Április végén, mikor Gréta még mindannyiunknak egy új élmény volt, bent jártam Bálint ovijában, ugyanis minden év végén készítenek az ovik egy felmérést az egyes gyerekekről, viszont mostanában ezt már elérhetővé teszik a szülők részére is. Mondjuk én év elejétől hiányoltam azt, hogy valamilyen értékelést kapjunk bizonyos időközönként, meg kérdezgettem is, ha volt alkalmam, hogy mi újság a gyerekkel, miben ügyeskedik és miben béna, meg úgy általában, akkor ugyan kaptam egy-két információt, de azokkal nagyjából tisztában is voltunk.
Úgyhogy információéhesen álltam az értékelés elébe, reméltem, hogy nem hallok megrázó dolgokat. No azt nem hallottam, tulajdonképpen még nem rontottuk el nagyon, ami talán már egy fél sikernek is elkönyvelhetünk, viszont hát nehezen lehet a lelkemet motiválni, amit azzal magyaráznak, hogy későn érő (tudtuk), a csoportban a legmagasabb, de kor szerint majdnem a legfiatalabb, bár ez nem jelent ebből a szempontból semmit, max. annyi, hogy nem tud túl sokáig egy dologra koncentrálni, mert hamar érdeklődősét veszti. (Láttuk az anyák napján.)
Így most koncentrációjavítandó legózni kezdtünk. Pontosabban csináltuk mi azt már korábban, de nem annyira komolyan. Most viszont egy pillanatra értelmet nyert mindent spájzoló attitűdünk és előbányásztuk a költözésnél amúgy is előtérbe került 26, azaz huszonhat éves rendőr legómat (édesapám grafomániájának értelmében '83 karácsonyára hozta nekem a Jézuska, szemtanúk szerint egy budapesti "dollárboltból került beszerzésre) és azzal bűvészkedünk. Nekem nagy boldogság volt annak idején, de ha valaki azt mondja, hogy majd 30 év múlva a gyerekemet is boldoggá fogja tenni... Apró dolgok ezek, de mégis...
Mondhatni állandó dekorációs elemévé vált a lakásnak, és nagyon szereti, pedig csak 8 éves kortól ajánlott ez a fajta. Meg is beszéltük, hogy szülinapjára kap valamilyen nagy legót, és határozottan azt látjuk, hogy fejlődik mind kézügyességben, mind odafigyelésben, s még a Gréta ténye által tépázott kis lelkén is nagyot segített, hogy ANYÁNAK a legója volt ez.
Csupafog építőmester:
Így most koncentrációjavítandó legózni kezdtünk. Pontosabban csináltuk mi azt már korábban, de nem annyira komolyan. Most viszont egy pillanatra értelmet nyert mindent spájzoló attitűdünk és előbányásztuk a költözésnél amúgy is előtérbe került 26, azaz huszonhat éves rendőr legómat (édesapám grafomániájának értelmében '83 karácsonyára hozta nekem a Jézuska, szemtanúk szerint egy budapesti "dollárboltból került beszerzésre) és azzal bűvészkedünk. Nekem nagy boldogság volt annak idején, de ha valaki azt mondja, hogy majd 30 év múlva a gyerekemet is boldoggá fogja tenni... Apró dolgok ezek, de mégis...
Mondhatni állandó dekorációs elemévé vált a lakásnak, és nagyon szereti, pedig csak 8 éves kortól ajánlott ez a fajta. Meg is beszéltük, hogy szülinapjára kap valamilyen nagy legót, és határozottan azt látjuk, hogy fejlődik mind kézügyességben, mind odafigyelésben, s még a Gréta ténye által tépázott kis lelkén is nagyot segített, hogy ANYÁNAK a legója volt ez.
Csupafog építőmester:
4 megjegyzés:
no csak megvan a kapu elem?:)
ötlet mentve a szülinapi ajándék tekintetében, majd egyeztetünk.
no csak megvan a kapu elem?:)
ötlet mentve a szülinapi ajándék tekintetében, majd egyeztetünk.
Sziasztok!
Nem, sajnos a kép csalóka, nincs meg az a kapuelem, sőt azóta egy-két elem még sérült, de azért még lehet vele játszani... :-)
Aztán nehogy valami legóvárosban gondolkodjatok. :-)
Nem, ígérjük visszafogjuk magunkat, azért is írtam, hogy egyeztethetünk és akkor együtt hozzuk össze a várost:)
Megjegyzés küldése