Éljen, éljen a majdnem szobatisztaság!

Igen kérem szépen, elértünk ide is. Gyermekünk nem csak vak tyúk alapon használja a bili intézményét, hanem tudatosan. No de ne rohanjunk ennyire előre...

Még hóóóónapokkal ezelőtt elkezdtük némi nagymamai presszionálásra a bilizést, és a reggeli utáni trónolásban nagyon szép eredményeket értünk el. Ez ment hónapokig, de semmi előrelépés. Aztán jött a nyár, meg a forróság, hurrá, lehet laza ruhában rohangálni, próbáljuk meg a tudatos szoktatást. Az elején vicces játéknak vette, aztán ahogy mi erőltettük, Bálint annál inkább ellenállt. Aztán már reggel sem volt hajlandó. Viszont egy napon volt találat, de mekkora, és utána öröm, de még mekkora, gyorsan hívjuk Apát és a Nagyikat, és dicsekedjünk.

Úgyhogy kb. egy hónapja, egyre többször kerültünk interakcióba a bilivel, először óránként, aztán másfél óránként csüccsentünk és néha Bálintot is megleptésként érte a végeredmény híre, de elértünk oda, hogy ma nagyban csinált valamit, de abbahagyta, szólt, hogy "ANYA", "BIJI". És anya jól idomított háztartási alkalmazottként hozta boldogan.
Úgyhogy most már napközben alsógatyában rohangászunk, s értelmet nyert a "bilire szoktató pelenka" fogalma is. Mert eddig nem nagyon értettük mi benne a poén.

Tudjuk, hogy messze még a kalandtúra vége, de az alapszabályok már megvannak, és igyekszünk az elméleten túl a gyakorlati oldalt is erősíteni.