XXX

Igen, ez sajnos már a 3. X kezdete. Basszus. Oda is vagyok, meg vissza. Olyan rövidnek tűnt az eddigi is...
De azért az ünneplés jól telt. :-)
Volt péntek este egy kis zártkörű, és vasárnap egy fondü-partys a nagyiékkal, mivel anyukám is most töltött egy félig-meddig kerek szülinapot + Mária is. Úgyhogy volt ok a csoportosulásra.
Sőt du. még az Andi-Lackó-Lackó anyukája triász is belátogatott hozzánk virágostúl, útban a Ferihegy felé, így aztán meg lettem többszörösen köszöntve.
És még a lottón is kettesem van!!! :-)
Apa meglepi tortájával pénteken:

Szülőkkel:
Itt repül a kismadár!

Apa-apa-apa

Végre sikerült egy kicsit elkapnunk apát, sétálni egyet vele, bemutatni neki, hogy milyen ügyesen megyünk és egyáltalán vele lenni, mert most már naon szenvedünk a hiányától!

Így sétálnak a nagyfiúk:













A ping-pongasztalon:
Anya is ott volt:

A nagyiék a héten elkiránduáltak néhány napra Bécsbe, és mi szombaton kimentünk eléjük a Keletibe, hogy hazavigyük őket. Körbesétáltunk az aluljáróban, táncolt egy kicsit a cd-boltos kihallatszódó repertoárjára, és megnéztük a vonatokat is.
Bálint a rengetegben:
(érdekes megfigyelni a piros hengert a kezében, ami egy Pritt ragasztó, és gyakorlatila tényleg hozzá van ragadva a gyerek. mindenhova azt visszük. valószínüleg a balanszban játszik fontos szerepet, de ez még nem bizonyított)

Tájkép játék után...

És ez így megy minden nap...

Ági - Péter esküvő

Emlékeztek még az én gyönyörűen szépséges kolleganőmre az STS-nél? Az Ágira? Hát a hétvégén elkelt a lány. Csodaszép menyasszony volt, meg izgulós, mint mindannyian ezen a napon, és bár kb. fél óránként eltört nála a mécses, de ezek a könnyek az örömnek szóltak.

Szerencsére a szertartások nagyon közel voltak hozzánk (XV. ker polgármesteri és Kassai téri templom), így még Bálintot is bevontuk az eseménybe egy kicsit. Őt ugyan a vendégeskedés során a legjobban a szőlő érdekelte és a lánykikérést végig-ámulta-bámula-duruzsolta, de a szertartásokra már jött a nagyszülői felmentő sereg.

(A templomban a szertartás alatt majdnem röhögő-görcsöt kaptunk a Gáborral abban a nagy csöndben, amikor mögülünk félhangos hortyogást hallottunk, azt hittük az egyik idősebb vendég bóbiskolt el, de egy gyors terepfelmérés után konstatáltuk, hogy a kb. 5 éves nyoszolyólányt nyomta el a lelkesedés és számháborúzott egy kicsit a pad tetején.)

A lagzi a Bem-rakparti Art 'otelben volt, és mivel a Péter vendéglátásban dolgozik ki is tettek magukért. Ilyen svédasztalt mi még nem láttunk, és az a marha-rostélyos... Minden hihetetlenül finom volt.

Ismét jót tánciztunk és az asztaltársaságunk is jó fejekből állt, főleg, hogy az egyik srác bemutatkozás után leszólított, hogy "Te ugye Dózsás voltál?".... Gyanús volt, hogy ő is, de legnagyobb csodálkozásomra fiatalabb volt nálam (!), igaz csak egy évvel, de szíven ütött. A lényeg, hogy a Dózsások mindenütt ott vannak! :-) Ugye Gábor?

Miután a gép a Gábor kezében volt, a legjobb képek megint a torta környékén készültek... :

A zalaiak kedvéért, ezeket a dió/pörkölt/grillázstortákat nézzétek!:

Mi is jól szórakoztunk:

És a menyecskeruha:

Kívánunk innen is sok boldogságot az ifjú párnak!

Életünk napjai

Régen jelentkeztünk már, úgyhogy most hírt adunk magunk felől.
Ami kisfiúnkat illeti, szóval ő úgy döntött elsajátítja végre a járás tudományát, úgyhogy egy gumitalpú cipővel beszponzoráltuk az eseményt, így egyre többet és hosszabban járkál saját erőből, és érdekes, hogy a lépcsőn gyönyörűen megy kézenfogva. Felfedeztük magunknak a csúzda és a homokozó világát, bár egyelőre még csak a lapáttal hadonászik és szórja szanaszét a homokot, de látszólag ez örömöt jelent neki. Egyre több babát és kisgyereket ismerünk meg a játszótéren, és ezáltal egyre hosszabbak a sétáink, de ebben az időben ezt nem is nagyon bánom. Kezd elmaradozni a napközbeni két alvásból egy, de helyette szervezünk minden más programot. Beszereztünk egy szuper esernyőre csuható kocsit, és ezzel zúzzuk a bkv-t. Például meglátogatuk Hannát, aki tényleg nagyon ügyes, ha így folytatja előbb fog szaladni, mint Bálint. Timi, ismét köszönjük a vendéglátást, és örülünk, hogy a tea betetszett, én leginkább az ízéért szerettem. Nem beszélve a jótékony hatásairól.
Aztán belátogattunk a nagyi volt munkahelyére (ha nem írtam volna anyukám július óta nyugdíjas, pontosabban "rendelkezési állományban van", csak 2008-tól lesz nyugdíjas, erre külön büszke! :-)), szóval a munkahelyén viszont mindenki körbedicsérte, hogy milyen jól néz ki, és ez így is van, és Bálintot kb. 30 hölgy adta kézről-kézre és babusgatta, úgyhogy mondtam is neki, hogy ilyen sem lesz sok az életében, jegyezze meg jól...
Aztán babazsúroztunk egy jót Fruzsiéknál a szokásos társasággal és tök helyesek voltak megint a gyerkőcök. Ld. kép lejjebb.
Hétvégente kirándultunk, hol apával, hol a nagyiékkal. Kimentünk Budaörsre (asszem ott van) a szoborparkba, aztán Nagymarosra is, ahova a kocsijaink már maguktól is odatalálnak, egyszer Vácra, egy vásárba is.
Időközben ismét elkezdtünk járni Bálinttal babaúszásra, szept. 8-án volt az első óra, és a kezdeti ijedtséget legyőzve egy nagyon jól sikerült pancsolást tudhatunk magunk mögött. Betársult hozzánk Erika és Dávid is, úgyhogy így párosan még jobb móka.
Ami bennünket, nagy szamarakat illet, Gábor még mindig - szerencsére - sokat dolgozik, közben idejének egy részében szaktanácsad is egy cégnek, és én pedig egy brutál diéta segítségéve visszanyertem a terherbe esésem előtti súlyomat, és bár a versenysúlyom néhány kilóval még arrébb van, de határozottan sokkal jobban érzem magam. A receptet szívesen továbbítom Veró jóvoltából.
Dióhéjban talán ennyi és néhány kép.

Kedves Szilvi és Andris!

Emlékeztek még erre az üvegre?
Sokáig tartogattuk, mert nagy becsben tartottuk, de az évfordulónkon a fenekére ütöttünk és koccintottunk Rátok is!
Köszönjük, nagyon finom volt!

Az élet Rákospalotán

Apró hírek a házunk tájáról.

Vasárnap reggelre arra ébredt a ház apraja-nagyja, hogy az egyik itt lakó srác autóját leöntötték valamilyen savval, legalábbis Gábor szerint valamilyen rozsdamaró anyaggal, mert elég rosszul nézett ki szegény kis Swift. Azóta sem tudjuk, hogy személyes bosszú volt, vagy csak poén, de szar lenne, ha egyik reggel arra ébrednénk, hogy a mi kis autókánk is így le vagyon amortizálva.

Másrészről meg, biztosan páran tudjátok, hogy Gábor apukája kamionsofőr, így ha éppen errefele van dolga, illetve úton-útfélen benéz hozzánk, néha úgy jön ki a pihenőideje, vagy két fuvar között az ideje, hogy egy éjszakát is itt tud tölteni. Így volt ez ma reggelre virradó éjjel is. És mi történt mikor reggel indult volna tovább? Hát feltűnt neki, hogy megbuherálták (igen tisztességesen) a tanksapkát és elloptak ca. 300 liter (!!!!, nem 3, vagy 30, hanem háromszáz) gázolajat a kamionja egyik tankjából. Magyarul csutkára leszívták az egyik tankot, a másik 200 literes tankot is megpróbálták, de úgy látszik ott közbejöhetett valami, mert azzal nem végeztek. Azért ehhez a mennyiséghez már apparátus is kell ám, nem csak egy szívócső... Mindezt úgy, hogy a tökre kivilágított nagybolt előtt állt meg, ami mellett egy tényleg 24 órában működő éjjel-nappali van. Biztos nem láttak semmit... azért ha legközelebb bemegyek, rákérdezek.

Ezek történnek velünk és szerény kis környezetünkben.

Pöti málőr

A héten történt nálunk egy kis baleset. Kicsi fiam kizárt a lakásból egy laza mozdulattal. Történt ugyanis, hogy kimentem a folyosóra, hogy elrendezzem a babakocsiját egy sétára, negyed perc sem telt el, egyszer csak azt hallom, hogy csukódik mögöttem az ajtó. Se kulcs, se telefon nálam. Amikor kiléptem a lakásból ő még valahol az erkélyajtónál kolbászolt, de elfelejtettem, hogy mostanában az ajtók csapdosása és nyitogatása a nagy szerelem, és hát úgy látszik nem tetszett neki, hogy a bejárati nyitva van. Hangtalanul odasettenkedett és bevágta. Az első kétségbeesésemben majdnem bőgtem, de aztán a jobbik eszem erőt vett magán és becsöngetett a szomszédba, ahol két szépen megtermett fiú és egy lány lakik, hátha otthon vannak és segítenek benyomni az ajtót, de csak a lány volt otthon, és ő tök aranyosan hozta a telefonját és csörgettem a családot. Gábor Budafokon, viszont apukám szerencsére szabin, ellenben a Hősök terén bkv-val. Így ő volt a szerencsés nyertes, akik hazarohanhatott Újpestre a kulcsunkért és át hozzánk. Röpke 40 perc alatt át is ért. Eközben Bálintnak leesett, hogy gáz van, a becsapódás után 5 perccel hatalmas volt már a bömbi, így ő az ajtó egyik oldalán, én a másikon éneketem, kopogtam, verset mondtam, és minden létező eszközt bedombtam hogy az ajtónál maradásra bírjam (a szomszéd lány velem együtt drukkolt), nehogy még valamilyen kárt tegyen magában időközben idebent. Olyan kis drága volt, ahogy elhallgattam egy pillanatra, mindjárt hangot adott ki ő is és így lokalizálni tudtam valahogy és oda tudtam hívni az ajtóhoz. Néha még vissza is kopogott. Bár szerintem gondolhatta, hogy igen hülye játékot találtam ki.

Végül is jött a felmentő sereg, volt nagy öröm meg puszi-hegyek és egy pótkulcs került kiosztásra a házban...

Ürömön jártunk

Kedden elfújt minket a szél Ürömre, Kovács Janiékhoz, mely hely egyébként arról nevezetes, hogy ott indult meg bő egy éve Bálint kifelé. Illetve Bálint után két héttel született meg Jani és Emese lánya, Toncsi. A két gyerek tehát kisebb-nagyobb különbségekkel egyszerre fejlődik.

Janiék egyébként most emeletráépítenek, úgyhogy hatalmas építkezéseket láttunk (jó buli egy ilyen építkezés...), Gábor szakértett egyet kémény ügyben, így amíg a fiúk sefteltek, addig mi Mesivel babáztunk. A két gyerek különböző saját technikák alkalmazásával közeledett egymáshoz (Toncsi csípésben elég jó, míg Bálint tankként mászik át mindenen, a járás képességének hiányában), úgyhogy inkább egymás mellet játszottak, tejbegrízeztek és ettek szilvát és almáspitét. Így miután mindent megettünk, felborítottunk és szétpakoltunk egy kis helyben termett tökkel felpakolva hazaautókáztunk.

A kép csalóka, Bálint azért nem egy fejjel nagyobb (csak egy fél gyerekfejjel) Toncsinál, az viszont kivehető, hogy közös támadást indítottak az óriási TV membránja ellen...

És egy kép szemből is:

Egy hét pihenő

Hűűű, nagyon régen írtunk már, de azért vagyunk.

Először is ott kezdődött, hogy a héten hétfőn volt a mi kicsi házassági évfordulónk és kimenőt is kaptunk kicsit, úgyhogy elmentünk este romantikázni az Apával, és nagyon jó volt.

Aztán pedig rögtön másnap irány Zala, és csak ma jöttünk haza (szerencsére a Balatont utánunk zárták, mert nem volt nagy erezd el a hajam). Keddtől én voltam csak lent Bálinttal és csak szombaton jött utánunk Apa (ő addig dolgozott... :-( ).

Hát nagyon sok mindent csináltunk ez alatt a hét alatt. Még egyszer megünnepeltük a szülinapját Bálintnak, aztán hatalmasat játszottunk Jázminnnal, a másodunokatesóval; meg meglátogattuk keresztanyut a virágboltban, egyébként pedig mindenhol begyűjtöttük a dícséreteket és a bókokat. Ja, és nagyon-nagyokat hintáztunk és már-már néha-néha győzött a lustaság felett és lépett egyet-kettőt magától, de ez a menés még nem annyira megy a lelkemnek. De sebaj. Enni viszont gyönyörűen eszik.

Komolyra fordítva a szót, jól éreztük magunkat és hát meg kell mondani, hogy azért egyszerűbb az élet, hogyha 5-en, vagy akár 8-an vannak a gyerek mellett, egy-két dolgot hamarabb meg tud csinálni az ember, de amúgy tényleg nagyon kellemes volt.

Emberek! Így kell megfogni a vízsugarat!:

Így meg macerásan képeket nézegetni:

Cííííc! Gyere már közelebb, én még nem tudok menni!

Anya igen csúnya nyakláncot akasztott rám :-(
Ja, és a hét nem telt el egy kis szerelés nélkül, az áldozat a szekrénykulcs:

Sziget 2006

Igen, sokak megrökönyödésére, de főleg Gábor évek óta tartó ostromának köszönhetően idén én is tiszteletemet tettem odakint. Már nem volt több kifogásom, és egyébként is megígértem, még úgy 2001-ben, hogy egyszer kimegyek, no meg hát azért most már kíváncsi is voltam. Bár, ha emlékeim nem csalnak még '93-ban vagy '94-ben én voltam ott a Viktorral meg a Jocival, de hát akkor még Diáksziget volt és azért valljuk be más volt.

A bejutásra még jegy birtokában is 2 órát vártunk, de nem bántuk meg, mert nagyon tuti volt, találkoztunk (időrendben) Márkkal, meg Bereményi Szabival (kész ciki, alig ismertem meg), meg Hodnik Bogival, akivel sikeresen átdumáltuk a Franz Ferdinand koncertet. No de előtte a Boban Markovic sem volt kutya. Bár a családban a zenefelelős a Gábor, azért néhány szám még nekem is ismerős volt. Ettünk finom főtt csülköt (egy heti sóadagom megvolt...), és a csúcs, hogy régen látott kedves Bogival duma közben felfedeztük a Mézes Barack és a Mézes Körte pálinkát a Rézangyalnál. Lehet, hogy ez reklám, de akkor is nagyon, de nagyon finom volt. Biztos, hogy beszerzünk belőle itthonra. Gábor közben kiugrálta magát a skótok alatt, és mire odaért hozzánk, a szomjára ő is pálinkát fogyasztott... hát már nem emlékszik rá, hogy a sziget kapujától hogy értünk haza. Mennyi mindent bevallathattam volna vele... :-)

Márk, látsz Te még ott engem! :-)

Verónál

Már nagyon régen szerveztük és most beteljesedett. Elmentünk Veróhoz, kedvenc ügyvédi irodám üdvöskéjéhez, hogy lássuk őt és a zsír új kecóját. Természetesen vittünk fényképezőgépet, és szokásunkhoz híven nem fényképeztünk.... A kecó egyébként nagyon rendben van, másfél szoba, tip-top, és bár még nincs meg minden bútor, nagyon barátságos. Jó ízlésre vallanak az eddigi cuccok. :-)

Egyszóval nagyon élveztük, főleg, hogy még egy ráadás meglepi is volt, Gabó személyében, és még Bálint is jól vette az akadályokat, csak majdnem tett kárt a csoda-függönyben, és természetesen jót pletyiztünk. Most, hogy már sokkal több információnak vagyok birtokában mindenféle értelemben, bátrabban veszünk valami lakásba való csecse-cuccot. :-) És legközelebb fényképezünk is!

Egy kis őszi névnap

Eddig azt hittem, hogy nyáron van a névnapon, mégpedig éppen a közepén. De ez idén nem így van, ebben a korai zimában. Pont aznap volt az a nagy-nagy vihar, amikor a család összegyűlt, úgyhogy az ünneplés helyett inkább az ablakban izgultunk. Horror volt, és Gábor pont a legdurvább részében ért haza. Azért az ajándékok nem maradtak el - :-) - csini ruci, meg virág meg ilyenek.

Amúgy a hét a lakás csinosítgatásával telt, vettünk képet a nappaliba a heverő fölé - végre, mert az a fal már nagyon csupasz volt, meg bekereteztünk egy másikat és a helyét is megtaláltuk, és Gábor még alkotott is. És ha engedi ez az okos blog, akkor fel is teszem, hogy mit.

Bálint amúgy erősen nyáladzik ismét, csakúgy mint hat hónaposan, merthogy most a rágófogai nőnek 1000-rel és állandóan a szájában turkál. Amikor éppen nem, akkor táncol. Ez most a legújabb, hogy bármilyen dallamot hall, akkor elkezd rugózni és örül közben. Úgyhogy most Halász Judit megy nálunk többnyire, de nagyon jó!

Új frizu

Miután pont fél év telt el azóta, hogy Bálint haján behatásokat tettünk, ismét nekifutottunk, ha már így jubilálunk. Annyira nem radikális a változás és ő is elég jól bírta az eseményeket, de most olyan öcsi-fazon.
Ilyen volt, ilyen lett:














És egy grátisz kép:

Apa nélkül

Az elmúlt két hét sajnos szinte Gábor nélkül telt el. Ugyan a legutóbbi bejegyzésen (szülinap) szerepel, és most vasárnap is itthon volt, de az összes többin szinte 7-8-ig nem látjuk apát, és vele együtt a fényképezőgéppel sem futunk össze, mivel azt cipeli magával a munkákhoz. Így nem sikerül megörökíteni tetteinket, de tanúk vannak rá.

Ahogy elültek a szülinapi-Gábortesóékitt-éljüktúlvalahogyameleget, máris próbálunk valahogy mozgolódni. Múlt héten eljött hozzánk Rácz Timi az ő Balázsával, aki majdnem napra pontosan 4 hónappal fiatalabb Bálintnál. Egyébként is a Timivel mi majdnem mindent szimultán csinálunk, egy ált.isk. osztályba jártunk ötödiktől, onnan lehet a barátságunkat datálni. Aztán Timiék esküvője egy héttel a miénk után volt (ennél közelebb már csak egy napon lehetett volna) és szülni is majdnem egyszerre szültün. :-) Ezzel együtt a mostani találka kicsit rövidre sikeredett, mert Balázs nem vette jól annyira az eseményeket (lehet, hogy benne volt az is, hogy Bálint mindenáron a szemében és a szájában akart túrkálni....), meg a Tibi (Timi férj) hamar jött a családért. De folyt. köv. jövő héten.

Aztán múlt hét pénteken elmentünk az Olasz Timiékhez is, szintén apa nélkül, és egy csuda jót grill-vacsoráltunk. Ott voltak még az ismert Dózsás különítmény, sőt még két új jövevény is, Gottschick Ildi (szintén gimis oszt.társ) és Gabiék új ezüstmetál automata váltós csodája is (ha most megnyúznak sem tudom, hogy mi a márka és annak utóneve, de pénteken még tudtam).

Bálint ott is alakított, kiosztott két pofont Hannának és egyszer még majdnem rá is ült (bocsánat!), és megint túlpörögte magát, de hát ez van, ha teret lát maga körül... szerintem egy kicsit féltékeny is volt.... :-( Azért mi igazán jól éreztük magunkat a kis malőrök mellett.

Hétvégén kimentünk Vácra a VVV-re (váci világi vígalom), ahol aztán volt koncert, meg kirakodóvásár, meg vursli és minden jó, amit a nép kívánhat. Gábor itt már ott volt, de a fényképezőgép itthon maradt, így hát csak az emlékeink őrzik az első kisvasútozást Bálinttal és a fagyizást, ahol még a kocsi is fagyis lett a papával egyetemben...

1 év

Ki hitte volna, máris elment. Egy éve ilyenkor, mint amikor ezeket írom számtalan vizsgálat és praktika bevetése után már körvonalazódott a császár ténye, és én is túl voltam a "koktélon", amitől igen belazultam a szülésznők nagy örömére... :-) Nagyon-nagyon fáradtak voltunk már Gáborral egyetemben egy átvirrasztott, fájásos éjszaka után, de most az egész élmény olyan közelinek tűnik, mintha egy hete lett volna. Pedig azóta nagyon sok minden történt velünk, főleg a legkisebbel. :-)
Nem akarok dagályos summázásokba kezdeni, de az elfogult szülő azt mondja belülről, hogy tök jó fej fiúnk van, jó természettel és igazán boldogság vele az élet. Fura, ha arra gondolok, hogy mit csináltunk abban a rengeteg szabadidőnkben, amikor ő még nem volt.... :-)

Az ünnepség már tegnap megvolt, volt csoki, ropi, térdig érő lézer és rengeteg ajándék. Nagyi segített az ünnepi kajában, jöttek a keresztszülők is és nagy boldogság volt a lufi, merthogy olyat még nem látott.
Ilyen volt, ilyen most:












Egy kis szülinap:

Keresztszülőkkel:


További képek és kommentek a: http://kep.tar.hu/gobogo22 - 1. szülinapnál

Még képek Gárdonyról

Séró bárók:
A kis hedonista az új járgányban:
Az ideiglenes fürdőkád:

Látnak, nem látnak:













Gyere tükörkép, megmutatom mim van (és közben elengedett kézzel állok):
Apa művészképeset játszott:

Gárdony

Miután a tavalyi nyarat kihagytuk érthető okokból, ezért érthető, hogy az idei nyaralást nagy izgalom előzte meg. Igaz, az utazás előtt 6 nappal még úgy tudtuk, hogy Gyulára megyünk egy kis pihenésre (a szállodában a négyszeri változtatás után gondolom már nagyon szerettek is....), de végül kénytelenek voltunk lemondani, mivel egy kedves ismerősünk jóvoltából hozzájutottunk egy gárdonyi beutalóhoz a vasutas üdülőbe. Azt kell monduk, hogy keresve sem találhattunk volna jobbat, minden szempontból pont idális volt, a Velencei tó az üdülő partján, nem volt tömeg, gyerekmedence, szuper kaja és nem utolsó sorban kiváló idő.

Bálint a gyerekek sztárja volt, én nem is hittem volna, hogy így körül fogják rajongani, és kiválóan vette az akadályokat (jobban mint a nagyok), nem zakkant meg az idegen helytől, mindenkire mosolygott, integetett, úgyhogy csodájára jártak. Büszkék voltunk ám.

Sőt még romantikázni is tudtunk, mert nála az a szokás, hogy ha a szobában vagyunk nem alszik el, így a de., du. és esti alváskor száműzve voltunk a szobából, de akkor vittük a woki-tokit magunkkal és kettesben voltunk. A hatodik napon az egyik nyaraló megkérdzete, hogy mit csinálunk ilyenkor a gyerekkel, amikor nincs velünk, mert ők azt találgatják érkezésünk óta. Biztos mi voltunk a szemét szülők, hogy így magára hagyjuk szegény gyereket, de hát ha ő így működik...

Fogunk mi még ide menni és akkor néhány kép:

Ismerkedünk a nappal:

Lányok gyűrűjében:

Így tudok már menni :-) :

Az az idétlen anyja

... aki ráadta

Rita

Hétfőn, miközben Bálint fél óra fentlét után mindig elálmosodott, meglátogatott minket Rita Pécsről. Őróla azt kell tudni, hogy angliai harcostárs, ha emlékezetem nem csal egy oxfordi vagy stonehedge-i kiránduláson ismerkedtünk össze a kintlétem kb. 2. hónapjában. Egymás mellé ültünk a buszon (mint Forest Gump és Buba... :-)), ami a hozzánk hasonló magyar au-pair-eket szállította a végcél felé, és mi végig nyomtuk a sódert egymásnak oda és persze vissza is. És ez ezután a kirándulás után így is maradt. Ő északon lakott, én délen, és egy-egy maratoni hétvégei látogatás alkalmával (szombat reggeltől vasárnap estig) annyit beszéltünk (sokszor szimultán), hogy mikor metróztam (vagy hogy stílusos legyek tube-oztam) haza, akkor fájt az állkapcsom és teljesen le voltam agyilag fáradva. De nagyon jók voltak ezek a hétvégék.

Aztán megmaradt a barátság. Néhanapján találkozunk és - bár nagy fájdalmamra - nem volt ott az esküvőnkön, megbeszéltük, hogy egymás esküvőjére majd kalapban fogunk vonulni (sokszor próbálgattunk az angol kalapipar remekeit ugyanis), de ezt én még be tudom az ő nagy napján tartani...

Egy-egy windsori szerzemény (1998)

és ez már egy másik alkalom, amikor már Gáborral voltam (2001) és kedvenc St.James Parkomban mókust etettem. (ezt csak megtalálam és szeretem ezt a képet)