3. szülinap

Amikor sikerült visszaérnünk Pestről a Balcsi mellé, azonnal buliba kezdtünk.
Gyakorlatilag a nyaralás felénél volt megtartva A szülinapja az gyermekünknek. Jött a család és jöttek az ajándékok csőstül, még a mai napig nem is dolgoztuk fel az összeset.
A szeppent gyermek:
Boldog gyermek I.:
Minden jel szerint gyermekünk nem hülye a zenéhez. Csomó hangszert első pillanattól fogva úgy használ (próbál használni), mintha már 1000 éve csinálná, és látszólag élvezi a ritmust, legyen az akármi. A rádióban is jó párszor megjegyzi egyes számoknál, hogy "ez jó zene". Úgyhogy mi felváltva adogatjuk a kezébe a zeneszerszámokat, hadd ügyesedjen.
Boldog gyermek II.: (leülök és pengetek egy kicsit)

Boldog gyermek anyával:A helyzet az, hogy fenti gitár poén gyermeknek, de mivel egyikünk sem tud gitározni, nem annyira nagyon tudjuk korrigálni improvizációit... Majd keresünk egy tanárt... Viszont lehet belé, mármint a gitárba elemet tenni, és így átalakul egy durván szóló elektromos gitárrá. Na, az nem szülőbarát... Mikor némi halláskárosodás után kivettük az elemeket, Bálint kérdezte, hogy "kivetted a hangját?"
Viszont nem csak ezt kapta, úgyhogy van néha nyugink. Alig fér már el tényleg a szobájában a sok minden, lassan szelektálni leszek kénytelen...
A szülinap úgy tűnik jól sikerült, jövőre pedig próbálunk babazsúrt is most már tényleg összehozni.

BREAKING NEWS

Úgy tűnik, most már a sors is úgy akarja, hogy az a megtiszteltetés érjen bennünket, hogy:

KERESZTSZÜLŐK LESZÜNK

Köszönhetően Timi és Gábor kedves döntésének, kiérdemeltük ezt a pozíciót, ami nagyon jól esik, hiszen mégiscsak nem minden nap kérnek fel bennünket. Köszönjük a bizalmat!
Ámbátor még teljesíteni kell a pap feltételeit, meg el kell beszélgetni vele, úgyhogy nem egyszerű, meg még tulajdonképpen nem is lettünk alkalmasnak nyilvánítva eddig, de reméljük azért csak átcsúszunk.
A hivatalos ceremóniáig is egy kép, a büszke keresztapukáról és leendő keresztlányunkról, LILI-ről:

Balaton 2008 - 1. rész

A keresztelőről az utunk Fonyód-Alsóbélatelepre vezetett, ahol is átvettük 2 hétre bérelt kis nyaralónkat. Eredetileg nem akartunk mi 2 hétre menni, elég az a 10 nap, de itt csak szombattól szombatig lehetett bérelni, viszont az egy hét meg olyan kevés. Tavaly Gábor már a 3. napon jelezte, hogy "na, akkor én most érkeztem meg", és mire kezdtünk igazán belelendülni, már kellett is hazajönni. Amúgy nem üdültünk a Balatonnál 2000 nyara óta, ideje volt egy kicsit itt múlatni az időt. Azért a Balaton az még mindig a Balaton. Én nem is értem, hogy miért mennek a magyarok nagy számban Horvátországba, amikor itt van nekünk a Balaton. Nem utolsó sorban az is volt a tervünk a nyaralóval, hogy kiváló terepnek gondoltuk Bálint 3. szülinapi bulijának megünnepléséhez, mármint a gyerekbulihoz legfőképp, úgy, mint tavaly Horpács volt. Sajnos ez a tervünk kútba esett, de megtanultuk legalább, hogy pesti vendégeknek, ne Pesttől 150 km-re rendezzünk bulit... Viszont jöttek nagyszülők, rokonok, Orsika a szomszédból, úgyhogy nem unatkoztunk.

Nos, átvettük a nyaralóegységet, belaktuk és az első nap fürdése után ránk szakadt a rossz idő, a maga 13 fokos hideg-rekordjával. Amikor már 2. napja néztük a nyaraló teraszáról, hogy szakad, süvít a szél és a társasjátékokra is kezdtünk ráunni, akkor alkalmasnak éreztük a terepet egy elsőfokú füstmérgezéshez, de ez már egy másik történet, akit érdekel, majd egyszer elmeséljük. Három napi szívás után felkerekedtünk és hazalátogattunk, kicsit dolgoztunk és vissza másfél nap múlva, hogy Bálintot megünnepeljük a javuló időjárásban és egy grillpartival, no meg töménytelen mennyiségű ajándékkal. (Ld. külön bejegyzés.)
Nagyjából innen indult a második hetünk, amire viszont már nem lehet panaszunk, Balcsi 25 fok, napsütés, sült hal, fagyi és palacsinta.
Azért felmentünk a kilátóhoz:A mi kis házi majmunk:

Alexa keresztelő

Back to board! Kicsit elmaradtam az utóbbi időben, de van igazolásom, mert jól megérdemelt nyaralásunkat töltöttük, de most jut időm egy kis írásra.
A nyaralásunkat mindjárt Alexa keresztelőjével indítottuk, aki bár nem érezte át a helyzetet - még -, ennek megfelelően gyakorlatilag végigbömbizte a szertartást, szerencsére Marci atya jótékonyan a rövidebb szertartást tartotta, értsd nem misével egybekötöttet. A keresztanyuka szintén mindenórás kismama volt, úgyhogy pont időben volt még a buli, és neki sem kellett sokáig ácsorognia. Gáborral mi voltunk a média-egység, ő videózott, én fotóztam, ennek megfelelően ismét egy képen sem tűnünk fel, nem baj, nem rólunk szólt a dolog.
Bálint nagyon drága volt, egykeségét meghazudtolóan játszott a keresztszülők gyerekeivel, Andrével és Leilával, no és küzdött a fáradtsággal, ismét híztunk egy kicsit szülői mivoltunkban.
Főszereplő teljes puccban:

Főszereplő bevetésen:
Még mindig..., most már a csoportképben :-)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nap többi részében békésen aludt.

Lomtalanítás

Minden évben rettegve várom a napot, amikorra kiírják nálunk a lomtalanítást, nem hiába, idén ki is verték a biztosítékot nálam.
Azt még valahogy elviseli az ember, hogy néhány napig (de hosszú is tud lenni 4-5 nap) gyakorlatilag "beköltözik" hozzá a kisebbség, itt élik az életüket, a jeles naphoz képest már legalább egy héttel korábban (idén innen tudtam meg, hogy jön a lomtalanítás hozzánk is) hozzák a motyót, kiültetik a nagypofájú cigányasszonyt, és őriztetik vele a SEMMIT, vagyis azt a helyet, ahova MAJD a 10 emeletes házakból lehozzák a cuccot. Már ez abszurd.
Aztán hallgatjuk itt néhány napig, ahogy kalapálnak, fúrnak, tépnek, dühögnek és az Ég tudja milyen tevékenységet végeznek, a lényeg, hogy tegyék azt hangosan. Ja, és óbégatnak. Egymásnak, egymással és szerintem csak úgy l'art pour l'art. A sokadik napon már lekiabáltam nekik, hogy legalább egy kicsit felfüggesztenék-e az ordibálást, csak, hogy erőt gyűjtsön a ház a következő órákra/napokra. No, akkor egy szösszenetnyit halkabbra vették.
Ami a csúcspont volt, hogy vasárnap nagy békében indultunk éppen a délelőtti levegőztetésre, másnapra volt kiírva a cuccok elvitele, tehát már kellőképpen kitombolták magukat, a ház előtti rét, mint egy disznóól, amikor is csattogunk a kocsink felé, én zárom a sort, egyszer csak azt látom, hogy egy, a Bálintnál is kisebb romagyerek becélozza a gyerekemet valamely barnás-sárgás csillogóssal. Néhány méterról úgy tűnt egy barna sörös üvegdarab. Az ütő megállt bennem. Csak centikkel véti el a célzást, hogy az én labdával a hóna alatt békésen baktató gyanútlan gyerekem fejét/szemét/halántékát eltalálja. Odamentem hozzá, mármint a cigánygyerekhez, és azt mondtam neki, hogy "ha még egyszer felénk dobsz valamit, eltöröm a kezed". Lehet, hogy kellene szégyelnem magam, de nem tudom. Asszem meg is tettem volna, még ha az egész putrit magamra szabadítom is. A vicc mindemellett, hogy fenti gyermek (nem az enyém) anyja mindeközben egy kidobott erkélyajtóból verte ki az üveget egy méretes kalapáccsal és lövése sem volt, hogy vajon merre legel a kiskölyök. Viszont amíg elhúztunk onnan, addig a gyerek nagy ívben elkerült bennünket.
Én nem tudom, hogy miért nem lehetne minden kerületben egy bizonyos méretű területet kijelölni, a határban, ahova a nép az év 340 napján elvihetné a kidobandó motyóit, onnan összegyűjthetné, aki akarja, és nem lenne ez a cirkusz mindenhol. Szerintem a többség elvinné, vagy megszervezné valahogy. De Gábor szerint nem jól látom a lomtalanítást. Ezt az egészet a civilizáció alakította így, a fogyasztói társadalom termeli ki a lomizókat, akik hasznosítani tudják azt, amit egyébként észre sem veszünk, hogy hasznosítani lehet. Nem tudom, de azt kifejezetten rühellem, hogy redvába, dzsúzba járunk egy hétig és a gyerekemre támadnak ok nélkül. Ezek sosem fognak asszimilálódni. Visszavonom azt a korábbi kijelentésem, hogy nem szaladnék a Dunának, ha a gyerekemnek lenne cigány óvodás csoporttársa, iskolatársa, hisz hadd lássa, hogy az ember szine nem csak fehér. (Egyébként az ovis beiratkozáson kiderült, hogy ilyen nem lesz, viszont lesz egy gyönyörűszép tejcsoki bőrű félvér kisfiú, akit ismerünk már a játszóról :-) )

08.18

Hacsak nem az lesz a Sziget napunk, akkor mi a Rióban leszünk augusztus 18-án, a Magna cum laude koncerten. Tegye fel a kezét, akinek szintén lenne kedve jönni.

Június

Bár közel nem volt olyan mozgalmas a júniusunk, mint a májusunk, pár dolog megint történt velünk.
Átmentünk még egy kicsit szalonnát sütni és alkalmatlankodni Erdeiékhez, és élveztük, hogy a gyerekeink így bírják egymást. Hát nem helyesek? Aztán elmentünk hajókázni egyet családostul:ahol megpróbáltunk csoportképbe rendeződni, de ebben sok körülmény akadályozott...
például a fagyi, amit Bálint kihisztizett magának:
S nem utolsó sorban, de június végén eljöttek hozzánk Piri mami és Józsi papi is, mert már nagyon régen ígérték, hogy jönni fognak. Együtt töltöttünk egy kellemes hétvégét, bár a végére már nagyon szenvedtek, hogy nem volt nekik mit tenni, se kert, se állatok, se szerelni-való, se háztartás, így gondolom jó volt a hazatérésük is, ahol ezek a körülmények mind megtalálhatók. Viszont itt pihentek kicsit. :-)

Lili baba

2007. július 5-én megszületett Erdei Lili, Timi és Gábor kedves barátaink kicsi/kisebbik leánya!
Ezúton is sok boldogságot, egészséget és vidámságot kívánunk az egész családnak! Ügyesek voltatok, még ha úgy tetszik, hogy a körülmények ellenetek játszottak!
Utólagos engedelmetekkel loptunk képet a blogotokról! :-) Nekünk ez tetszik a legjobban!

A forgalom esete F. Bogival

Amióta dolgozom hatványozottan megnőtt a kocsihasználatom. Sajnos. Mármint az a sajnos, hogy akármennyire is igyekszem (ez mostanában már jobban megy, mint az elején) a menetek nagy részét viszonylag nagy forgalomban teszem, és ezt az én idegrendszerem nem nagyon bírja.
Biztos én vagyok a gyenge láncszem, de az is biztos, hogy érdekes egy lelki világa van a budapesti forgalomnak és legfőképpen az autósoknak.
Egyszer hallottam, hogy az okosok azt mondták, hogy a dugók nem a sok autótól alakulnak ki - legfőképp -, hanem attól, hogy az autósok nem veszik fel a forgalom tempóját, bambulásznak, lefulladnak, stb. Pedig ha mindenki figyelné nem csak az előtte, de az az előtt haladó autót - is, akkor már csomó dolog kitalálható lenne. Mondjuk az tény, hogy sok bötével találkozom, aki ritmustalanul, szüttyörögve halad, mintha most pottyantották volna ide valahonnan az űrből. S csodálkozik ha dudálnak rá. Lehet, hogy nem vezetek jól, de azzal a váddal senki nem illethet, hogy nem dinamikusan teszem azt.
Ja a másik, hogy sajnos még mindig nem szoktam le arról a rossz szokásomról, hogy nevelek vezetés közben. Ha a belső sávban megy 20-al, melléállok és párhuzamosan haladok vele a külsőben, így mégiscsak ő halad szabálytalanul, és közben nézem, leesik-e, ami leeshet egyáltalán. Közben persze hangosan szidom, mert az úgy esik jól, bár ezt igyekszem visszafogni, mert múltkor Bálint a hátsó sorból halkan megkérdezte, hogy: "Anya, mi az a buzi?"
A kedvenceim a csúcskategóriás szobaterepjárósok (by G.Gábor). Alapjában véve nem értem, ennek az intézménynek a létjogosultságát városon belül, mert ugye egyikre sem egy kivitelező cég neve van felfestve, de arra üzembiztosan számíthatok, hogy a parasztfaktor megugrik, ha egy ilyen közelébe kerülök (tényleg tisztelet annak a kevés kivételnek), merthogy érdekes módon a tényleg elegáns autók MINDIG udvariasak. Igaz, ők már bizonyítottak, nekik már nem kell feszíteni, vagy jó a marketingjük, viszont az eleganciát nem kapcsolják hozzá a pénzhez többnyire, immáron bizonyos...
Mindenesetre a család már beszólt, hogy "persze az úrinő kocsival jár munkába", meg is sértődtem, merthogy azért a legtöbbször (gondos megválogatásával a vezetés időpontjának) még mindig a BKV-ra szavazok, mivel az én közlekedési idősávomban nincsnek sokan, lehet OLVASNI és ami a legfontosabb, nem tépem az idegeimet apró-pici darabokra.

Megjártuk Tolnát, Baranyát, Somogyot és Zalát

Május utolsó hétvégéjén, ami valójában már június is volt kicsit, ismét jó kört futottunk. Szombat estére Rita barátnőm 30. meglepetés szülinapi bulijára voltunk hivatalosak Pécsre.

Pont egy héttel a POSZT előtt, hogy mi sosem tudunk akkor menni, amikor az van, de a város már arra készült, úgyhogy sétáltunk is egyet a Király utcán, meg szökőkutaztunk és fagyiztunk. Ebből a brutál-combó fagyikehelyből azért a Bálintnak is jutott, nem csak az esernyőt kapta...
Fiúk a kútnál. Azt a csócsáló emberkét ugyan nem kértük a képre, de odakerült...
Aztán elmentünk, nagyon komoly szervezéssel meglepni Ritát is, aki, ahogy kell, meg is lepődött mindenen, meg rajtunk, és egy nagyon kellemes bográcsos estét töltöttünk fenn a hegyen, bár én már a harmadik kanyar után elvesztettem a fonalat (asszem a Tettyén) egy vendéglátóipari egységben, csupa-csupa kedves emberrel. Meg is állapítottuk másnap úton elfelé, hogy milyen nagyon jó fejek. De még előtte megnéztük Rituka új lakását, ami tesó Andika lakberendezői ötleteitől vezérelve nagyon szuper kis lakhely lett. Azért Ritának is sikerült 150 méterrel arrébb költöznie a szülőktől. :-) Hiába, az a fránya köldökzsinór. :-)
Bálint a bulin elegánsan maga elé húzta a tányért, és falatozott a rágcsából. Az ünnepeltről viszont nem sikerült képet csinálnuk az igen érdekes fényviszonyok miatt. Sajnos.
Aztán másnap nyakunkba vettük az autót és egy huszárvágással célba vettük Zalakomárt, ehhez csak fél Somogy megyén kellett átvágtatni, de megérte. Tettünk is egy szamáfület a térképen, hogy ide vissza kell még jönni, mert hihetlenül szépséges. Én még nem nagyon jártam erre, ha már Somogy, akkor csakis a Balcsi mentén volt a vonulás, de délre már alig-alig, de sajnálhatom is. Arról nem beszélve, hogy Gábor Kaposváron volt katona, úgyhogy még némi szentimentalizmussal és sztorizgatással is kiegészíthetjük az idejöttünket, és természetesen meglátogatjuk legközelebb, amikor nem rohanunk, Edina nénit is!
Röpke másfél óra múlva már Zalában hopponáltunk, hogy megtekintsük Alexát, akit Bálint következetesen Lexának hív, az "a"-t mint határozott névelőt használja, akárhogy javítjuk, de most már nem is javítjuk. :-)
Nagyon édes, nagyon pici, és nagyon ennivaló volt, amikor ott voltunk, gondolom azóta is, mert halljuk ám a híreket felőle, hogy már hízott is, és mintha a napirend is kezdene lassan beállni, de hát nem kell sietni sehova, ilyenkor úgyis a rendszertelenség az egyetlen rendszeres dolog.
Bálintnál látszólag helyre került ez az egész "bent van a baba az Andi pocakjában, és majd kijön" probléma, mert egyértelműen nem tudott vele mit kezdeni, és most már megnyugodott, hogy kint van a baba, és emlegeti, hogy ő is bent volt a pocakban. Csak még arra a fogós kérdésre nem találja a választ, hogy a lányoknak miért nincs kukija, ezen minden adandó alkalommal kattog egy kicsit... Majd megért...
Mindazonáltal a két gyerek egymásnak bemutatása után Bálintnak fontosabb volt a macska légycsapóval való hajkurászása, de hát végül is így van ez rendjén. :-)
Alexa anyukájával:
Aztán rajtam is sikerült bealudnia ebben a nagy forgalombanS ékeskedünk még egy nem általunk készített képpel is, de nem is az a lényeg, hogy ki csinálta a képet, hanem, hogy látszik a leányzó nyitott szemmel! Nagyon komoly kérem szépen!

Óvodások lettünk

Mármint Bálint. De ez mindannyiunkra hatással van, nem meglepő módon.
Még májusban kezdődött az izgulás, amikor is voltunk nyílt napon. Már az érdekes volt, mert ott találkoztam a szülői alfaj néhány érdekes példányával, akik egy héten kereszül vonszolták végig adott gyermeküket a kerület intézményein, szerintem, teljesen feleslegesen, mert úgyis csak egyhez tartoznak területileg, a többiből visszairányítják a körzetihez, hacsak nincs mindegyikben csókjuk... Ezenkívül nagyhirtelen találtam magam olyan felfokozott szülők között, akik az egyébként - angol, úszás/kori, néptánc, hittan, stb. programokat alapból nyújtó óvodától még további fakultatív műsoroztatást vártak el. Némiképpen lekókadtak, amikor megtudták hogy a legkisebbeknél még nem igazán van ilyen, elég nekik bőven az alap délelőtti foglalkozás. Egyelőre ellenállunk annak a sprilának, ami beszippantani képes a jószándékú szülőt, miszerint "minél előbb el kell a gyereket kezdeni járatni ide-oda-amoda". Bár biztos kinézünk valamit Bálintnak, de csak úgy kényelmesen, nem stresszelve, nem lóverseny ez. Méghogy angol, amikor még az "f" betűt sem tudja kimondani.
Mindenesetre a május eleji beiratkozást követően múlt héten jött a levél, hogy fel vagyon véve, és fáradjunk el a szülőire. Elfáradtam. El is fáradtam a házirend majd szó szerinti ismertetésében, pedig szerintem minden ott lévő tudott már olvasni... Mindenesetre a szőlő jel megint megvan, a MI két óvonénink nagyon helyesnek tűnik, háromszor több fiú lesz, mint lány, értsd: 19:6, úgyhogy kicsit aggódom, hogy a mi kis csendes, nyugodt gyerekünk rendes kiképzésben lesz, de hát hadd gyűrődjön. Örülünk, mert itt van a szánkban az óvoda, ellenben azért a nagyon szeretett Pinokkó magánóvodával tartjuk a kapcsolatot, mert ki tudja, mikor kötünk még ott ilyen-olyan okból ki, no meg csíptük ott a hangulatot, a hozzáállást és a csajokat, meg ők is minket reméljük, meg már most látjuk, hogy mi a különbség a kettő között, viszont minél többet lát, annál edzettebb lesz.

Babazsúr reload

Hanna két éves lett, és ezt egy méltó bulival meg is ünnepelte. Voltunk olyan szerencsések, hogy mi is részt vehettünk, bár ez egy hajszálon múlt, mivel pont az esküvő utáni vasárnapra esett, és mi azért elég fáradtan érkeztünk. Erdei családnál talán senki más nem tud jobban családias hangulatot teremteni, úgyhogy ott mindig jó lenni. Sőt, az idei tortával Timi igazán kitett magáért, már-már súrolta a "szuper-anyu" kategóriát, pozitív értelemben, igazán csak irigykedhetünk a kreativitására és a kitartására. Főleg az ő állapotában!

A gyerekek is helyesek és aranyosak voltak, úgyhogy minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, mindennel meg voltunk elégedve. És még Pap Zsófival is találkoztunk!
Innen kívánunk még egyszer boldog születésnapot a nagylány Hannának!
Udvarias Bálint átadja az ajándékot: "Tessék!"Lányok a torta körül:Egy kupac gyerek:Köszönjük!

Andi és Márk esküvő

Múlt hétvégén egy kedves meghívásnak tettünk eleget Debrecenben. Gábor gimis barátja, Márk és Andi összekötötték az életüket, és tették ezt nagyon is jól, és szuperül szervezett körülmények között. Andi debreceni, így ott volt az egész esemény, és lassan mi is félig haza járunk oda, annyi minden történik ott. Ismét Hotel Nagyerdő, de most már elővigyázatosan a toronyházba foglaltattunk szobát, és mivel itt volt a polgári szertartás, illetve utána a lagzi is, tehát nagyon kényelmesen nem kellett sehova sem autókázni közben. Azért én még mindig a kihelyezett szertartásra szavazok, nincs is annál szebb, ha egy tavaszba borult kertben mondod ki, amit ilyenkor ki kell mondani.

Vittük Bálintot is magunkkal, aki nagyon élvezte az egész eseményt, különös tekintettel a zenekar dobos bácsijára, aki szinte megbabozázta őt, de azért a főétel után nem nagyon ellenkezett, hogy lefeküdjön.
Gáborral mi végre rengeteget táncoltunk egymással, mert nagyon jó volt a zenekar, jókat ettünk és igazán élveztük a kellemes hangulatot. Megvolt minden kötelező esküvői menetrend és kellék, még a rohangászó kisgyerekek is. Nagyon ügyesen megcsináltak mindent, ment is, mint a karikacsapás, úgyhogy külön piros pont mindenért, leginkább a nyitótáncért...
Innen is kívánunk Nektek nagyon sok boldogságot, és még azt is, hogy közös terveitek váljanak valóra, úgy, ahogy azt Ti a legjobban szeretnétek.
S ha már ilyen aranyosak voltatok, hogy már az esküvő napján kaptunk Rólatok képet, nem hagyom ki, hogy ide be ne rakjam:

Így kell kérem szépen, bevonulni:
Aztán a szertartás után egy ellopott pillanat. (Ó, mi tettünk... :-) )
Bálint már itt fáradt volt valójában...
Öröm az örömben, Bálint az óvoda kompatibilitás jegyében, életében először óhajtott kifejezetten egyedül késsel-villával enni, legalább könnyű lesz a dátumot megjegyezni... :-)
Igen, ennél a résznél szivatták a vőlegényt...
S egy közös kép még éjfél előtt, ahol látszik, hogy nekem már nem kellene többet innom:Köszönjük még egyszer a meghívást, legyetek boldogok!

Baba született

2008. május 20-án délelőtt 10 órakor megszületett Andi és Lackó kislánya, Lukács Alexa. Méretei: 2900 gramm és 54 cm. Ő is, és anyukája is nagyon jól vannak, és innen (is) gratulálunk Nekik és az apukának,s kívánunk minden szépet és jót, amit ilyenkor kívánni lehet.
Az első képek egyike, de reméljük majd közlünk még sok csudaszép képet az első leányzóról a családban:

Az első Vidámpark

A május 1-i hosszú hétvégén felkerekedtünk, és bemutattuk a budapesti Vidámparknak a gyerekünket. Némiképpen megváltozott itt a csapásirány, persze az én referenciamintám az 1980-as évekből való, csakúgy mint néhány játékszer még mindig odabent, na de ne rohanjunk így előre.

Nincs már Kisvidámpark és Nagyvidámpark. Egy Vidámpark van, és egy bejárat. Így kicsit elrettentő a sor, ami ott kígyózik, főleg nekem, dehát a gyerekért bármit, ugye. No sorbaállunk, és a nagyon lényeges változás, hogy már nem úgy van, hogy jegy plusz zsetonok és gyakorlatilag addig vagy bent, amíg el nem fogy a pénzed a zsetonokra, hanem egy magasabb belépőjegy, cserébe gyakorlatilag mindenre minden mennyiségben ráülhet gyermek/felnőtt. Viszont gyerekjegyben is van kettő féle. 100 centi alatt és felett. No most mi gyermekünk 103 cm, úgyhogy a niveaupálcaként szolgáló fémkorlát pont leskalpolná, így a rettenthetetlem biztonsági őr nem könyörült meg rajta. Biztos őt nem gyakran hozták ide gyerekkorában... Most törleszt...
No beértünk, és a korlátlan fogyasztásnak hála, Gáborral mi már a 2 órában szédültünk, annyi mindenen láttuk Bálintot körözni, viszont ő üveges tekinettel, látszólag megrökönyödve kapott ide és oda is, úgy nézett ki tényleg, mintha legalább 10 évnyi születésnapi ajándékot kapott volna egyszerre. Boldogság, Vidámpark a neved. Úgyhogy jó progaram volt megint, még visszatérünk.
Bálint egy kutyába öltött autóban...
Helikopáteren...
Mozdonyt vezetve
S az ismétlés kedvéért ismét...

Hatásvadászat

A minap gyermekünk a játszótéri ping-pong asztal mellett elhaladva, milyen gyöngyszemmel "örvendeztetett" meg?
"KI A KIRÁLY?..."
Eddig fel sem tűnt neki az a beton asztal... S még mondják, hogy nincs szükség a médiapedagógiára... Pedig esküszöm, hogy napi fél óránál többet nem tévézik. S azt sem a reklámsávban.

Bakonyi kirándulások 2.

Sümegről aztán hazafelé keresztbe állt egy kamion a két sávon, úgyhogy tényleg letereltek minket a szántásba, s még szerencse, hogy zöld a kocsink, így jól tudtunk rejtőzködni... A mögöttün guruló Erdei család jóvoltából ez meg is lett örökítve:(Az ott nem az út alattunk, hanem a letiport veteményes.)

Ilyen csudaszép helyeken jártunk Bakonybélen, ahol Szent Gellért remetéskedett.
Zircen aztán az arborétumban csak fokozódott a helyzet, főleg így tavasszal.
Gábor minden táblát elolvastatott a gyerekekkel:Mondom, mindet...A kedvencem a veszprémi Tűztoronyból: (vicsorogjunk együtt Apa!)

Csomó minden történt, amit tök jó volt, és nem is lehet igazán leírni. De az biztos, hogy a hétvége különdíját Timi kapja, az erőnlétéért, és külön színfoltja volt az eseménynek a walkie-talkie-zás, amivel azt a néhány percet, amikor külön kellett ülni a kocsiban is sikerült áthidalni, így ébredéstől elalvásig tudtunk beszélni, megállás nélkül.
S a végén egy Gábor szerint jellemző pillanat, amikor is mi lányok a térkép felett tanakodunk. (És a fiúk látszólag semmit, de semmit nem segítenek, viszont ténykedésünk dokumentálására van idejük...)

Bakonyi kirándulások

Sokáig szerveztük, pontosabban sokáig egyeztettük, de végül összejött, és szuper 3 és fél napot töltöttünk a Pápa-Veszprém-Zirc háromszögben az Erdei családdal. Főhadiszállásunk Ganna volt, amiről eddig fogalmunk sem volt, hogy létezik, de ha más sem hallott róla, akkor ne szégyelje magát, mert ez egy kis zsákfalucska Pápától délnyugatra, és a fő nevezetessége, hogy az itteni templom altemplomában az Eszterházy családnak van egy meglehetősen nagy temetkezési helye. Ahogy az útikönyv szépen megfogalmazza, "50-nél is több Eszterházy várja itt a feltámadást".

A szállás ismét Timi érdeme, aki időt, energiát és figyelmet nem kímélve ráakadt a Bodzásra, erre a helyrepofozott kis parasztházra. Tényleg jól megcsinálták, hát még a marketingesük és a fotósuk milyen jó munkát végzett. :-) Kíváncsiak kedvéért, és kedvcsinálónak, mert tényleg ajánljuk őket: www.bodzas.hu
Már csütörtökön megérkeztünk, természetesen miattunk, a kapitalizmus hős építői miatt kicsit csúszva, de első dolgunk a kipakolás után az volt, hogy vacsizzunk egyet Pápán, no meg érintőlegesen megtekintük annak főterét és sétálóutcáját.
Kölcsönkértük Hannát a képhez:
Pénteken aztán elkezdtük Timivel a két napig tartó jó értelemben vett erőltetett menet diktálását, hisz egy hétre való néznivaló volna itt, de mindenhova úgysem mehetünk, de azért megpróbáltuk. :-)
Farkasgyepűt meglátogattuk, de túl hosszadalmas lett volna a vízesés/csobogóhoz elmenni, úgyhogy irány Magyarpolány, ahol kálvária hegyet másztunk:
Aztán elmentünk Ajkára, néztünk volna kristályokat, de oda csak csoportosan lehet bebocsátást nyerni, így elmentünk egy bánya- és ásványmúzeumba, amit nagyon jól megcsináltak, van egy 500 méter hosszú berendezett bányaszakasz, ahova Bálintot csak veszekedés árán tudtuk berángatni, de a végén a kül. bányagépeket bemutató résznél már alig lehetett lerobbantani a masinákról. Délután végül elmentünk Sümegre, a várba, ami szintén rendben van nagyon. Felsétáltunk, kicsik, nagyok egyaránt. Ez Bálintnak nagyon tetszett, bár nem viccből találták ki...

folyt köv.