Sümegről aztán hazafelé keresztbe állt egy kamion a két sávon, úgyhogy tényleg letereltek minket a szántásba, s még szerencse, hogy zöld a kocsink, így jól tudtunk rejtőzködni... A mögöttün guruló Erdei család jóvoltából ez meg is lett örökítve:
(Az ott nem az út alattunk, hanem a letiport veteményes.)
(Az ott nem az út alattunk, hanem a letiport veteményes.)
Ilyen csudaszép helyeken jártunk Bakonybélen, ahol Szent Gellért remetéskedett.
Zircen aztán az arborétumban csak fokozódott a helyzet, főleg így tavasszal.
Gábor minden táblát elolvastatott a gyerekekkel:
Mondom, mindet...
A kedvencem a veszprémi Tűztoronyból: (vicsorogjunk együtt Apa!)
Csomó minden történt, amit tök jó volt, és nem is lehet igazán leírni. De az biztos, hogy a hétvége különdíját Timi kapja, az erőnlétéért, és külön színfoltja volt az eseménynek a walkie-talkie-zás, amivel azt a néhány percet, amikor külön kellett ülni a kocsiban is sikerült áthidalni, így ébredéstől elalvásig tudtunk beszélni, megállás nélkül.S a végén egy Gábor szerint jellemző pillanat, amikor is mi lányok a térkép felett tanakodunk. (És a fiúk látszólag semmit, de semmit nem segítenek, viszont ténykedésünk dokumentálására van idejük...)
2 megjegyzés:
Te meg nagyon jól írsz, kora reggel itt röhögök hangosan:)))))
Ó, köszönöm, pedig a végét már nagyon -nagyon későn írtam, úgyhogy a hülyeség volt a generátor. Meghát ugye a jó hozott alapanyagból könnyú dolgozni.
Megjegyzés küldése