Az első Vidámpark

A május 1-i hosszú hétvégén felkerekedtünk, és bemutattuk a budapesti Vidámparknak a gyerekünket. Némiképpen megváltozott itt a csapásirány, persze az én referenciamintám az 1980-as évekből való, csakúgy mint néhány játékszer még mindig odabent, na de ne rohanjunk így előre.

Nincs már Kisvidámpark és Nagyvidámpark. Egy Vidámpark van, és egy bejárat. Így kicsit elrettentő a sor, ami ott kígyózik, főleg nekem, dehát a gyerekért bármit, ugye. No sorbaállunk, és a nagyon lényeges változás, hogy már nem úgy van, hogy jegy plusz zsetonok és gyakorlatilag addig vagy bent, amíg el nem fogy a pénzed a zsetonokra, hanem egy magasabb belépőjegy, cserébe gyakorlatilag mindenre minden mennyiségben ráülhet gyermek/felnőtt. Viszont gyerekjegyben is van kettő féle. 100 centi alatt és felett. No most mi gyermekünk 103 cm, úgyhogy a niveaupálcaként szolgáló fémkorlát pont leskalpolná, így a rettenthetetlem biztonsági őr nem könyörült meg rajta. Biztos őt nem gyakran hozták ide gyerekkorában... Most törleszt...
No beértünk, és a korlátlan fogyasztásnak hála, Gáborral mi már a 2 órában szédültünk, annyi mindenen láttuk Bálintot körözni, viszont ő üveges tekinettel, látszólag megrökönyödve kapott ide és oda is, úgy nézett ki tényleg, mintha legalább 10 évnyi születésnapi ajándékot kapott volna egyszerre. Boldogság, Vidámpark a neved. Úgyhogy jó progaram volt megint, még visszatérünk.
Bálint egy kutyába öltött autóban...
Helikopáteren...
Mozdonyt vezetve
S az ismétlés kedvéért ismét...