Az élet Rákospalotán 2.

(előzményeket ld. 2006. augusztusi bejegyzésünkben...)

No, a mai reggelünk kicsit korán - 5 órakor - indult, ugyanis csöngött a vonalas telefon, ébredek, rohanok, X.Y. az újpalotai rendőrkapitányságról (Jesszus, valóra vált az egyik rémálmom, hogy hív minket a rendőrség egy hajnali órán), hogy miénk-e az ilyen és ilyen rendszámú autó. Igen. Akkor fáradjunk oda, mert feltörték. Keltem Gábort, rohan le, és igen, fel van törve. Még jó, hogy a telefonját kivételesen nem hagyta benne...

A ház mellett van egy újságos, az újságos nénivel jóban is vagyunk (itt lakik a házban ő is), és amikor ő hajnalban kinézett az ablakán, mert várta a friss mai újságot, látja az ablakából, hogy ülnek a kocsiban. Ez nem lett volna még baj, de amikor lement az újságkihordó kocsi elé, akkor látta azt is, hogy nem mi ülünk benne. Cselesen - és megjegyzem bátran - feltünés nélkül leadta a drótot a sofőrnek, mintha mi sem történt volna, aki elautókázott, de felhívta a zsarukat. Mindezalatt embereink tovább matatnak, és indítóznak a kocsiban. Zsaruk néhány perc múlva - állítólag - szirénázva meg is jönnek, de a tettenérés előtt fél perccel le is léptek mókuskáink. Valszeg hallották a szirénákat. Lehet, hogy én nem kapcsoltam volna be...

Ekkor találnak meg bennünket az örsről, és indul a jegyzőkönyvezés, stb. Amikor megjelenik a korábbi újságkihordó fiú, és szól a rendőröknek, hogy jöjjenek már, ott sétál a két emberke, el kellene kapni őket. Zsaruk kocsiba be, de nem jön össze nekik, felszívódnak.

Eredmény: Jobboldali ajtózár game over, műszerfal szétb....va (én még meg sem mertem nézni), kábelek lónak, letörve az indítózár, eltört a kormányzár (már ami a műszerfalon belül van), a helyszinelők mindent összegrafitporoztak és még csak nem is vettek újlenyomatot, de a grafitport gondosan lefényképezték, ja, és nem indul a kocsi. A négy napos hétvége kezdetén mindez, amikor szerelőre esélyünk sincs.

Pozitívum: A kocsi megvan. Legalább. Kijelethetjük, hogy nem vittek el semmit, és az még nekünk is talány, hogy miért nem tudták elvinni, pedig egy ideig próbálkoztak. Tipp, hogy van egy olyan immobilizer-e a kocsinak (amiről nem is tudtunk), ami a műszerfalon túl volt cselesen eldugva, és apósom szerint azért nem tudták elvinni, mert ez blokkolta az üzemanyag adagolót kulcs hiányában, és így hiába indítóztak, nem tudták beizzítani. Mint ahogy most mi sem. Szerencsére a CASCO állja az egészet, még ha szívózik is a biztosító (és miért ne tenné), a helyszinelő viszont Gábortól kérdezte, hogy szerinte mekkora lehet a kár... Passz. Majd kiderül, hogy a leírt kárösszeg ténlyeg fedi-e a valóságot.

Mindez úgy, hogy hátul a gyerekülés. Nem mintha autóbb lenne egy olyan kocsi, amiben gyerekülés van, de egyvalamit biztosan indikál. Milyen ember az ilyen? Biztosan nap mint nap történik máshol és másokkal is ilyen - sajnos, de főleg a történet első negyed óráját nem kívánnám az ellenségemnek sem. Másrészről meg véget érhetett volna ez a story rosszabbul is, de végeredményben a kocsi "csak" egy használati tárgy, ennél nagyobb bajunk soha ne legyen. De azért bele tudnék én is mászni ennek a két f...nak a kocsijába és nem tétlenkednék. Viszont az újságárús néninek jövünk egy körrel. :-)

Mamik hete

Múlt héten nagy volt nálunk a forgalom. Hétfőn-kedden anyukám teljesített szolgálatot Bálint mellett, némi Gábor jelenléttel, szerdán én is töltöttem egy kis időt gyermekemmel, csak hogy el ne felejtsen, aztán este megérkezett Gábor anyukája és onnantól ő vette át a stafétát. Csütörtökön ugyanis megint mentem Egerbe. De péntektől aztán már én is voltam.

A keddi órám reggel 8-kor kezdődött, így az 5 órás vonat szolgáltatásait voltam kénytelen igénybe venni. Nem mondom, megveregettem a vállam, hogy hajnali 3.40-kor ki tudtam magam vakarni az ágyból, úgy, hogy éjfélig azért fent prüntyögtem. Olyannyira, hogy amikor du. 3-kor hazaértem, úgy túl voltam pörögve, hogy csaptam egy nagytakarítást a teraszon, mindent letakarítottam, áttöröltem és vigyázba állítottam a virágos ládákat és kaspókat, hogy később beleköltözhessenenk a gyönyörűségek. Ez pénteken Gábor anyukája által meg is történt.

Vasárnap aztán jött Andi-Lackó, beszereztük az Andrea-névnapi ajándékot, és Bálintoztak ők is egy kicsit.

Egyébként ahhoz képest, hogy szinte minden nap más volt Bálinttal, egész jól vette az akadályokat, csak az én lelkem háborog, mert hiányzik, hogy ilyen sokat távol vagyok, de ha itt vagyok, akkor is mindig pörgök valamerre, intézem a dolgom. De ennek is vége lesz.

Illetve már vége is van egy részének, ugyanis tegnap este leadtam a zárótanításomat, jegyzőkönyvbe vették és sikerrel abszolváltam. Azon az órán már nem is izgultam, sőt a hétfő délelőtti óráján nem is volt bent a gyakorlatvezetőm, úgyhogy egyedül garázdálkodhattam. :-)

Sűrű volt, jó volt, még emésztem az élményt, bár sokat nem merenghetek, mert elvileg a hét végéig le kellene adnom a tanári szakdogát, de hát azzal (is) csúszni fogok.

Taní-tani

Megvolt, az, amit szerettem volna már kipróbálni, amitől féltem, amire kiváncsi voltam és amiről papírom lesz. Tegnap életemben először órát tartottam a főiskolán, és úgy néz ki, hogy még tanítottam is valamit. Sokan voltunk ugyan a katedrán, ott volt velem a majré, a frász, no és a természetes lámpaláz, de azért elfértünk.

Tegnap egy tipikus frontális órát tartotam a gyermekvédelem hatósági intézkedéseiről (ugye milyen izgin hangzik?), ma pedig egy gyakjegyes órát a kompetenciafejlesztésről , csoportmunkával és ilyenekkel. A hétfői órán elkövettem azt a hibát, hogy egy ppt-s prezentációt csináltam és amikor előrevetítettem, hogy szép nagy anyag lesz, akkor lecsaptak rám. "Fel lehet-e tenni az anyagot a valami központi cuccra, ahonnan leveszik, mert akkor nem körmölnének most, hanem figyelnének inkább..." Ezt mi anno úgy csináltuk, hogy az óra végén kérdeztük meg a tanárt, legalább végighallgattuk, de hát az már néhány éve volt... Így hát én rávágtam, hogy tulajdonképpen miért ne, ez a lépés a tanárnő szerint bátorság volt, mert így simán káoszba is fordulhatott volna az óra, hiszen az anyag úgyis meglesz, miért figyeljünk? Végül is nem így lett, csöndben figyeltek, de a csönd azért a rendhagyó szituációnak is szólt. Amikor ugyanezt a csoportot óralátogattam, akkor azért ment a duma...

Ma már sokkal oldottabb volt a hangulat, és nem használtam projektort, tanulva a tegnapból. A tanárnő, akinél végzem a gyakorlatot igazán jó fej, teljesen szabad kezet ad, tanácsokkal is ellát, úgyhogy lassan kezdem sajnálni, hogy csak 10 órát kell adni.

Bemutatkozás az Állatkertben

A szombati napunk nagyon produktívan telt. Rögtön 9 órakor ott toporogtam a Copy Generaly József körúti boltjában, és beadtam köttetésre a kicsi művemet. Elkisértek a fiúk is, és hazafelé bekanyarodtunk a Ligetbe, hogy jegyet váltsunk az Állatkertbe. Ennek a momentumnak később lesz még jelentősége.

Aztán Bálint durmolt egy jót, hihetetlen, de még mindig minden másnap igényli a napi két alvást, és utána átmentünk a szülőkhöz, mivel Tibor nap volt. Fini ebéd, ajándék, koccintás és irány ismét a Liget, ahova addigra már simán kitehették volna a "megtelt" táblát. Nem is értem, hogy az én tömegiszonyommal együtt, hogy vállaltam ezt be, de végül is túléltem. Még jó, hogy nem akartunk ott parkolni, mert az halál lett volna.

Na szóval Állatkert, ahol a kasszánál kilóméteres sor, úgyhogy a jegy birtokában 1 perces bejutás után bezsebeltem a családi elismeréseket.

Ugyan bent sem voltak kevesebben, de igazából el voltunk foglalva azzal, hogy Bálintot az állatokon kívül gyakorlatilag minden érdekelte, különösen a korlátok és kerítése drótjai és zsinórjai, és azok tartóoszlopai, így ezzel az erővel kimehettünk volna egy MÉH telepre is... :-)

Egy idő után felhagytunk a "Nézd Bálint, elefánt!" vagy "Nézd, ott vannak a majmok!" figyelemfelhívásokkal, és a magunk szórakoztatására sétáltunk tovább. Csomó mindent átépítettek és építenek most is, így egy rakás állat kimaradt, de hogy hova dugják ezidő alatt a grizliket..., viszont az látszik, hogy egyre inkább arra törekednek, hogy a tigris ne egy 4X4-es ketrecben körözzön, hanem valamelyest kellemesebb legyen a ketrec. Így gyakorlatilag kutatni kell az állatok után, hogy vajon melyik bokor mögött pihen, vagy hol rejtőzködik éppen. De így még kalandosabb.

Egyszóval kellemes kis séta volt.

Bálint érdelődik...

A zsiráf sem elég izgi:

Pihi:
A sok csücsülés után rohangászás a "Noé bárkájában":
No azért a gorilla érdekes volt:

Tadaaaaaaaaaam!

Miközben ezeket a sorokat írom halkan zümmög a nyomtató itt az asztalon, és bár ez sok mindent jelenthet, de jelen esetben azt, hogy KÉSZ VAGYOK A SZAKDOLGOZATOMMAL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jaj, el nem tudom mondani milyen jó érzés. Most csak ennyi, mert még ízlelgetem az érzést, hogy nem lebeg felettem ez a feladatmint Démoklész kardja!

Ünnep 2.

Azt mondta a család, hogy nem vagyok normális mert ilyen képet teszek fel Húsvétra, de majd most pótolom egy-két "hagyományosabbal".

Naaaaaagyon jó volt kikapcsolódni ez alatt a három nap alatt. Kezdtük szombaton Félegyházán keresztanyukáméknál, csupa finomat csinált megint Klári (báránypörkölt, sült almás pulyka, és hasonló érdekességek) meg volt sült fagyi (az milyen jó), majd ha valakit vendégül látunk, mi is villantunk vele, mert igazán hálás desszert. S kaptunk meghívást Klári nagy kerek-szülinapi bulijába júniusban. Meséltem már a nagy fájdalmamat, hogy Klárikáék esküvője a szerencsétlen véletlen műve által ugyanazon a napon lesz, mint az Andiék esküvője? Úgyhogy a család megosztja erőit, anyuék Kláriékhoz mennek, mi meg Andiékhoz. De mindenki sajnálja, hogy ez így alakult, nekem meg különösen fáj a szívem. Milyen kár tényleg, hogy az ember néha nem tud két helyen is ott lenni, biztos nagy buli lesz mindkét helyen.

A Húsvétolás vasánap korán Komárban folytatódott, ahol már aznap megvolt a meglepi, de mekkora ám! A Nyuszi illetékes helytartója személyesen hozta az ajándékokat, és úgy döntött, hogy a nagy örömre való tekintettel, marad is. Bálint hirtelen nem is tudta mihez kapjon, az ajándékokhoz, a nyuszihoz, vagy a csokihoz. Azt hiszem a nyuszinak legjobban én örültem, igazi fehér, hatalmas fülekkel és pici piros szemmel. Könyörögtem Apának, hogy légyszi, hozzuk már haza, Andiék úgyis jönnek két hét múlva, addig kinyuszizzuk magunkat, és addig kárt sem tudunk - talán - benne tenni, de Szigor Apu nem engedte. Úgyhogy be kell érni annyival hogy mikor megyünk, mindig megnézzük a leleményes módon Nyuszinak elnevezett házi kedvencet, és a nagypapa drága elvállalta, hogy felneveli.

Ünnep

MINDEN KEDVES CSALÁDTAGNAK, BARÁTNAK ÉS ISMERŐSNEK NAGYON BOLDOG HÚSVÉTOT KÍVÁNUNK! PIHENJETEK ÉS ÉLVEZZÉTEK A JÓ IDŐT!

PUSZI: B&G&B

Júniusra várva

Most, hogy a szakdogám finisel, Húsvét után megkezdem oktatói tevékenységeimet Egerben, és az egész életünk a probléma köré szerveződik, vágyakozva gondolok júniusra, amikor elvileg megpróbáltatásaim véget érnek. Bálint egyértelműen apás lett, ez nem tesz jót a lelkemnek, egyébként is vágyok arra, hogy egy kicsit más irodalmat is olvassak, vagy csak úgy nézzek ki a fejemből. De nem sírok, én akartam így. Azért jó lesz Húsvétkor egy kicsit családozni, és kikapcsolni magam a rendszerből. Egyébként pont Nagypénteken zárul egy 10 napos léböjt kúrám, amit a tavasz tiszteletére iktattam be, kevésbé vallási mint inkább szervezet-tisztítási szándékkal. Így a végéhez közeledve egyre alacsonyabb szinten van az ingerküszöböm, élvezi a család, nagyon...

Bálinttal elkezdtünk ismét játszóházba és daloló órára járni, nagyon élvezi még mindig, aktuális sláger a motor. De minden gyereknél ám, úgyhogy egymás kezéből kapkodják ki, sőt az itthoni motorunkkal is kimerészkedtünk. A játékok között is csináltunk egy kis gyomolást, mert volt olyan, amivel már gyakorlatilag fél éve nem játszott, és a huzogató játékok új értelmet nyertek, mert végre úgy használja őket ahogy szokás, de eddig erre nem volt hajlandó. Kirakós játékokban és labdában is egyre jobbak vagyunk. Egy adag babajáték Olasz Timiéknél landolt, nagyon hálásak is vagyunk érte, és a régi nagy babakocsit is összecsomagoltuk, és egy tuti kis új összecsukhatóval hasítunk, bár már egyre többet megyünk anélkül le. Amúgy játszótér függő lett Bálint, ha autóval elmegyünk egy játszó mellett, és így nem megyünk be, olyan hisztit vág le, hogy rossz hallgatni, űgyhogy kocsival már kerülőúton közlekedünk néha, kikerülve a játszókat. :-)

Néhány kép...

Amikor a fiúk egy tálból kukoricáznak:

A mi kis Húsvéti díszünk:

Duzzogás a homokozóban:

A diploma ára

Mint mondottam volt, az utóbbi időben sok időt töltök a könyvtárban, így alkalmam volt az alábbi dolgot megfigyelni.

Éppen a kis adminisztrációmat végzem, kérem a belépőt az olvasóterembe, amikor egy korombéli lány, megjelenik egy úrral , és érdelődnek egy könyv után, mert hogy a lány a szakdolgozatát éppen most készíti... Nyugtázva a gondolatot, hogy de jó, nem vagyok ebben a cipőben egyedül, el is indulok dolgomra az olvasóterembe, térülök-fordulok, fénymásolok és keresgetek a folyóiratok között, amikor azt látom, hogy az előbbi lány ül az úrral az egyik asztalnál, az úr felolvas, a lány pedig értően bólogat, amikor a felolvasás véget ér békésen konzultálnak egy kicsit és az úr lejegyzetel valamit. Akkor tűnik fel, hogy a két személy között rokoni kapcsolat van, vélhetőleg apja-lánya, és azért jöttek együtt, mert a lány nincs birtokában olyan mértékben a szeme világának, hogy egyedül tudjon könyvtározni. Ha kicsit továbbgondolom, feltételezem, hogy az úr a szakdolgozat konkrét elkészítésében (szövegszerkesztés, stb...) ilyen segítségére lehet a leánynak, mert nem gondolom, hogy a diplommunkáját brei írással adja le... arról nem beszélve, hogy valószínűleg együtt jutottak el a diplomaközeli állapotba is...

Személy szerint megítélnék egy diplomát a papának is, és a lánynak pedig valamilyen különdíjat, no és persze vörösdiplomát, hogy a magyar oktatási rendszer összes tökéletlenségére, esélyt nem adására fittyet hányva ilyen elszántsággal küzd a diplomáért. Megindító volt. És még én sajnáltatom magam, hogy szakdolgozok...

Hosszú hétvége

Miután a nemzeti ünnep nem adott különösebb okot - sajnos - a vidámságra, ezért mi az erőinket apukám születésnapjára koncentráluk, ami többek között szombaton egy Lugas étteremben eltöltött nagyon kellemes étkezésben nyilvánult meg, ami közben gyakran emlegettük Gabiék esküvőjét. :-) És koccintottunk a nagypapa egészségére testületileg. A bélszín tokányt naggggyon, de nagyon ajánlom mindenkinek, aki arra jár, mert egyszerűen isteni.

Ezt a momentumot leszámítva teljes nyugalomban telt az életünk, vagyis én a szakdolgozati oldalszámaimat 25-ről 55-re emeltem, remélem a tartalom minősége is hasonló arányban javult, a fiúk pihentek és csomót játszottak. Vasárnapra ugyan Bálint benáthásodott, követtem a példáját én is hétfőre, de úgy néz ki könnyű lefolyású, mert ágynak nem estünk.

Szerelnek a fiúk...

Az elmúlt hónap

Éppen nézem, hogy ismét elröpült egy hónap, mióta legutóbb a kis családi eseményeinkről beszámoltunk volna. Nem tudom, hogy az idő miatt-e, vagy mi miatt, de ez a január-február úgy elszállt, mint egy pillanat. Most volt szinte szilveszter...

Az elmúlt hónapban egy rakás családi ünnepet ültünk, először Bálintoztunk, aztán Gábor apukájának is volt születésnapja, de azzal még adósak vagyunk, bár mi már koccintottunk az egészségére, aztán Gábor nagyszülei is 81 évesek lettek és mindenki örömére nagyon jól vannak.

Igaz csak március első hétvégéjén jutottunk el Komárba, de akkor igyekeztünk mindenkit - aki ott volt :-) - felköszönteni.

Bálint okosodik, nap mint nap mutat valami újat, amiről eddig még csak sejteni sem véltük, hogy tudja, ahogy Móni csoporttársam mondaná, valahogy látensen manifesztálódnak nála a dolgok (:-) ): egy bevásárlás után korrekten mindent elpakol a helyére a spájzban, mindenkit instruál, hogy mikor mit kapcsoljon be-,ki-,össze és egyáltalán, és mikor a sétából feljöttünk úgy sorol be a csaphoz kezet mosni, hogy közben még arra is jut ideje, hogy gondosan felhúzza a pulcsi ujját, nehogy vizes legyen (hogy ezt ki mutatta neki.... én a nagyira gyanakszom...). Szóval a gyerek, a szülei minden lustasága ellenére sinen van.

Gábor jön-megy, pörög, ügyintéz, egyszóval nem sokat látjuk, de amíg azt látom rajta, hogy ez így jó Neki, addig én is örülök.

Én személy szerint minden szabad bitemet a szakdogámra "áldozom", reggel az az első gondolatom és álomra is a szakdogával hajtom a fejem, cikáznak a gondolataim, hogy mit lehetne még hova írni és kétnaponta megyek könyvtárba. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudnék helyette bármi más programot elképzelni, de akkor sem mondanék igazat, ha az állítanám, hogy nem élvezem. Igen is, lehet ebben örömet találni, meg ugye az sem ártott volna, ha korábban észbe kapok, mert azért akkor több időm lett volna elmélyülni az irodalom rejtelmeiben, de hát én már csak így élek. Ja, a doga témája: TANÓRAI DIFFERENCIÁLÁS. Amióta szóba került, már többen kérdezték, hogy ő fiú-e vagy lány, és eszik-e vagy isszák, de akit majd érdekel egyszer megbeszéljük. :-)

Végezetül néhány kép:

Bálintozás:
Csimpaszkodás: Pancsolás:

Nőnapi köszöntés:

Mókusvakítás

A dolog onnan indult, hogy Gábor egyik megrendelőjéről kiderült, hogy óvodát igazgat és működtet a szomszédos Zuglóban. Nosza rajta, ha már úgyis ez most nálunk slágertéma, akkor mi lenne ha obszerválnánk az intézményt, mert a 2008 őszi (!!! nem írtam el, 2008) kezdésre már csak 3-4 hely van, úgyhogy gondolkodjunk csak gyorsan. Azt tudtuk, hogy magánovi, és hogy mennyi a foglaló. Alavetően szerintünk egy magán ovi és az "állami" v. önkormányzati abban különbözik, hogy az előbbi színesebb meg szagosabb, meg több lehet a játék, és - remélhetőleg - egy óvonőre kevesebb gyerek jut.

Elmentünk, megtekintettük, nagyon helyesek, meg aranyosak voltak, minden csoporton átráncigáltak minket, pedig alvásidő volt (hogy miért akkorra hívtak... ?), kiderült, hogy van angol (hol nem...) meg úszás havonta és egyéb fakultatív programok. Aztán bátorkodtam megkérdezni, hogy az a bizonyos összeg, amit hallottunk, mint díj, az milyen intervallumra vonatkozik. Akkor leesett a tantusz, hogy az bizony nem fél évre, mint ahogy én az gondoltam,... hanem egy hónapra. Nem szeretem, ha mindenen rajta van az árcédula, és tudom, hogy valaki mennyiért vett valamit, legyen az akármely terméke vagy szolgáltatása a világnak (biztos annyiért vette, amennyiért neki adott pillanatban megérte annyiért), de szerintem szemen szedett pofátlanság egy ötszámjegyű összeget kérni (ami mellesleg 6-ossal, vagy 7-essel kezdődik). Itt nem arról van szó, hogy ki tudja-e az ember fizetni avagy sem, hanem, hogy mi az ennyi? Gondolom a rezsi, meg az óvonénik fizetése, no meg persze a profit. Ha minden egyes du. más különórára küldöm a gyereket hétköznapokon, még akkor sem ennyi...

Ezt az összeget abban az egy esetben tudom elfogadni, ha van pl. egy egyedül álló szülő (mindenféle nagyszülői segítség nélkül), aki sokáig és sokat dolgozik, és szeretné a gyerekét biztosan jó helyen tudni. Nem hiszem, hogy csak ilyen gyerekek vannak ebben az oviban, vagy bármelyikben, mert mint megtudtuk egyre több az ilyen. A kínálat sosincs kereslet nélkül.

Így hát ugyanezzel a lendülettel felhívtuk a körzeti önkormányzati ovit, ahova egyébként is zöld utunk van (arról nem beszélve, hogy még én is oda jártam anno), mert oda tartozunk, és megnyugtattak, hogy mindenféle túljelentkezés ellenére minket fel fognak venni. Mármint Bálintot. Nem utolsó sorban az az ovi egy sétányi távolságra van, így nem is kell járművel elközlekedni oda. És ha netántán úgy látnánk, hogy ingerszegény lenne a környezet, akkor még mindig megpróbálhatunk itthon kompenzálni. Így legalább nem érezzük azt, hogy jó pénzért megvásároltuk az óvonénik gondoskodását, hanem reméljük, hogy Bálint vevő lesz az ottani légkörre és stílusra, ami viszont nem pénz kérdése.

Kirschner Bea emlékére

Az STS-nél segített nekünk francia interjúkat készíteni Kata barátnőmet helyettesítve. Kedves, normális és segítőkész volt. Nem is ismertem őt igazán. Évek óta nem is hallottam róla már, így villámcsapásként ért a hír, hogy néhány nap múlva temetik. Másfél évig küzdött a kórral, és mikor egészségessé nyilvánították, az ellenőrző vizsgálaton derült ki, hogy több tucatnyi áttét a májában, és hetei vannak az életben. 33 éves volt.

Mit lehet ilyenkor mondani? És tenni? És egyáltalán. Miért nem tettek már valamit ez ellen? Mi az értelme ennek? Mi a garancia? Az a kurva igazság miért odaát van?

CSI Horatio

Tekintettel a mai napra hűűű de nagyon beharangozott CSI Miami sorozatindító epizódokra, ami kicsit érthetetlen azért, mert az RTL Klub célközönsége a Viasaton már végigrághatta minden egyes részen a körmét legalább kb. 3x, így a sorozat ismerőinek egy kis vidámság Jim Carrey előadásában.

Aki még nem látta volna:

http://www.youtube.com/watch?v=glvGfQnx3DI

Since 2005

Igen, igen ma születésnapot ünneplünk! No nem nagyot, csak egy kis megemlékezést tartunk arról, hogy blogunk 2, azaz két éves lett. Mikor bátortalanul elkezdük(-tem), nem is gondoltuk, hogy eléri a karonülő kort, de így lett.

Eltekintek ezen két év summázásától - igaz, a beírások 2005 decemberében kezdtek igazán napi jelleget ölteni - hiszen summázni igazán valaminek a vége felé szokás, és mivel az ihlet által vezérleve egyre gyakoribbak jelentkezéseink, úgy gondoljuk most kezdünk csak belejönni igazán... :-)

De mindenképpen megemlíteném Kovács Andris nevét, akinek köszönhetjük, hogy egyáltalán létrejött e fórum, és köszönjük látogatóinknak, méginkább kommentelőinknek, hogy azt a képzetet keltik bennünk, hogy mégiscsak jó, hogy írunk, szemben azzal, ha nem írnánk.

Hogyan tovább? Hát valahogy hasonlóan, és ha még több inspirációt kapnánk, ha a kedves Látogatók még több hozzáfűznivalóval illetnék a bejegyzéseket - amiknek mindig nagyon örülünk - az lenne ám csak a csuda jó.

Addig is, dráááágaszágaink, vigyázzatok Magatokra és egymásra!

MÁJKI 30

Kedves Márk!

ÜDV. A KLUBBAN, FIGYELD MEG, EZ EGY NAGYON EXKLÚZÍV KIND OF!

Köszönjük a meghívást, igazán, de igazán jól esett, és bocsánat, hogy nem tudtunk sokáig maradni, de hát az ember kötelességei!...

Jó volt Benneteket ismét együtt látni a Rutival, örülünk Nektek, csak így tovább!

Jó fejek a kollegáid és nagyon kellemes volt a helyszín is! Ja és a torta!!! Jól szuperált az erősítő? Mert a következőhöz tarcsiban van itt egy... :-)

A hátad mögött kézbe vettük Rutival azt a bizonyos vacsorameghívást, amit a Gáborral már vagy egy éve szerveztek, úgyhogy áprilisban egy estétekre mi adunk igazolást, ok?

Puszi: B&G

A csupasz majom

Egy roppant érdekes evolúciós elméletet szeretnék figyelmetekbe ajánlani. Először egy nagyon lelkes - és nagyon jó - tanárunktól - megérdemli hogy le is írjam a nevét: Dr. Buda Mariann - hallottam az elméletről, s már akkor is tetszett, de aztán nem foglalkoztam vele nagyon, de most ismét belebotlottam. Nem tudom ismeritek-e, de lényege, hogy lehet, hogy az emberszabású majmok és az emberek közötti - mai napig is hiányzó/keresett - láncszeme egy lényegében vízben élő majom fajta. Bizonyíték erre az ember szőrzetének növekedési iránya, a vízháztartásunk milyensége, a zsírsejtjeink, az ujjaink közötti úszóhártya "csökevény" és még jó pár ok.

Nem tudom itt felsorolni azt a rengeteg dolgot, ami bizonyíték a fenti felvetésre, ezért ajánlom a következő oldalt, ami olvasmányos stílusban feszegeti a problémát. 10 percet megér, mert érdemes és érdekes...

http://www.natursziget.com/page.php?show/articles/view/topic/nyiltter/artid/20060906vizimajom

Jó szórakozást!

Ja, és ha valahol találkoztok Desmond Morris: A csupasz majom könyvével, akkor csapjatok le rá légyszi a nevemben, minden pénzt megadok érte! Komolyan!

Az elmúlt hetek

Sokminden történt ismét velünk az elmúlt hetekben, mióta hazajöttünk Egerből. Először is, nem is írtam, de tényleg egy nagyon szupi kis fondü vacsin voltunk a Timiéknél, sok-sok, számunkra kedves baráttal. A csokifondü csak hab volt a tortán... :-)

Aztán voltunk Totyakutyával dokinál, a menetrendszerinti generálon és oltáson, de sajnos nem sok minden jót mondott a dokibácsi. Kutyusunk immár elmúlt 13 éves, és így jelentkeznek nála az időskor jelei. Gyógyszert is kapott a szívére, mert kicsit rendetlenkedik. Hát igen, régen volt már az a januári csütörtök, amikor beállítottam vele - a szülők legnagyobb örömére...

Találkoztunk Balázzsal és Timivel is, és ismét együtt rosszalkodtak a fiúk, ja és Timi volt csoporttársa, Éva megveszi a kicsi számítógépünket a mi legnagyobb örömünkre!

Ha már az eladásnál tartunk, a család eladja kicsi sárga citroenjét és új autó beszerzésén ügyködik! Úgyhogy ha érdekel valakit, vagy ismer valakit, akit érdekel, vagy van autónepper ismerőse, az szóljon!

Illetve nem utolsó sorban, de itt voltak Andiék, egy kicsit esküvőt szerveztünk, pontosabban a meghívókat zsírozták le a fiatalok ott, ahol mi is rendeltük. Csodálatos az élet, hogy egy-két dolog olyan állandóságot mutat, hogy az már szinte fáj! :-)

Továbbá fény derült egy rejtélyre. Hova tűnik el Bálint fogkréme... (meglehetősen szofisztikált és halkan kivitelezhető technika, úgy hogy kb. 5 percre sem hagytuk egyedül a szobában):

Step 1:

Step 2.:

Diploma előtt - 2007

A minap betelefonáltam a Debreceni Egyetem pedagógia tanszékére, hogy a szakdolgozatom/államvizsgámmal kapcsolatosan érdeklődjek az órarendem iránt (kb. 1 tantárgyam kell hogy legyen még) és megleptek. Az egyetem szerint én már végeztem. Mondom jaj, de jó, "akkor megyek a diplomámért pénteken, jó?" Vicces lenne, ha valamilyen csoda folytán oda is adnák azt a tanulmányin... :-) Nem tudom hogy csinálták ezt szakdolgozat, hospitálás, terepgyakorlat, kutatómunka, tanári szakdolgozat és gyakorlati tanítás - vizsgatanítás, hovatovább államvizsga dokumentumok nélkül, de ez már csak az egyetemi bürokrácia titka marad.

Mindenesetre ami a valóság, az az, hogy a jobbik énem úgy döntött, hogy most már Istenbizonytényleg kipréselem magamból a szakdogát, és júniusban megcsinálom az államvizsgát (némi egri főiskolai tanítással spékelve a dolgot), Egyrészt azért mert. Másrészt meg mert még a végén megérjük azt, hogy GYED/GYÁS, stb. GY-vel kezdődő állami "támogatás" mellett fizethetek a sulinak. Bár ha jól tudom ez már csak a most kezdőkre vonatkozik. Jelenleg... ki tudja milyen okosakat találnak még ki...

Úgyhogy lőttek annak a tervemnek, hogy saját "gyerekprogram-miatti" itthoni visszafejlődésem/elbutulásom/betompulásom/beszűkülésem folyamatát elnyújtott diploma megszerzéssel tompítsam, így redőzöm még egy kicsit a szürkeállományom, hátha hasznára lehetek egyszer még a jó magyar munkaerőpiacnak.

Sűrű egy tavasz lesz, de jó időre az utolsó ilyen, azt fogadom. Bár ahogy magam ismerem...

Eger 2.

Már itt is vagyunk megint.

Szeretnék még egy tapasztalatot megosztani az esetleges érdekeltekkel. Egri pihenésünk során természetesen adtunk a kényelemnek és a kényeztetésnek is, ennek keretében Gábor benevezett a "frissítő masszázs" szolgáltatásokra, én balga pedig az "alakformáló kollagénes masszázsra". Ennek megfelelően Gábor kipihenten, frissen és vigyorogva végzett, én pedig...

Nem voltak illúzióim a dologgal kapcsolatban, már régen játszottam a gondolattal, hogy részt veszek egy ilyenen, de a 10 perc után már erősen kételkedtem. Az első tíz perc nagyon kellemes volt, egy igazi masszőr alkatú uriember vett kezelésbe, de aztán előszedte azt a modernkori kínzóeszközt amivel végigdörgölte habtestem. (Gondolom az sem segített a dolgon, hogy előző nap a szoliba kicsit belepirultam.) Ennek a folyamatnak a 2. percében már azt a bűnömet is bevallottam volna, amit el sem követtem, vagy csak gondolatban... Gondolom pedig ez volt a lényege a dolognak, és így pár nap elteltével azt mondom, hogy még hatása is volt, de felkészületlenül ért. Akinek volt már ilyenje az szólhatott volna ( :-) ), akinek még nem, az készüljön egy hosszú bűnlajstrommal, és mondogassa szépen csak magában masszír közben.