Az élet Rákospalotán 2.

(előzményeket ld. 2006. augusztusi bejegyzésünkben...)

No, a mai reggelünk kicsit korán - 5 órakor - indult, ugyanis csöngött a vonalas telefon, ébredek, rohanok, X.Y. az újpalotai rendőrkapitányságról (Jesszus, valóra vált az egyik rémálmom, hogy hív minket a rendőrség egy hajnali órán), hogy miénk-e az ilyen és ilyen rendszámú autó. Igen. Akkor fáradjunk oda, mert feltörték. Keltem Gábort, rohan le, és igen, fel van törve. Még jó, hogy a telefonját kivételesen nem hagyta benne...

A ház mellett van egy újságos, az újságos nénivel jóban is vagyunk (itt lakik a házban ő is), és amikor ő hajnalban kinézett az ablakán, mert várta a friss mai újságot, látja az ablakából, hogy ülnek a kocsiban. Ez nem lett volna még baj, de amikor lement az újságkihordó kocsi elé, akkor látta azt is, hogy nem mi ülünk benne. Cselesen - és megjegyzem bátran - feltünés nélkül leadta a drótot a sofőrnek, mintha mi sem történt volna, aki elautókázott, de felhívta a zsarukat. Mindezalatt embereink tovább matatnak, és indítóznak a kocsiban. Zsaruk néhány perc múlva - állítólag - szirénázva meg is jönnek, de a tettenérés előtt fél perccel le is léptek mókuskáink. Valszeg hallották a szirénákat. Lehet, hogy én nem kapcsoltam volna be...

Ekkor találnak meg bennünket az örsről, és indul a jegyzőkönyvezés, stb. Amikor megjelenik a korábbi újságkihordó fiú, és szól a rendőröknek, hogy jöjjenek már, ott sétál a két emberke, el kellene kapni őket. Zsaruk kocsiba be, de nem jön össze nekik, felszívódnak.

Eredmény: Jobboldali ajtózár game over, műszerfal szétb....va (én még meg sem mertem nézni), kábelek lónak, letörve az indítózár, eltört a kormányzár (már ami a műszerfalon belül van), a helyszinelők mindent összegrafitporoztak és még csak nem is vettek újlenyomatot, de a grafitport gondosan lefényképezték, ja, és nem indul a kocsi. A négy napos hétvége kezdetén mindez, amikor szerelőre esélyünk sincs.

Pozitívum: A kocsi megvan. Legalább. Kijelethetjük, hogy nem vittek el semmit, és az még nekünk is talány, hogy miért nem tudták elvinni, pedig egy ideig próbálkoztak. Tipp, hogy van egy olyan immobilizer-e a kocsinak (amiről nem is tudtunk), ami a műszerfalon túl volt cselesen eldugva, és apósom szerint azért nem tudták elvinni, mert ez blokkolta az üzemanyag adagolót kulcs hiányában, és így hiába indítóztak, nem tudták beizzítani. Mint ahogy most mi sem. Szerencsére a CASCO állja az egészet, még ha szívózik is a biztosító (és miért ne tenné), a helyszinelő viszont Gábortól kérdezte, hogy szerinte mekkora lehet a kár... Passz. Majd kiderül, hogy a leírt kárösszeg ténlyeg fedi-e a valóságot.

Mindez úgy, hogy hátul a gyerekülés. Nem mintha autóbb lenne egy olyan kocsi, amiben gyerekülés van, de egyvalamit biztosan indikál. Milyen ember az ilyen? Biztosan nap mint nap történik máshol és másokkal is ilyen - sajnos, de főleg a történet első negyed óráját nem kívánnám az ellenségemnek sem. Másrészről meg véget érhetett volna ez a story rosszabbul is, de végeredményben a kocsi "csak" egy használati tárgy, ennél nagyobb bajunk soha ne legyen. De azért bele tudnék én is mászni ennek a két f...nak a kocsijába és nem tétlenkednék. Viszont az újságárús néninek jövünk egy körrel. :-)