2007. szeptember 20.

Napló

Eszembe jutott, ami még múlt hónapban fogalmazódott meg bennem, és a fenti, vasárnap esti műsor kapcsán jöttem rá - ismét - a nagy igazságra.
Az utóbbi fél évben rászoktak, hogy a műsor záró akkordjaként gyakran mutatnak be különböző, de betegebbnél betegebb gyerekeket (3, 5, 11 évesen öntudatlanok, gyakorlatilag vegetatív állapotban) és szüleiket, illetve az életüket, általában a Kínában nagy jövő előtt álló őssejtkutatás témájára felfűzve a történeteket. Egyrészről szívszorító végignézni a riportot, másrészről viszont sajnos a csatorna "nem" hatásvadász céljaival együtt is felkavaró. Még ha legalább gyűjtenének a gyerekeknek az sms-kel, de ők ezt nem teszik, ki tudja miért. De emberi tragikumokat mutogatni mindig kifizetődő, már csak a beteg kutyák hiányoznak a teljes nézettség eléréséhez.
Mindenesetre ha lehet önző módon saját tanulságot levonni...
Minden ilyen este után, mikor belefutunk egy ilyen riportba, eszembe jut, hogy tulajdonképpen mi is a mi k...a bajunk az életünkkel...?

Nincsenek megjegyzések: