Dolgos hétköznapok, családias hétvégék

Sok munkával és szervezéssel telnek mostanában a hétköznapjaink. Sokszor segítünk apának az ügyintézésben, jövűnk-megyünk és intézkedünk. Így az, amitől féltem, hogy majd unatkozni fogunk, hát az nem jött be.

Sajnos az úszást egy időre ismét befagyasztjuk, merthogy a szeptemberi 4 alkalomból az első kettőt élveztük (pedig még olyan mutatvány is volt, hogy víz alá húzni a gyerekeket és ott a kéz elengedése...), a második kettőt pedig végigüvöltötte a többiek nagy "örömére" és az én vállamat meg véresre tépte/kaparta, úgyhogy egyelőre tanácstalan vagyok. Lehet, hogy más uszival kellene próbálkozni, vagy hagyni a fenébe az egészet, végül is mi sem jártunk anno babaúszni, aztán felnőttünk valahogy. Csak az is motoszkál a fejemben, hogy az első alkalmakkor meg olyan boldog volt a vízben...

Múlt pénteken voltam az ügyvédisekkel is bulizni, ami nagyon jól esett. Semmi különösebb alkalom nem volt, csak úgy szórakozásból. Már régen nevettem ennyit 4 óra alatt. Színesebbnél színesebb történeteket meséltek a mindennapjaikról és kicsi magánéletükről és a végén még egy sziporkázó vita is elcsattant.

Másnap hajnalban pedig ismét a nyakunkba vettük az M7-est és irány Zala (már naon régen voltunk), azon ritka alkalmak egyike volt, amikor mindenki, apósomat is beleértve, ott volt. Kicsaládoztuk magunkat, Bálintot körbemutogattuk, ja, ott is megünnepeltük a szülinapom és Piri szülinapját is. Élveztük a nyár utolsó hétvégéjét, csoda egy idő volt, még napozni is tudtam. Apropó napozás. Gábor a minap ajánlgatta, hogy vegyek szolibérletet, mert úgy emlékszik, hogy én régen jártam ilyen helyekre. Hát igen..., tényleg, de valahogy leszoktam róla. Jön a tél is, nem ártana, vagy lehet, hogy el kellene gondolkodnom a ha már a Gábor is (jó szándékkal) ezt javasolja... :-))) Ennyire szarul nézek ki? :-)

Ami nem túl izgalmas, de hasznos: elkezdtem - sajnos - a nagytakarítást, ami szintén külön szervezét igényel, hogy anyu mikor tud jönni ide (ugye az elfoglalt nyugdíjast nehéz becserkészni) Bálintozni, amíg én takarítok.

Hát ennyi mára a történet, és hétvégén jelentkezek még!