. Húsvét vasárnapján megszületett Pap Zsófia, Gabi és Zsolti kislánya, 56 cm-rel és 3550 grammal bír, és ezúton is üdvözöljük őt ezen a kis világon. Gratulálunk az egész családnak. Majd megyünk háztűznézőbe... :-) És ha majd lesz róla kép, szívesen közölnénk. Már ha lehet.

Repül a repül a:

Nyuszikák

Ami hozott ajándékot is

Heartbreaker 50

Miután napközben sokkal inkább elfáradok, mint annak előtte, ezért esténként hamar eljön az az idő, amikor előadom a "tévéműsoron elalvás" napirendi pontot. Viszont egyik este még elkapcsoltam egyet, csak úgy a vh1 csatornára, és belebotlottam a TOP 50 Hearthbreaker listába, és mivel a 11. helyen a Guns & Roses November Rain száma volt található, kíváncsivá tettek, hogy hova lehet ezt még fokozni. És végre teljes hosszában leadták a November Raint. Azért az nagy szám még mindig. Nem sok koncertet sajnálok, hogy kimaradt az életemből, de azt igen, hogy nem voltam azon, amikor eljöttek hozzánk a '90-es évek elején/közepén.

Mindenesetre nekiláttam kiböjtölni a lista végét, közben Gábor megállapítota, hogy "na ez a Te listád :-) ". Mi tagadás nem lépnénk egymás sarkára egy zeneboltban, de még azon is csodálkoznék, ha belebotolnánk egymásba. Radikálisan más a zenei ízlésünk, tagadhatatlanul.

A számok többsége az első 10-ben a '90-es évekből való volt, így sok mindent tudtam hozzájuk kapcsolni, úgyhogy élveztem. Madonna, Whitney Houston, stb., szóval olyanok, akiknek az éneklés olyan, mint másnak a levegővétel.

Ami lényeg, a dobogó:

3. R.E.M.: EVERYBODY HURTS (hmm, jó volt tényleg...)

2. BILL WITHERS: AIN'T NO SUNSHINE (no hát még ez...)

and the first place goes to...

Kérek tippeket. :-) Kíváncsi vagyok kinek mi lenne az a szám. Szóval rajta... A magam részéről mit is írnék? GEORGE MICHAEL: CARELESS WHISPER. Magyarban talán pedig: MAGNA CUM LAUDE: VIDÉKI SANZON, de ide még csomó más is lenne, ez a szám viszont most friss

Megoldás jövő héten, maradjanak velünk, javasoljanak és tippeljenek!

S milyen a munka?

Olyan nagyon kellemes élmény volt visszatérni, hogy magam is meglepődtem. Olyan kedvesek, jó fejek voltak az ügyvédiben, mindenki tök örült nekem, és kifejezték, hogy milyen jó, hogy ott vagyok, hogy a lelkemnek ez igazán jól esett. Gábor is kifejtette, hogy milyen energikus és felvillanyozott lettem, úgyhogy az ehhez mért vehemenciával vetettem bele magam az anyagok átvételébe. Jövő héten elvileg átköltözöm és önállósodom, de ez csak fizikailag történik meg szerintem, fogom még én Bogit abajgatni a kérdéseimmel, mert azért változott jó sok minden az elmúlt majd 3 évben... Úgyhogy mindnen szép és jó on the board again.

Back to work

Tíz napja még nem is tudtam, hogy márciusban ilyen új szelek (is) fújdogálnak minálunk, de az élet mindig gömbölyíti a dolgokat. Az ügyvédi irodából keresett a volt főnököm, hogy nagyon szükségük lenne rám, és gondoljam át, hogy milyen formában, de visszavárnak, igen erősen. Ez egyrészről jól esett, mégiscsak, másrészről meg egy találka után körvonalazódott, hogy elég kellemes körülmények adódtak, és tulajdonképpen már néhány hónapja gondolkodunk azon, hogy igazából időmbe beleférne még egy kis munka. És amikor az ember nem a kenyérre valóért küzd, akkor megtalálják ezek a dolgok, vagy ahogy Gabó kolleganőm mondja, bevonzza ezeket az eseményeket.

Úgyhogy holnaptól megyek részmunkaidőben dolgozni, így ma kicsit rápihentünk a dologra, és néhányszor átfutott az agyamon, hogy most már azért meg kell szervezni a napunkat, és nem elég ott lenni valahol, amikor éppen sikerül odaérni, de ugyanakkor várom, mert azért majdnem 3 év alatt befordul az ember, és én még elég jól viseltem a dolgokat, de jó lesz megint ismét egy közösségben munkálkodni, nem beszélve az angolról, ami már hiányzik, és az egyéb jó dolgok, merthogy szerettem én az ügyvédiben, úgy általában.

Kedves Erdei család! Köszönöm a képeslapot, igazán jól esett, ihletet adtatok ehhez a kis bejegyzéshez, meg egyébként is :-). Azért a Ringató hétfőn remélem marad közös programnak.

Ez egy régi kép még az idorából, amikor Bálint már úton volt, s Veróval a következő címet adtuk neki :-) : "nice lesbian couple expecting a baby" Mi jót szórakoztunk :-)

S még egy, szőkén, magabiztosan és vékonyan. :-)

Farsang a bölcsiben

Váratlanul ért bennünket a hír, hogy megülik a farsangot a Pinokkió bölcsiben, így nem is tudtunk készülni olyan nagyon, de a lányok ott olyan jó fejek, hogy adtak a Bálintnak jelmezt, így lett a mi kis fiúnkból Aladin, vagy a dzsinn, nem is tudom igazán, de nagyon boldog volt, amikor mentem érte. :-)

Gondolom a játék hevében félrecsúszott a turbán, ezért kicsit csálén áll így ebéd közben:

Bálint nap 2008

Nagyon sikerült eltalálnunk az idei ajándékokat, míg a karácsonyi halomból egy csomót még csak most kezd értékelni és felfedezni, ezekre a cuccokra mint a szeme fényére vigyáz csütörtök óta.

Kirakó:

Xilophone:

(Egyébként időközben rájöttem azzal a tengernyi sok agyammal, hogy én tulajdonképpen gyerekkoromban tudtam furulyán játszani, úgyhogy gyorsan elő is szedtem a szekrény mélyéből ezen hangszert. Gyermekem mint az istennőre, úgy nézett, csillogott a szeme, és látszott rajta, hogy kaptam plusz 100 pontot, hogy tudom azt, amit a zenebölcsiben Judit néni. Úgyhogy boldogság, azóta ő is próbálkozik.)

Évszakos böngésző könyv, ami talán a legnagyobb szerelem:

S a torta, amit rendeltem, de azt mondta a család, hogy ééérdekes választás volt, ők először másra gondoltak, mint a csiga...:

Népszavazás 2008

Éppen ma találtam kis postaládánkban a behívómat a népszavazásra, és el is öntötte gyorsan az agyamat a lila köd. Még mindig nem szeretek politizálni, mivel nem értek hozzá, hiszen ez akármennyire is visszás, de egy külön szakma, meg egyébként is, pontosan annyira vagyunk hülyék, amennyire hülyén vagyunk tartva. Sokkal nagyobb erők működtek, működnek és fognak annál, hogy majomkodjunk az igenekkel és a nemekkel.

Arról nem beszélve, hogy aki valaha bármit is tanulni akart, netán kicsit többet is mint az átlag, annak mindig is fizetnie kellett ilyen v. olyan formában. És bizony fizessen eztán is, hisz semmit nem adnak ingyen. Vagy tanuljon annyira jól, hogy ösztöndíjas legyen, vagy minél jobban, hogy minél több legyen az ösztöndíja. Mindenhol (értsd. mh, v. az ÉLET) azt értékelik, aki tesz azért, hogy több/okosabb/bátrabb/erősebb legyen...

Aztán, itt ez a fantasztikus vizitdíj. Vessetek meg, de én nem vagyok ettől kiakadva. Az is igaz, hogy nem járok minden héten dokihoz (kivéve, amikor igen, de ez egy másik fejezet), viszont 300 Forintot kibírok. Szerintem egyébként 10 emberből kb. 5 nem fizet teljesen jogosan, mert kismama, vagy idős, vagy olyan beteg vagy ilyen beteg. Arról nem beszélve, hogy ahova járok, látom a változást. S a gyarló ember olyan, hogy szívesebben ücsörög frissen burkolt, rendbe tett váróban, mint a redvás 30 éves csempék között.

Sorolhatnám még a népszavazáson majdan feltett kérdésekhez a kommentjeimet, de minek, megint elszáll pár milliárd, és kíváncsi vagyok, mekkora nagy eredménye lesz. Politikához nem értőként tudok mondani egy ültő helyemben néhány olyan helyet, ahova lehetett volna ezt a pénzt berakni...

Miért gondoljuk, hogy 40 év elcseszést 10 vagy akár 20 év alatt rendbe lehet hozni? És ugye az a 10 v. 20 év sem mindig a töretlen fejlődésről/fejlesztésről/korszerűsítésről szólt...

No mind1. Mivel Gábor nem itt szavaz, hacsak át nem kéri magát, vagy megyünk 9-én Zalába, én személy szerint valszeg tojok az egészre, hacsak nem valamelyik okos fel nem idegesít és elmegyek, hadd örüljenek.

Januári játszóterek

Az idő ugyan nem annyira indokolja, de mi megyünk, hisz egy gyerekkel menni kell, minden hétvégén valamilyen gyermek-sétáltató helyre, ahol Bálint kirohangálhatja magát és mi is kiszellőztethetjük a kiszellőztetnivalót a dolgos napok után.

Felfedeztük, hogy a Gellért hegyen van egy óriási csúszdapark van, hasonlóan a Hajógyári szigethez, így most ezeket látogatjuk.

Variációk egy témára:

S a Hajógyárin...

Van itt mááás is.

Kellemes hétvége fantasztikus vasárnap estével

Mivel már Karácsony óta nem voltunk, ezért felkerekedtünk ismét, és elmentünk Zalába meglepni a családot. Bálintot a kocsiban betanítottuk a MEGLEPETÉS szóra, és beküldtük a házba nélkülünk. :-) Jól kondícionáltuk, mert sikeresen végrehajtotta a hadműveletet. Volt is öröm, hegyekben! :-)

Szombaton aztán megünnepeltük Gábor apukájának a születése napját, sőt, még a dédszülőkét is, mert nekik is most volt/lesz, és 82 évesek ám, úgyhogy éljenek, éljenek, éljenek soká!

Volt még első igazi napszemüveg-vétel, mert Gábornak kétoldali komplexusa volt attól, hogy Bálint követeli a napszemüveget az első bágyadt napsütésnél is, és a sajátját kellett odaadnia :-), úgyhogy azóta Bálintnak a kocsihoz pavlovi reflex-szel kapcsolódik a napszemcsi.

Voltunk aztán bababútor elhozóban Kanizsán, és őrjöngtettük Bálintot a szabad levegőn a kertben. No és persze a menetrendszerinti autószerelés sem maradhatott ki a műsorrendből. Gábor ugyanis a minap nemes egyszerűséggel parkolásból nekihajtott egy tűzcsapnak, úgyhogy lassan nem is kell gondolkodni azon, hogy mikor adjuk el a kocsit, hanem addig törjük, amíg van mit rajta, és aztán kilóra eladjuk a MÉH-ben... no mindegy.

Ami viszont nagyon jó volt, hogy vasárnap estére volt jegyünk a már említett koncertre. Nagyon-nagyon-nagyon jó volt, sajnáltam volna, ha nem megyünk el. Bár a Szigeten már két éve volt szerencsénk hozzájuk, de azért a Bartók Béla Hangversenyterem kicsit más milliő. Viszont ezek a népek nagyon virtuózan játszanak azokon a hangszereken. Ahogy mondják "szétverték a házat", és velük együtt a közönség is.

Néhány bizonyíték, hogy Bálint nem viccel ezzel a napszemüveg témával: (bár ez még nem az új cucc, csak a Gáboré, de gyakorolni ezzel is megtette)

Karinthy

Január havi Dumaszínházunk - ami ismét naon jó volt - mellé, befigyelt egy váratlan lehetőség, ugyanis színházjegy után kutatva egy ismerős lány tudott még 2 jegyet adni Karinthy Ferenc: Leánykereskedő darabjára, meglepő módon a Karinthyba.
Jól el is mentünk, és nem tudom ki volt már ott korábban, de meglepett bennünket ezen színház aprósága, egyben meghittsége, bár ha tekintetbe vesszük azt, hogy egy lakóház kvázi aljába van építve, tulajdonképpen a lehetőségekhez képest nagy.

A darab mindenesetre nagyon jó volt, vígjáték Dunai Tamás főszereplésével, és még egy csomó olyan, főleg szinkronizálásból ismert színésszel, mint Sörös Sándor, Szersény Gyula, hogy csak az S betűvel kezdődőeket említsük... :-) S Voith Ági sem volt figyelmen kívül hagyható epizódja az estének.

Miután ez volt az első este életünkben, hogy Bálinthoz nem átjöttek a nagyiék, hanem őt bandáztuk át, ezért cincogtunk egy kicsit, Gábor elcsábított egy füstös kis helyre, és úgy csináltunk, mintha 22 évesek lennénk, akik most ismerkednek, de mivel már kiöregedtünk ebből az ökörségből, szépen hazatértünk és élveztük a monogámia áldásos nyugalmát.

Viszont a színházban ott volt Karithy Márton, lévén igazgató és majd minden darabnak rendezője v. műv. igazgatója. Ezt a darabot, amit láttunk például az apja írta. Érdekes lehetett az apját rendezni...

Hétvégén megyünk Boban i Marko Markovic Orkestar Kalasnyikov koncertre a MŰPA-ba, Gábor külön kérésére, úgyhogy repül a kultúrális életünk, ki tudja hol áll meg... :-)

APEH és OEP

Akárki akármit mond, én hiszek annak lehetőségében, hogy ha egy hivatallal elintéztetnivalód van, és bírod a szükséges dokumentumoknak a beszerzését, akkor mindent meg lehet oldani normálisan, bár ugye láttunk már erre ellenpéldát.

Ha - nagy-nagy örömödre - másfél céget vagy szerencsés birtokolni, akkor óhatatlan, hogy bizonyos fokú kommunikációba ne keveredjél az APEH becses intézményével. Viszont kellemes élmény ért velük kapcsolatban, mindenféle várakozásom és a riogatások ellenére. Felhívtam a központot, ahova tartozunk, eligazítottak, felvilágosítottak, segítettek, kooperatívak és normálisak voltak, sőt, még néhány jótanáccsal is elláttak. Hihetetlen volt. Mikor befejeztem a beszélgetéseket (mert már többször is megtörtént ez), akkor mindig néztem a telefont a kezembe, hogy miért nem megy ez máshol is így...??? Tényleg csak ámultam.

A másik. A minap kezembe kaptam egy leletemet, amit nemrég csináltak, és ott fityegett rajta a "nem biztosított beteg" tacepao. Mi van? Miért? Minden rendben a jogviszonyommal, minden be van fizetve, és egyáltalán... Nyomoztam egy kicsit, na azért annyira nem, de kezemben egy telefonszámmal és kellően felpaprikázva felhívtam az OEP megfelelő kirendeltségét, hogy legyenek már kedvesek felhomályosítani, mégis "ez így hogy". Kedves női hang, adatok bediktálva, néhány kérdés, konzultáció a kolléganővel, sutyorgás, és mit hallok? " Most kitisztítottuk a rendszerét/anyagát, most már mindenhol, értsd. patika, orvos, az fog megjelenni, hogy minden rendben. Ó nagyszerű, ez ennyi? Igen, most már jót lát a rendszer. Mintha Európában lennénk. Úgyhogy idegességemet végül máshol vezettem le, mert ez is minden ordibálás nélkül megoldódott. Úgyhogy van remény.

Bálint önállósodik

Gyakorlatilag azóta, hogy levettük rácsot (immáron talán fél éve...) várjuk, hogy mikor veszi észre magá gyermekünk, hogy most már nem kellünk mi az ágyból való kikeléshez. Magától nem akart rájönni, így egy kis rásegítéssel (kiabáltunk neki a hálóból, hogy jöjjön ide...), de elértük, hogy megtegye az első lépéseket. Mondjuk lépéseknek a legnagyobb jóindulattal lehetett csak annak nevezni, mert pechére pont az alján lábának lyukakat nem bíró hálózsákban kértük a fenti mutatványt tőle, így egy rozmár szárazföldi kecsességével sikerült nálunk kikötnie, de megvan.

Ennek folyományaként a következő éjszakák azzal teltek, hogy a lekülönbözőbb időpontokban jelent meg nálunk, tetézve a dolgot egy nem is tudom mivel, de 3 napig lázas volt, és egyéb más tünet semmi. Úgyhogy élt is rendesen frissen szerzett tudományával, amikor csak lehetett, így kb. a 10 megjelenésénél kis babusgatás után szépen visszasétáltunk a saját ágyához, és mindenki a saját helyén tért nyugovóra.

Azóta helyes, mert reggelenként jön, és odabújik közénk, mi több egyik reggel arra ébredtem, hogy a szememtől kb. 2 centire a tágra nyílt szeme, és sugdossa, hogy "Anya, kejjé fö..." :-)

A másik meglepetésem az volt, hogy egyik nap - kivételesen - korábban ébredtem fel mint ő, belestem hozzá, békésen alszik, hangtalanul vissza az ágyba, éppen bekucorodtam (kb. fél perc sem telt el a bekukkantás után), amikor odanézek a hálóajtóba, és néma csenben ott áll. A frászt hozta rám, olyan hangtalanul jött utánam, és az ajtóban elvigyorodja magát. Hogy mikor ébredhetett fel?...