Meghirdettem a családban a kultúra-kultuszt, avagy "menjünk minden hónapban - legalább - egyszer színházba. Ez vagy fog működni, vagy nem, ugye, viszont azt biztos, hogy jegyekhez hozzájutni nem nehéz, gyakorlatilag házhoz hozzák már, illetve neten rendelve még az ülőhelyet is kiválaszthatjuk, úgyhogy már csak a megfelelő attitűd hiányzott eddig is. ) Pontosabban egyszer tavasszal már volt egy ilyen rohamom, de akkor a Nemzetibe foglalt jó kis nehéz drámára a szüleim nyertek belépőt, lebetegedésem okán, azóta is szeretik, ha én választok előadást... :-)
No de most azért biztosra mentünk, és a kisebb ellenállás irányába indultunk el, így bevezetőként a Dumaszínházra esett a választás, s ismét nem csalódtunk. Valamikor nyáron már voltunk egyszer, és akkor is k...a jó volt, akkor a Badár és a Kovács András Péter vitte a prímet, most pedig a Litkai Gergő, egy nagyon fiatal Humorfesztiválos-hangutánzós gyerek és a zalai Bödöcs Tibor (miatta mentünk elvileg... :-) ). Megvan a helynek a maga hangulata, lehet igen paraszt asztaltársakat kikapni, és közel egy hónappal előre kell foglalni, de az este mindent összevetve mindent visz. Régen sürítettünk ennyi nevetést 3 órába. Szerintem fogunk mi még oda menni, mivel minden előadás más, sőt leginkább improvizáció az egész, mint tanult szöveg.
1 megjegyzés:
Legközelebb akkor lennénk mi az asztaltársaságotok, ha már a játszón is kiszűrtük a nem jófej anyukákat!:)))
Megjegyzés küldése