K A R Á C S O N Y 2006

A dolog úgy kezdődött, hogy Bálint hathatós segítségével feldíszítettük a fát:

Aztán jöttek a nagyiék, Apa rittyentett egy olyan tuti hidegtálat lazacból, meg kaviárból, meg kaszinótojából (ez volt a hal része a napnak, mert ugyen nálunk nem nagyon dívik a halászlé és egyéb halételek), aztán mami féle tejfölös bableves, Bogi féle gesztenyés pulyka (nem azért mondom, de tuti lett, új recept pedig), és a mákosgubára elfogyott a szufla, úgyhogy azt elnapoltuk. No és persze vagy 7 fajta süti.

És jött a Jézuska is! Hozott magával építőkockát, meg búgócsigát, meg egy igazi hintapandát (ld. a képet lejjebb, manapság már ritka a hintaló, miért is ne legyen képzavara a gyerekeknek), meg egy csomó egyéb apróságot.

Karácsony napján aztán irány Komár, ahol nagy családi ebéd várt bennünket mindenféle finomsággal, és láss csodát, még egyszer jött a Jézuska, hatalmas oroszlánostúl, gyerek-székestül, meg fa-építőkockástúl, párnástúl-pulóverestül. Nagy volt ám a csodálkozás és az öröm. Ez volt az első karácsonyunk, amikor már Bálint is megértett valamit belőle. Hát, az ember könnye kicsordul ilyekor!

Karácsony másnapján jöttek Gábor nagybátyjáék és unokatesójáék, és Bálint másodunokatesója, Jázi is, aki 3 éves lesz januárban. Mit nem összejátszottak ezek a gyerkőcök, hihetetlen volt! Voltunk ott páran felnőttek, de kellett is még így is figyelni ám! De nagyon helyesek voltak együtt.

Bálint idén karácsonykor megtanult minden gátlás nélkül nyilvánosan táncolni, van csípőmozgása a gyereknek!

Egyszóval ismét jó volt ez a karácsony, de a konyhaasztalon hegyekben álló süteménymennyiségre tekintve nincs is ennek még vége - szerencsére!

Diagnózis: nimfotikus

Mármint nimfotikus alkat. A mi kisfiúnk. Ez mint tegnap megtudtam orvosi értelemben azt jelenti, hogy érzékenyebb. Szőke, kék szemű és fehér bőrű.

A dolog úgy kezdődött, hogy néhány hete kicsit megnőttek a nyirokcsomói, először nem is nagyon izgattuk magunkat, de aztán csak nem akart múlni a szintén felmerülő kis nátha sem. Mondjuk most, hogy többet járunk közösségbe bármi, bármikor ráugorhat, de aztán csak nem akart kikeveredni a dologból, a csúcspont a december eleji belázasodás volt. Szóval irány az orr-fül-gége, a vérvétel (frankón úgy vettek vért tőle mint a felnőttektől, vénából, horror volt nézni) és további gyógyszerek.

A végeredmény pedig, hogy tulajdonképpen semmi baja sincs egy kis bacit leszámítva, de hát nimfotikus, így mindenre érzékenyebb. Úgyhogy ha már ilyen kis északi típus, akkor növesztünk neki Jürgen frizut, és nyomjuk a vitaminokat a szervezetébe... :-)

A családi Mikulás előre tör

Immáron tradíció családunkban, hogy december első hétvégéjén ellátogat hozzánkGábor anyukája és vele érkezik egy kis Mikulás is. Így volt ez a múlt hétvégén is, amikor is egy rabszökéses-városbedugulós akció után Gábornak sikerült időben kiérnie a pályaudvarra és hazahoznia a mamit. Volt öröm, meg ajándékbontás, aztán szombaton kirándultunk egyet a Liszt Ferenc térre a karácsonyi vásárba, és Bálint egy oktogoni gyorsétteremben bezsebelte a helyi érdekletségű Mikulás szaloncukrát annak ellenére, hogy meglepetésszerű támadását és kinézetét kis fenntartással kezelte. Amúgy egész hétvégén úgy közlekedtünk mint egy rakétakilövő-állomás, mert Gábor kocsija tetején fent figyelt jó néhány alumínium cső, csoda, hogy nem lopták le, és már nem volt kedve elvinni a raktárba.

Szombat estére aztán a rendszer akadozni kezdett, 16 hónap után most először megéltük azt, hogy Bálint nem csak úgy lefeküdt és elaludt kis huhogás után, hanem 3 órát altattuk, mert eluralkodott rajta az immáron egy hete tartó nátha.

Vasárnap reggelre aztán belázasodott, és egész nap másfél óra alvás/fentlét váltásban végignyűgösködte a napot, alig evett, de hát ez így van, ha az ember beteg. Pedig reggelre megérkezett Gábor apukája, meg Andi és Lackó is további Mikulás ajándékokkal, meg andventi koszorúval, meg mindenféle finom karácsonyi alapanyaggal.

Hétfő délelőtt aztán jött a doktor néni, felírt egy rakás antibiotikumot és kencét, és most azt diktáljuk több-kevesebb sikerrel Bálintba.

Azért készítettünk egy-két jó képet a hétvégén.:

Ugye milyen tök jó sapecot hozott a Mikulás?

Földalattizunk:

Falok egy kicsit mami sütijéből:

Ismét itt a mikulás:
Bálint és a lázrózsák:

Babazsúr 4.0

Pénteken elmentünk babazsúrra Erikáékhoz (Erikáék Dávid fia egy napon született Bálinttal). Ott volt 1 kislány és 3 kisfiú, mint 15-16 hónapos, tehát kb. ugyanannyit tudnak és hasonló mértékben kell koncentrálni rájuk. Ott volt a babákon kívül még 4 anyuka és 3 apuka, illetve rajtam kívül az összes ivarérett hölgy picijában a kistesó. Tehát összesen 14-en figyeltünk a vendégségben. :-)

Miután minden kicsi mindenki tányérjából evett egy kis melegszendvicset/sütőtököt és minden csőrös pohárból ittak a törpék, és a házigazda Dávid játékait mindenki megvizsgálta, hazatranszportáltuk magunkat. Nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon elfáradtunk, de ez már csak ott esett le, amikor csak bambultunk kifelé a fejünkből a kocsiban hazafelé. Miért is? Mert pont abban a fázisban van mindannyiunk gyereke, hogy kb. 2 db percig köti le őket egy játék, tehát nem játszanak csak úgy el csendesen, aztán felmásznak-szédszednek-megcsócsálnak-lerángatnak-odabújnak-esznek-isznak és ugrálnak gyakorlatilag egy időben. Egy gyereket azért egyszerűbb koordinálni :-), de most mindenki egyszerre próbálta a fenti dolgokat kivédeni/alkalmazkodni.

De a mókusok helyesek voltak, úgyhogy legközelebb nálunk gyűlünk!

Kisfiunk a hintalovon fülig ketchuposan:

Csipet-csapat:

Csak képek

Előbb nem engedett a program több képet feltenni, így most ide pakolok néhányat Bánkról:

Apja-fia, mint a borsó meg a héja:

Bánki béka

Az elmúlt hét ismét eseménydúsan telt.

Múlt hétvégén voltunk Komárban, rengeteg sok levinni és felhozni-való volt, meg amúgy is, a kocsi téli cipői is végre felkerültek Pestre és fel is tetettük őket. Ezen a hétvégén olyat csináltunk, amit már nagyon régen nem. Bálint nagyi felügyelete alatt, így elmentünk biliárdozni a fiatalokkal (értsd Andi-Lackó) a Kanizsa Pláza egyik sokáig nyitva tartó vendéglátóipari egységébe. Ha már ott voltunk, akkor koktéloztunk is, és vérremenő küzdelemben 3-2-re kikaptunk a fiatalságtól, de jó móka volt. Nem is vagyok annyira béna, mint ahogy emlékszem... :-) De azért csapatunkat Gábor erősítette inkább... :-)

Illetve ezen helyen megállapítottam, hogy de jó, hogy már nem vagyok 14-15 éves :-), nagyon nehéz manapság a tinédzsereknek az állandó "gizda" állapotot hozni. Egyre korábban kell kezdeni és egyre komolyabb a verseny... Mi azért még tornacipőben és farmerban is elbiliárdoztunk a '90-s években. Vagy ha az ember nosztalgiázik, az már az öregség jele? :-)

Múlt héten aztán voltunk megint zsebi babán, meg klubbon, meg megtanult Bálint egymaga reggelizni (a katonákat egyedül kapkodja be :-), meg puszit adni és dobni (ezt még a Piri tanította meg neki), aztán hétvégén elmentünk a Timivel shoppingolni. Temészetesen nem magunknak, hanem kis porontyainknak. Sajna Timi nem tudott ott etetőszéket venni, de azért egy kicsit a fenekére ütöttünk némi pénznek. :-) Délután apával elmentünk a Ligetbe, ahol rajtunk kívül még nagyon sokan sétáltatták a gyereküket/kutyájukat/borzukat és magukat, minden ilyen nap az őszben ajándék. Bálint egy ideig sapka nélkül tudott rohangálni, olyan meleg volt!

Tegnap családoztunk. Elmentünk a nagyiékkal Bánkra, körbesétáltuk a tavat, megnéztük a kacsákat és ebédeltünk egy jót :-) Én undoromat megvető bátorsággal rendeltem sült békacombot. Amikor előttem figyelt a tányéron, majdnem rosszul lettem, de végül győzött a kiváncsiságom. Nagyon fincsi volt! Mintha a halnak a legfinomabb falatait eszegetném, szálka nélkül! A vendéglőben (ahol szinte csak mi voltuk ebédidőben) ugyan nem vitték túlzásba a sietést, és mivel etetőszékük sem volt, így a végére elég elfáradtunk Bálint rendezésében, szerencsére a nagyszülők miatt javult az egy főre jutó gyerek aránya, így mindenkinek jutott egy kis idő a csemegézésre.

Így kell az avarban csörtetni:

Így pedig kukucskálni a fa mögül:

Helyreigazítás

Bár alapvetően nem változott a korábban említett fényképész-galeriről a véleményem, most legutóbbi alkalommal azért szereztek egy-két pirospontot. Viszont az is igaz, hogy a képek nem fényképész miatt tutik, hanem Bálint miatt... :-)

Az egyik kedvencünk:

A fiúk útlevele

Kisfiúnk megkapta élete első útlevelét. A BM pólusi kihelyezett tagozatán ugyan az ügyintéző néni megizzadt mire egy használható képet tudott csinálni róla. Mivel sehogy sem akarta becsukni a száját, annyira érdekes volt minden, hogy szájtátva bambulászott, de a végén sikerült. Két évre kapta csak meg :-( Ha már ott voltunk Gábornak is csináltattunk egyet, hiszen a korábbi lejárt, ellenben abban ott fityeg az amcsi vízum 2010-ig, így majd ha hosszú tömött sorokban fogunk a yenkikhez menni, akkor mindkettő útlevelét cipeljük :-)

Amúgy az elmúlt hét a göthösség jegyében telt, végigment az egész családon, ki jobban, ki rosszabbul viselte, én még mindig krákogok, így a múlt heti ünnepet leginkább a tea mellett töltöttük. Gábor szülinapi ajándék jegyeit a Nemzeti Színházba is anyuék "élvezték végig" gyengélkedésünk miatt. Azt mondják, hogy jobban jártunk, hgoy itthon maradtunk... Nem mentünk baba-mama klubba sem, és a zeneóra is elmaradt (az mondjuk az ünnep miatt). Bálint egyre nagyobb helyismeretet szerez, így most már egyre nagyobb bátorsággal vágunk neki egy-egy ilyen alkalomnak, a zeneórán kifejezetten a társaság leghangosabbja, Pataki Atit lepipálva a tér közepén produkálja magát. Valahonnan örökölhette ezt az exhibicionizmust...

Behergeltük a téli ruhatárat Neki is és magunknak is, és ha tehetjük nem hosszúakat sétálunk ebben a csúnya szeles időben (valamelyik nap majdnem fellökte a szél Bálintot). Sajnos itt a hideg... :-(

Jaj, volt nálunk hivatalos fényképész, még nem lettek ugyan kész a képek, de nem ajánlom senkinek őket. Szép egy történet, hogy miért engedtük be őket harmadszor is az otthonunkba, de a tesónál már okosabbak leszünk...

HTT - avagy Harmincan Túliak Társasága - avagy XXX XY

Most már mindketten betöltöttük a 30-at Gáborral. Pénteken mellém öregedett egy évet :-)

Ezt meg is ünnepeltük méltó módon. Pénteken megérkeztek - külön irányból ugyan - Zalából a nagyszülők, és szombaton volt torta meg közös nagy meglepi ajándék és Gábor kedvenc paella-ját készítettem.

Amúgy ez a hosszú hétvége a családozás jegyében telt, mert Gábor szülei maradtak hétfő estig, úgyhogy csomó mindent csináltunk, lezsíroztuk a karácsonyi ajándékukat, ha már így bejöttek a csőbe, aztán nagyon nagyot kirándultunk a Normafához, hatalmasat rohangáltunk a lufi után.

Ja, és Bálint a múlt héten megtanulta közölni, ha végzett valamivel: "Kakkk..." - ezt mondja... :-)

Néhány pillanat a hétvégéből:

Lufivadászat és labda-elbirtoklás ismeretlenektől: (egyébként, aki tudja, hogy ki az a vörös hajú lány a képen, az árulja el nekem, mert lehet, hogy ciki, hogy nem emlékszünk, de szerintem láttuk már valahol a médiában)

Egy kis libikóka:

Gróznerek bandája:

Mindegy, csak kő legyen

Most éppen Hollókő a nemrégi Dobogókő után... Múlt vasárnap, mikor még több napsütés is volt elhatároztuk, hogy elmegyünk Hollókőre, mégpedig a a kertek alatt, kikerülve az M3-ast. Hát nem itt van a sarkon, de igazán jó program. Megnéztük a várat, majd minden kövét meg kellett vizsgálni, úgyhogy sötétedésig elmatatott volna Bálint csak az első szintjén az építménynek, négykézláb felmászott egy baromi hosszú falépcsőn és az ófalu kövezete is naaagyon érdekesen volt kirakva. Így, mikor már az út porát jól felszedtük, hazaindultunk és egy könnyű szécsényi ebéd (Bálint élete első gyerekmenüje - csontleves és rántott húsos krokett!)után hullafáradtan érkeztünk meg. De végre egy egész napot apával töltöttünk!

Mit nekem vár, elkapirgászom én itt:

Harc apával a várfalnál:

Na jó, megnézem a kilátást:
Bálint és az ófalu:

Keresztelő

Nem írtam még róla, mert nem voltak képeink fényképezőgép itthon hagyás miatt (miért is ne maradna itthon valamit mindig...), úgyhogy most a Juditék blogjáról csórtam néhányat.

Szóval Csabi unokatesóm és Judit két kicsi lányának volt két eseménye, a nagyobbik Sárinak 3. szülinapja és a kisebbik Lilinek keresztelője múlt hét előtt szombaton, 8-án az esztergomi Bazilikában.

Nagyon helyesek voltak a lányok és nagyon csinosak is, és a család apraja-nagyja összegyűlt az eseményen és az azt követő ebéden a Bazilika alatti étteremben. És mivel sok kicsi van már a családban, volt bohóc, meg arcfestés, meg műsor és éneklés és még mi is kaptunk ajándékot. Bálint ugyan még kicsi volt a bohóchoz és nagyon el is fáradt már az esemény hevében, de felnőtteket meghazudtoló mennyiséget evett az ünnepi ebédből. A helyet egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, mert istenien főznek!

Köszönjük ezúton is a vendéglátást és az élményt!

Saját képek később következnek a szülők nem digitális állományából!

Szülőkkel:

Klári unokatesómmal Lili:

4 nagyon kerek év

Amint azt írtam, nagytakarítok. És e folyamat közben találtam egy öröknaptárat, s mint csinál ilyenkor az ember? Naná, hogy tekergeti... :-) (Mire nem jó egy takarítás...)

Így egy NAAAAGY felismerésre jutottam, ami eddig valahogy elkerülte a figyelmem, pedig dátumilag jól állok általában. 1999. június 27-én volt a Gáborral az első "igazi" randevúnk az akkori Westel-LGT koncert idején (bár ez benne már csak a koncert végére tudatosult... :-) ) és 2003. június 27-én kérte meg a kezem (ez meg bennem csak másnap reggelre tudatosult... :-) ).

Hogy lehet valami véletlenül ennyire pont 4 év? :-)

Ja, és 2001 júniusában költöztünk össze...

Érdeklődve várom, hogy 2007 júniusában milyen mérföldkő fog elérkezni párkapcsolatunkban, bár a ház. anyakönyv birtokában nem tudom, hova lehetne még a szituációt fokozni :-)

Asszimilálódom

Alapjában véve sosem gondoltam magamról, hogy "tyúkanyó" típus lennék, és nem is vagyok az továbbra sem (szerintem)... Nem kezdek el az utcán a gyerekekhez gügyögni és tulajdonképpen a gyerekekkel sokáig nem is tudtam mit kezdeni, minta nélkül (gyerekkoromban nem volt tartósan sok kisbaba a szűkebb-tágabb környezetemben), sőt mi több, már Angliában is az volt a legnagyobb görcsöm (ahelyett, hogy az angolom miatt izgultam volna), hogy hogy találom meg azt a bizonyos közös hangot a gyerekekkel a családban. Utólag, így lassan tíz év elteltével bevallhatom, hogy azért kellett családot cserélnem félidőben, mert nem igazán jöttem ki a gyerekekkel.

Erre min kapom magam csütörtökön a baba-mama klubon? Egyrészt azon, hogy ott vagyok..., és babázom, és mesét olvasok fel más gyerekének. És ez nem esik nehezemre. Régebben mindig úgy gondoltam, hogy engem a kis gyerekek nem nagyon izgatnak, kivéve, ha család/barát/ismerős gyereke, mert hozzájuk köt valami. De a héten be kellett látnom, hogy kezdek változni. Nem tudom, hogy a státuszom, vagy a korom mondatja ezt, de kezdek belesímulni a rendszerbe. A játszótéren lent tudok már minden gond nélkül ülni 2 órát és vadidegen kismamákkal beszélgetni, pedig de el nem tudtam ezt képzelni korábban... Még ízlelgetem ezt a dolgot, de nem is oly rossz :-) Lehet, hogy 8 év múlva még egy pókember jelmezt is varrok a Bálintnak farsangra? :-)

Nahááát

Ma két meglepetés is ért bennünket.

Délelőtt elmentem a "Csokiba" (jaj, csak a Gábor el ne olvassa ezt, mert rosszul lesz...), szóval a Csokonai Műv. Házba egy dolgot elintézni, amikor is a célszemélyt keresve kikötöttem a nagyteremben. Alig lépek be, amikor az hallom : "Jééééé, itt a Bogi!" Biztosra vettem, hogy ez nem nekem szól, hisz nem ismerek ott senkit, de egyszer csak a Nagy Rita jön felém. Vele gimiben voltunk osztálytársak és a nagyteremben a baba-mama klubbon vett éppen részt kislányával. Úgyhogy jövő héttől, ha minden igaz mi is megyünk, és még szerdánként is "zsebibaba klubba" ami tulajdonképpen egy zenés foglalkozás.

A másik meglepi pedig, hogy kiderült az ebédnél, hogy kisfiúnk tud csőrös pohárból inni. Ezt eddig jól eltitkolta, és most is csak egy közelharcos erőszakoskodás által árulta el, de mikor már nem kötötte le az energiáit az, hogy ellenálljon, nagyon ügyesen fogta a poharat és látszólag örömét lelte új tudományának gyakorlásában. (Előzmény csak annyi, hogy kb. 5 hónapja próbáljuk kül. trükkök és ármányok segítségével a cumisüvegről leszoktatni...)

Dolgos hétköznapok, családias hétvégék

Sok munkával és szervezéssel telnek mostanában a hétköznapjaink. Sokszor segítünk apának az ügyintézésben, jövűnk-megyünk és intézkedünk. Így az, amitől féltem, hogy majd unatkozni fogunk, hát az nem jött be.

Sajnos az úszást egy időre ismét befagyasztjuk, merthogy a szeptemberi 4 alkalomból az első kettőt élveztük (pedig még olyan mutatvány is volt, hogy víz alá húzni a gyerekeket és ott a kéz elengedése...), a második kettőt pedig végigüvöltötte a többiek nagy "örömére" és az én vállamat meg véresre tépte/kaparta, úgyhogy egyelőre tanácstalan vagyok. Lehet, hogy más uszival kellene próbálkozni, vagy hagyni a fenébe az egészet, végül is mi sem jártunk anno babaúszni, aztán felnőttünk valahogy. Csak az is motoszkál a fejemben, hogy az első alkalmakkor meg olyan boldog volt a vízben...

Múlt pénteken voltam az ügyvédisekkel is bulizni, ami nagyon jól esett. Semmi különösebb alkalom nem volt, csak úgy szórakozásból. Már régen nevettem ennyit 4 óra alatt. Színesebbnél színesebb történeteket meséltek a mindennapjaikról és kicsi magánéletükről és a végén még egy sziporkázó vita is elcsattant.

Másnap hajnalban pedig ismét a nyakunkba vettük az M7-est és irány Zala (már naon régen voltunk), azon ritka alkalmak egyike volt, amikor mindenki, apósomat is beleértve, ott volt. Kicsaládoztuk magunkat, Bálintot körbemutogattuk, ja, ott is megünnepeltük a szülinapom és Piri szülinapját is. Élveztük a nyár utolsó hétvégéjét, csoda egy idő volt, még napozni is tudtam. Apropó napozás. Gábor a minap ajánlgatta, hogy vegyek szolibérletet, mert úgy emlékszik, hogy én régen jártam ilyen helyekre. Hát igen..., tényleg, de valahogy leszoktam róla. Jön a tél is, nem ártana, vagy lehet, hogy el kellene gondolkodnom a ha már a Gábor is (jó szándékkal) ezt javasolja... :-))) Ennyire szarul nézek ki? :-)

Ami nem túl izgalmas, de hasznos: elkezdtem - sajnos - a nagytakarítást, ami szintén külön szervezét igényel, hogy anyu mikor tud jönni ide (ugye az elfoglalt nyugdíjast nehéz becserkészni) Bálintozni, amíg én takarítok.

Hát ennyi mára a történet, és hétvégén jelentkezek még!

XXX

Igen, ez sajnos már a 3. X kezdete. Basszus. Oda is vagyok, meg vissza. Olyan rövidnek tűnt az eddigi is...
De azért az ünneplés jól telt. :-)
Volt péntek este egy kis zártkörű, és vasárnap egy fondü-partys a nagyiékkal, mivel anyukám is most töltött egy félig-meddig kerek szülinapot + Mária is. Úgyhogy volt ok a csoportosulásra.
Sőt du. még az Andi-Lackó-Lackó anyukája triász is belátogatott hozzánk virágostúl, útban a Ferihegy felé, így aztán meg lettem többszörösen köszöntve.
És még a lottón is kettesem van!!! :-)
Apa meglepi tortájával pénteken:

Szülőkkel:
Itt repül a kismadár!

Apa-apa-apa

Végre sikerült egy kicsit elkapnunk apát, sétálni egyet vele, bemutatni neki, hogy milyen ügyesen megyünk és egyáltalán vele lenni, mert most már naon szenvedünk a hiányától!

Így sétálnak a nagyfiúk:













A ping-pongasztalon:
Anya is ott volt:

A nagyiék a héten elkiránduáltak néhány napra Bécsbe, és mi szombaton kimentünk eléjük a Keletibe, hogy hazavigyük őket. Körbesétáltunk az aluljáróban, táncolt egy kicsit a cd-boltos kihallatszódó repertoárjára, és megnéztük a vonatokat is.
Bálint a rengetegben:
(érdekes megfigyelni a piros hengert a kezében, ami egy Pritt ragasztó, és gyakorlatila tényleg hozzá van ragadva a gyerek. mindenhova azt visszük. valószínüleg a balanszban játszik fontos szerepet, de ez még nem bizonyított)

Tájkép játék után...

És ez így megy minden nap...

Ági - Péter esküvő

Emlékeztek még az én gyönyörűen szépséges kolleganőmre az STS-nél? Az Ágira? Hát a hétvégén elkelt a lány. Csodaszép menyasszony volt, meg izgulós, mint mindannyian ezen a napon, és bár kb. fél óránként eltört nála a mécses, de ezek a könnyek az örömnek szóltak.

Szerencsére a szertartások nagyon közel voltak hozzánk (XV. ker polgármesteri és Kassai téri templom), így még Bálintot is bevontuk az eseménybe egy kicsit. Őt ugyan a vendégeskedés során a legjobban a szőlő érdekelte és a lánykikérést végig-ámulta-bámula-duruzsolta, de a szertartásokra már jött a nagyszülői felmentő sereg.

(A templomban a szertartás alatt majdnem röhögő-görcsöt kaptunk a Gáborral abban a nagy csöndben, amikor mögülünk félhangos hortyogást hallottunk, azt hittük az egyik idősebb vendég bóbiskolt el, de egy gyors terepfelmérés után konstatáltuk, hogy a kb. 5 éves nyoszolyólányt nyomta el a lelkesedés és számháborúzott egy kicsit a pad tetején.)

A lagzi a Bem-rakparti Art 'otelben volt, és mivel a Péter vendéglátásban dolgozik ki is tettek magukért. Ilyen svédasztalt mi még nem láttunk, és az a marha-rostélyos... Minden hihetetlenül finom volt.

Ismét jót tánciztunk és az asztaltársaságunk is jó fejekből állt, főleg, hogy az egyik srác bemutatkozás után leszólított, hogy "Te ugye Dózsás voltál?".... Gyanús volt, hogy ő is, de legnagyobb csodálkozásomra fiatalabb volt nálam (!), igaz csak egy évvel, de szíven ütött. A lényeg, hogy a Dózsások mindenütt ott vannak! :-) Ugye Gábor?

Miután a gép a Gábor kezében volt, a legjobb képek megint a torta környékén készültek... :

A zalaiak kedvéért, ezeket a dió/pörkölt/grillázstortákat nézzétek!:

Mi is jól szórakoztunk:

És a menyecskeruha:

Kívánunk innen is sok boldogságot az ifjú párnak!

Életünk napjai

Régen jelentkeztünk már, úgyhogy most hírt adunk magunk felől.
Ami kisfiúnkat illeti, szóval ő úgy döntött elsajátítja végre a járás tudományát, úgyhogy egy gumitalpú cipővel beszponzoráltuk az eseményt, így egyre többet és hosszabban járkál saját erőből, és érdekes, hogy a lépcsőn gyönyörűen megy kézenfogva. Felfedeztük magunknak a csúzda és a homokozó világát, bár egyelőre még csak a lapáttal hadonászik és szórja szanaszét a homokot, de látszólag ez örömöt jelent neki. Egyre több babát és kisgyereket ismerünk meg a játszótéren, és ezáltal egyre hosszabbak a sétáink, de ebben az időben ezt nem is nagyon bánom. Kezd elmaradozni a napközbeni két alvásból egy, de helyette szervezünk minden más programot. Beszereztünk egy szuper esernyőre csuható kocsit, és ezzel zúzzuk a bkv-t. Például meglátogatuk Hannát, aki tényleg nagyon ügyes, ha így folytatja előbb fog szaladni, mint Bálint. Timi, ismét köszönjük a vendéglátást, és örülünk, hogy a tea betetszett, én leginkább az ízéért szerettem. Nem beszélve a jótékony hatásairól.
Aztán belátogattunk a nagyi volt munkahelyére (ha nem írtam volna anyukám július óta nyugdíjas, pontosabban "rendelkezési állományban van", csak 2008-tól lesz nyugdíjas, erre külön büszke! :-)), szóval a munkahelyén viszont mindenki körbedicsérte, hogy milyen jól néz ki, és ez így is van, és Bálintot kb. 30 hölgy adta kézről-kézre és babusgatta, úgyhogy mondtam is neki, hogy ilyen sem lesz sok az életében, jegyezze meg jól...
Aztán babazsúroztunk egy jót Fruzsiéknál a szokásos társasággal és tök helyesek voltak megint a gyerkőcök. Ld. kép lejjebb.
Hétvégente kirándultunk, hol apával, hol a nagyiékkal. Kimentünk Budaörsre (asszem ott van) a szoborparkba, aztán Nagymarosra is, ahova a kocsijaink már maguktól is odatalálnak, egyszer Vácra, egy vásárba is.
Időközben ismét elkezdtünk járni Bálinttal babaúszásra, szept. 8-án volt az első óra, és a kezdeti ijedtséget legyőzve egy nagyon jól sikerült pancsolást tudhatunk magunk mögött. Betársult hozzánk Erika és Dávid is, úgyhogy így párosan még jobb móka.
Ami bennünket, nagy szamarakat illet, Gábor még mindig - szerencsére - sokat dolgozik, közben idejének egy részében szaktanácsad is egy cégnek, és én pedig egy brutál diéta segítségéve visszanyertem a terherbe esésem előtti súlyomat, és bár a versenysúlyom néhány kilóval még arrébb van, de határozottan sokkal jobban érzem magam. A receptet szívesen továbbítom Veró jóvoltából.
Dióhéjban talán ennyi és néhány kép.