Auditur et altera pars!

Forrásanyag: Erdei család blogja Sopron tekintetében.

Két hete jött az Erdei család és szívesen invitáltak bennünket Sopronba néhány napra. Ugyan mi már kapcsolatunk nagyon hajnalán meglátogattuk ezt a várost, de ez nem jelent semmit, egy kis kimozdulásra mi nem nagyon mondunk nemet, főleg kedves társaságban. Mi kis-gyerekesek tartsunk össze, nagyok úgyis este 9-kor bulizni indulnak, nem a társalgóba egy pakli kártyával. :-)

Eljött a szombat reggele, és ahogy kell, el is indultunk az M1-esen. Minden ment mint a karikacsapás, amikor is Bábolna magasságában egyszer csak visszaváltott Gábor a 180 km/órából ( :-) ), és snitt, a kuplungnak kaputt. Semmilyen sebességbe nem volt hajlandó beállni. Leállósáv, szentségelés, "hazavisszük, és kilóra eladjuk" felkiáltások, és az öröm, hogy Erdeiék a hitünkkel ellentétben nem előttünk autókáznak, hanem egy kicsivel utánunk és hamarosan feltűntek a szinen. A nők és a gyerekek (és természetsen a gyerekágyak és játékok...) átpakol hozzájuk, Gábor zurück Pest és a szerelő, mi pedig Sopron. Becheckolás, szuper, összenyitott szoba elfoglalás, du.-i pihi és étterem keresés, ahova már Gábor is csatlakozott a minket sokadszorra megmentő Picassoval. Nem volt nehéz megtalálnia bennünket, mert ötünknek kopogott a szeme az éhségtől, csak a hang irányába kellett mennie.

Másnap indulás Nagycenkre, csak ugye a hülye pesti, akinek minden sarkon kinyalják a seggét egy benzinkúttal, nem számolja, hogy vidéken bizony nincs ez így, és a tankban lévő, ca. 40 km-re elég benzinnel lehet, hogy nem jutunk el a köv. tankolóhelyig. Úgyhogy némi cidrivel botlottunk bele egy kútba Sopron határában, ahol is felvetettem Erdeiéknek, hogy máskor elővigyázatosabban választhatnának utitársat maguknak, mert mi nagyon problémásak vagyunk... De nem hagyták magukat, és innentől kezdve tulajdonképpen problémamentesnek néztünk ki, leszámítva, hogy azért egy kis Panadolt lízingeltünk Tőlük szombaton, mert ugye miért is vigyünk mi magunkkal.

Tehát a program:

Vasárnap:

Nagycenk - kisvasútazás, kastély és séta, du. hatalmas séta Sopronban, és hatalmas vacsi a Puskás étteremben

Hétfő:

Páneurópai Piknik helyszín a zöld határnál, Fertőrákosi kőfejtő és nem a bükfürdői strand, hanem Sárváron csobbanás, és persze a pizza-vacsi

Kedd:

Fertődi Eszterházi kastély és út hazafelé, ami legalább oly kalandos volt, mint a kastély tiszafáinak labirintusa
Összefoglaló:

Társaság & hangulat: kiváló, igen, nagyon jól éreztük magukat, mehet a Veszprém

Idő: hihetetlen, hogy 3 napig végül is majdnem egyszerre sütött a nap, szemerkélt az eső, de a szél legalább üzembiztosan fújt állandóan

Néznivalók: gyönyörű még mindig az országnak ez a kis csücske, a kastélyok érdekesek és tartalmasak, bár gyerekekkel csak tizedét sikerült a látnivalókból elsajátítani, de már az is megérte

Ételek: a szállodában elsőosztályú, pontosabban 4 csillagos, no és az a lekvártartó ostya... :-), de végül is mindenhol jót ettünk, szerintem szombaton Bálintból a náthát a húsleves űzte el, régi recept, de nálunk már többször bevált, mégha zacskóból is csinálták

Szerencsére Hanna és Bálint bioritmusa immáron közel hasonló, így össze tudtuk hangolni a meneteleket, és gondolom mondanom sem kell, hogy végig halál jó fejek voltak.

U.i.: a kocsink mire mi hazaértünk el is készült (így kell ezt, üdülni menni míg javítják... :-), viszont immáron hivatalossá vált, hogy új kocsi kerül beszerzésre, hiszen kisgyerekkel, meg egyébként is, nem lehet jóérzéssel útnak indulni a jelenlegi járgánnyal. Azt még nem tudjuk, hogy mikor és milyet, no és milyen formában, meg nálunk az elhatározást követően minimum hónapok telnek el a megvalósításig úgy általában, de a szándék már megvan...

Illetve a Erdeiék zsiráfos képe miattam készült, mivel én üldöztem az egész üdülés alatt csetreszt (fazekasterméket) a körzetből, és itt álltunk meg beszerezni egyet.
S a képek:
Éhesek vagyunk, szííjószállal inni akarunk:

Vonatozás:

Bálint és a Tűztorony:
A mi kis házi kukkeres-navigációs rendszerünk:
Innét indultunk:

A csúcsra törünk:

S meg is érkezünk oda: