HTT - avagy Harmincan Túliak Társasága - avagy XXX XY

Most már mindketten betöltöttük a 30-at Gáborral. Pénteken mellém öregedett egy évet :-)

Ezt meg is ünnepeltük méltó módon. Pénteken megérkeztek - külön irányból ugyan - Zalából a nagyszülők, és szombaton volt torta meg közös nagy meglepi ajándék és Gábor kedvenc paella-ját készítettem.

Amúgy ez a hosszú hétvége a családozás jegyében telt, mert Gábor szülei maradtak hétfő estig, úgyhogy csomó mindent csináltunk, lezsíroztuk a karácsonyi ajándékukat, ha már így bejöttek a csőbe, aztán nagyon nagyot kirándultunk a Normafához, hatalmasat rohangáltunk a lufi után.

Ja, és Bálint a múlt héten megtanulta közölni, ha végzett valamivel: "Kakkk..." - ezt mondja... :-)

Néhány pillanat a hétvégéből:

Lufivadászat és labda-elbirtoklás ismeretlenektől: (egyébként, aki tudja, hogy ki az a vörös hajú lány a képen, az árulja el nekem, mert lehet, hogy ciki, hogy nem emlékszünk, de szerintem láttuk már valahol a médiában)

Egy kis libikóka:

Gróznerek bandája:

Mindegy, csak kő legyen

Most éppen Hollókő a nemrégi Dobogókő után... Múlt vasárnap, mikor még több napsütés is volt elhatároztuk, hogy elmegyünk Hollókőre, mégpedig a a kertek alatt, kikerülve az M3-ast. Hát nem itt van a sarkon, de igazán jó program. Megnéztük a várat, majd minden kövét meg kellett vizsgálni, úgyhogy sötétedésig elmatatott volna Bálint csak az első szintjén az építménynek, négykézláb felmászott egy baromi hosszú falépcsőn és az ófalu kövezete is naaagyon érdekesen volt kirakva. Így, mikor már az út porát jól felszedtük, hazaindultunk és egy könnyű szécsényi ebéd (Bálint élete első gyerekmenüje - csontleves és rántott húsos krokett!)után hullafáradtan érkeztünk meg. De végre egy egész napot apával töltöttünk!

Mit nekem vár, elkapirgászom én itt:

Harc apával a várfalnál:

Na jó, megnézem a kilátást:
Bálint és az ófalu:

Keresztelő

Nem írtam még róla, mert nem voltak képeink fényképezőgép itthon hagyás miatt (miért is ne maradna itthon valamit mindig...), úgyhogy most a Juditék blogjáról csórtam néhányat.

Szóval Csabi unokatesóm és Judit két kicsi lányának volt két eseménye, a nagyobbik Sárinak 3. szülinapja és a kisebbik Lilinek keresztelője múlt hét előtt szombaton, 8-án az esztergomi Bazilikában.

Nagyon helyesek voltak a lányok és nagyon csinosak is, és a család apraja-nagyja összegyűlt az eseményen és az azt követő ebéden a Bazilika alatti étteremben. És mivel sok kicsi van már a családban, volt bohóc, meg arcfestés, meg műsor és éneklés és még mi is kaptunk ajándékot. Bálint ugyan még kicsi volt a bohóchoz és nagyon el is fáradt már az esemény hevében, de felnőtteket meghazudtoló mennyiséget evett az ünnepi ebédből. A helyet egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, mert istenien főznek!

Köszönjük ezúton is a vendéglátást és az élményt!

Saját képek később következnek a szülők nem digitális állományából!

Szülőkkel:

Klári unokatesómmal Lili:

4 nagyon kerek év

Amint azt írtam, nagytakarítok. És e folyamat közben találtam egy öröknaptárat, s mint csinál ilyenkor az ember? Naná, hogy tekergeti... :-) (Mire nem jó egy takarítás...)

Így egy NAAAAGY felismerésre jutottam, ami eddig valahogy elkerülte a figyelmem, pedig dátumilag jól állok általában. 1999. június 27-én volt a Gáborral az első "igazi" randevúnk az akkori Westel-LGT koncert idején (bár ez benne már csak a koncert végére tudatosult... :-) ) és 2003. június 27-én kérte meg a kezem (ez meg bennem csak másnap reggelre tudatosult... :-) ).

Hogy lehet valami véletlenül ennyire pont 4 év? :-)

Ja, és 2001 júniusában költöztünk össze...

Érdeklődve várom, hogy 2007 júniusában milyen mérföldkő fog elérkezni párkapcsolatunkban, bár a ház. anyakönyv birtokában nem tudom, hova lehetne még a szituációt fokozni :-)

Asszimilálódom

Alapjában véve sosem gondoltam magamról, hogy "tyúkanyó" típus lennék, és nem is vagyok az továbbra sem (szerintem)... Nem kezdek el az utcán a gyerekekhez gügyögni és tulajdonképpen a gyerekekkel sokáig nem is tudtam mit kezdeni, minta nélkül (gyerekkoromban nem volt tartósan sok kisbaba a szűkebb-tágabb környezetemben), sőt mi több, már Angliában is az volt a legnagyobb görcsöm (ahelyett, hogy az angolom miatt izgultam volna), hogy hogy találom meg azt a bizonyos közös hangot a gyerekekkel a családban. Utólag, így lassan tíz év elteltével bevallhatom, hogy azért kellett családot cserélnem félidőben, mert nem igazán jöttem ki a gyerekekkel.

Erre min kapom magam csütörtökön a baba-mama klubon? Egyrészt azon, hogy ott vagyok..., és babázom, és mesét olvasok fel más gyerekének. És ez nem esik nehezemre. Régebben mindig úgy gondoltam, hogy engem a kis gyerekek nem nagyon izgatnak, kivéve, ha család/barát/ismerős gyereke, mert hozzájuk köt valami. De a héten be kellett látnom, hogy kezdek változni. Nem tudom, hogy a státuszom, vagy a korom mondatja ezt, de kezdek belesímulni a rendszerbe. A játszótéren lent tudok már minden gond nélkül ülni 2 órát és vadidegen kismamákkal beszélgetni, pedig de el nem tudtam ezt képzelni korábban... Még ízlelgetem ezt a dolgot, de nem is oly rossz :-) Lehet, hogy 8 év múlva még egy pókember jelmezt is varrok a Bálintnak farsangra? :-)

Nahááát

Ma két meglepetés is ért bennünket.

Délelőtt elmentem a "Csokiba" (jaj, csak a Gábor el ne olvassa ezt, mert rosszul lesz...), szóval a Csokonai Műv. Házba egy dolgot elintézni, amikor is a célszemélyt keresve kikötöttem a nagyteremben. Alig lépek be, amikor az hallom : "Jééééé, itt a Bogi!" Biztosra vettem, hogy ez nem nekem szól, hisz nem ismerek ott senkit, de egyszer csak a Nagy Rita jön felém. Vele gimiben voltunk osztálytársak és a nagyteremben a baba-mama klubbon vett éppen részt kislányával. Úgyhogy jövő héttől, ha minden igaz mi is megyünk, és még szerdánként is "zsebibaba klubba" ami tulajdonképpen egy zenés foglalkozás.

A másik meglepi pedig, hogy kiderült az ebédnél, hogy kisfiúnk tud csőrös pohárból inni. Ezt eddig jól eltitkolta, és most is csak egy közelharcos erőszakoskodás által árulta el, de mikor már nem kötötte le az energiáit az, hogy ellenálljon, nagyon ügyesen fogta a poharat és látszólag örömét lelte új tudományának gyakorlásában. (Előzmény csak annyi, hogy kb. 5 hónapja próbáljuk kül. trükkök és ármányok segítségével a cumisüvegről leszoktatni...)

Dolgos hétköznapok, családias hétvégék

Sok munkával és szervezéssel telnek mostanában a hétköznapjaink. Sokszor segítünk apának az ügyintézésben, jövűnk-megyünk és intézkedünk. Így az, amitől féltem, hogy majd unatkozni fogunk, hát az nem jött be.

Sajnos az úszást egy időre ismét befagyasztjuk, merthogy a szeptemberi 4 alkalomból az első kettőt élveztük (pedig még olyan mutatvány is volt, hogy víz alá húzni a gyerekeket és ott a kéz elengedése...), a második kettőt pedig végigüvöltötte a többiek nagy "örömére" és az én vállamat meg véresre tépte/kaparta, úgyhogy egyelőre tanácstalan vagyok. Lehet, hogy más uszival kellene próbálkozni, vagy hagyni a fenébe az egészet, végül is mi sem jártunk anno babaúszni, aztán felnőttünk valahogy. Csak az is motoszkál a fejemben, hogy az első alkalmakkor meg olyan boldog volt a vízben...

Múlt pénteken voltam az ügyvédisekkel is bulizni, ami nagyon jól esett. Semmi különösebb alkalom nem volt, csak úgy szórakozásból. Már régen nevettem ennyit 4 óra alatt. Színesebbnél színesebb történeteket meséltek a mindennapjaikról és kicsi magánéletükről és a végén még egy sziporkázó vita is elcsattant.

Másnap hajnalban pedig ismét a nyakunkba vettük az M7-est és irány Zala (már naon régen voltunk), azon ritka alkalmak egyike volt, amikor mindenki, apósomat is beleértve, ott volt. Kicsaládoztuk magunkat, Bálintot körbemutogattuk, ja, ott is megünnepeltük a szülinapom és Piri szülinapját is. Élveztük a nyár utolsó hétvégéjét, csoda egy idő volt, még napozni is tudtam. Apropó napozás. Gábor a minap ajánlgatta, hogy vegyek szolibérletet, mert úgy emlékszik, hogy én régen jártam ilyen helyekre. Hát igen..., tényleg, de valahogy leszoktam róla. Jön a tél is, nem ártana, vagy lehet, hogy el kellene gondolkodnom a ha már a Gábor is (jó szándékkal) ezt javasolja... :-))) Ennyire szarul nézek ki? :-)

Ami nem túl izgalmas, de hasznos: elkezdtem - sajnos - a nagytakarítást, ami szintén külön szervezét igényel, hogy anyu mikor tud jönni ide (ugye az elfoglalt nyugdíjast nehéz becserkészni) Bálintozni, amíg én takarítok.

Hát ennyi mára a történet, és hétvégén jelentkezek még!

XXX

Igen, ez sajnos már a 3. X kezdete. Basszus. Oda is vagyok, meg vissza. Olyan rövidnek tűnt az eddigi is...
De azért az ünneplés jól telt. :-)
Volt péntek este egy kis zártkörű, és vasárnap egy fondü-partys a nagyiékkal, mivel anyukám is most töltött egy félig-meddig kerek szülinapot + Mária is. Úgyhogy volt ok a csoportosulásra.
Sőt du. még az Andi-Lackó-Lackó anyukája triász is belátogatott hozzánk virágostúl, útban a Ferihegy felé, így aztán meg lettem többszörösen köszöntve.
És még a lottón is kettesem van!!! :-)
Apa meglepi tortájával pénteken:

Szülőkkel:
Itt repül a kismadár!

Apa-apa-apa

Végre sikerült egy kicsit elkapnunk apát, sétálni egyet vele, bemutatni neki, hogy milyen ügyesen megyünk és egyáltalán vele lenni, mert most már naon szenvedünk a hiányától!

Így sétálnak a nagyfiúk:













A ping-pongasztalon:
Anya is ott volt:

A nagyiék a héten elkiránduáltak néhány napra Bécsbe, és mi szombaton kimentünk eléjük a Keletibe, hogy hazavigyük őket. Körbesétáltunk az aluljáróban, táncolt egy kicsit a cd-boltos kihallatszódó repertoárjára, és megnéztük a vonatokat is.
Bálint a rengetegben:
(érdekes megfigyelni a piros hengert a kezében, ami egy Pritt ragasztó, és gyakorlatila tényleg hozzá van ragadva a gyerek. mindenhova azt visszük. valószínüleg a balanszban játszik fontos szerepet, de ez még nem bizonyított)

Tájkép játék után...

És ez így megy minden nap...

Ági - Péter esküvő

Emlékeztek még az én gyönyörűen szépséges kolleganőmre az STS-nél? Az Ágira? Hát a hétvégén elkelt a lány. Csodaszép menyasszony volt, meg izgulós, mint mindannyian ezen a napon, és bár kb. fél óránként eltört nála a mécses, de ezek a könnyek az örömnek szóltak.

Szerencsére a szertartások nagyon közel voltak hozzánk (XV. ker polgármesteri és Kassai téri templom), így még Bálintot is bevontuk az eseménybe egy kicsit. Őt ugyan a vendégeskedés során a legjobban a szőlő érdekelte és a lánykikérést végig-ámulta-bámula-duruzsolta, de a szertartásokra már jött a nagyszülői felmentő sereg.

(A templomban a szertartás alatt majdnem röhögő-görcsöt kaptunk a Gáborral abban a nagy csöndben, amikor mögülünk félhangos hortyogást hallottunk, azt hittük az egyik idősebb vendég bóbiskolt el, de egy gyors terepfelmérés után konstatáltuk, hogy a kb. 5 éves nyoszolyólányt nyomta el a lelkesedés és számháborúzott egy kicsit a pad tetején.)

A lagzi a Bem-rakparti Art 'otelben volt, és mivel a Péter vendéglátásban dolgozik ki is tettek magukért. Ilyen svédasztalt mi még nem láttunk, és az a marha-rostélyos... Minden hihetetlenül finom volt.

Ismét jót tánciztunk és az asztaltársaságunk is jó fejekből állt, főleg, hogy az egyik srác bemutatkozás után leszólított, hogy "Te ugye Dózsás voltál?".... Gyanús volt, hogy ő is, de legnagyobb csodálkozásomra fiatalabb volt nálam (!), igaz csak egy évvel, de szíven ütött. A lényeg, hogy a Dózsások mindenütt ott vannak! :-) Ugye Gábor?

Miután a gép a Gábor kezében volt, a legjobb képek megint a torta környékén készültek... :

A zalaiak kedvéért, ezeket a dió/pörkölt/grillázstortákat nézzétek!:

Mi is jól szórakoztunk:

És a menyecskeruha:

Kívánunk innen is sok boldogságot az ifjú párnak!

Életünk napjai

Régen jelentkeztünk már, úgyhogy most hírt adunk magunk felől.
Ami kisfiúnkat illeti, szóval ő úgy döntött elsajátítja végre a járás tudományát, úgyhogy egy gumitalpú cipővel beszponzoráltuk az eseményt, így egyre többet és hosszabban járkál saját erőből, és érdekes, hogy a lépcsőn gyönyörűen megy kézenfogva. Felfedeztük magunknak a csúzda és a homokozó világát, bár egyelőre még csak a lapáttal hadonászik és szórja szanaszét a homokot, de látszólag ez örömöt jelent neki. Egyre több babát és kisgyereket ismerünk meg a játszótéren, és ezáltal egyre hosszabbak a sétáink, de ebben az időben ezt nem is nagyon bánom. Kezd elmaradozni a napközbeni két alvásból egy, de helyette szervezünk minden más programot. Beszereztünk egy szuper esernyőre csuható kocsit, és ezzel zúzzuk a bkv-t. Például meglátogatuk Hannát, aki tényleg nagyon ügyes, ha így folytatja előbb fog szaladni, mint Bálint. Timi, ismét köszönjük a vendéglátást, és örülünk, hogy a tea betetszett, én leginkább az ízéért szerettem. Nem beszélve a jótékony hatásairól.
Aztán belátogattunk a nagyi volt munkahelyére (ha nem írtam volna anyukám július óta nyugdíjas, pontosabban "rendelkezési állományban van", csak 2008-tól lesz nyugdíjas, erre külön büszke! :-)), szóval a munkahelyén viszont mindenki körbedicsérte, hogy milyen jól néz ki, és ez így is van, és Bálintot kb. 30 hölgy adta kézről-kézre és babusgatta, úgyhogy mondtam is neki, hogy ilyen sem lesz sok az életében, jegyezze meg jól...
Aztán babazsúroztunk egy jót Fruzsiéknál a szokásos társasággal és tök helyesek voltak megint a gyerkőcök. Ld. kép lejjebb.
Hétvégente kirándultunk, hol apával, hol a nagyiékkal. Kimentünk Budaörsre (asszem ott van) a szoborparkba, aztán Nagymarosra is, ahova a kocsijaink már maguktól is odatalálnak, egyszer Vácra, egy vásárba is.
Időközben ismét elkezdtünk járni Bálinttal babaúszásra, szept. 8-án volt az első óra, és a kezdeti ijedtséget legyőzve egy nagyon jól sikerült pancsolást tudhatunk magunk mögött. Betársult hozzánk Erika és Dávid is, úgyhogy így párosan még jobb móka.
Ami bennünket, nagy szamarakat illet, Gábor még mindig - szerencsére - sokat dolgozik, közben idejének egy részében szaktanácsad is egy cégnek, és én pedig egy brutál diéta segítségéve visszanyertem a terherbe esésem előtti súlyomat, és bár a versenysúlyom néhány kilóval még arrébb van, de határozottan sokkal jobban érzem magam. A receptet szívesen továbbítom Veró jóvoltából.
Dióhéjban talán ennyi és néhány kép.

Kedves Szilvi és Andris!

Emlékeztek még erre az üvegre?
Sokáig tartogattuk, mert nagy becsben tartottuk, de az évfordulónkon a fenekére ütöttünk és koccintottunk Rátok is!
Köszönjük, nagyon finom volt!

Az élet Rákospalotán

Apró hírek a házunk tájáról.

Vasárnap reggelre arra ébredt a ház apraja-nagyja, hogy az egyik itt lakó srác autóját leöntötték valamilyen savval, legalábbis Gábor szerint valamilyen rozsdamaró anyaggal, mert elég rosszul nézett ki szegény kis Swift. Azóta sem tudjuk, hogy személyes bosszú volt, vagy csak poén, de szar lenne, ha egyik reggel arra ébrednénk, hogy a mi kis autókánk is így le vagyon amortizálva.

Másrészről meg, biztosan páran tudjátok, hogy Gábor apukája kamionsofőr, így ha éppen errefele van dolga, illetve úton-útfélen benéz hozzánk, néha úgy jön ki a pihenőideje, vagy két fuvar között az ideje, hogy egy éjszakát is itt tud tölteni. Így volt ez ma reggelre virradó éjjel is. És mi történt mikor reggel indult volna tovább? Hát feltűnt neki, hogy megbuherálták (igen tisztességesen) a tanksapkát és elloptak ca. 300 liter (!!!!, nem 3, vagy 30, hanem háromszáz) gázolajat a kamionja egyik tankjából. Magyarul csutkára leszívták az egyik tankot, a másik 200 literes tankot is megpróbálták, de úgy látszik ott közbejöhetett valami, mert azzal nem végeztek. Azért ehhez a mennyiséghez már apparátus is kell ám, nem csak egy szívócső... Mindezt úgy, hogy a tökre kivilágított nagybolt előtt állt meg, ami mellett egy tényleg 24 órában működő éjjel-nappali van. Biztos nem láttak semmit... azért ha legközelebb bemegyek, rákérdezek.

Ezek történnek velünk és szerény kis környezetünkben.

Pöti málőr

A héten történt nálunk egy kis baleset. Kicsi fiam kizárt a lakásból egy laza mozdulattal. Történt ugyanis, hogy kimentem a folyosóra, hogy elrendezzem a babakocsiját egy sétára, negyed perc sem telt el, egyszer csak azt hallom, hogy csukódik mögöttem az ajtó. Se kulcs, se telefon nálam. Amikor kiléptem a lakásból ő még valahol az erkélyajtónál kolbászolt, de elfelejtettem, hogy mostanában az ajtók csapdosása és nyitogatása a nagy szerelem, és hát úgy látszik nem tetszett neki, hogy a bejárati nyitva van. Hangtalanul odasettenkedett és bevágta. Az első kétségbeesésemben majdnem bőgtem, de aztán a jobbik eszem erőt vett magán és becsöngetett a szomszédba, ahol két szépen megtermett fiú és egy lány lakik, hátha otthon vannak és segítenek benyomni az ajtót, de csak a lány volt otthon, és ő tök aranyosan hozta a telefonját és csörgettem a családot. Gábor Budafokon, viszont apukám szerencsére szabin, ellenben a Hősök terén bkv-val. Így ő volt a szerencsés nyertes, akik hazarohanhatott Újpestre a kulcsunkért és át hozzánk. Röpke 40 perc alatt át is ért. Eközben Bálintnak leesett, hogy gáz van, a becsapódás után 5 perccel hatalmas volt már a bömbi, így ő az ajtó egyik oldalán, én a másikon éneketem, kopogtam, verset mondtam, és minden létező eszközt bedombtam hogy az ajtónál maradásra bírjam (a szomszéd lány velem együtt drukkolt), nehogy még valamilyen kárt tegyen magában időközben idebent. Olyan kis drága volt, ahogy elhallgattam egy pillanatra, mindjárt hangot adott ki ő is és így lokalizálni tudtam valahogy és oda tudtam hívni az ajtóhoz. Néha még vissza is kopogott. Bár szerintem gondolhatta, hogy igen hülye játékot találtam ki.

Végül is jött a felmentő sereg, volt nagy öröm meg puszi-hegyek és egy pótkulcs került kiosztásra a házban...

Ürömön jártunk

Kedden elfújt minket a szél Ürömre, Kovács Janiékhoz, mely hely egyébként arról nevezetes, hogy ott indult meg bő egy éve Bálint kifelé. Illetve Bálint után két héttel született meg Jani és Emese lánya, Toncsi. A két gyerek tehát kisebb-nagyobb különbségekkel egyszerre fejlődik.

Janiék egyébként most emeletráépítenek, úgyhogy hatalmas építkezéseket láttunk (jó buli egy ilyen építkezés...), Gábor szakértett egyet kémény ügyben, így amíg a fiúk sefteltek, addig mi Mesivel babáztunk. A két gyerek különböző saját technikák alkalmazásával közeledett egymáshoz (Toncsi csípésben elég jó, míg Bálint tankként mászik át mindenen, a járás képességének hiányában), úgyhogy inkább egymás mellet játszottak, tejbegrízeztek és ettek szilvát és almáspitét. Így miután mindent megettünk, felborítottunk és szétpakoltunk egy kis helyben termett tökkel felpakolva hazaautókáztunk.

A kép csalóka, Bálint azért nem egy fejjel nagyobb (csak egy fél gyerekfejjel) Toncsinál, az viszont kivehető, hogy közös támadást indítottak az óriási TV membránja ellen...

És egy kép szemből is:

Egy hét pihenő

Hűűű, nagyon régen írtunk már, de azért vagyunk.

Először is ott kezdődött, hogy a héten hétfőn volt a mi kicsi házassági évfordulónk és kimenőt is kaptunk kicsit, úgyhogy elmentünk este romantikázni az Apával, és nagyon jó volt.

Aztán pedig rögtön másnap irány Zala, és csak ma jöttünk haza (szerencsére a Balatont utánunk zárták, mert nem volt nagy erezd el a hajam). Keddtől én voltam csak lent Bálinttal és csak szombaton jött utánunk Apa (ő addig dolgozott... :-( ).

Hát nagyon sok mindent csináltunk ez alatt a hét alatt. Még egyszer megünnepeltük a szülinapját Bálintnak, aztán hatalmasat játszottunk Jázminnnal, a másodunokatesóval; meg meglátogattuk keresztanyut a virágboltban, egyébként pedig mindenhol begyűjtöttük a dícséreteket és a bókokat. Ja, és nagyon-nagyokat hintáztunk és már-már néha-néha győzött a lustaság felett és lépett egyet-kettőt magától, de ez a menés még nem annyira megy a lelkemnek. De sebaj. Enni viszont gyönyörűen eszik.

Komolyra fordítva a szót, jól éreztük magunkat és hát meg kell mondani, hogy azért egyszerűbb az élet, hogyha 5-en, vagy akár 8-an vannak a gyerek mellett, egy-két dolgot hamarabb meg tud csinálni az ember, de amúgy tényleg nagyon kellemes volt.

Emberek! Így kell megfogni a vízsugarat!:

Így meg macerásan képeket nézegetni:

Cííííc! Gyere már közelebb, én még nem tudok menni!

Anya igen csúnya nyakláncot akasztott rám :-(
Ja, és a hét nem telt el egy kis szerelés nélkül, az áldozat a szekrénykulcs:

Sziget 2006

Igen, sokak megrökönyödésére, de főleg Gábor évek óta tartó ostromának köszönhetően idén én is tiszteletemet tettem odakint. Már nem volt több kifogásom, és egyébként is megígértem, még úgy 2001-ben, hogy egyszer kimegyek, no meg hát azért most már kíváncsi is voltam. Bár, ha emlékeim nem csalnak még '93-ban vagy '94-ben én voltam ott a Viktorral meg a Jocival, de hát akkor még Diáksziget volt és azért valljuk be más volt.

A bejutásra még jegy birtokában is 2 órát vártunk, de nem bántuk meg, mert nagyon tuti volt, találkoztunk (időrendben) Márkkal, meg Bereményi Szabival (kész ciki, alig ismertem meg), meg Hodnik Bogival, akivel sikeresen átdumáltuk a Franz Ferdinand koncertet. No de előtte a Boban Markovic sem volt kutya. Bár a családban a zenefelelős a Gábor, azért néhány szám még nekem is ismerős volt. Ettünk finom főtt csülköt (egy heti sóadagom megvolt...), és a csúcs, hogy régen látott kedves Bogival duma közben felfedeztük a Mézes Barack és a Mézes Körte pálinkát a Rézangyalnál. Lehet, hogy ez reklám, de akkor is nagyon, de nagyon finom volt. Biztos, hogy beszerzünk belőle itthonra. Gábor közben kiugrálta magát a skótok alatt, és mire odaért hozzánk, a szomjára ő is pálinkát fogyasztott... hát már nem emlékszik rá, hogy a sziget kapujától hogy értünk haza. Mennyi mindent bevallathattam volna vele... :-)

Márk, látsz Te még ott engem! :-)

Verónál

Már nagyon régen szerveztük és most beteljesedett. Elmentünk Veróhoz, kedvenc ügyvédi irodám üdvöskéjéhez, hogy lássuk őt és a zsír új kecóját. Természetesen vittünk fényképezőgépet, és szokásunkhoz híven nem fényképeztünk.... A kecó egyébként nagyon rendben van, másfél szoba, tip-top, és bár még nincs meg minden bútor, nagyon barátságos. Jó ízlésre vallanak az eddigi cuccok. :-)

Egyszóval nagyon élveztük, főleg, hogy még egy ráadás meglepi is volt, Gabó személyében, és még Bálint is jól vette az akadályokat, csak majdnem tett kárt a csoda-függönyben, és természetesen jót pletyiztünk. Most, hogy már sokkal több információnak vagyok birtokában mindenféle értelemben, bátrabban veszünk valami lakásba való csecse-cuccot. :-) És legközelebb fényképezünk is!

Egy kis őszi névnap

Eddig azt hittem, hogy nyáron van a névnapon, mégpedig éppen a közepén. De ez idén nem így van, ebben a korai zimában. Pont aznap volt az a nagy-nagy vihar, amikor a család összegyűlt, úgyhogy az ünneplés helyett inkább az ablakban izgultunk. Horror volt, és Gábor pont a legdurvább részében ért haza. Azért az ajándékok nem maradtak el - :-) - csini ruci, meg virág meg ilyenek.

Amúgy a hét a lakás csinosítgatásával telt, vettünk képet a nappaliba a heverő fölé - végre, mert az a fal már nagyon csupasz volt, meg bekereteztünk egy másikat és a helyét is megtaláltuk, és Gábor még alkotott is. És ha engedi ez az okos blog, akkor fel is teszem, hogy mit.

Bálint amúgy erősen nyáladzik ismét, csakúgy mint hat hónaposan, merthogy most a rágófogai nőnek 1000-rel és állandóan a szájában turkál. Amikor éppen nem, akkor táncol. Ez most a legújabb, hogy bármilyen dallamot hall, akkor elkezd rugózni és örül közben. Úgyhogy most Halász Judit megy nálunk többnyire, de nagyon jó!