Egy nap a Bethesdában

Túl vagyunk a nagy kalandon. Még emésszük, de testet-lelket megrázó esemény volt.

7.00-7.30 - jelentezés a felvételen, aneszteziológiai tájékoztató meghallgatása, ágyelfoglalás

7.30-9.00 - várakozás, ismerkedés, Bálint nyugtatás, és legvégül nyugtató orrcsepp, amitől Bálint abba a bizonyos lebegő állapotba került, amikor csak ránéztünk vigyorgott... amúgy nem jó a gyereket leszedálva látni. Nem természetes.

9.30-10.00 - műtét, ahonnan meztelenül hozták ki, cipelték végig a folyosón és a drágám olyan keservesen sírt, hogy nehezen lehetett bírni könnyek nélkül

10.00-13.30 - próbáltam/próbáltuk nyugtatgatni, mivel nagyon félt a branültől, hogy nincs semmi baj, mindenáron ki akarta szedni, aztán meg szedetni, de mindvégig egy pozícióban feküdt, alig mert mozdulni, és erőtlenül suttogott, és nem tudtunk segíteni... ez volt a legrosszabb

13.30-14.30 - kis alvás, mindezalatt fúrtak a folyosón, kiabáltak a nővérek a szobában és akkora volt az általános alaphang, hogy szerintem csak a hullafáradtságtól sikerült elaludnia

14.30-18.00 - felriadás, teáztatás, felültetés, ami nagyon rossz volt, aztán kicsit sétálni is kellett, mert anélkül nem engednek ki bennünket, beleszeretés a kórházi játék-buszba, és végül nem sokkal 6 után a megváltás a branül kivétel tárgyában és papi személyében, aki hazavitt minket a sokkal-jobban lengéscsillapított autójukkal, hogy itthon kipihenhessük magunkat.

Most két nap ágynyugalom, kímélő ételek (szerencsére az étvágya kezd visszatérni), és megfontolt közlekedés. Nagyon jól viseli, bár ennek oka, hogy segítség nélkül nem tud felülni, így ránk van utalva, nem tud kiugrándozni az ágyából.

Mindennel együtt szinten minden felénk járó doki és nővér megdicsérte őt, hogy milyen jól tűri, és mondták, hogy a műtőben milyen bátor volt (Gábor szerint ez csak vakítás volt, hogy megnyugodjak, egyébként tényleg nem tudom, hogy egy benyugtatózott gyerek miképpen lehet bátor, mindenesetre akkor jól esett), amúgy egy gyerekkórház még mindig nem vicces hely, bár az ápolók hihetetlen kedvesek és jó fejek (mind fiatalok voltak), emberségesek és még abban a szerencsében is volt részünk, hogy jöttek a bohócdoktorok és játszottak egy kicsit a Bálinttal. De sajnos a sok beteg baba és kisgyerek ténye és látványa megviselő, mert még ily rövid idő alatt is bepillantást nyersz a sorsukba (rögtön az égési osztály mellett volt a szobánk...), úgyhogy nem tudtam elég hálás lenni, amikor végül kiléptünk a kórház kapuján, és ha minden jól megy, akkor kedden kontroll, és egy jó időre elfelejtjük a gyereksebészeti osztályt.